az élet Máshol van

Nő kétszer 2007/04/13

Filed under: nők,vonzalom — lecriturefeminine @ 10:17

Furcsa dolog megkívánni egy nőt, én nem tudom kezelni, legalábbis a valóságban nem, mert a fejemben olyan magától értetődően történik minden. Mondják ugyan, hogy egyrészt természetes a vonzódás, másrészt szükségszerű, harmadrészt pedig minden nőnek illik törekednie a másik nő megtapasztalására. Ez utóbbival egyébként egyet is értek, mégpedig a nőiség miatt. Nem azért kell egy nővel együttlennem, hogy másféle szexualitást tapasztaljak meg, illetve ezért is, de ennél hangsúlyosabb, hogy magát a nőiséget kell megtapasztalnom, a bőrmön, a számban, a pinámban, az ereimben éreznem, úgy, ahogy magamban- magamon sosem tudom érezni.

Sokáig kifejezetten kerestem a potenciális nőpartnerek társaságát, interneten is. De mindig volt valami, ami nem tetszett, sőt, taszított. Valószínűleg a saját nő-képemnek nem megfelelő alanyokkal hozott össze a sors. Aztán rájöttem, hogy nem kell keresni, mert vannak körülöttem olyan nők, akik hatással vannak rám, akiken megakad a szemem, akik érintése libabőrössé tesz. És még ennek ellenére is, egy kicsit mindig erőltetni kell a dolgot. Mert nem tudok erre úgy gondolni, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.

És van a nő, aki vonz, kívánom, hogy megérintsen és hogy megérinthessem. Látom, hogy összerezzen, mikor megsimogatom- akár csak a kezét. A zene ritmusára lüktető, alkoholmámoros bulikon egy kicsit mindig úgy mozdul- egy kicsit mindig úgy mozdulok, hogy a mellünk összeérjen. Egymás előtt öltözünk át. Már nem rejtünk el semmit. Sok- sok apró gesztussal jelzi, hogy kíván. És ez megőrjít néha. Mert ahhoz is egy harmadik, egy férfi vezető keze kellett, hogy a csók elcsattanjon. Hogy a keze a mellemre tapadjon, vagy a fenekemre csússzon.

Ha a szexről beszélgetünk, mindig a kettőnk közötti vágy a végpont. És a szenvedés, hogy átázott bugyival ülünk egymás mellett- és nem tudjuk, hogyan tovább. Hogy megváltoznánk-e utána, hogy a barátságunk mennyire erős. Vagy, hogy meddig lehet fokozni azt a mindenünket átitató, vagy inkább átmaró vágyat, ami már elmaradhatatlanul jelen van a gesztusainkban és beszélgetéseinkben, az egymásról alkotott képünkben, az egymás iránt érzett szeretetünkben és törődésünkben.

Egy nőt kívánni furcsa dolog…

 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s