az élet Máshol van

Kóstoló 2007/04/03

Filed under: sperma,száj,szopás — lecriturefeminine @ 17:32

Nem irtózom a spermától, sőt, vágyom rá, méghozzá azért, amit számomra szimbolizál: a férfi önmagából ad, én pedig be- vagy elfogadom őt. Nevetségesnek tartom, hogy egyes nők az ízén fanyalognak, az állagától óckodnak. Ez mind mellékes. Ha kapsz belőle, valami olyat tettél, amivel örömet szereztél és mindezt a lehető legönzetlenebb módon. Különben is ha bekapom egy férfi farkát, akkor már nem teljesen mindegy?!

Igaz, én magam sem engedtem sokáig a számba, viszont a kezdetektől fogva kóstolgattam, lenyalva innen- onnan, a hasáról, az ujjamról, a mellemről…stb. Az első szopásnál utáltam, már a farkát is, képtelen voltam csinálni. Meg- megnyaltam ugyan, de szerencsére ő is belátta, hogy ehhez még dolgoznia kell rajtam. Nem sokkal később, egy alkalmi kapcsolatban éreztem rá a dologra. Azt hiszem azért, mert nem tekintettem partnernek az illetőt, így, mint egy babán, gyakorolhattam kedvemre (meg persze az ő kedvére is). Pornógyűjteményem gyöngyszemei is a témához kapcsolódnak. Sokszor semmi mást nincs kedvem letölteni, csak a szopást bemutató(- imitáló) filmeket. Azok közül is a konszenzuális alapon, de erőszakosabb vagy a szájban véget érők érdekelnek.

Úgy látszik, a kísérletezéseim alanyai mindig az alkalmi vagy rendszeresebb szeretők, mert a számba történő élvezés is egy, egyébként nagyon gyengéd és gondoskodó partner együttműködésének köszönhető. Egyrészt, biztonságot adott a viszonyunk “tárgyilagos” jellege, másrészt, tudtam, hogy bárhogy is reagálok rá, őt nem fogom sem megbántani, sem zavarba hozni. Nem erőltette a dolgot: épp csak annyira tépte a hajam, amennyire máskor is, miközben húzott a farkára. De én meggyőzően kérleltem és végül meg is kaptam, amit akartam. Felejthetetlen élmény marad, ahogy a meleg geci egyszer csak meglepetés-szerűen elárasztotta a szám és csak spriccelt újra és újra. Nem nyeltem le, azóta sem nyelem, csak amennyi magától lecsúszik. De hosszú percekig játszadoztam vele, szétkentem az ajkaimon, kicsorgattam a számból a melleimre. Aztán a sráccal közösen törölgettük tisztára magam. Számomra ez nagyon intim élmény, ami pedig valamiféle “tiszta” szeretetettel jár együtt. Megnyílás, önátadás, felajánlkozás, befogadás, játék, határok próbálgatása és átlépése a másikért és magamért – kell ennél több…?

 

2 Responses to “Kóstoló”

  1. Forget Says:

    mások is gondolkodhatnának így.

  2. Eglantin Says:

    Alapvetően félek a pénisztől. Nem szeretem. Zavar. Mert olyan saját életet él. Mert saját akarata van, amit nem értek.

    Nehéz először megérinteni. Furcsa érzés. Olyan puha és olyan kemény. Csábít és taszít.

    Tele van kettősséggel, mert egyrészt tartozik valakihez, aki nekem fontos, ugyanakkor mit akar tőlem az a kis izé? Mert akar valamit, az biztos…

    Először meg kell ismerkednünk, és ez nem egyszerű. Hálás vagyok az eddigi barátaimnak, hogy türelemmel kivárták, és soha nem erőltették rám. Először csak a szememmel fogadom be, mert fontos, hogy szimpatikusak legyünk egymásnak. Aztán a következő lépés, hogy összeszedve minden bátorságom, igyekszek megérinteni. Tulajdonképpen itt dől el minden. Van, amikor nem tudok túllépni ezen. Nem szeretem, amikor megfogják a kezem, és hozzányomják. Ez túl gyors.

    Szóval, próbálom simogatni, szeretgetni. Megszokni, megismerni a formáját, a méretét, mint a vakok, letapogatom… aztán, mintegy véletlenszerűen, adok rá egy csókot. És csak ezek után veszem a számba. Ízlelgetem, kóstolgatom, egyre jobban belefelejtkezve, és egyre inkább csak rá koncentrálva. Nem szeretem, ha közben irányítani próbálnak, vagy netán engem kényeztetni. Ez szóljon csak a Férfiról, az ő kedvére. Ilyenkor ne akarjon velem kedves lenni… kiesek a szerepemből, és nehéz visszahozni a pillanatot.

    De ha már sikerül eljutnom idáig, akkor élvezem is. Egy csomó trükköt tudok, és remélem, ez tetszik nekik is. Van, amikor saját magamat is mulattatom egy-egy figurával, mert kellemes érzés a számban, a nyelvemben, szeretem jó mélyen magamba fogadni.

    Amit nem szeretek, az az, ha elmennek bennem. Nem szeretem az ízét, meg az állagát a számban. Mászkos, kellemetlen. Persze, ha valakit régen ismerek, és megbízok benne, akkor elviselem, és többet tűrök, de ez valójában csak önfegyelem, nem szeretet.

    Most készülök. Mert nagyon szeretek. És neki fontos lenne, ha maximálisan be tudnám fogadni, és már csak ez van hátra. Megígértem, és megpróbálok megfelelni. Meg akarok felelni. És meg is fogok.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s