az élet Máshol van

"Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek." 2007/05/25

Filed under: férfi,,szexualitás — lecriturefeminine @ 12:06

A férfi és nő közül mindig a nő az, aki dönt, mégha a döntése abban is áll, hogy e jogát átruházza a férfire. Így örömmel vagyok kezdeményező, mert ezáltal inkább részesülök a tiszteletükben, mintha csak rájuk hagynám az egész “munkát”. Mint mindig, ebben az esetben is a két véglet között vergődünk: adni magunkat, vagy inkább csak kéretni, amíg az utolsó gomb is szét nem pattan a blúzunkon. De miért gondoljuk, hogy olyan nagy a különbség a kettő között?

Tudom, hogy minden két emberen múlik, de csak a női oldalról akarok /tudok?/ nyilatkozni. Szerintem a nőnek mindig egy kicsit többet kell adnia magából, akár elfogadják azt, akár nem. Mert készen kell állnia, figyelnie a férfi rezdüléseit, hangulatát, szükségletét… csendben kell tűrnie a hanyagolást, türelemmel várni a simogatást, mosolyogni és támogatni, akkor is, ha közben minden szomorú és kegyetlen.

Páldául a férfinak nem arra van szüksége legtöbbször, hogy primitív “vadászösztöneit” kielégítse, hanem valakire, aki minden helyzetben felébreszti benne a vágyat, a kalandozás legtöbbször csak ennek a hiánya. És a nőnek ezért kellene nyitottnak lennie, hogy mindig jelen tudjon lenni a férfi mellett, mögött, fölött, (alatt). Mert a férfi is rájön néha, hogy neki ez számít. A harmadik személyek mindig jönnek és mennek, de azért nem mellékesen a másik mindig ott marad. Egy nőnek pedig szerintem ezt le kell nyelnie, pedig néha nagyon hányinger gerjesztő, de máskor izgalmas játék is lehet. A féltékenység a biztonság hiánya, a játék viszont a vágy felélénkítése. Úgy képzelem, hogy minderre szükség van az “örökkön-örökké” állapot érvényességéhez.

De ettől függetlenül is… Mindig vannak gyenge pillanatok, pillanatnyi kiborulások, számonkérés és tányér dobálás… Azt hiszem, ha nem így lenne, akkor felesleges lenne az egész. Mégha így olykor értetlenül is kell állnom azelőtt, hogy miért az elutasítás, amikor nekem önmagában az meghozza a kedvem, hogy a másik akarja. De hiába minden odaadás, ha épp nem tud, nem akar mit kezdeni velem (-a pinámmal). Csak nehéz belátni, hogy ez nem ellenem van.

 

4 Responses to “"Hogy kérni foglak. Hogy hiába kérlek."”

  1. Jekyll Says:

    Ez nagyon tetszett, teljesen jól látod a férfiakat, bár szerintem ahhoz is kell egyfajta affinitás hogy valaki férfi létére egyáltalán megértse hogy ezt keresi. Rengeteg prekoncepció létezik mindkét oldalon ami miatt egy igazi kapcsolat ritkán alakul ki férfi és nő között, függetlenül a fizikai intimitás szintjétől. Amúgy viszont amit eddig hiányolok az írásaidból kicsit az a szellemi kapocs lehetőségének elismerése (visszafele olvasom őket, sorry).

  2. egy nő Says:

    Én elég sok minden hiányolok :) De az eredeti tervemhez ragaszkodom egyelőre, miszerint csak a testről beszélek. Azért gyakran a határvonalra lépek, de igyekszem tartani az irányt. A szellemi kapocs majd egy második blog témája lesz… (bár szerintem konkrétan ez a szféra nem hiányzik annyira innen sem)

  3. Anonymous Says:

    "Félni jár belém a lélek" :)

  4. egy nő Says:

    Ühüm.:)


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s