Átmenetileg nem elérhető 2009/07/06

A pinám szabadságolta magát. Hiába minden próbálkozásunk, napok óta nem sikerült behatolni. Szerintem a múlthéten történtek miatt, amikor elélvezésre kényszerítettük, pedig akkor tényleg nem volt nekem sem kedvem hozzá, és egy nagyon nyammogós, semmi kis orgazmust produkált végül, ami nem esett jól. Kifejezetten csalódottnak éreztem magam tőle. Most meg hiába akarom, a pinám nem enged. Nem engedi be. Georg Simmel a Kacérság lélektana c. írásában írja, hogy a férfinak a szexuális kielégülés feladat, valami, amit véghez kell vinnie, és ezért nem is olyan fontos, hogyan vagy kivel. (Ezt elsősorban a fantáziára értem itt s most, nyilvánvalóan számít a kivel.) De legalábbis nem úgy, mint a nőnek. A nő szexualitása nem egy rajta kívülálló dolog, abban ő maga, az egész lénye benne van, sokkal nehezebben mozdul és indul el. A nő vágya lomha, nem szabad siettetni. Mert a nő életének minden pillanatát áthatja nőisége. Talán most nekünk is türelmesnek kell lennünk, és mindenképpen el kell hessegetni a bűntudatot, ami annyira gyötör emiatt. Vajon mi a megoldás. (Új kozmetikusom van, intim gyanta címszó alatt legyantázza a seggem is. Talán pornószínésznők járnak hozzá, hogy így jár el. Nekem tetszik. Nemcsak “pornó pinám”, de “anális seggem” is lett, ahogy pasi mondja. Neki is tetszik. Talán a pinám féltékeny.)

Puncilina 2008/11/15

Amikor megszereztem Guillaume Apollinaire Tizenegyezer vesszőjét, tizennyolc vagy tizenkilenc éves voltam, és nagyon romantikus fantáziáim voltak arról, hogy egy férfi tulajdonává válok, aki azt tehet velem amit csak akar stb. A Tizenegyezer vessző nem felelt meg ezeknek a naív és valótlan tiniálmoknak, úgyhogy sosem olvastam el elejétől a végéig, mindig felcsaptam valahol és kóstolgattam. Mostanra csak a vonatútra emlékeztem belőle, hogy a fülkében seggbedugják a nőt, aki a szex végére meghal. Aztán a könyvem el is veszett. Pontosabban egy ígéretesen induló kaland/kapcsolat/bármi nyelte el. Nem azért mert rossz véget ért, csak nem akartunk kicsinyesek lenni, na.

Pasi példánya is elveszett valamikor, és mindig nosztaligával emlegette. Most, hogy megjelent esztétikus újkiadásban, gondoltam, majd karácsonyra meglepem vele. Aztán ő lepett meg, mert boldogan újságolta, hogy a könyvtárban rábukkant. És a rákövetkező hét arról szólt, hogy hol nedvesedve és vágyakozón hallgattam a romantikus esti meseként felolvasott vesszőzéseket, hol romantikusan álomba szenderültem tőle, hol meg a fülembe lihegte, miközben rajtam és bennem feküdt. Olyan volt, mint egy kaland. Mintha a mindennapokból kiruccantunk volna valami ismeretlenbe. Belebújtunk a pajzán mesébe és eljátszottuk vagy elképzeltük, hogy eljátsszuk. És én lettem az ő Puncilinája. Jó volt.

Komolyan komolytalanul 2008/09/06

Miután hivatkoztam a Káma-szútrára, úgy éreztem, illő lenne legalábbis belelapozni az ősi szerelmi tankönyvbe, és gyorsan megrendeltem egy klasszikus példányt, és egy modern igényeket is kielégítő stílusban megírt kivonatot belőle. Ez utóbbi tulajdonképpen tök jó, igaz, hogy a pózok 70%-ához hozzáfűzi a szerzőnő, hogy tulajdonképpen baromi kényelmetlen és elélvezni is majdhogynem lehetetlen benne vagy tőle, mégis vannak benne hasznos dolgok, szép képek és egy pár bizarr sziliknmell, plusz tök jó visszaigazolás, hogy tulajdonképpen mi nagyon is jól kitapostuk már azt a bizonyos szerelmi tanösvényt a tankönyv nélkül is. Persze kérdés, hogy lehet-e egyáltalán másképp csinálni a dolgokat? Örömmel olvastam azt is, hogy a reggeli kedvenc szexpózunkról hozzám hasonlóan nyilatkozik a könyv: teljes intimitásként emlegeti, és ezzel tökéletesen egyet értek.

Miután alaposan átlapoztam, és a húgom is alaposan áttanulmányozta az én felszólításomra, gondoltam, kedvesM is érdeklődik majd a dolog iránt. Roppant szellemes módon reggel nyomtam a kezébe, mint az aznapi programjaink listáját. Viszont érdemes megfogadni a tanácsot, miszerint a szex helyszínén használt tárgyakat mindig el kell pakolni utána, mert családtagjaink előtt esetleg kellemetlen lesz megjelenni, miután azok széles, fekete (romantikus kötözésre használt) szalagot és szexkönyvet találnak a hajnalok-hajnalán sietve otthagyott ágyunk környékén. Főleg, ha kedvesM családtagjairól van szó, mert ilyenkor kicsit tényleg zavarba ejtő a dolog. De csak kicsit, mert sokkal mámorosabb kedvű vagyok annál, hogy komolyan aggódjak. Tulajdonképpen lehet, hogy mi élünk túlságosan libertinus szexuális életet, hiszen olyan is volt már, hogy szegény unokatestvér tíz percig várakozott a lakás ajtajában, mert hamarabb érkezett és éppen “szerelmeskedésünkkellősközepén” talált minket. Úgy tűnik, nem elég nekem, hogy az én családom leleplezte szexuális túlfűtöttségemet, a Másik család előtt is fel kell hívnom erre a figyelmet. És összességében remek dolog egy nyárőszi estén ilyen bájos dolgokról beszámolni könnyedén, minden más elfelejtődik. És a könyvajánlóhoz linket keresgélvén találtam Káma-szútra horoszkópot is, miszerint az ikrek (tehát ő+én) számára a 69-es a legkedvesebb póz, és mindez állítólag 2008-ra értendő, éshát tényleg, ami azt illeti, mi még mindig akülönlegespózként emlegetjük.

A csupasz nő 2008/05/09

Azt olvastam, hogy a teljesen lecsupaszított puncit nemzetközi nyelven szfinx típusúnak nevezik, a szfinx macskafajta után, ami egy érthetetlen genetikai hiba miatt nem növeszt bundát. Ami egyébként elég bizarr.

Azt is olvastam, hogy amerikában a meztelenül “dolgozó” nők szőrzetét törvényben szabályozták, pontosan 4 cm, azaz kétujjnyi széles sávban kell meghagyniuk a szeméremszőrüket, mert így az még elrejti a szemtelen szeméremrést. Ennek a modellnek a neve pedig playboy-fazon.

Továbbá, hogy a férfiellenes nők tagadják a hüvelyi orgazmus lehetőségét, és csak a csikló ingerlése általi kielégülést tartják valódinak. Ami azért elég nevetséges, a nők olyan buták tudnak lenni néha…

És még azt is, hogy a női mell formája teljesen funkcióellenes és nincs több olyan faj, ami félgömb alakú melleket növesztene. A magyarázat állítólag az, hogy a többi emlős négy lábon jár és a nőstények a fenekükkel keltik fel a hímek érdeklődését, amit a két lábra emelkedés már nem tesz lehetővé, ezért az ember nőstény növesztett a mellkasára egy újabb, látványosabb és hívogatóbb feneket. És így született meg a női mell…

Zárójel 2007/07/24

Laurell K. Hamilton: Árnyak csókja

Úgy döntöttem, hogy olvasásra ajánlom a legutóbb általam forgatott könyvemet, méghozzá azért, mert ritkán akad a kezünkbe pornónak nem minősülő, de a szexről izgalmasan és érdekesen beszélő regény. Laurell K. Hamilton, a szerzőnő, mint azt felületes google kutatásom eredménye mutatja, meglepően népszerűnek tűnik hazánkban. Sajnos egyértelműen nem azért, amiért én most írok róla, de a fantasy műfaj, melyet ő képvisel, elég széles érdeklődést elégít ki manapság. Végigolvastam az első sorozatának eddig magyarul megjelent köteteit is, mely a helyenknént hanyag fordítás és felületes nyomdai elütések ellenére könnyed, szórakoztató könyveknek bizonyultak, annak ellenére, hogy a főhősnő egyfolytában nőiségével küzd, és mindent megtesz azért, hogy férfiszámba vegyék. A vámpírok- alakváltók- élő halottak …stb. világában játszódó könyveinek izgalmát számomra mindig a különböző klánok és falkák tagjainak dominancia harca jelentette. A vérivásnak, a testiség előtérbe kerülésének, az úr- szolga viszonynak, a természetfeletti lények mágikus energiáinak érzéki leírása kifogástalan. De sajnos az egészet ellensúlyozza a frusztrált főhősnő álszemérmessége, ami olykor kifejezetten dühítővé is válik, legalábbis nekem, mint olvasónak.

Tulajdonképpen Hamiltonnak ebbe a második sorozatába nem is akartam belekezdni, de úgy adódott, hogy ajándékba kaptam az első megjelenő részét. Semmit nem vártam tőle, és nagyon kellemeset csalódtam. A sztori nem nagy szám, arra elég, hogy egy populáris regény mégis szóljon valamiről. Ezúttal viszont, a szintén nőnemű főszereplő egy számomra sokkal nőiesebb karakterként mutatkozik be, aki tisztában van saját vágyaival és testét azok szolgálatába állítja. De nem is ő nyűgözött le igazán, hanem az, hogy a könyv egy-egy mondatában benne van minden, ami fétis, minden, ami BDSM, tehát minden, ami már elég perverz ahhoz, hogy megérje elolvasni a könyvet. Ráadásul nagyon elegánsan, visszafogott és természetes módon, a megfelelően jelzett hangsúlyokból, a jelenetek felépítéséből érződik, hogy a sorok nem akármilyen szexhez vezetnek.

Meg sem lepődünk a hercegnő fehérnemű készletén, melyre apró utalások révén következtetünk; az olyan elszólásokon, mint pl. “ugyanmár, ennél sokkal erősebb fájdalomban is volt már részed- és még élvezted is!”; vagy az olyan szex közbeni gondolatokon, hogy “valaki, aki nem csak hajlandó rá, hanem meg is teszi” vagy, hogy milyen tökéletes tud lenni, ha a szerető pont azt teszi, amit mondunk neki, se többet, se kevesebbet. És a jelenlegi énemhez közelálló megközelítés, hogy a szereplők helyzethez igazodva viselkedtek dominánsként, vagy alárendeltként a szexben, a váltás pedig nagyon árnyaltan ment végbe. Tudniillik, a szerepek mögé való merev bújásnak szerintem semmi köze a szexhez… Illetve, a nem pornográf regények közül, ráadásul női író tollából először olvastam olyan jelenetet, ahol a nő tisztában volt vele, hogy a férfinak szüksége van a dugásra, de semmi mást nem tud neki nyújtani (az adott pillanatban legalábbis), és a nő egy ilyen helyzetben történő felajánlkozása megérthető, kedves és szerethető módon ér el az olvasóhoz, hozzám, és tudom, hogy én is így tennék. Tehát a könyv jó.