Csipkeóvszer 2010/03/29

Összebújva feküdtünk. Csak úgy beszélgettünk erről-arról, közben a fenekem simogatta. Lassan, komótosan. Néha keményen csattant a tenyere, és mindenemet átjárta az a kellemes bizsergető fájdalom. Hosszú percek teltek így el. A kezével újra és újra lecsapott, de mindig gondosan elsimogatta a pillanatnyi fájdalmat.

Eszembe jutott, hogy a folytatáshoz combfixet kell húznom. Már nyúltam is az ágy végében lévő szexdobozhoz, kikotortam egy pár combfixet. Az egyikkel körültekertem a farkát, hogy ne unatkozzon, amíg a másikat felhúzom. Sietségemben beleakadt a körmöm és végigszakítottam, ami lelassított, és mire elsirattam a gyönyörűséget, láttam, hogy ő meg a farkára húzta a párját.

Már a látvány is felizgatott. A csipkeszegély a tökeit borította, a harisnya pedig a farkára tapadt. Rögtön megmarkoltam, és verni kezdtem, hatalmasakat nyögött. Nem tudtam sokáig várni. Fölé térdeltem, hogy magamba nyeljem. Aztán kicsit elakadtunk. Hogy őszinte legyek, állati kényelmetlen anyag a nejlon. Nem síkosodik, csak dörzsöl. Viszont annyira be voltam gerjedve, hogy ennek ellenére is hihetetlenül jól esett csúszkálni a farkán. Szeretem az ilyen szexet: pikáns, kifinomult, extravagáns. És persze a combfixhez kötődő luxus(kurtizán)-mámor.

Micsoda meglepetés 2009/06/18

Ismét kiderült, hogy tökperverz vagyok. (Meg hogy az a legjobb egy kapcsolatban, hogy a másik bármelyik testrészéért odavagy, bármelyik porcikája a kedvenceddé válik és fel tud izgatni, és bármelyik hajlatába szívesen bújsz bele, mert mindenütt jó, és ő az otthonod.) Pasi (szinte) minden este toránzik – fiúnyelven ezt biztos nem így kell mondani. A gyakorlatsor vége, s egyben csúcspontja, és az én csúcspontom is, a fejenállás. Ugyanis ruhában kezd, és ahogy kimelegszik, fokozatosan megválik a ruhadarabjaitól. Jóesetben -és ha a kedvemben akar járni- a fejenállás idejére már teljesen meztelen. Namármost, ő nem csak úgy felemeli a lábát, hanem mindenfélemódon széttárja, hajlítgatja is őket, és én ettől teljesen elvesztem a fejem. Egyszerűen a legszebb látvány a teljsen kitárulkozó farka és segge, amit csak el tudok képzelni. És minden alkalommal megsimogatom (és félek, hogy rámesik). Nem értem a dolgot, miért pont így, de nagyon! Főleg a segglyuka. Én sosem gondoltam, hogy ez ilyen csábító és ilyen szép. És nyalnivaló… (Bár ez utóbbit már gondoltam párszor.)

Válasz a kérdésre: Mi a felvilágosodás? 2009/03/17

“Most tényleg ettől lesz jó? Az a hasonlat jut eszembe, mikor a fiatal srác nagy színes matricákat meg hangos kipufogót rak a szar kocsijára. A top 10 szexélményemben de sok olyan van, mikor katarzisban hevertem az ágyon a végén, azt se tudtam hol vagyok, pedig nem volt se anál se orrba se fülbe se szado se pisikaki se mittudoménmégmilyen pótlék. Csak szuper volt mert szeretjük és felizgatjuk egymást nagyon. De persze aki akarja tágítsa ki az összes lukát, és csináljon újakat ha nem elég, meg szívjon lazítót meg feszítőt majd attól jó lesz.”

Kaptam ezt a hozzászólást, természetesen névtelenül. Így nem tudom megkérdezni, hogy miért olvassa a blogom, mert ez a gondolatsor gyakorlatilag az összes szösszenetem végén megállná a helyét. A kérdés jogos, tényleg ettől lesz jó? Nem, nem ettől lesz jó. Egyetlen “pótlék” sem tesz boldoggá vagy elégít ki önmagában. De rengeteg új élményt és tapasztalatot jelentenek, akár a fájdalom, akár a feltáratlan mélységek megnyílása, bármilyen szerepjáték és testnedv felfedezése az ágyban, de azon kívül is. Kivéve, ha mint “pótlék”, leminősítjük ezt a színes palettát, melynek minden árnyalatában ott rejlik a lehetőség, hogy gyönyört okozzon. A névtelen hozzászólónak gratulálunk, és örülünk a boldogságának. De én nem cserélném el a nyitottságomat, nem korlátoznám az élvezetemet és a szabadságomat. Nem mondanék le semmilyen “pótlékomról”. És amióta komolypárkapcsolatotápolónő lettem, és “szeretjük és felizgatjuk egymást nagyon”, azóta különösen csodás élmény számomra minden új érintés és érzés. Mint a klasszikus bizalmi játékban: tudom, hogy bármikor hátradőlhetek, ő úgyis elkap. Ez az én igazságom. Az enyém.

Bizarr merengés 2008/10/27

Olvasom, hogy az egyik jelenetben a férfi szívét kivágják és feldugják a nő hüvelyébe. Elsőre az jutott eszembe, hogy milyen genya arculköpése ez a romantikának. Milyen kegyetlen és cinikus paródiája a szerelemnek. Aztán az általános magány és a belőle fakadó kétségbeesett szeretethajszolás képe ugrott be. Hogy a végrehajtó annyira vágyik megtapasztalni a szeretetet, hogy valaki szívéért nyúl, hogy azzal hatoljon a nő testébe. Képtelen képek, miközben mégis ez a valóság. KedveSMtől kaptam egy könyvet a szülinapomra, az egyik oldalon egy fiú és egy lány rajza van. Ő belenyúlt egy piros filccel és szívecskét rajzolt közéjük a punci-farok középpontra. Tehát akkor van különbség a farka és a szíve között? Tetszik nekem ez a hasonlat, most el vagyok bűvölve. Amúgy Sade márki.

Önvizsgálat 2007/04/20

Nem hittem, és tulajdonképpen még most sem hiszem, hogy hosszútávon leköt egy blog írása. Azért kezdtem bele, mert túl sokat figyelem önmagam, a testem, a viszonyomat másokkal: férfiakkal, nőkkel, családtagokkal, szeretőkkel, szerelmekkel, idegenekkel. És minden kételyem ellenére azt gondolom, hogy mégis jó ötlet volt. A szexről, a vágyaimról, az élményeimről… stb. való tudatos írás serkenti az alkotásvágyam, összefogja a gondolataimat, fontossá tesz elhanyagolt dolgokat és fordítva. A pozitív visszajelzések jót tettek az önbecsülésemnek, bár még mindig nem tudom, hogyan írjak magamról, hogy én is szívesen olvassam vissza. Bizonytalanul próbálgatom, miről írhatok, és miről nem, mi az, amit (nem)szégyellek magam előtt. Fogalmam sincs továbbá, tudok-e úgy írni, hogy ne másnak szóljon. Épp ezért mutatom meg másoknak egyre bizonytalanabbul, miközben kifejezetten vágyom, hogy idegenek rá(m)találjanak.

Elkezdeni volt a legnehezebb, tele volt a fejem, és nem voltak korlátok, nem tudtam felépíteni egy szerkezetet a fejemben, egy vázat, amelyre felfűzhetem a fejemben felhalmozódó képeket és érzéseket. Végülis csak erőltetni kellett és elindult. Mostmár a hangulatomra hagyatkozom. De így is túl sok minden van, ami kikívánkozik még. Egyelőre kitart a türelmem, és a hitem, hogy nekem ez jó.

És tényleg jó! Van egy elméletem magamról, illetve a szexualitásomról, ami lényegében az, hogy ha nem tartom magam féken, akkor olyan mértékig elfajulnék, amit nem tudnék jóvá tenni. Többet engednék meg magamnak, mint amire szükségem lenne. Tehát, azt hiszem, hogy a sok leírás, megfontolt értelmezés, átgondolt történés majd segít tudatos, kiegyensúlyozott és higgadt nővé lenni. De hogy hihetem ezt..?!

A másik dolog, amin a blog kapcsán gondolkoztam, az a nyitottságom. Beszélhetek én ennyire nyíltan magamról? Úgy értem, jól esik nekem? És persze, jól esik, mert ilyen vagyok. Csak a blog akkor is itt van, feltárulkozva, amikor a föld alá akarom ásni magam mindenki és minden elől. Arról nem is beszélve, hogy milyen megrázó lesz, amikor majd épp a nyitottságomat fogja elutasítani valaki, amit a blog (is) csak természetessé tesz a mindennapokban.

De addig is, minden megy tovább a maga exhibicionista, perverz és szókimondó útján…