Szatén 2008/05/21

Megsimogattam egy szatén hálóinget a boltban. Aztán arra gondoltam, ő is biztos szívesen simogatná a lágy, selyem anyagot a bőrömön. Korábban mindig kerültem az efféle darabokat, mert túlságosan elzárja a bőröm, de ma megtetszett. Elképzeltem, ahogy végigsiklik a keze az oldalamon, egészen a fenekemig és a pikáns luxus ott lesz közöttünk. Szerintem arról fog mesélni közben, hogy ezek a kékvérű úrinők milyen könnyűvérűek és szabadosak. Imádom, amikor szex közben mesél. (Meg ha máskor is.)

Feketét választottam. A fehér jobban tetszett, amin meg is lepődtem. Arra gondoltam, hogy majd úgy mutatkozom be, mint angyalnak látszó. De túlzás lett volna. A piros fehérnemű nem tetszik. A fekete mindent visz, remélem, ezúttal is.

Frissítés 2008/04/03

Kitört a tavasz és a lábam is, mert naivan hittem az újdonsült tavaszi cipellőmnek, úgyhogy most ápolgatom a sebet a sarkamon. Az utóbbi két hétben három lakkcipőt vettem, különböző sarokmagassággal. Ez az új mániám, úgy látszik, annak ellenére, hogy mennyire “retro”. Anyám meg is jegyezte, jajj és mennyire imádom őt ezekért a megjegyzéseiért, hogy a lakkcipők már csak ilyenek, feltörik az ember lábát. Cserébe tartottam kárpótlásnapot, amit nagyjából – némi munkát leszámítva – azzal töltöttem, hogy meglátogattam a kedvenc szexshopjaim honlapját és “virtuáliskirakatnézegettem”. Dehát a sok napsütés felébresztette bennem az új fehérneműk iránti vágyat, pontosabban az új fehérneműk beszerzése iránti vágyat. Kényelmes és lomha terepszemle után össze is állt a saját listám, sőt mi több, a húgomnak is én fogok vásárolni, mert az ő pasija bár folyton engem piszkál, hogy milyen perverz vagyok, csakúgy, mint a tűneményes kishúgom, de azért nekik kell egy kis ez, egy kis az és legyek szíves intézkedni stb. Na jó, nem teszek úgy, mintha panaszkodnék, mert egyáltalán nincs ellenemre dolog, már csak a saját fehérneműk iránti függőségem miatt sem.

Bizonyára túlzásokba fogok esni a rendelés véglegesítésénél, de egy ruha nem ruha, mint tudjuk. És pontosan tisztában vagyok az általuk okozta öröm múlandóságával is, de a pillanatnyi boldogság igenis fontos. A csodás fehérneműköltemények pedig jót tesznek a lelkivilágomnak és a szexualiásomnak is. Arról nem is beszélve, hogy mostmár ideje beszereznem a régóta kigondolt gésa-golyókat is és kicsit utánagondolni a hüvelyi orgazmusnak, hogy ha már bebizonyosodott, hogy lehetséges, miben is áll a titokzatossága. A kísérletező kedvemre és az újdonság iránti szükségletemre mindig lehet számítani. Csillapíthatatlan csipkeigényemből pedig boltokat lehetne fenntartani.

Továbbá, az érintetteknek ajánlom figyelmébe Sutyák Tibor: Foucault gondolkodása c. könyvét, mert roppant szórakoztató, továbbá magát Foucault is, aki nélkül a Sutyák-féle könyv nyilván kevésbé lenne szórakoztató. Jelenleg ennyi a receptem egy békés naphoz: fehérneműkatalógus és Michel Foucault.

És további perverziók… 2008/02/27

Néha kifejezetten zavar, hogy mennyire nem tudok viselkedni a fehérnemű boltokban és szexshopokban -és ez mostanában a cipőboltokra is igaz. Hogy a laptopomon a böngészőben a kedvencek menüpont alatt szinte csak efféle üzletek oldalait tárolom stb. Egysíkúnak érzem magam ettől és unalmasnak. A fehérnemű vásárlást, ezért is fogtam vissza mostanság. Pedig olyan örömmel válogatnék a meglepetésnek szánt darabok között, de egyrészt furcsamód nem érzem annyira szükségét a dolognak; másrészt pedig élvezem az intimitást, hogy egy ölelés is pillanatok alatt átfordul szexbe a csipke nélkül is. De a ruhadarabok már túlságosan fontosak nekem, úgyhogy ez csak átmeneti állapot! Addig is spórolok a jövő kincseire… Vagyis spórolnék, mert ma rájöttem, hogy a könyvesboltokban ugyanúgy viselkedek, mint a harisnyák között és másodpercek alatt hagyom, hogy a Francia felvilágosodás morálfilozófiája c. kötet elcsábítson. Dehát legalább 30 éves kiadás és talán sosem jelenik meg újra… Magyarázat mindig van.

Titkos élet-fiók 2007/08/26

Végre sort kerítettem egy régóta húzódó pakolásra, ugyanis elegem lett belőle, hogy a különböző ruhadarabokat és tárgyakat, melyeket kifejezetten szexre teremtettek, a szoba különböző rejtekhelyeiről egy-azóta kiderült, hogy több- fiókba gyűjtsem össze. Erre azért volt szükség, mert elegem lett a dolgaim dugdosásából és abból, hogyha valamit keresek, akkor az összes zacskót végig kell néznem..stb. Hogy ez eddig így volt, annak nyilvánvaló oka a titkolózás, a családom előtt, az idelátogató barátaim előtt, magam előtt…? Téveséd ne essék, most sem egy rögtönzött kirakatban tartom a dolgaimat, de azt hiszem, eljött az az idő, hogyha bárki beletúr szekrényeimbe, akkor igenis neki kell zavarba jönnie, mert átlépte a magánéletem határvonalait, nem pedig nekem, mert van magánéletem.

 

Ennek ellenére örülök, hogy van, ami korlátok közé szorít. Ha egyedül laknék sokkal többet engednék meg magamnak, és túlságosan nagy összegeket fordítanék segédeszközökre. És igaz, hogy örömmel tölt el egy-egy új darab birtokba vétele, ez csak pillanatnyi, de vásárláskor ezt mindig elfelejtem. Az a baj, hogy az újdonság lenyügőző, főleg, ha a szexről van szó. Kipróbálni, megtapasztalni valamit, amihez korábban még nem volt szerencsém, igazán élmény. A határtalanság, a szabadság érzetét nyújtja, amitől az ember olyan mámorossá válik és amiből egyre többet és többet követel. Nem lehet betelni a fehérneműboltok és szexshopok kínálataival, ami tulajdonképpen dühítő, mert nincs választási lehetőség, hiszen az ember örömét leli benne és miért mondana le a boldogsága forrásáról?!

 

A kérdés, amit mérlegelni kell mégis az, hogy ez a boldogság jelent-e valamit. Bemegyek a boltba, kiválasztom az éppen megtetsző bugyit, hogy egy hétköznapi példánál maradjak, és nem is gondolkozom, szükségem van-e rá. Úgy érzem, nővé tesz, vonzó nővé, ezért meg kell vennem. Nem számít, hogy nincs kinek felvennem, hogy van belőle másik 15 a fiókban…stb. És ez olyan szomorú. Azt érzem, hogy különböző dolgokat kell vennem, hogy vonzó legyek, hogy felhívjam magamra a figyelmet.

 

Valószínűleg ennek az az oka, hogy nincs kivel megosztani a nőiségemet, mert alapvetően a segédeszközök nem egy emberen segítenek, hiába a vibrátor funkciója stb. Ellenben egy másikkal megosztani a “kincsesládát” csodás dolog, ezért is pakolásztam és rendezgettem mindent. A fiókokat illatos anyaggal béleltem ki, ami giccsesnek tűnhet, de azt hiszem, jár ennyi fényűzés és gondosság a sok-sok örömet szerző tárgynak és ruhának.

Kinyílni 2007/08/13

Érdekes élmény vár mindenkire, aki direkt vagy véletlenül betéved a belváros egy piciny boltocskájába, hiszen egyenesen az Édenkertbe lép be. Az üzlet egyszerű, barátságos és otthonos, bár annyi mindennel van megpakolva, hogy elsőre kicsit zsúfoltnak tűnik. A tulajdonosnő jókedélyű, segítőkész, energikus és kreatív. Bármiben segít, bármit megszerez, bármit összeállít, akár van ötletünk, akár nincs. Az üzlet méretei éppen a kommunikációt segítik elő, mivel az apró helység tényleg csordultig van pakolva, az egyetlen esélyünk, hogy megtaláljuk, amit szeretnénk, ha beszélgetésbe bonyolódunk. Nekem ez nagyon szimpatikus, már önmagában az is, hogy egy különösen nyitott és természetes nővel beszélgethetek, aki nem mellesleg sok száz másik nővel kerül kapcsolatba nap, mint nap.

Sosem gondoltam volna, hogy úgy általában, de rajtam meg pláne, izgalmas lehet a “catsuit”-azaz cicaruha- néven emlegetett ruhadarab. Az említett nő viszont lelkesen ajánlgatta a figyelembe, és a “de nem…?” kezdetű kérdéseimet pedig frappáns válaszokkal hárította el. Meggyőzni nem tudott, de azért a bogarat elültette a fülembe. És nézegettem a neten, meg nézegettem filmekben és kezdtem vágyni rá. Ígyhát megkértem a felelőst, hogy hozzon nekem belőle. Legnagyobb meglepetésemre azt mondta csak úgy ne vigyem el, próbáljam fel őket és az alapján válasszak. Korábbi tapasztalat, hogy más boltokban ezeket harisnya kategóriába sorolják és nem engedik, hogy felpróbáld, márpedig anélkül miért vennéd meg, ezenkívül a logikus magyarázatot is megkaptam: ezeket akciókra tervezték, elég ciki lenne, ha már próba közben elszakadhatnának.

Ígyhát magamra vettem pár modellt, bár melltartó és bugyi alapra, de a lényeget megértettem, és nem volt kérdéses, hogy legalább egyet magammal is fogok vinni. Tulajdonképpen meglepően izgalmas, hogy csipkébe és neccbe borítja az egész testem, és esztétikai szempontokat is kielégít a rafinált dekoltázsmegoldás. Ezeknek a ruháknak sajátossága pedig, hogy pont ott van rajtuk egy lyuk, ahol kell. (És most a pisilés is felkerült a “mit próbáljunk ki cicaruhát viselve” listámra.) A bolti próbánál nem is figyeltem fel rá, különbenis volt rajtam bugyi..stb. Aztán amikor belbújtam, és széttártam a combjaimat, hihetetlenül felizgatott a látvány. A pinám fekete csipkekeretet kapott, és rózsaszínben tátongott a nekivágott lyuk közepén, kihangsúlyozva ezzel, hogy hová is kell behatolni.

A látványban gyönyörködve a fantáziám sem tud nyugton maradni többé, már valahol egy késő esti, a pusztákat már sötét ég alatt szelő vonat fülkéjében ülök, szembe velem a férfi, a tökéletes összhatásért szoknyába bújva kelnék útra, és a harisnyám izgalmas csipkemintájával betelni nem tudó szeretőt azzal húzom tovább, hogy a széttárt combjaim között a szemtelnül hívogató nyílásokat kínálom fel neki. A fantáziámban persze nem péntek esti csúcsforgalom van, így nyugodtan fölé térdelhetek, hogy a szoknya leple alatt elővett farkát magamba fogadjam…

Amilyen (szerintem) közönséges nevet kapott ez a ruhadarab, legalább annyi lehetőséget rejt magában. Hölgyeim, kötelező!

Igen, akarom! 2007/04/17

A vásárlás szenvedély, mondják. De magamat nem tartom függőnek, legalábbis e tekintetben. Vásárolni macerás: kell hozzá pénz, idő, türelem, jártasság, hogy mit, hol, mennyiért…stb. Ráadásul, ha végre rászánom magam, mert több dologra is szükségem van, sokkal nagyobbak az elvárásaim és hajlamos vagyok megvenni dolgokat, amikre nincs is szükségem. “Mindegy, hogy mit, csak vegyünk valamit!”- szindróma. Az idézet egyébként az ötéves énemtől származik a görögországi nyaralás során felfedezett csillogó bizsu-bazárra reagáltam eképp.

Az utóbbi időben az efféle késztetéseim a fehérneműket illetően élénkültek fel. Fontosnak érzem, hogy legyen belőle, és ne csak a kényelmes pamut bugyikból. Már- már közhelynek számít, hogy az egész közérzetünket meghatározza az, hogy mit viselünk a ruha alatt. Ugyanakkor mégis mérges vagyok magamra, amikor a sokadik nem hordott darabot viszem haza. Mert hiába harisnyák, tangák, hálóingek, kesztyűk… stb., igazából partnert kívánnak, méghozzá olyat, aki értékelni is tudja. Én pedig nem vagyok hajlandó akárkinek felvenni őket.

Persze mindig vannak különleges alkalmak, akár általam kinevezett napok is, amikor így akarom kényeztetni magam. Amikor szeretném, ha az arcomon, a tekintetemen, a mosolyomon látszana, hogy bugyi nélkül vettem fel a harisnyát. Nehéz eldönteni, hogy az adott kellék viselése az, ami izgalmassá teszi a dolgot, vagy a finom csipke, simogató nylon, hűvös szatén… már önmagában is elég ahhoz, hogy úgy érezzem, valami többet öltöttem magamra pusztán egy ruhadarabnál.

A legizgalmasabb viszont az, amikor a gondosan kiválasztott ruhadarabot nem a magam kedvéért veszem fel, hanem egy csipet titkos hozzávalóként a másik kedvéért, így válva megmagyarázhatatlanul vonzóbbá előtte, és téve felizgultabbá őt is. (A szexben minden oda-vissza hat?! Mintha újra és újra ezt fogalmaznám meg a bejegyzésekben.)

A legújabb szerzeményem egyébként egy gyönyörű, fekete színű, klasszikus, csipkés fűző, amit egy katalógusban néztem ki, így pár hét múlva ér csak el hozzám, sajnos. Nem mintha kéznél lenne a másik, aki kellően ínyenc ahhoz, hogy kiélvezze, de olyan sokáig rágódtam rajta, mire eldöntöttem, hogy akarom, hogy mostmár türelmetlenül várom. Pedig nincs is rá szükségem, nem mindennapi viselet, és a ruhatáramhoz sem illik különösebben. Akkor meg miért gondolom erről is, hogy szükségem van rá? A vásárlás előtti dilemmám oka is ez volt, miért kell nekem csipkefűző, szatén kesztyű, extrémtűsarkú cipő…és még sorolhatnám? Fogalmam sincs… De nagyon jót tesznek a nőiségemnek, ami bennem megbúvó kisördögként követelőzik újra meg újra…