az élet Máshol van

Érték? 2010/02/17

Filed under: beszéd,közélet,nők — lecriturefeminine @ 12:46

Nem tudom, a TV2 miben reménykedik még, mert úgy olvasom mindenfelé, hogy lassan vége lesz, folyamatosan alulmarad nézettségben a többi csatornához képest. Nem csoda. Egyik reggel bekapcsolva maradt, és teljesen ledöbbentem, az új értékrenden, amit közvetít. A reggeli műsorba vendégül hívtak egy klinikai szakpszicholóust, aki kifejtette, hogy a házasságnak, mint jóban-rosszban, egészségben-betegségben szövetségnek vége, ma már csak úgy összeházasodunk, tudjuk, hogy nem tart örökké, csak egy időre szól, aztán megváltozunk, elválunk és keresünk mást. És nem azt akarom mondani, hogy válás-ellenes vagyok, valóban megeshet, hogy két ember valamit annyira elront, hogy nem tudnak többé boldogok lenni együtt, de basszus. Azért még nem azzal kell nekivágni a dolognak, hogy tök mindegy, nem kell dolgoznom a kapcsolatért, amíg jó, maradok, aztán majd előről kezdem valaki mással. Ennek mi értelme van? Lustává és könnyelművé teszi a szerelmet, a kapcsolatot és a családalapítást is. Felelőtlen ígéreteket teszünk, mert tudjuk, hogy nem kell megtartani őket. És szerintem ez nagyon rossz irány.

Köztünk nem nagyon merül fel az esküvő téma, de férjként és feleségként beszélünk egymásról, az felmerül, hogy milyen jövőt szeretnénk, milyen lakást, hány gyereket stb. És nem csak álmok szintjén. Úgy dolgozunk, hogy ezek valóra váljanak, és eyütt csináljuk, egymásért. Nem úgy, hogy ha nem sikerül, akkor majd valaki mással teremtünk új álmokat. És nap mint nap megküzdünk a kapcsolatunkért, dolgozunk érte, sokat beszélgetünk, hogy ne mulasszuk el egymást. És ez nekem olyan értékesnek tűnik. Mérges vagyok a médiára, mert azt akarom gondolni és hinni, hogy együtt öregedhetünk meg, de nem merem, mert már a tévé is azt mondja, hogy ez lehetetlen. Sokkoló.

Főleg, hogy nem sokkal a szakpszichós beszélgetést követően jött egy kisbabaműsor, amiben meg a felkonf úgy hangzott (nagyjából): ‘”sok nőnek a szoptatás során megereszkedik a melle, de ne keseredjen el senki, van megoldás”. És ezt követően kb. tíz percig áradozott a sármos plasztikai sebész, hogy milyen könnyedén meg lehet a melleket formálni, kitömni, nagyobbítani, felvarrni stb. És a lelkes kismama vendég boldogan várta a műtétjét, mindössze fél évvel a szoptatás abbahagyása után (ez a minimum idő, aminek a műtét előtt el kell telnie).

Én nem szültem még, tehát nem is szoptattam, nem tudom, milyen változásokat hoz ez. De azt tudom, hogy nem tudok elképzelni jobb dolot annál, mint egy kisbabát világra hozni és őt szeretni. És nem tartom fairnek, hogy egy nőtől elvárják, hogy amint lehet tüntessék el a testükről ennek a csodának a nyomát. Nem tudom elképzelni, vajon milyen érzésekkel szoptatja a babáját az a nő, aki alig várja, hogy leteljen a várakozási idő és másnap már kés alá fekhessen, hogy visszakapja a régi mellét. Nem hiszem el, hogy az a tej ugyanolyan édes, mert a gyerekek valahogy mindent éreznek, akkor is, ha még nem tudatosul bennük a dolog. Még egyszer: én még előtte vagyok ennek. De erről az oldalról ez nagyon szomorúnak tűnik.

 

7 Responses to “Érték?”

  1. pudingocska Says:

    Én a csúnya, rossz, nem jó irányba haladók közé tartozom. Nem tudok és nem is akarok megígérni senkinek olyat, hogy örökké vele maradok, azt meg pláne nem, hogy szeretni fogom. Hogy ígérhetném meg, hogy mit fogok érezni a jövőben?
    Nem úgy állok a kapcsolatunkhoz, hogy mi már egymáshoz tartozunk örökké, ez van. Személy szerint engem pont ez tenne lustává.
    És ettől nem érzem kevesebbnek a kapcsolatunkat vagy éppen kevésbé fontosnak, mert a kapcsolatunk jövője rajtunk múlik minden egyes pillanatban, mert nem kötelek tartják össze, hanem mindkettőnk közös akarata. És addig él majd, amíg mind a ketten akarjuk.

  2. lecriturefeminine Says:

    Pudingocska, örülök, hogy itt látlak :)

    Szerintem nem mondunk ellent egymásnak, én is azt gondolom, hogy a kapcsolatunk jövője és minden pillanat rajtunk múlik. És nem amellett kampányolok, hogy az esküvő kötelező. Mert abban nem hiszek, hogy a templomban tett ígéret reális. Szerintem az ígéret abban van, hogy együtt csináljuk, támogatjuk egymást, együtt örülünk-együtt sírunk és leginkább figyelünk egymásra, és megdolgozunk a kapcsolatért.
    Viszont a tévés üzenet az volt, hogy tök mindegy. Hetedhét országra szóló lakodalom kell, aztán ha már nem megy, félbehagyjuk. Felelősség nincs. Amit te és én is mondok, az szerintem valami, és közel áll a felelősségvállaláshoz (magunkért és a másikért)
    Mit fogalmaztam rosszul?

  3. Metaneira Says:

    Én meg pont úgy vagyok vele,hogy…hát tudom,hogy ez manapság aránylag ritka,de nekem a gyűrű és az ígéret rengeteget jelent. Megvan a fejemben a kép az álomeskűvőről,és az érdekes az,hogy nem arra éleződik ki a dolog,hogy na milyen ruhát szeretnék majd vagy milyen virágokat az asztalra,hanem azt képzelem el mindig,hogy ott áll velem szemben egy férfi,akinek meg merem ígérni,hogy egészségben-betegségben és jóban rosszban és hogy sosem fáradok bele. És úgy képzelem el hogy ennek a gesztusnak,rítusnak akkora jelentősége van,hogy ezt akárkinek nem mondom ki,és nekem se mondja ki akárki. Egyszer,de akkor hitelesen és szívvel-lélekkel.Tudom,hogy nem az a kimondott igen és nem maga a gyűrű a boldog házasság titka,de az én szememben ez sokkal többet jelent,mint puszta szokás és foggal-körömmel védem,mert szeretem azt hinni,hogy a házasság a maximum.

  4. Jucy Says:

    Szerintem nem fogalmaztál rosszul. Nem kéne az embereknek az általad említett dolgot sugalmazni a tévénk.
    Ha az ember eldöntötte, hogy azzal az egy személlyel akarja leélni az életét, törekedni kell és dolgozni rajta, kompromisszumokat kötni stb.
    Persze feladni könnyebb… sajnos akkor is ha már gyerek van a dologban. Pedig vele nem lenne joguk a szülőknek kibabrálni. Ezzel nem azt mondom, hogy egy alkoholista mellett is ki kell tartani, csak láttam már, ami szimplán lustaságon múlt. Az is lehet, hogy konzervatív vagyok ez ügyben, hogy hiszek egy apa-anya családmodellben, de nem találkoztam még olyan elvált szülő gyerekkel, aki boldog lett volna.

  5. lecriturefeminine Says:

    Engem az esküvő azért nem vonz, mert a külsőségek miatt olyan felszínessé vált. Hogy bekattan mindenki, mert olyan sok mindent kell megszervezni hozzá és olyan embereket is meg kell hívni, akiket csak illemből látunk szívesen. Persze tudom, hogy ez is rajtunk múlik, csak mindig vannak családi kötelezettségek. Ha egyszer majd összeházasodunk, biztos nem lesz óriási lagzi, csak a legeslegszűkebb pár ember. De az ígéretet én a tettekben látom.

    Nehéz ügy az elvált szülők gyermeke téma is, de szerintem nem szabad általánosítani, van, ahol sikerül fenntartani az egyensúlyt. A válások gyakorisága miatt szerintem a gyerekek egymás közt is jobban tudják ezt kezelni. De persze nem tudok tapasztalatot mondani, mert nálunk minden rendben, szerencsére.

  6. Jucy Says:

    Esküvő téren, szerintem elég oda két ember is :)
    Az elvált szülök gyereke témában meg azt látom, hogy az én ismeretségi körömbe tartozók, akik ilyen helyzetbe kerültem 95%-ban sajnos kattantak valamilyen téren.

  7. Szexofon Says:

    Mikor lesz már új poszt?!!!
    :-)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s