az élet Máshol van

Amikor én még kislány voltam… 2010/05/11

Filed under: autoszexualitás,önkielégítés,együtt,múlt-jelen — lecriturefeminine @ 14:40

58 nap telt el vérző napok nélkül. Megvolt az első szomorú negatív élményünk, már ami a tesztet illeti. A késés nemcsak az érzelmeinket borzolta össze, de a hormonjainkat is. Beálltunk a mindennapos szexre, amiről én már úgy hittem, ilyen sosem lesz már, de tévedtem. Mert van, és nagyon jó.  De kell idő a feltöltődésre is. Most lecsendesedtünk, és házon kívül randizunk, meg sokat beszélgetünk. Egyik alkalommal visszakalandoztunk a bimbózgató szexualitásunkhoz.

Persze nem most beszéltünk ilyesmiről először, de engem mindig jóérzéssel tölt el, hogy kimondhatom ezeket a dolgokat. Hogy milyen volt kislányként bizsergő puncival, milyen volt felfedezni, hogy mit kell tennem, hogy elmúljon. Milyen emlékezetes dolgok maradtak meg a fejemben, amik kiváltották a puncibizsergést. És nagyon felszabadító hasonló történeteket hallani a másik oldalról is. Hogy rajta kapták-e közben, (mert engem igen), ki hogyan szervezte meg nagy gonddal, hogy belenézhessen a szülei által dugdosott pornóvideókba vagy újságokba… stb. Olyan bájos dolog ez, amikor az ártatlan kisgyerek még nem is tudja, mit csinál, de a késztetést nem tudja elfojtani magában. Filmjelenetek, olvasmányrészletek és pillanatképek. Meztelenségről, vágyról és pornóról.

Emlékszem, hogy apukám egyetlen pornófilmet dugdosott otthon, amit véletlenül találtam meg. Pontosabban a kezembe akadt, mert nem igazán kerestem ilyesmit. Aztán alig vártam, hogy egyedül legyek otthon, beraktam a kazettát, gondosan megjegyezve, hogy hol járt a szalag, hogy a végén vissza tudjam tekerni pontosan oda. Minden másodpercben attól féltem, hogy váratlanul hazajönnek és nekem végem…

Szeretem ezeket a nosztalgikus beszélgetéseket, mert akkor nem mondhattam ki ezeket a dolgokat, és most, ahogy felelevenítem azokat az érzéseket, újra tinilánynak érzem magam, csak most már sokkal szabadabb orgazmusokkal. Hát igen, jó néha kimozdulni a jelenből, és nemcsak az ábrándos jövő felé.

 

14 Responses to “Amikor én még kislány voltam…”

  1. felenkvagyakozo Says:

    Jó ideje kerülgetem már, hogy hozzászóljak, és megköszönjem a blogod. A bátorságát, a szabadságát, az érzelmi telítettségét. Az ismerősem egy köre is olvas téged, mióta ajánlottam. Negyvenes, egyre inkább páros magányban élő nő vagyok, akinek reményt ad, hogy vannak még ilyen párkapcsolatok, olyan férfiak, amilyen kép a párodról rajzolódik ki a bejegyzések alapján. És megnyugodtam, hogy a kiadatlan kisregényem, amit sokan undorodva dobnak el, fúj pornográfia felkiáltással, bizony nem pornó. A blogodnál kevésbé szókimondó, de sokszor írok le érzéseket, olyanokat is, amelyek szeretkezés közben töltik el a szereplőket. Azt is szeretem a bejegyzéseidben, hogy néhol már-már irodalmak. Nagyon kíváncsi lennék, hogy így, teljesen ismeretlenül mit szólnál az írásaimhoz, mert engem a tieid felszabadítanak, volt hogy sírtam rajtuk, volt, hogy maszturbáltam az olvasásuk után.Szerintem te ezt a legnagyobb dícséretként értékeled, nem? Vagyis köszönöm, köszönjük neked! Félénk vágyakozó és barátai (Nyuszi, és üzletfelei)

  2. felenkvagyakozo Says:

    Látszik, hogy kezdő vagyok itt. Miért nem jelöli, hogy hozzászóltam?

  3. kíváncsiskodó Says:

    Én már meséltem neked ezekről a dolgokról velem kapcsolatban, most nem fogom ismételgetni magam :)
    De igen! Tetszik ez a szó, hogy bájos :)

  4. lecriturefeminine Says:

    Félénkvágyakozó: köszönöm szépen a hozzászólást, sikerült zavarba hoznod, nem kezdek szabadkozni, mert sokkal nagyobb bennem az öröm, hogy ilyen hatással vagyok, sokat jelent. Szívesen elolvasom az írásod, sőt ha nem bánod, együtt olvassuk. (lecriturefeminine@gmail.com címen elérsz) Ja, és azért nem jelenik meg rögtön a hozzászólás, mert van egy előzetes moderálás -sajnos.

    Kíváncsiskodó :)

  5. felenkvagyakozo Says:

    Köszönöm az elérhetőséget, napokon belül küldöm a novellafüzért. Ha azt “túléled”, és még szeretnéd, a kisregényt is elküldöm Nektek, nem nem bánom ha együtt olvassátok, sőt megtiszteltetésnek veszem.
    Nem is tudom, miért izgulok ezen, mert az írásaidból tudom, hogy toleráns vagy , meg a szövegeimből úgyis kiderül, hogy mozgássérült vagyok. Ezért az írásaim ezt a sajátos nézőpontot közvetítik a párkapcsolatban. Ez utóbbi nekem is van 17 éve vagyok férjnél, gyerekeink vannak, de amint írtam, a kapcsolat egyre inkább a páros magány felé halad. Ne félj, az írásaim remélem nem a “sajnáljatok engem szegény fogyatékost” stílusúak.
    Nagyon-nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, és előre is köszönöm!

  6. macsek Says:

    Nahát! :) Ugyanez a kép nekem is megvan: a barátnőmmel, ha kettesben hagytak minket otthon szüleink a barbikat hagytuk a csudába és indult a mozizás. Nagyon fontos része volt a videoszalag pillanatnyi állása szerint a perc és másodperc megjegyzése, akár feljegyzése. No, és az izgalom ami a tiltott gyümölcsre jellemző csak… Kedves emlékek nagyon. :)

  7. Metaneira Says:

    Nekem videó nem volt,de emlékszem, hogy szüleim polcán volt egy szexuálpszichológiai könyv és én éreztem, hogy az valami nagyon izgalmas dolog lehet. így ha egyedül maradtam otthon, azt olvasgattam és akkor fedeztem fel, hogy létezik olyan,hogy maszturbáció és nem vagyok teljesen őrült, hogy szeretem simogatni magam.
    meg mindenféle élményem volt a gyerekkori barátokkal,barátnőkkel, olyan nyitottak voltunk egymással szemben, néztük,simogattuk egymást,meséltünk arról a fura érzésről,ami eláraszt olykor “ott lent” és amit nem tudtunk hova tenni. olyan jó, hogy ez ilyen természetes volt és ezt így tudtuk megélni, én ennek mai napig nagyon örülök.

  8. barracud4 Says:

    Mi kb. 17-18 évesen az csaj osztártársainkat direkt rendeztünk porno néző napot, az egyikük lakásában (szülei nem voltak otthon). Direkt egy olyan csajosabb féle filmet választottunk, amit a maiakhoz képest kifejezetetten light-osnak nevezném. Érdekes tanulság volt, hogy volt aki csillogó szemekkel nézte, volt olyan aki becsukta a szemét és volt olyan akinek felfordult a gyomra kiment a konyhába szendvicseket készíteni.

  9. lecriturefeminine Says:

    Metaneira, igen, olvastam az erről szóló írásodat, sugárzott belőle a boldog nosztalgia, nagyon szerettem :)

    Barracud4, én a velem egykorú fiú unokatestvéremmel néztem pornót 16-17 éves koromban, akkor a szülők videóján kívül még nem igazán voltak pornóélményeim, ő meg nem tudom, honnan szerezte be a filmjeit, de éppen egy olyat rakott be, amiben minden szex előtt-után meg néha közben is pisiltek a nők, vagy őket pisilték le -annyira bennem van, hogy azon gondolkoztam, hogy ez valami mindennapos dolog? Meg hogy ezt eddig nem is tudtam. Kicsit vicces így visszagondolva :)

  10. Szexofon Says:

    Nekem valahol az Utolsó tangó Párizsban című film kikölcsönzésével kezdődött a dolog, amit az elnéző (és sejtelmesen mosolygó) tékás lány jóvoltából kölcsönözhettem ki… persze művészfilmként :-)

  11. lecriturefeminine Says:

    Hmm, a művészfilm nálam úgy kezdődött, hogy rábeszéltem egy barátnőmet, hogy ezek milyen jók, és járjunk művészmozikba inkább. Elsőre az Intimitás c. filmet választottam, ez volt az első (nempornó) filmélményem, amiben nem takarták el kameratrükkökkel a meztelen nemi szerveket. Lenyűgözött :) (Nem tudom, ma milyen szemmel nézném, de még mindig emlékszem arra a jelentre, amikor a szex után elpilledt nő széttárt combjai között sötét szőrcsomót rejtő punciban gyönyörködik a szeretője, és rájön, hogy többet akar a nőtől a szexnél.)
    Na ezt meg az első Amodóvar filmem követte, nem emlékszem melyik, de hemzsegett a szokásos meleg-transzveszt.-pedof. jelenetektől. Meg is kaptam a barátnőmtől, hogy több művészfilmre nem rángathatom el :)

  12. w Says:

    Mi fotókat találtunk apa régi aktatáskájában (nem sajátokat), melyeken párocskák “pucérkodtak”, volt, hogy többen is. Egyik sorozaton a főszereplő egy piros nyelű csavarhúzó volt. :)
    Aztán amikor feljött az öcsém haverja, akkor eljátszottuk a Klinika sorozatból Udo és Katerina szerelmes jelenetének kezdetét, amikor összeölelkeznek, de persze úgy gyermekmódra. :)
    Anno középiskolás korunkban még nem volt ilyen nagy divatja a pornónak fiatal korban, mint mostanában, nem volt egyszerűen hozzáférhető, és a környezetünkben kereslet sem volt rá. Inkább a szerelem, az udvarlás, a meghódítás és a “járás” volt a fontosabb, a szex kevésbé volt tudatos.
    De jó ötlet, kikérdezem pasimat, hogy nekik volt-e pornóélményük, és rajta kapták-e. :)
    Egy nő, majd írj róla pls, milyen volt, amikor benyitottak maszturbálás közben, nem gátolt meg a lelepleződéstől való félelem utána?

  13. felenkvágyakozo Says:

    Lecriturefeminine, ez hihetetlen! Elhatároztam, ha legközelebb írok ide, ajánlom, hogy mindenki nézze meg az Intimitás című filmet, mert csodálatos, felkavaró, és bátor, mint ez a blog. Nemrég ismertem meg, egy barátnőm ajánlására, aki meg is vette nekem DVD-n. Azóta sem térek napirendre afelett, hogyan lehet ilyen hitelesen eljátszani a vágyat, a szeretkezést, nem zavartatva a forgatás körülményeitől, az emberektől, akik nézik a színészpárt. Csodálatos az egész, felmerült bennem a gyanu, hogy ÍGY imitálni képtelenség, ez a két ember, színész tényleg vágyik egymásra, és szeretkeznek. Számomra egy másodpercig sem pornó, sírnivaló, irígylésreméltó teljesség két gyakorlatilag ismeretlen ember között. A pornóban zavar a hiteltelenség, a gépiesség. Amikor a szereplők, általában a nők, jól belenéznek a kamerába közben. Művi. A másik bajom a férfiak közömbössége. Miközben a nőnek “kötelező” vonaglania, kiabálnia, és élveznie az előjáték nélküli puszta fűrészeléést, a férfiakból szinte semmit sem látunk, vagy ha igen, érzelem nélkül rezzenéstelen arccal tűrik(az általában orális) szexet. Hetroszexuális nőként engem a férfi izgalmának látványa, ennek érzelmi kifejezése izgatna, ami többnyire nem látszik. Ezért is zseniális az Intimitás, mert ott igen. Látszik a férfi arca, teste, halljuk a hangjait, szinte tapintjuk a pár közös izgalmát. Nézze meg, aki nem látta!
    Lectuturefeminine, egyébként megkaptad az e-mail az írásaimmal? Nem sürgetlek, jaj, dehogy, csak az érdekel, odaért-e.

  14. lecriturefeminine Says:

    Nem jöttek át az írások, meg néztem, hátha spam-be tette a rendszer, de nem. Elküldöd újra? A film meg- hát nincsenek véletlenek :)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s