az élet Máshol van

Ha magam(ban) vagyok… 2007/03/23

Filed under: önkielégítés,csikló,orgazmus — lecriturefeminine @ 12:41

Szeretem simogatni magam, talán túlságosan is. Van, hogy órákat töltök ezzel és nem mindig azért, mert a pinám követeli vagy hiányzik, egyszerűen jól esik. Szeretem megérinteni a melegségét, a puhaságát. Az ajkaim maguktól nyílnak szét és csalogatják egyre beljebb az ujjaimat. És ez nem csak a gyengédségről szól, belemarkolni a nő-húsba erős tenyérrel vagy megcsapkodni, csippentve szétfeszíteni épp olyan izgalmas, mint lágyan belecsúszni a síkossá váló résbe.

Az orgazmus általában nem is célom, de természetesen elmaradhatatlan része a dolognak. Gondolom azért nem csábít a csúcs, mert lassan regenerálódom utána, így az mindig a játék végét jelenti. Ha rajtam múlik -és ki máson múlna-, sosem kapkodom el. Egy idő után az ujjbegyemen a bőr felázik, mint amikor túl sokáig fekszem a fürdőkádban. Ilyenkor tartom a kóstolómat annak rendje és módja szerint: előbb a szaglószervemet kínálom meg az izgatott pinám illatával, majd kiszívogatom a felázott bőrszövetből a sós-édes ízt. Nem is tudom, szeretem-e. Az illatát igen, önkielégítés után nagyon ritkán mosok kezet, mert imádom újra és újra megszagolni. És imádok pinás kézzel a dolgomra indulni, főleg mit sem sejtő férfiakkal kezet fogni.

Magányosan inkább csiklóérzékeny vagyok, vagy csak lusta. Nem szoktam megdugni magam és különbenis békében élünk egymásban a pinámmal, nem érzek késztetést rá, hogy ily módon hódítsam meg, győzzem le, tegyem a magamévá — hogy csak a klasszikus koitális hasonlatokat említsem. De kivételt képeznek azok a helyzetek, amikor valami szokatlanabb (egy marék filctoll) vagy épp borzasztóan banális (gyertya, de banán is) dolog akad a kezembe, amiről úgy vélem, pont belém fér, sőt, egyenesen oda teremtették, és erről bizonyosságot kívánok szerezni.

Az alaptermészetem szerint pénisz-irigy vagyok és gyakran gondolok úgy a csiklómra, mint egy aprócska farokra. Rajongani tudok, amikor a pornóirodalomban hasonló felfogással találkozom és a “verem a csiklóm” megfogalmazást kifejezetten találónak találom. Sokszor veszem két ujjam közé a kicsikémet miután megduzzadt és megkeményedett, hogy aztán húzogassam rajra a pici bőrréteget. Ez nem pusztán fiziolgiai ingerlés számomra, talán túl sokat is képzelek mögé.

Nem tudom, más nő pinája milyen ütemben és mennyiségben nedvedzik, az enyém elég lassan, de bőségesen. Szeretek megdolgozni a nedvességéért, és nagyon megnyugtatónak érezni, ahogy fokozatosan nyálkássá és simulékonnyá válik. Megfigyeltem, hogy egy intenzívebb orgazmus után sűrű, áttetsző-fehéres nedv csorog ki belőlem. Ez a kedvencem, egyrészt, mert a gecire emlékeztet, másrészt nagyon szeretem szétkenni a még érzékeny és vérbőségben lüktető pinámon.

 

7 Responses to “Ha magam(ban) vagyok…”

  1. Eglantin Says:

    Már sokszor, és sokaknak elmondtam, elmondom hát neked is. Remélem, te megérted. Soha nem szoktam magamat kényeztetni. Ez persze így rögtön nem is igaz, mert néha mégis, de erről is mesélek.

    Nekem a kielégülés mindig az együttléttel kapcsolódik össze. A másikkal. A Férfivel. Mert azt gondolom, hogy a szex páros játék. Zavar is egy kicsit, amikor más arról mesél, hogy saját magától el tudott jutni a csúcsra. Hogy neki az jó. Én magamnak nemhogy nem tudok, de nem is akarok szexuális örömöt okozni.

    Nem érzem ettől magam kevesebbnek, a szex sosem hiányzik, ha nincs, hiszen az tudatomban mindig összekapcsolódik a másikkal. Mert a szexben számomra az a szép, az a jó, hogy mi ketten vagyunk tökéletesek, ketten egymást támogatva, megerősítve, szolgálva és kiszolgálva lépünk át. Nincs annál szebb, annál jobb, amikor mindkettőnknek egyszerre jön el a pillanat.

    Néha mégis, nagyon ritkán, kicsit szeretem magam. Sokszor feladatként kaptam, ám a telefon engedékeny, az éteren át nem számít, hogy hazudom-e az önszerelmet, vagy valóban meg is teszem. A lényeg, hogy a másik elhiggye. Ritka, amikor úgy érzem, olyan pillanat van, amikor még telefonon sem hazudhatok neki, és bár nekem fizikailag jó, de lelkileg megterhelő.

    Aztán van olyan, amikor felajánlásból csinálom. Olyan, mintha oltárra helyezném. Mert oltárra valami olyat helyezünk, ami a másik számára ajándék, és nekünk lemondással jár. Nekem ez nehéz, nagyon nehéz. De ha sikerül, akkor örömet okoz nekem. Nem a fizikai része, hanem az, hogy érte, miatta vállaltam, megcsináltam. Kicsit szégyenlem magam utána, és elmegyek lemosni magamról, zavar, hogy nedves vagyok, hogy nélküle lettem nedves, igaz, érte…

  2. Panther777 Says:

    Szia

    Még csak az elején tartok az írásaid olvasásában, de nagyon tetszenek.
    Egyrészt a téma, másrészt a megfogalmazás, és az is hogy ilyen nyitott vagy.
    És a puncidbol kifolyó nedv pedig szerintem is nagyon jó dolog, Szerencsés nő lehetsz hisz nem mindenkinek van ennyi nedve, és a végén nem folyik összefüggően, pedig nagyon finom dolog befejezésként azt kinyalogatni.
    Sőt nem is befejezésként, hanem előkészítésként a folytatásra:)

  3. Anonymous Says:

    Nem csak a pornóirodalomban; Peter Hoeg Smilla kisasszony hóra vágyik-ja megvolt?

  4. egy nő Says:

    Nem volt meg. Vegyem javaslatnak?

  5. Anonymous Says:

    Fordított penetráció van benne, csiklóval húgycsőnyílásba hatolás, így jutott eszembe (és egy másik, erőszakosabb "nő pénisszel" jelenet/megfogalmazás). De ennyiért még ne vedd javaslatnak.

  6. egy nő Says:

    Azért kedves, hogy említetted!

  7. Anonymous Says:

    Én is gyakran csinálom mind ezt és nagyon jó!


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s