az élet Máshol van

Értelmetlenül 2009/11/24

Filed under: beszéd,düh,könnyek,nőgyógyász,nők — lecriturefeminine @ 11:12

Esküvőre készülődött a család. Az esemény különösen közel hozta őket egymáshoz. A legnagyobb örömben fogadták a következő boldog esemény hírét: a lány terhes. Irány az orvos: ő nem látja a magzatot, de az ultrahang mutat valami foltot, ami gyanús. Kórházi beutaló. A következő vizsgálatot már végig vérezte az aggódó anya. Nincs magzat, de a vérzés a vetélés előjele. Hátha kijött, de a biztonság kedvéért kaparás. Senki nem mond semmit. Senki nem tud semmit. Az orvos továbbsiet, amikor látja, hogy kérdéssel fordulnak hozzá. Idegtépő órák és napok telnek el, a kórterem pedig zsúfolásig telve óriási pocakkal örömmámorban úszó kismamákkal. Csak egy valaki gyászol. Bár az orvosok még mindig nem értik, a vérvizsgálat szerint a baba még ott van. De ez már nem ad reményt. Biztos elnéztek valamit, mondják, ezért újabb kaparás. Egy héten belül másodjára. Folyamatosan vérzik. Gyászol. Az egyik pillanatban azzal ijesztgetik, hogy nem lehet többé anya, a következőben azzal, hogy talán rákos. Fel akarják szabdalni a hasát, mert biztos méhen kívüli, de nem látják az ulrahangon. Csak úgy találomra, előbb-utóbb meglesz. Már túlságosan kimerült és szomorú. Nem akar mást, mint felébredni ebből a rémálomból. Ebbe a képtelen műtétbe is beleegyezne… Második hete fekszik bent. Nem eszik, nem alszik, nyugtatókat szed, mert eleve gyenge az idegrendszere. Még egy vizsgálat, nem várt fordulat.  Az orvosok és nővérek örömtáncot járva sikongatnak, hogy ver a szíve a babának. Megtalálták a méhben. Túl késő. A terhesség teljesen normálisan zajlott volna, ha nem kezdik el félválról gerjeszteni a problémát. Így kaptak egy magzatot, aki túlélt két kaparást, ezernyi tolakodó vizsgálatot és méhösszehúzó gyógyszereket. És egy anyát, akit úgy szétromboltak, fizikailag és érzelmileg, hogy nem tudja vállalni az anyaság feladatát. Az orvosok megjegyezték, hogy a beavatkozások nem számítanak a magzatnak, ha betegen születik, amúgy is beteg lett volna. Hányinger. Az anya meghozta döntését. A baba megerősítette ebben és támogatta. Ma reggel elvetélt.

Nem tudom, hányszor kellett összeszednem a padlóról az elmúlt két hétben a világ legerősebb és energikusabb emberét. Hányszor kellett feldolgozni a rossz híreket, hányszor kezdtünk reménykedni az állítólgos megoldások hallatán. Mert ezt csinálták: mézesmadzag-szakadék mélye-mézesmadzag-szakadék mélye. Már ha csináltak valamit: az idő nagy részében mi magunk, a semmilyen orvosi képzettségünkkel találgattuk, hogy mi a fene történhet.

Mindenki ismeri a magyar egészségügyi ellátást, nem érdemes beszélni róla. De a szülészeten anyák vannak, akik életet adnak, babákat hoznak a világra. Különleges bánásmódot igényelnének, mert félnek, óriási felelősséget vállalnak magukra, de tele vannak kétellyel és bizonytalansággal. Érzelmileg labilisek, ami a babára is kihat. Egy puha meleg szoba járna nekik, rengeteg szeretettel. Mint ahogy annak is, aki nem tudja végigcsinálni a dolgot és elvetél, vagy abortuszra kényszerül. Nem azért veszti el a babáját, mert ezt akarja. Meghozza a legnehezebb döntést a babáért, mert abban a pillanatban neki nem-megszületni a legjobb. Mindegy, hogy ezt a nő teste vagy az agya mondja ki. És ezeknek a nőknek nem megvetés járna és lenézés és bűntetés. Hanem rehabilitáció és gondoskodás, hogy a következő baba egy boldogabb világba születhessen meg.

 

9 Responses to “Értelmetlenül”

  1. Metaneira Says:

    úgy olvastam végig ezt a bejegyzést,hogy szó szerint meghűlt bennem a vér. nem is tudom elmondani,mennyire csodállak azért,amiket ide leírsz, és ahogyan megosztod velünk.
    szentül hiszem, hogy a legcsodálatosabb dolog, és egyben a leghatalmasabb is, ami nővel történhet,az a terhesség. és igen. olyan állapot ez,amit csakis tisztelettel és alázattal lehet/kéne kezelni.
    amit meg a vetélésről írsz, én teljesen egyetértek veled. olykor a nő teste kénytelen meghozni ezt a döntést,mert a szelleme egyszerűen képtelen rá. és ezt nem tudom elítélni. pont ebben látom az erőt és a csodát.
    ismerősödnek/barátnődnek csakis kitartást,erőt tudok kívánni, és soksok szeretetet mindenki részéről.

  2. lecriturefeminine Says:

    És köszönöm neked a megerősítést, miután megírtam, elbizonytalanodtam, hogy idevaló-e, kell-e, merjem-e, és főleg, hogy az abortusz kérdés felvetésével mit fogok visszakapni esetleg. De nekem is fontos volt írnom erről.

  3. reeva Says:

    ez nagyon ütős és őszinte írás!
    együtt érzek azzal, aki mindezt elszenvedte! Nem lehetett könnyű, és igaz, az ilyen anyáknak rehabilitáció kell!

  4. Vándor Says:

    Szörnyű belegondolni hogy ilyen létezhet a mai világban. Ez a kegyetlen valóság. Én is csatlakozom az előttem szólókhoz, jó hogy ezt leírtad. A barátnőm 33éves én 12évvel vagyok fiatalabb tőle. Már benne van a gyerek vállalás korában és én is belemegyek 2éven belül. Nagyon fél tőle és megértem amikor ilyen történeteket olvasok. A korom ellenére pár ismerősünknél, barátunknál láttunk hasonlókat és ez ijesztő. De csak reménykedhetünk hogy velünk ez nem fog megtörténni.
    Kitartást és sok erőt kívánok én is az ismerősödnek. Csodák mindig vannak és lesznek is.

  5. lecriturefeminine Says:

    Hát igen, nem akartam rá kitérni, mert minket is érint a dolog, hogy a nem túl távoli jövőben kisbabát szeretnénk, és igen, az ilyen történetek még erre is kihatnak. Mintha nem lenne elég félelmetes önmagában a dolog…

  6. jouet Says:

    Csak megjegyzésként, a fiúm anyukája, akinek két külön orvostól van papírja arról, hogy meddő, 27 éve azzal ment orvoshoz, hogy hónapok óta majdnem folyamatosan vérzik. 4 hónapos terhes volt. A fiúm köszöni szépen jól van és átlagon felüli az intelligenciája. Aztán nyolc évvel később megint terhes lett, és megszületett a fiúm testvére, aki köszöni szépen jól van. Aztán tíz év múlva megint terhes lett, de akkor a kora miatt már nem tartották meg a babát.
    Nagyon sajnálom ami történt.

  7. Emese Says:

    A könnyeim kicsordultak. Ez nagyon borzasztó és sajnos az én környezetemben is történt ehhez hasonló.. Isten legyen az édesanyákkal.

  8. Dorka Says:

    borzaszto,hogy itthon ez is elofordul, es meg borzasztobb, hogy valoszinuleg nem is ritka…vegtelenul sajnalom a poszt foszereplojet es ezuton is uzenem neki, hogy kitartast! 22 eves vagyok, es rettegnek Magyarorszagon szulni….ennel lejjebb a magyar egeszsegugy nem nagyon sullyedhetne :(

  9. Nevu Sere Says:

    Együttérzek veled, és kívánom, hogy minden rendben legyen.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s