Dobozba zárt emlék

A punci-piercingem lényegében olyan szerkezetű, mint amit amúgy a köldökben szokás viselni, mechanikáját tekintve a felső golyó csavarozható le róla a behelyezéshez. Ez viszont (és nem tudom a köldökben viselve is így reagál-e) néha önálló életre kel és meglazul vagy akár teljesen is lecsavarodik magától. Ez azért vicces, mert nehéz észrevenni, hiszen a punci nincs igazán szem előtt napközben, úgyhogy sosem lehet tudni, mikor és hová gurult el, viszont ez nem is számít igazán, mert olyan pici dologról van szó, hogy a legtöbb esetben teljesen reménytelen a keresésébe fogni – de volt már néhány sikeres lepedőkurkászó akcióm, amikor meglett.

Tegnap viszont az történt, hogy pisilés közben hallom, hogy koppan valami alattam -hát igen, első gondolat: hányszor eszembe jutott már, hogy ez egyszer bekövetkezik. Majd némi mérlegelés után úgy döntöttem, hogy annyit nem ér, hogy utána nyúljak. Inkább a piercingkészletem után nyúltam, ami kezd eléggé megcsappanni: öt ékszerből három már elgurult. És akkor eszembe jutott, hogy elmesélem a kincseimet rejtő dobozka történetét pasinak. Merthogy ő nem tudja, de engem nagyon jó érzéssel tölt el, ha kezembe kerül. Mindig beleszagolok, mert ugyan már évek teltek el azóta, de a mai napig megőrizte finom illatát. Pici, fából készült csillagok vannak benne, köztük fel-felcsillannak a ékszerek. Az alján egy betű, a tetején egy másik. Az enyém és egy másik lányé.

Akkor csinálta nekem, amikor hangot adtam az iránta fellobbanó vágyamnak. Mert egy nagyon érdekes jelenség az övé. Soha senkiben nem tapasztaltam még ennyire a klasszikus értelemben vett női titokzatosságot, ami olyan nagyon vonzó lehet a férfiak számára. Annyira csodálatosnak láttam őt, olyan finomnak és kifinomultnak, alig hittem, hogy ő mindezt nem is tudja magáról. Én viszont vágytam rá, mert osztozni akartam a nőiségében, megszagolni, megízlelni, megsimogatni. Rájönni, hogy mi a titka.

Sajnos elkövettem egy hibát: egy hímneműt kértem meg, hogy segítsen ebben, hozzon össze minket. Nem tudtam, hogy éppen ezzel rontom el a dolgot. Azt hittem, szükség van egy férfi jelenlétére, hogy ne legyünk zavarban, vagy nem is tudom. Ráadásul nem is megfelelő férfit választottam erre a célra. Érdekes kaland lett volna számára, de csak önmagával foglalkozott, és a dolog kezdett róla szólni.

Csak halványan emlékszem arra az éjszakára: úgy indultunk el, hogy együtt leszünk, hogy valami történni fog. De az utolsó pillanatban kiderült, hogy a férfi nem jön, és én hozzá jobban ragaszkodtam, amit a mai napig nem értek.  A lány készen állt, mindenre készen. A Városliget közepén kiabált velem, hogy ha férfi lenne, megcsókolnám. Nagyon sajnálom, hogy akkor elutasítottam. Később végül mégis ő lett az első nő, akit megcsókoltam. A sok koktélnak és a kamerás mobiloknak köszönhetően a mai napig őrizzük ennek emlékét. A körúton történt, és nagyon jó volt.