az élet Máshol van

Ébredezés 2010/05/20

Filed under: autoszexualitás,álmos szex,ébredés — lecriturefeminine @ 09:54

Amikor reggel csipog az ébresztő, hát, nem ugrunk ki az ágyból, sem a bőrünkből örömünkben, hogy reggel van. Finoman fogalmazva. Először is összebújunk, aztán jönnek a pár perces visszaalvások. Én meg az élénk álomképeimmel jól kihasználom ezeket a perceket és mindig álmodok valami szokatlant. Vagy valami erotikusat. A szexigényemtől függ. A múltkor azt álmodtam, hogy simogatom a punit, és nagyon jó nekem. Majd felébredvén éreztem, hogy simogatok valamit. És pasi felvilágosított, hogy a keze volt az. Ezen csomót röhögtem, mert hogy lehetek ilyen holdkóros, hogy pasi kezét simogatom az ujjam hegyével, és azt álmodom, hogy a csiklóm az. Na meg arra is gondoltam, hogy ezt csinálja utánam valaki. Erre ma reggel megint. Ébresztő, visszaalvás, és puncik. Lucskoló nők képei villantak be egymás után. Meg az elmaradhatatlan punci bizsergés. És mire ébredek? Pasi kezét simogatom punci gyanánt. És ez nagyon tetszik nekem megint. Simogatom pasi kezét, és azt hiszem a csiklóm az.  Nedves leszek, pedig nem nyúlok a punimhoz, de az agyam azt hiszi mégis. Vagy a puncim hiszi? Arra gondolok, hogy simogatom, és a puncim máris elolvad. Nagyon izgalmas és nagyon lenyűgöző. Legszívesebben folyton csak álmodnék.

 

12 Responses to “Ébredezés”

  1. Jade Says:

    Imádok erotikusat álmodni, olyan abszurd néha, de mégis. Én úgy szoktam ébredni, hogy nekem MUSZÁJ valamit csinálnom. Ha Kedves ott van, akkor rá cuppanok vagy egyéb, ha egyke vagyok…nos hát akkor egy intenzív játszadozás olykor vibri bevonásával, de mindenféleképpen gyorsan és azonnal :D

  2. zxy Says:

    Azt hiszem elég szerencsétlen vok szexuális álmok terén. Nagyon ritkán vannak erotikus töltésű álmaim de ha mégis akkor is csupán a bevezető részig jutok el, aztán mindig felébredek :( Őszintén szólva elég dühítő tud lenni :) olyan mintha az ember egy 3D-s moziban ülne és egy olyan filmelőzetest nézne amit soha a büdös életben nem fognak kiadni :)

    Vannak akik még az álmaikat is tovább tudják szőni ha visszaaludnak, ugyan onnan ahol abbahagyják. Én bezzeg még végéig sem jutok el soha :)
    ááááááá

    Na nem baj az élet kínál elég izgalmat az embernek… mit nekem álmok… pff :)

  3. Domina Reni és MrMazo Says:

    Tényleg érdekesek az álmok!! Az erotikusak főleg!! Egyet sajnálok, hogy még nem volt olyan álmom, ahol minden, az életben mgvalósíthatatlan dolgot csinálhatnék egy pasi “szervével”!! :D:D

  4. felenkvagyakozo Says:

    Érintésre, érintésre, érintésre vágyunk! Ébren és álmunkban. Érthető, amit álmodsz, hisz szereted-kívánod a párod, és bárhol érinted meg, felizgat.
    Tudod, túl a negyvenen egyre többször gondolok arra, hogy addig létezem, leszek én ÉN, amíg érezhetem a puncibizsergést. Többször volt már életem folyamán, hogy “kihültem”, hetekig, hónapokig nem éreztem vágyat. Látszólag sebezhetetlen ilyenkor az ember, valójában egyszerűen halott. Inkább izzon benném hiába a vágy, minthogy halott legyek. És akkor kezdek élni, ha odalent nedvesedni kezdek, az élet áradása akkor indul meg bennem. Kéjvágy= életvágy, életerő. Továbbra is csak álmodj szépeket!
    Ezúttal megérkeztek a novelláim?

  5. lecriturefeminine Says:

    Jade, tökre megértelek, én is ébredtem már úgy, hogy azonnal magamra húztam pasit, mert egyszerűen nem volt más alternatíva :) Domina :)))) Félénkvágyakozó: megjöttek az írások, köszönjük, mindenképpen visszajelzek egy véleményt, de én csak tetszés szempontjából, mert mégiscsak pasi az irodalmár a családban :))

    És bocsánat, inaktív állapot van számítógép-felhasználás szempontból.

  6. felenkvagyakozo Says:

    Csakis, csakis teljesen civil tetszés szerint jelezz vissza! Nem tudtam, hogy Mister X irodalmár. Ajaj. Az apukám is irodalmár, nem rajongott érte. Viszont a civil olvasók(nők) egy része szereti. Egyébként szoros kapcsolatban van bennem az írás és a szex, és nemcsak a téma miatt. Persze, mint ahogy már te is említetted itt a blogon, leírni és visszaolvasni stimuláló. De van egy másodlagos összefüggés is, mert ha magával ragad az írás, az éppen olyan érzés, mintha szeretkeznék. Íme közreadok valami témába vágót, tegnap írtam:
    Vadidegennel szeretkezni elcsépelt fantázia. Számomra a vadság, a bátorság netovábbja. Könnyű bátornak lennem, mert elég gyáva vagyok ahhoz, hogy sose tegyem meg. Az életút, amibe beleszülettem, ezt kizárja. Néha megrémülök ettől, néha gőgösen büszke vagyok rá, és számtalan földhözragadt érvet találok önigazolásul: betegséggel fertőzhetne meg, és sosem múló lelkifurdalással. S ki tudja, milyen perverz útjába kerülnék. Bánthatna, talán megölne. Igen, nagyon is valószínű. Csillapíthatatlan bánattal gondolok rá, mennyire valószínű. A mélyből kiált egy hang, egyszerre tárgyilagos és szomorú: Csak egy perverznek kellenék, akit a másságom, a fizikai gyengeségem hoz izgalomba. Miért nem becsülöm magam annyira, hogy egyenrangú kapcsolatot képzelegjek? Mert mozgássérült vagyok, mert a tíz kilós fogyás ellenére kövér, mert házas vagyok, mert gyerekeim vannak? Mert. Legfőbb akadálynak persze a mozgásállapotomat tartom. Nem fogalmaztam precízen. A mozgásállapotom és az intellektuális, és az érzelmi igényességem közötti szakadékot, inkább. A béna elégedjen meg azzal, hogy kegyelem-érintéshez juthat. Ne legyenek elvárásai a hímneművel szemben, ne akarjon vele Tolsztojról beszélgetni, ne várjon tőle érzéseket. Fő, hogy kemény legyen a farka. A béna nő örüljön, ha valaki őrá is beindul. Évekkel ezelőtt anyám talált egy hirdetést, melyben mozgássérült szereplőket keresnek.
    Csak akkor ébredt rá, hogy pornófilmesek karjaiba lökött volna, miután gyanútlanul felhívtam a számot. A telefonban a férfihang közölte, hogy leginkább kerekesszékesekre vágynak.
    Ehhez a pornóhoz túl épmozgású lettem volna. Ezt komikusnak találtam, és persze eszem ágában sem volt vállalni. Kinek a kedvéért forgatnak ilyeneket? Magányos, kerekesszékes emberek számára? Vagy macsó bikáknak, akik a sörüket szopogatva önhitten nyúlnak magukhoz, hogy lám, ők nem selejtek?
    Van egy barátom. Csodálatos verseket ír, csordultig szerelemmel. Határtalanul tágas, gyengéd gondolatai vannak, bezárva egy mozgásképtelen testbe. Ez a test és lélek ötven évesen tapasztalhatta meg a hús-vér szerelmet. Amikor találkoztunk, több mint húsz éve, mindketten nagyon magányosak voltunk, nem ismertük még a megvalósult szerelmet. Mindketten a papírnak panaszkodtunk. Ugyanúgy lehetett vele, mint én, vagy még úgyabbul, hiszen férfi, és idősebb nálam. A vágy átégette a papírt. Én egyedül mászhattam be a kádba, hogy hűtőfürdővel csillapítsam a testem, neki meg kellett várnia, míg a szülei beemelik. Csendesen kért, legyek a társa, vállaljam fel. Huszonhárom éves voltam, extraszűz, mint a jóféle olivaolaj. A versei a lelkembe égtek, de azt hittem, szerelmesnek kell lenni ahhoz, hogy megélhessem a teljességet. És mert nem voltam szerelmes, elutasítottam. Júdásnak éreztem magam. Hogyan várhatom el a férfiaktól, hogy szőröstül-bőröstül elfogadjanak, ha én sem vagyok képes kizárni a látóteremből a barátom kerekesszékét?
    Ha újraélhetném azt a délutánt, legyőzve a gyomrom remegését, odamennék hozzá, és átölelném. Az ölébe fektetném a fejem. Bizonyára kitalálná, hogyan tud a keze mozdulatlansága ellenére megsimogatni. Patakzanának a könnyeim. Hallgatnám, ahogy beszédizmai feszességét és zavarát legyőzve kérlel, hogy érintsem meg. Megtenném neki. Fölülírnék magamban minden erkölcsi, érzelmi dogmát. Nem félnék a testemtől, a testétől. Nem félnék, hogy elítél, megítél, hogy mi lesz holnap, a következő életemben. Odaajándékoznám neki az önfeledtségem látványát, hangjait, illatát.
    Akkor féltem, önző voltam, nem hallottam meg, hogy az ő is a mélyből kiált. Talán, mert ugyanazt kiabáltam, s a két hang kioltotta egymást.
    Szeretném, ha sírhatnék valakinek az ölében. Ha bátran szeretkeznék egy vadidegennel, mert úgy érezném, megérdemlem, hogy velem is megessen.

  7. lecriturefeminine Says:

    Látom, elég komoly benned a publikálási vágy. :) De miért nem kezdesz saját blogba? Amikor pasi lefordított egy könyvet, de egyik kiadó sem vállalta, hogy megjelentetik, akkor ez volt a logikus lépés: egy blogon publikálni. Ismertség, figyelemfelkeltés, stb. Arról nem is beszélve, hogy sok embert megismerhetsz, akik hasonlóan gondolkodnak mondjuk, vagy hasonló helyzetben vannak, és ezekből bármi lehet…
    És köszönöm a bizalmat, de eléggé “off” ez az írásod itt a bejegyzés alatt, és (sajnos) nem én vagyok a kiadó, aki megjelentet téged. De örömmel látlak itt, és örömmel beszélgetek. Az írásaidnak viszont nem hiszem, hogy ez a legmegfelelőbb fórum.

  8. felenkvagyakozo Says:

    Vettem Nem kértem a kiadáshoz tőled segítséget. De a kiutasitást vettem, nem értem, és sajnálom, mert én szerettem a blogod. De ez nyilván nem számít. Gondolom, már ez sem fog megjelenni itt. Szerinted ez méltányos? Szerintem meg egyszerűen bántó, elfogadóbbnak hittelek. Nagyon sajnálom. És azt is, hogy ennnyire jóhiszemű vagyok az emberekkel. Benőhetett volna a fejem lágya, és gyanakvóbb lehetnék már. Az én tiszta szándékom nem jelenti a fogadó oldal nyitottságát, automatikusan. Nyugi, utojára. Ezt nem hittem volna, de ez is csak újabb élettapasztalat. Írj tovább, úgy jó, ahogy van, én meg írok annak a maroknyi barátnak, aki szerint én is jó vagyok. Aki nem retten meg attól, hogy egy fogyatékos ember kimondja magáról, hogy az, és nem bájolog csak azért, és hazudik, hogy elfogadható legyen

  9. lecriturefeminine Says:

    Sajnálom, hogy magadra vetted, mert örülök a jelenlétednek. És nem az írásodat, főleg nem a személyedet kritizáltam, sőt, szeretem, ha pörög a komment-élet. Szeretem ha új hang szólal meg, és szeretem a visszatérőeket is, akikről minden hozzászólás alkalmával kicsit többet tudok meg. És csak annyit jeleztem, hogy nem tudom ezt hová tenni, és felmerült bennem az ötlet, hogy kezdhetnél saját blogot, mert a hozzászólásod inkább bejegyzésnek mondható.

    És sajnálom, ha úgy érzed, nemkívánatos vagy itt, mert ahogy láttad, a mai szabadidőm nagy részét arra áldoztam, hogy legjobb tudásomat összeszedve próbáljak ötleteket adni, miben változtass az írásaidon, hogy irodalomként, szépirodalomként a kiadók megvegyék őket. Sajnálom, azt is, hogy ezeket a javaslatokat támadásnak vetted, és úgy érzed azért, mert nem tudom elfogadni a fogyatékosságodat. Ha így lenne, nem írtam volna, nem válaszoltam volna, netán még be is szóltam volna. (Bár ez utóbbit igyekszem máskor sem csinálni.)

  10. Jade Says:

    Óh. Nem értem. Csak egy tanács volt, egyáltalán ne bántó, sértő stb módon. Nem értem. Nem megy.

  11. felenkvagyakozo Says:

    Kedves Jade, érthető, hogy nem érted. A kommunikáció nagy része e-mailen folyt. De te milyen üzenetet kódolnál abból, ha egy blog gazdája off-nak minősíti az irományodat, mert hogy “nem ez a legmegfelelőbb fórum”?Nem kell nagy észnek lenni, hogy ezt a célzást megértsd. Megígértem Neki, hogy nem jegyzetelek többet ide, bár jónak tartom, és továbbra is jónak tartom a blogját. Nem is értek egyet lecriturefeminine kritikájával, mert szerintem én is csak egyfajta női irodalmat művelek, mint ő. Annyi történik, hogy neki nem tetszik. Ettől még másnak, akár itt a blogon is tetszhet. Nézőpont kérdése, hogy ezért kitilthat-e valakit a hozzászólók közül, minősítheti-e offnak, mert őt deprimálta, ezt ki-ki döntse el. Miután nem vagyok hülye, csak gyógypedagógus, és én sem szeretek sehol off lenni, ezért írtam azt, hogy vettem. (Nemcsak az itt leírt szöveg kritikájáról van szó, hanem azokéról is, amit e-mailen elküldtem neki.) Felületes következtetéseket vont le, holott, mint ő is hangsúlyozta, nem ismer. Tehát nem tudhatja eldönteni , hogy egy “szerencsétlen önsajnáló nő vagyok-e”, vagy esetleg mégsem. Szerintem ahhoz, hogy az ember írni merjen önmagáról, eleve önismeret, önirónia szülkségeltetik, túl vagyok már az elfogadás kérdésén, ami amúgy sem egy örökre bebetonozott pont, hanem egy folyamat, az ember mindig újradefiniálja önmagát. Én nagyon szeretném, ha végigolvasás után mondana LF véleményt, és akkor minősítené vacaknak, “nem irodalomnak”. (Elég nagy bátorságra vall, ha valaki megpróbálja megvonni a határt az irodalom és a nemirodalom között, mert ez szörnyen szubjektív. Van akinek Agatha Christie is irodalom, van akinek Shakespeare sem, mint ahogy például Füst Milán, vagy Tolsztoj utálta is.) Merthogy szerintem nem ez a lényeg, hanem az, hatott-e rám, amit olvastam, vagy nem. Énrám ez a blog és a hozzászólások egy része hatott, mindegy, hogy irodalom-e. Szerettem olvasni, ezért sajnálom, hogy off lettem, de betartom az igéretem, ellenállok a kísértésnek, hogy legközelebb megnézzem, írt -e valaki választ. Utoljára írok ide, sajnálom, hogy így alakult. LF-nek kívánom, hogy senki se minősítse aszerint, hogy irodalom-e, ellenben ő továbbra is élvezze a szexet és a róla való elmélkedést. És persze titokban reménykedem, hogy végigolvassa, amit küldtem, persze nyilván csak szerényen kérhetem erre, nem kötelezhetem.

  12. lecriturefeminine Says:

    “off (topic)” jelentése fórum nyelven: nem témába vágó, a szóban forgó beszédtémától (jelen esetben bejegyzéstől) eltérő dolog, és határozottan nem kitiltás

    a bátorságról meg annyit, hogy te kérted, hogy a saját értékrendem szerint mondjak véleményt… nagyjából azokat a dolgokat hoztam fel, ami a saját véleményem szerint a saját írásaimat is elválasztja az irodalomtól (szépirodalomra gondolok, nem agatha christire, pedig nagy krimi rajongó vagyok, tehát az irodalmiságát nem vitatom)

    Látom, hogy írtál nekem jó hosszú levelet, és el fogom olvasni, de ne haragudj, most estünk be az ágyba lakásépítés után, nem tudok/akarok ezzel a nem-létező konfliktussal foglalkozni per pillanat. Ha elolvastam, válaszolok, de kicsit unom, hogy magyarázkodnom kell, főleg mivel végig arra biztattalak, hogy a fogyatékosságodról beszélj -és állításoddal ellentétben, éppen hogy ne bájologva és kozmetikázott módon. De mindegy.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s