az élet Máshol van

Határvonalak 2009/06/12

Filed under: közélet,meztelenség,művészet,szégyen — lecriturefeminine @ 11:07

Szomorúan olvastam a helyi (kerületi) lapban, hogy Alföldi Róbertet a színházbajáró közönség szíve szerint menesztené. És miért? Mert a rendezésében a színpadon meztelen emberek mászkálnak, óriási műfasz a kellék, csoportszexet imitálnak, és megerőszakolják a “kövérkés kamaszlányt”. Mi meg itthon minden este belenézünk a Mezzo műsorába, és lelkesedem a francia rendezésű operákért, amiben csupasz nemiszervekkel, combfixben és fűzőben játszanak. És nem azért e lelkesedés, mert csak olyasmit nézek szívesen, amiben ilyen jelenetek láthatóak (bár kétségkívül szemetgyönyörködtető látvány), hanem mert valahogy az opera, mint olyan csak a maga konzervatív műfajában jelent meg a tudatomban, és sosem vágytam az Operházba, mert már előre unatkoztam a gondolatától is. Most, hogy láttam, hogy lehet más az opera, kifejezetten érdeklődni kezdtem iránta. És lelkesedem Alföldi Róbert és munkái iránt is, mert újra meg újra ezt a vonalt erősíti az itthoni színházi életben, hogy lehet más. És bánt engem, hogy olyan közegben élek, ahol még mindig azt kell hallanom a reggeli műsorban, hogy Brüsszelbe érkezvén az első dolog az lesz, hogy újratárgyalják Trianont, Alföldi pedig menjen. Mi lenne, ha végre túllépnénk földrajzi határok fölött való siránkozáson, és a tudatunk határait kezdenénk tágítani? Miért kell egészségtelennek tartani, ha a színpadon valaki meztelen? Hogy lehet ilyen mértékben elutasítani a testiséget? Azt a testiséget, ami az életünket jelenti. És ha megerőszakolják a lányt a színpadon? Az a megoldás, hogy a nézők kivonulnak? Igen, mert az életben is kivonulunk: nem történt erőszak, a lány csak kitalálta.

 

28 Responses to “Határvonalak”

  1. pudingocska Says:

    És a bulvárlapokban meg lelkesen olvasnak pl. megerőszakolásról, de ugye az az élet. A művészettől meg azt várják, hogy ideologizált legyen, épp csak annyira, hogy kis jóindulattal azt lehessen rá mondani, hogy az a valóság.

  2. Anonymous Says:

    szia Egy Nő,

    olvastam én is az említett cikket; szerintem másról van szó. a megkérdezett leányzó által elmesélt Szentivánéji álom szerintem konkrétan értelmetlen úgy, ahogyan azt Alföldi színre vitte. szerintem nem a meztelenséget utasítja el a közönség, hanem ahogyan azt tálalják nekik. színházba a kapni-vágyásért megy az ember, legyen az "akármilyen". plusz az egyéni befogadókészség, -képesség is egyénileg változó. de szerintem megbotránkoztatni messze könnyebb, mint a közönséget ügyesen kijátszva a határaikon mozogni és adni nekik…

    jm

  3. Bálint Says:

    Névtelen jól reprezentálja az Alföldi felett ítélkezni vágyó szellemi szintet. Aki nem jut el odáig a megértésben, hogy elolvassa az író nevét és a címet, ezáltal rájöjjön, hogy nem "az a szemét buzi" Alföldi rendezett egy tökhülye Szentivánéjit, hanem éppenséggel a legnevesebb német drámaíró, aki tíz éve vagy mióta kötelező a német iskolákban, írt egy "parafrázist" a Szentivánéjiből, és ezt rendezte Alföldi.
    Teljesen igaz, amit Egy Nő ír, kiábrándító és elkeserítő ez a szint, ahol van az ország szellemi élete. De én azt mondom, messze sokkal kiábrándítóbb, hogy ez a bizonyos "szellemi élet" olyanokat jelent, akik tényleg ennyit sem fognak fel a színházból.

  4. Bálint Says:

    és persze, tudom, hogy Névtelen nem egyike a megbotránkozóknak, elnézést, hogy kvázi neki címeztem, pusztán csak az, hogy az újságot lehet így érteni, és sokan így értik, eszembe jutatta azokat a hőbörgőket, akik valóban "Alföldi Szentivánéji-rendezéséről" beszélnek; mert sok ilyen van, és mindnek habzik a szája.
    (És akkor abba már ne is menjünk bele, hogy Shakespeare összes drámája közül mellesleg épp a Szentivánéji az, amelyik a legtöbb pajzánságot elbírja, vagy akár megkívánja a rendezésben.)

  5. Anonymous Says:

    Bálint,

    köszi, hogy kiegészítetted az első kommentedet… és megpróbálok elvonatkoztatni attól a fajta személyeskedéstől, amit ilyen szintű ismeretlenség fényében is megejtettél…

    nem annyit olvastam, hogy "Alföldi", és eszembe sem jutott, hogy "az a szemét buzi" (már csak azért sem, mert vannak meleg ismerőseim…). rendező, színházi ember, író, stb; amit mondtam, az konkrét rendezőtől/művésztől független. de egyvalamit nagyon fontosnak tartok, ezért leírom újra: a befogadókészség egyéni dolog; és a művészek "nagyságát" a közönség dönti el. közel sem hőbörgök ellene; annyit mondtam, hogy egy rendezőnek a közönséghez beszélnie is kell, adnia is kell, nem csak állandó jelleggel megbotránkoztatni. tőlem 100 ember is lehet meztelenül a színpadon, nem "zavar", sőt kifejezetten érdekes, ha annak van értelme, és a (számomra) megfelelő módon van elmesélve a történet. én legalábbis ezért járok színházba…

    jm

  6. egy nő Says:

    Én megértem Bálintot. Éppen nemrégiben jelent meg egy hír az indexen Alföldi balesetéről, ami a Koldusopera c. előadás során érte, és az összes hozzászólás, ami a hírhez érkezett, arról szóltak, hogy mekkora buzi ez a pasi.

    A másik dolog, hogy állandó megbotránkoztatás? Nem hiszem, hogy erről szólna a munkássága. Márcsak azért sem, mert volt szerencsém a Szépművészeti múzeumba szervezett estjén részt venni, ami egy kifejezetten közönségbarát találkozó volt, Nemzeti Színház aktuális darabjának színházi premierje előtt. Beszéltek háttérmunkákról, a fordításról, a próbákról, a nehézségekről, hogy segítsék a darab megértését. Az tök jó volt. De nem akarok színházkritikusként feltűnni, hisz semmi közöm a dologhoz. Csak az "egyéni befogadókészségemmel" ítélek. Sokkal inkább azért említettem meg a dolgot, mert sokak szemében közszemérmet sértek magam is, és megbotránkoztatok, annak ellenére, hogy eszemben sincs ilyen hatást kiváltani. Amit én csinálok, az az én értékem, és saját magamnak, meg még pár embernek is fontos, és jól esik. És nekem is rosszul esne, ha úgy értelmeznék a blogomat, mint direkt arculköpése az értékeknek. (Én ilyen egoista vagyok, és csak az érdekel, ami rám vonatkozik:))

  7. Bálint Says:

    jm, hát épp ezért mondom, hogy a te kommented csak ihlet volt, hogy ne kelljen magyarázkodnod. És igen, Egy Nő, én is olvastam a kommenteket a baleset kapcsán, ha blogolnék, én akkor írtam volna meg ugyanezt a posztot, amit most te…
    Viszont jm, azzal abszolút nem értek egyet, hogy a művészek nagyságát a közönség dönti el. Sajnos ha ez igaz lenne Budapesten, vagy még inkább szerte az országban, már nem lenne egy normális művészünk sem. Mert a nagyhangú, dönteni akaró közönség az első kilibbenő pöcsnél a főtéren végeztetné ki a rendezőt. Akkor már inkább az elefántcsonttorony.

  8. Anonymous Says:

    "Mi lenne, ha végre túllépnénk földrajzi határok fölött való siránkozáson, és a tudatunk határait kezdenénk tágítani?" – ezt még sohasem hallottam ilyen szép fogalmazásban!

    Hű olvasód,

    Pista

  9. Anonymous Says:

    Egy Nő,

    nem konkrétan Alföldire gondoltam, mint "állandó megbotránkoztatóra", hanem úgy általában mindenkire, aki rendez. csakhát a cikk most róla szólt; ami miatt aztán Te is írtál itt.
    értem mire gondolsz, és el is hiszem, hogy rosszul esne, ha nem értenék meg, hogy Te mit miért, és egyáltalán. pedig biztosan vannak ilyenek (írtál is már róla korábban, azt hiszem)… ez a szép az önkifejezésben, legyen az blog vagy színház… én is voltam ilyen háttérmunkás színházas programon, és persze, tök jó, csak szerintem nagyon kevés ember jut el ilyesmikre, másrészt… nem is tudom; ha már "magyarázni" kell a történetet, illetve azt, hogy mi miért történik a színpadon úgy, ahogyan; mert mondjuk az előadás során nem derül, akkor számomra már picit sántíthat az egész. de ez meg az én befogadókészségem (: ezen aligha veszünk össze.

    Bálint,

    hehe, legalább adtam ihletet…

    a nagyságot idézőjelben írtam… igenis a közönség dönti el, azáltal, hogy melyik színházba jár, melyik festő műveit veszi, stb… hogy az egyébként mekkora értéket képvisel (akár most, akár később), az más kérdés. faraghatod Te a legélethűbben a köveket, ha az senkit nem érdekel, majd el is felejtenek… de igazad, a nagyság erre lehet rossz szó…

    jm

  10. dzsen Says:

    Tudod, akiknek nap mint nap kellemetlensége (pl. rádszólnak,hogy ne beszélj magyarul) származik magyarságából a megrajzolt határok miatt…annak nem olyan egyszerű ezen csk úgy " túllépni végre".

  11. egy nő Says:

    Pista, köszönöm!

    Dzsen, amit mondani akartam, már amennyire bele akartam folyni határon innen és túl problémába, éppen nem az ellen szólt, amit te mondtál, hanem mellette.

    A magam részéről nem kívánok ebbe belefolyni, talán a kult blogomra kellett volna feltennem az előző bejegyzést. De a korábbi indoklásom miatt passzolt ide.

  12. Lina Says:

    Nem az a baj, hogy meztelenül vannak a színpadon, hanem, hogy a mai kortárs színház erről szól, és ezen kívül nem visznek bele értékes újítást. Gyakran járok színházba, mind klasszikus mind kortárs darabokra.
    ott voltam az említett előadáson is, mikor Bicska Maxi szerepében Alföldi lezuhant a kötélről. Ez nyilván technikai baki, s ezt leszámítva az az előadás jó volt, mert a Koldusoperába pont beleillenek a kurvaruhás nők.
    De hogy manapság a legtöbb kortárs feldolgozásnak annyi legyen a receptje hogy vagy káromkodjanak ill. minden nőt kurvaruhába öltöztessenek, vagy vegyük a trafót ahol értelmetlenül és rettentő elvontan vonaglanak 2 óráig és táncnak nevezik. Tudom, hogy mindez relatív, de ennél sokkal közönségbarátabbnak kellene lennie egy olyan színdarabnak, amit bemutatnak.
    Alföldinek is van jó munkája tehát, megítélésem szerint, de valóban hajlamos értelmetlenséget faragni a darabjaiból.
    Vegyük pl a János Vitéz átiratát, ami szerint jancsi a banyába lesz szerelmes. értelmét és szimbolikáját veszti így az útrakelése, tehát az egész darab.
    Persze, van jó kortárs, mint amit pl egyszer a Bárkában láttam: a szereplők tudták az összes szöveget (Shakespeare Hamletröl van szó) És darab elején egy kalapból húzták ki hogy aznap mi lesz a szereposztás, majd felhasználták improvizációszerűen a közönség által hozott tárgyakat. Na ez ötletes volt.

  13. V. Says:

    Engem nem zavar a meztelenkedés, a műfasz, sem a csoportszex.A meztelen testek látványa is gyönyörködtet.Alföldivel sincs semmi bajom. De néha azt érzem, látom, mintha nem értenétek igazán a trianon problémát.Ti itt vagytok, mi meg pár millióan határon kívül rekedtünk és nap mint nap szembesülünk ennek nehézségeivel.Nekünk már az is egy elégtétel ha valakinek van bátorsága egyáltalán felvetni a problémát. És igen, olvastam Dzsen hozzaszólását, és örülök a reakciódnak, kedves Egy nő, de ez kikívánkozott belőlem.Bocs a politizálásért, és hajrá, tágítsuk tudatunk!
    És még valami: nagyon tetszik a blogod és régóta renszeres olvasója vagyok :)

  14. dzsen Says:

    Akkor valamit nagyon félreértettem.

  15. lenszirom Says:

    Öt éve nézem Alföldi minden mozdulását, az összes darabját láttam ezalatt az idő alatt, sőt, visszamenőleg is szinte mindet. Én nagyon szeretem amit csinál, talán mert az első darab, amit láttam vele (Shoping and fucking) úgy a retinámba égett, mint egyik sem azóta. Fiatal voltam (16), de talán ezért is ütött annyira. Igen, melegekről szól, de a rohadt életbe…és akkor mi van? Nem mindegy, hogy valaki f*szt szop vagy p*nát nyal, ha nem a tied? Elnézést, nem szoktam így fogalmazni, csak szinte minden embernek ez az első, ami Alföldiről eszébe jut, meg persze a színpadon lévő öncélú meztelenkedés…Jó, van amikor tényleg túllő egy határon, viszont nem fémjelezi ez a nevét. Mint ahogy a Szentivánéji álomban sem (ami mellesleg szerintem egyik csúcspontja a rendezéseinek, én 5x láttam és mindig volt valami új, annyira sokrétű és mély rendezés, zseniális színészekkel). Akinek azután a darab megnézése után csak Zuboly túlméretezett fallosza jut eszébe (ami mellesleg a Shakespeare darab eredetijéből származó ötlet) , annak az intelligenciájával vannak gondjai.

    Az a legnagyobb bajom, hogy piszok álszent világban élünk. Ezek az emberek úgy tesznek, mintha nem itt élnének. Lehúzza Alföldit, mert látszik a színpadon egy nemi szerv, aztán hazamegy és bekapcsolja a számítógépet és hányós japán lányokra élvez. De az, hogy Alföldi meleg és hogy a színpadon van egy kuki, az nem fér bele az értékrendbe.

    A művészet, pláne a színház feladata szerintem az, hogy a külső világra reflektáljon. És amikor mindenhonnan eláraszt minket a szexualitás, akkor miért lepődik meg bárki, ha ez színpadon is megjelenik, esetleg viszontlátják önmagukat, a saját kapcsolataikat.

    Tehát kérdem én…mikor hetente több ezer nőt erőszakolnak meg a világon, mikor halálos szexuális balesetekről lehet olvasni, mikor néhány ága a pornónak ilyen szinten "bizarr", mikor olyanok, mint az Amstetteni rém élhetnek…
    akkor min csodálkozunk?!

  16. lenszirom Says:

    És ne értelmezze félre senki, az üzenet nem a hozzászólóknak/ról szólt, hanem azokról a szűklátókörű emberekről, akiknek Alföldiről csak a "buzi" és a "meztelen" szó jut eszébe.

  17. egy nő Says:

    Kedves Lenszirom, szívből örülök a felindulásodnak :) A Shoping and fucking egyébként nekem is vízválsztó volt a színházhoz való viszonyomban: valahogy az emelt ki a kötelező iskolai színházi látogatások erőltetett világából és tett nyitottá.

  18. Chriss Says:

    Aki nem szereti az ilyet, az minek megy el? Lehet olvasni kritikákat. Ott kiderül minden, hogy faszok lógnak ki a színpadról.
    Ha valaki mégis elmegy, akkor tudja hogy bizony szembesülhet ezzel.
    Akkor ki az álszent?
    AZ aki tudja és elmegy és höbörög, hogy basszus ilyet még sosem láttam és ez a színház meggyalázása…
    Nevetségesen álszentek az emberek.
    Akinek tetszik az elmegy és élvezi és meglátja az álarc mögött a művészetet, van aki nem érti meg és csak a faszokat meg a többi kelléket látja.
    De ő nézhetne akár pornót is és mehetne egy komoly darabra.
    :-)))))))))))

  19. Edina Says:

    Véleményem szerint nem itt kezdődik a megbotránkoztatás…kíváncsi lennék arra, hogy azoknak az embereknek akik egy ilyen darabról felállnak és csodálkozó arccal haza mennek a gyerekeik miként viselkednek például egy szórakozóhelyen…az arcunka röhög a valóság…és tény és való hogy a mai korosodó férfiak és hölgyek is kívánják még az erotikát és nézik is bármilyen formában…biztos vagyok abban, hogyha a nézősereg csöpögő nyállal nézte volna az előadást senki nem állt volna fel…ha ez egy örökös "életforma" lenne hogy igenis vállaljuk fel ami tetszik nem itt tartanánk és a fiatalság sem…közben ennél sokkal keményebb dolgokon siklunk át észrevétlenül…a magyar ember búval baszott és változni sem fog…de mindenkinek megvan a saját joga ahhoz hogy úgy cselekedjen élje a világát ahogy jólesik…a világ nem itt ér véget és nem is itt kezdődik…

  20. Gergő Says:

    Ja és egy kis önreklám, ha érdekel valakit a blogom:

    http://berlin-budapestengely.blogspot.com/

    Üdv

  21. Gergő Says:

    Hali!

    Én éppen Berlinben vagyok és pont operában voltam pénteken, Richard Strauss Salome-át láttam (amiben ab ovo van meztelenkedés), és nagyon tetszett. Amúgy a budapesti és a berlini színvonalat össze se lehet hasonlítani. Amin Magyarországon ma megbotránkoznak, az itt Berlinben tök természetes. A meztelenséghez, a szexualitáshoz való viszonyuk egészen más mint a magyaroknak. Itt nincs szégyenlősség, egyáltalán. Hétvégén voltam a Kit Kat Clubban, ami a szexuális szabadság egyik berlini (és talán európai)fellegvára. Gyakorlatilag egy diszkó és egy swinger klub keveréke. Normális öltözékben tilos a belépés (kivéve ha törzsvendég vagy), csak őrült és szexi cucokban lehet belépni a műintézménybe. Na ott láttam mindent, amit eddig csak filmeken, vagy még ott sem. Az első dolog ami fogadott a bejáratnál, hogy egy csávó nyugodtan veregeti a farkát egy széken ülve. Volt olyan, hogy a tánctéren csináltak meg ketten egy csajt, de melegpornó is volt. És mindez a legkevésbé sem botránkoztat meg senkit, mindenki kedves, mosolyog, egyszer sem éreztem úgy, hogy kellemetlen lenne a szituáció. Egy nőnek és a minden kedves olvasójának melegen ajánlom a helyet, szerintem mindenkinek tetszeni fog :-)

    Üdv

  22. egy nő Says:

    Kedves Gergő :) Nagyon örültem! És jobb helyen nem is reklámozhatnád a blogod ;)

  23. renitens Says:

    Nekem Bozsik Yvette rendezései jutottak eszembe a bejegyzésről. Őt talán kevésbé támadják, nem úgy, mint Alföldit.
    Az (is) az igazi lázadás, amikor valaki mer például a fogyatékosok testiségéről és érzékiségfelfogásáról beszélni és azt megmutatni.
    Az olyanokkal, akik prűdök, nincs dolgom, az ő bajuk, ha fintorognak és képmutatnak. A helyükben ne legyek soha, de úgy érzem, ezzel nem nekem és nem a művészetnek ártanak.Az csak inspirálódik az ilyen hozzáállástól. Ahhoz, hogy az igazi őszinteség tetsszen nekik, saját maguktól kéne megundorodniuk, ez meg nem fog bekövetkezni úgysem. Viszont amit kapnak, azt teljes mértékben megérdemlik. Mindenkinek joga van a saját határait megszabni (csak másokét megszabatni nincs).

  24. renitens Says:

    Egyébként legutóbbi blogbejegyzésemben én is valami ilyesmin akadtam és fakadtam ki. A témával foglalkozni kell, de ha felháborodok a képmutató embereken, akkor pont majdnem ugyanott vagyok, mint ők és majdnem ugyanúgy viselkedek, mint ők. Az energia ugyanaz, csak az iránya és oka más.

  25. Anonymous Says:

    Jó, jó. De miért pont a Nemzetiben lenne a helye az efféle látásmódnak?
    A Krétakörtől valamiért senki nem vette zokon ennek sokszorosát sem.

    Alfölditől legutóbb a János Vitézt láttam – közhelyes és unalmas volt…

  26. a masik nevtelen Says:

    Na, en Bozsiktol kapok agyfaszrohamot. voltam, lattam, es annak tenyleg nem volt ertelme. Ami Alfoldit illeti, a "csokolom" korszakaban engem is kivert tole a viz. Ertem, hogy sokak szamara miert tenyerbemaszo, esetleg kifejezetten irritalo. De nem Alfoldirol, az individuumrol van szo, hanem egy emberrol, akit epp igy hivnak, es megrendezett egy Shakespeare-atiratot. Egyebkent azt sosem ertettem az emberekben, hogyha valaki nem volt szimpatikus mint ember (na, mintha a blikkbol lehetne megtudni, ki is o…), akkor mar rogton utalni kell a muveszetet is. Es forditva. Lehet, hogy megragadtam Keats-nel, de valami vagy szep, vagy nem. Lefosom, felolem maga a satan is kette vaghatja elottem az anyjat. Ha ugy csinalja, hogy abban legyen valami ami megfog, akkor igenis tetszik.
    A magyarok prudek. Minden mas csak takarozas.

  27. Emma. Says:

    Ágens – Kúrós versek
    Nézz utána, megéri. Illetve hogyha úgy van időd/időtök, nézzétek meg a Bárkában az ebből készült színdarabot.. "Édes szívem, ribanc vagy!. : )

    "Érzem, egy állatot akarsz,
    ösztönt, vadságot, megvallást, kívánalmat, szenvedélyt, szagot.
    Hát itt van, szagolj te is, ne érj hozzám.
    Vágyakozz."

    Annyira fantasztikusan jól megragadja a dolgokat, és írja le.
    Imádom. Sajnos még nem tudtam megnézni, de igyekszek.. : )
    Remélem tetszeni fog.

  28. egy nő Says:

    Köszi a tippet, ismerem, nézegettem már, csak valahogy mindig féltem tőle, hogy nem jó… Ezekszerint nem kell félni :)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s