Nagyon tavasz van bennem, és amikor felhívott ebédszünetben nagyon megkívántam. Először azt hittem, csak múló “jóllét”, de világos lett, hogy muszáj elélveznem. Visszahívtam, és megkérdeztem, nem bánja-e, ő meg nem-sőt-hallani akarom. Hát nem fogtam vissza magam -szegény dobhártyája. Nem tudom, hogy takarta el a farkát, amikor visszament. De este egy szál virággal a kezében érkezett.
Az egész a próbafülkében kezdődött. Bevittem neki a másik méretet, és valahogy pont egyszerre gondoltuk, hogy “dugj meg”/”meg akarlak dugni”. Viszont nagyon hétvége volt, és nagyon sokan vártak ruhapróbára, úgyhogy sajgó puncival, de magára hagytam.
Aztán a hosszú útra vettem egy Cosmo-t, hogy hódoljak legújabb kedvencemnek -lenyűgöző, és ha már, akkor végig is olvastam: hát hogy is mondjam, nem tartom magam jó írónak, de azért ennél még én is tudnék jobbat. A legfurcsább, hogy elvileg felnőtt nőknek szól az újság, mondjuk 20 és 30 között lehet a célcsoport, mégis tinilányok szókincsét használja. És mennyit írnak a szexről… Te jó ég. Ami nekem azért furcsa, mert szexelni nem lehet úgy, hogy szakácskönyvből nézzük ki a hozzávalókat. Főleg úgy, hogy javasolnak egy egzotikus fűszert (pl. olyan helyen szexelni, hogy megláthassanak), elmondják, hogy ez mennyire finom, viszont helyettesíthető ezzel-azzal (pl. az ablakban csináljátok), de ha nem vagy nyitott az egzotikus fűszerre, főzzél továbbra is, ahogy eddig tetted (egy tükör előtt csináljátok, amiben ti nézitek saját magatokat). Na most ezzel nem az a baj, hogy ötleteket ad, az ötletek fontosak, én ezért szoktam rá a kolleginák szexblogjainak olvasására, de ez vagy jön vagy nem. Ebből a cikkből senki nem fog ráérezni a dolgok ízére. Viszont úgy van tálalva, mintha kötelező lenne, és ez így nem jó. Az jut eszembe, amikor a kedvenc fehérneműboltomban azt mesélte, milyen szerencsétlenül próbálgatják a nők a darabokat: látszik, hogy ki az, aki kötelességtudatból csinálja.
Aztán kimérgelődtem magam, és ahogy átgondoltam, én hogyan írnám meg ugyanezt, elkapott a vágy, és nem kellett sokat győzködnöm pasit sem, hogy engedjen az ölébe. Na ilyet még sosem csináltunk. És nem is fogunk, mert az autópályán annyira nem tetszik, hogy csukott szemmel nyög. Viszont nagyon izgalmas volt. Tulajdonképpen az is, hogy behunyta a szemét. És főleg, ahogy nyögött, amíg a farka a számban volt. Nem láttam a sebességmérőt, de azt kívántam, hogy gyorsítson.
Hátránya a dolognak, hogy nem túl kényelmes póz, és hogy az autópálya melletti pihenők nem szexre vannak kitalálva (a sok ember és a teljesen nyitott tér miatt), hiába hajtottunk le az első adandó alkalommal.
De azóta minden éjjel arra ébredek, hogy elképesztően bizsereg a punim, sosem tudom biztosan, hogy elélveztem-e, de gyakorlatilag nem tudom elképzelni, hogy nem.
Tegnap este kb. három év után először beléptem egy csetoldalra, hogy párokkal beszélgessek. Kiderült, hogy talányos nevemből valahogy percenkét tizen olvasták ki, hogy szexuális jellegű dolgot keresek, bár a további értelmezés nehezebben ment, a legtöbben úgy vették, hogy lányként csatlakoznék más párokhoz. Összességében sokan meséltek a párjukkal-együtt kalandozásaikról (ez is meglepett: ennyien csinálják? ilyen konzervatívak vagyunk?!), és úgy két mondat váltás után már a konkrét paramétereinkről érdeklődtek. Újabb melepetés: ilyen nagyüzemben csinálják? Hű de fura volt. Én nem akarok bántani senkit, de minden esetben azzal kezdtem, hogy még nem csináltunk ilyesmit, kifejezve ezzel a bizonytalanságunkat, mégis az érdekelte őket, hogy hogy nézel ki, mekkora a melled stb. Sokat cseteltem, úgyhogy nincsenek illúzióim, de azt hittem, fontosabb, hogy szexuális habitusunkban passzolunk-e, meg úgy egyáltalán, hogy ha az emberek már kapcsolatban élnek, akkor türelmesebbé válnak, és nem rohannak le tíz másodperc alatt háromszori képkéréssel. Tudom, hogy ez nem az ismerkedésről szól, de én meg nem fogom kiadni magam olyannak, aki ennyire nem foglalkozik velem, csak a fanszőrzetemmel. Mert mit várhatok egy ilyentől az ágyban, lerántja rólam a pasimat és megerőszakol?! Persze ez általánosítás és előítéletesség a részemről. Csak kiábrándító a húspiac nemtörődömsége. És úgy tűnik párként ismerkedni (legalábbis csetoldalakon) ugyanolyan nehéz, mint egyedülállóként.
Viszont pasi nagyon örült, hogy megállás nélkül pörögtek az ujjaim, fel-fel olvastam neki egy-egy részletet, és hát önmagában nagyon örült a kezdeményező kedvemnek is. Olyanniyra, hogy a gépet félretéve máris a combjaim közé mászott és a téli olimpia közvetítés ellenére a punimat nyalta-falta, cirógatta és simogatta, amíg finoman el nem élveztem. Meg aztán ő is. Néha olyan könnyű boldoggá tenni egy férfit. És olyan finoman tudják meghálálni.
A pinám folyton akarja. Elképesztően nedves. Egy begerjedt kis állatkává változott. Óriási és igazán felszabadult, könnyed orgazmusok követik egymást. A pasim oda van. Én is. Boldogság. Szerelem.
Szerintem két dolog történhetett, de végül az lesz a konklúzió, hogy nem egyik vagy másik, hanem a kettő együttes hatása okozza ezt bennünk.
Egyrészt megváltunk a fogamzásgátlótól, és ezzel minden ellenérzésemtől is megszabadultam, ami a hónapok során felgyülemlett bennem a plusz hormonnal kapcsolatban. Vártam, hogy eljöjjön ez a pillanat, és a remény pozitív változást hoz akkor is, ha szerintem önmagában a tabletta elhagyása nem hoz ilyen nagy erejű felszabadulást.
De másrészt abbahagytuk a fogamzásgátlót, és mi ketten döntöttünk így, ezért most a kapcsolatunk, az egymáshoz való viszonyunk is változik. Az jutott eszembe, hogy az elején, amikor nem tudtuk, merre és hogyan, a fogamzásgátló valami jót jelentett: a szándékot, hogy veled és kizárólag veled akarom. De ahogy telik az idő, és változunk, a fogamzásgátló elhagyása jelenti a komolyság újabb lépcsőfokát, és most megint valami jót jelent: együtt tovább, közös a jövőnk, és készen állunk rá.
Csak valahogy már nem drámai a dolog, viszont nagyon-nagyon szexies. Megőrültünk. Tegnapi üzenet a munkahelyről: “még mindig punciillatú a kezem”…
Azt álmodtam, hogy egy pasi (akit nem látok, de azt hittem, hogy az én pasim) simogatja a farkát (amit telibe látok), mert fájlalja a piercingjét, és azt mondja nekem, hogy a pinám kitépte a farkából a piercinget. Aztán elgondolkozom a meglepő vádon, hiszen eddig sosem tűnt úgy, hogy a pasimnak piercing van a farkában. A továbbiakban pedig minden arról szólt, hogy állatira szukás vagyok és türelmetlenül várom, hogy valahol valaki dugjon már meg végre. Gyakran álmodok erotikus tartalommal, ezeket még az ágyban ébredezve elmesélem pasinak. Mindig megdícsér értük. És mindig feláll a farka.
Pasi szerint egyébként analitikus szemmel nagyon jókat álmodok, én lehetnék a pszichoanalitikusok kedvence — hát ezt nem tudom. Egy piercing idétlen jelenléte mit jelenthet. De nem csak a mai álmom ilyen furcsa. A minap egy ismerősöm azzal állt elő, hogy nem ismerek-e valakit, aki ismer valakit, aki véletlenül egy gyönyörű és tökéletesen szép luxuskurva, mert a pasiját egy hármas szexszel szeretné meglepni a szülinapján. Elkezdtem faggatni, hogy hogyan s miként képzelte a dolgot. Semmi komoly, csak a nő nézné őket kettesben, mert nem biztos benne, hogy nem blokkolnának le az egésztől (persze előtte innának pár felest), a pasija a seggét dughatná csak meg (a betegségek miatt) és végre a pasija valaki szájába élvezhetne, mert ő ezt nem adja meg neki, mert megalázónak tartja. Mondom, mi van?! És nem megalázóbb berúgni majd egy harmadik nőnek rengeteg luxuspénzt kifizetni, aki ráadásul tökéletes testtel rendelkezik, hogy ő tegye boldoggá a pasinkat? Szóval azt javasoltam, hogy inkább látogassanak el egy swinger klubba, ahol van választási lehetőségük. Nos, a válasz: nem, mert nem akarnak ismerkedni. Erre nem tudtam mit mondani, inkább rábeszéltem, hogy felezzünk el egy csokivarázs nevű desszertet.
Amúgy nagyon jó. Mindig attól féltem (amolyan “para” szinten), hogy el fog múlni, de közben meg nemhogy nem múlik el, hanem egyre csak fokozódik. A puncim olyanokat csinál szex közben, hogy csak ordítok és a falat kaparnám, mert egyszerűen elviselhetetlenül (és leírhatatlanul) jó érzés. De mint ahogyan az egész kapcsolat, ez is csak akkor működik, ha figyelünk egymásra és nem engedjük, hogy a másik előtérbe kerüljön. Pasi új munkája miatt kicsit alárendeltem magam az utóbbi két hétben. Tudtam, hogy neki ki kell elégülnie és ebben leginkább rám számíthat, ezért csak vele törődtem, magamat pedig kivontam az élvezetből. Nem direkt csináltam, de az lett a vége, hogy két-három olyan szexet nyomtunk, ami után -és közben- rosszul éreztem magam. Szerencsére nem tudtam leplezni szomorúságomat emiatt, és jeleztem neki, hogy figyelnie kell rám, a rezdüléseimet, mert nem ad lehetőséget ezekkel a gyors szexekkel, hogy a vágyam utolérje az övét. És mi lett a vége a beszélgetésnek? Egy átszexelt hétvége gyönyörű és feszítő és lüktető érzésekkel a testünkben. És sok szerelmes vallomás. Nagyon jó.
Hát igen, hiányzik nekem a blogírás, csak valahogy megváltoztak a dolgok, nem csak a külső körülmények, de az íráshoz való viszonyom is. Nem vagyok egyedül, vagy ha mégis, akkor nincs velem a lap topom (ahogy most sincs), és a kapcsolatunk túl gyorsan zajlik. Nincs idő megemészteni, sem megfogalmazni. Sokkal élőbb lett az egész. Furcsa ez nekem. Korábban, amikor évekig csak telefonon szerettük egymást, annyit beszélgettünk, hogy azt hittem, én már túl jól ismerem őt. Aztán kiléptünk az életbe, és rájöttem, hogy a valóság töredékét sem láttam belőle a virtuális világunkon keresztül. (Szóval alapvetően nagyon buta dolog az a kifogás internetes ismerősök között, hogy már túlságosan is ismerik egymást.) Végigküzdöttük magunkat az élet nehézségein, és már megint azt hittem, hogy ennél közelebb már nem is állhat egymáshoz két ember, és akkor összeköltöztünk, és minden más lett. Most megint úgy érzem, hogy mennyi mindent nem tudok még róla -vagy ha tudtam is, nem kellett szembesülnöm vele-, és azt is érzem, hogy most kerültünk tényleg egymás mellé, szó szerint rossz érzés nem együtt aludni. Bár még kezdők vagyunk ebben is.
Ő pl. tegnap azt mondta az együttélésről egy kívülállónak, hogy minden kapcsolatban vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Nem mondtam neki, de eléggé rosszul esett, hogy hullámvölgyekben gondolkozik. Én is így fogalmaztam volna pár hónappal ezelőtt, egy-egy vitás helyzet után, de az összeköltözés megváltoztatta bennem a konfliktusok jelentőségét. Nincs völgy vagy válság, vagy kétségbeesés: csak probléma, amit meg kell oldani, meg kell beszélni, és együtt továbblépni. És jellemzően akkor alakul ki minden feszültség köztünk, amikor el kell válnunk hosszabb időre, pár napra. Ez viszont egyelőre távkapcsolati múltunk elkerülhetetlen velejárója.
Aztán ott van a szex kérdése. Bevallom, bármilyen szabadelvű szexblogger hírében is állok, legalábbis pasi szemében, nagyon-nagyon megviselt, amikor szembesültem azzal, hogy amikor elmegyek otthonról, és ő egyedül marad, akkor kiveri a farkát, és mivel az albérletben az internet az én gépemhez van kötve, látom, mit nézett közben, és még sosem fordult fel a gyomrom ennyire semmilyen pornótól. Nem tudom, hogy fog ez kialakulni, mindenesetre szorgalmasan és együtt olvassuk, és megbeszéljük Hill Ferenc: Fallosz monológok c. könyvét, ami nagyon jó “férfitankönyv” ebből a szempontból. De ez is egy olyan új szituáció, amivel korábban nem kellett szembesülnünk. Sem neki, sem nekem.
A szex egyébként nagyon jó és sok, néha kicsit túl sok is. Ami viszont nem jó, hogy attól, hogy ilyen rendszeresek lettünk, a korábban is kellemetlen érzést okozó ureaplasma fertőzésünk sokkal élénkebben jelen van a testünkben emiatt, és ha őszinte vagyok, azt kell mondanom, hogy néha pont ezért nincs is kedvem szexelni. Tudom, hogy utána nagyon fog fájni a pisilés. Talán lassan rászánjuk magunkat, hogy újabb kört tegyünk az orvosoknál az első sikertelen gyógyítási kísérlet után.
Mert vágyunk ám nagyon a szex adta szabadságra. Olyan jó volt egyik nyári napon, amikor egy pohár jégkockával bújtunk ágyba, és végre kipróbáltuk, amiről már sokat fantáziáltunk mindketten. A jégkocka jelenléte az ágyban attól érdekes, hogy nagyon jófajta feszültséget kelt bennünk a várakozás, hogy mikor érzem meg a hideget, és a kéj, hogy a kezében van a fegyver, és rajta múlik, mikor veti be -persze értem, és nem ellenem. Én a felolvadást élveztem a legjobban a csiklómon, és persze a puncim mélyébe dugott jégkockát is. Érdekes, hogy belülről nem éreztem a jég hidegét, de ő a farkával viszont igen. Nagyon tetszett nekem a dugás így.
Hát így vagyunk kettecskén. Tánctanfolyamot keresgélünk, mert nagyon-nagyon jó együtt táncolni; a jövőnket keresgéljük, hogy ne csak egymásban legyünk ilyen biztosak; de alapvetően és leginkább mégiscsak egymást keressük, és a legjobb dolog a világon az első puszi minden reggel, amikor együtt ébredünk.
Az ágyon heverésztünk. Pár perce még aludt, de nem tudtam kivárni, hogy felébredjen, úgyhogy megcsiklandoztam a száját. Ásítozva beszélgettünk és a mellem simogatta közben. Úgy döntöttem, kezdeményezek, és félrehúztam a melltartóm a pulóverrel együtt a bal mellemről. Tetszett neki, hogy a mellbimbón összeráncosodott és keményen ágaskodott a meleget adó tenyere felé. Azt mondta, nem szabad bedőlni egy mellbimbónak. Odanyúltam, hogy az ujjait összeszorítsam rajta. Szeretem, ha a mellbimbómba csípnek, vagy húzkodják -ilyenkor mindig gyönyörködöm a finom, komótos ringásában, mintha az anyaföldet mozdítaná az a kéz. Tovább beszélgettünk, de semleges dolgokról. Nem kértem, hogy szorítsa erősebben, vagy húzza jobban, de a kezemmel mutattam az irányt. És be kellett húnynom a szemem, mert már magába akart szívni a lustán ébredező vágyunk. Láttam, hogy a csípőjét ütemesen a takaróba fúrja. Játszani támadt kedvem. Mivel egymással szemben feküdtünk, de a fejünkkel átellenben, úgy döntöttem, hogy a szó szerinti játékkal csábítok tovább. Megszabadultam a ruháimtól, és a kezem a pinámra csúszott. Simogatni kezdtem, széthúztam az ajkait, mutogattam neki, mindezt karnyújtásnyira az arcától. A térdem környékét nyalogatta és pislogás nélkül figyelte a kezem mozdulatait. Közelebb toltam magam, ő is közelebb nyomakodott. Elérte volna a pinám, de leragadt a combom belső részén. Tovább nyaldosta a bőröm. Most akkor ki játszik kivel? Elvesztettem az öntudatom, hirtelen a szájába akartam dörgölni a vággyal átitatott pinám, de most ő nem fogadott. Egészen föléhajolt a szájával, és éreztem a forró leheletét a csiklómon. Nem tudtam kivárni, ő sem. Belenyalt és belefalt. Káprázatos volt. És arra gondoltam, akkor és ott, hogy én is puncit akarok nyalni. Mert ez a világ legizgalmasabb dolga. Ő akarta ennyire, vagy én vártam túlságosan? Mintha magamévá tettem volna a vágyát, és már helyette, vagy vele együtt, vagy az ízlelőbimbói által akartam belekóstolni végre abban a csodába, ami bennem lüktet.
Megnézzük a nőket, amikor együtt vagyunk. Nem úgy, hogy erről szólnak a randik, csak néha, ha kedvünk van. Ha valami zsúfolt vagy puccos helyre megyünk. Ha az esténknek túlfűtött hangulata van. Csak figyeljük a felvonuló nőket és megvitatjuk, melyiküket csábítanánk el szívesen pár édes órára. Ahogy telik az idő, egyre izgatottabbá válunk tőle. Az egyik kedvenc előjátékunk. Pedig nem azért csináljuk, mert komolyan felmerülne, hogy meghívjunk valakit magunk közé. Fantáziálunk róla, de komolyan egyikünknek sincs igénye másikra. Az, hogy együtt csinálunk ilyesmit, mámorító érzés. Valahogy ilyenkor sokkal erősebben tudatosodik bennem a kapcsolatunk. A kettőnk egysége. Egy olyan egység, ami mindig ott van mögöttünk, de tényleg igaz, hogy hajlamosak vagyunk ezt túlságosan természetesnek venni, miközben olyan természetes, hogy így vagyunk. Csak könnyű elfelejteni, hogy milyen volt nélküle, mert mindent áthat a jóérzés. És ahogy ez a jóérzés hirtelen elárasztja a kalandos esténket, az utánozhatatlan. Talán olyasmi, mint amikor azt hiszed, hogy zuhansz, de ráeszmélsz, hogy ott van a hátadon egy ejtőernyő, úgyhogy nyugodtan élvezheted a repülést. És mi boldogan repkedünk nőkről párokra, párokról nőkre, miközben boldoggá tesz minket az érzés, hogy közben egy pillanatra sem engedjük el egymás kezét. Aztán jöhet a szex.
Nosztalgiáztunk a “régi” “szép” időkről, amikor még “kislány” voltam. Arról, hogy bizony úgy voltam szocializlva, hogy egy lány nem fekszik egy jött-ment pasi alá, csak miután az biztosította őt legkomolyabb szándékairól, máskülönben egy valamire való lánynak igenis legyen bűntudata, ha szexel. És én nem akartam, hogy legyen. Sokáig jó voltam és tartottam magam az eszmékhez és ideálokhoz, mert komolyan hittem ebben. (És mert, vagy éppen ezért későn kezdtem tapasztalni.) Az internet furcsa világban kerestem a kielégülés lehetőségét és sokáig elég is volt. Elég volt beszélgetnem férfiakkal, akiket felizgatott, hogy a szexről beszélek velük. De időről időre többre vágytam. Tapogató kezekre. Emlékszem, sokáig az volt a legkedvesebb fantáziaképeim egyike, hogy fekszem valahol, egy ágyon. A szemem be van kötve, nem tudom pontosan, mi zajlik körülöttem, de ez nem is fontos. Csak a kezek, amik minden irányból megérintenek, minden porcikámat megsimogatják. Én pedig mozdulatlanul tűröm. Nem tudtam, hogy férfi vagy női kezek, nem tudtam, kihez tartoznak, csak az érdekelt, hogy simogassanak.
Számos izgalmas beszélgetés, számtalan izgató képzelgés -szerelem sehol, vagy ha volt is, olyannyira szép és biztonságosan távoli, hogy a kettőt szinte összeegyeztethetetlennek tűnt. Fontos volt a szerelem, mindig is az, de sokáig nem tudtam megosztani, egy kicsit mindig tartottam tőle. És a szextől is, mert az ember kedves és bűbájos lánya nem kefél össze-vissza. Hogyan is tehetné, hiszen felügyelik. Megkérdezik, hová megy és kikkel találkozik, esetleg, hogy mikor jön. Természetes egy olyan szűk, kölcsönösen működő közösségben, mint a család. A vágyaitól szétrobbanás határán bizonytalanul toporgó lány számára mégis a legsúlyosabb kérdések. Tudja, hogy előbb-utóbb hazudni fog, mert rendes lány és nem akar csalódást okozni a szüleinek. Én is hazudtam. “A barátnőmnél alszom.” Kalandokra vágytam, meg akartam osztani magam. Egy másik emberen keresztül akartam felfedezni magam. Nem bűntudatom volt utána, inkább szabad voltam és szárnyaltam. És éppen ezért lett bűntudatom.
Kb. 5 éve történt, hogy cseteltem azzal a sráccal. Jófej volt, világjáró, fiatal, de divatfotósként máris befutott, és ami a legfontosabb: szabad volt. Megrészegített. És nem tudtam ellenállni tovább. Hirtelen minden korlátot le akartam dönteni magam körül: miért kell magyarázkodnom azért, mert szexelni akarok egy elbűvölő idegennel? És már nem is a szexről szólt az egész, hanem a gyerekből felnőtt átemeneti lázadásáról. Közöltem, hogy átmegyek egy pasihoz, mindezt kb. éjfélkor, mindenki legnagyobb megdöbbenésére. De az éjszaka mégsem hozta azt, amit vártam. Nem fordult meg velem a világ. Na persze, talán nem Jeanne D’Arc-ként kell valaki farkára ülni, mint máglyára, amin a szabadságomért áldozom fel magam -tényleg hajlamos vagyok szélsőségesen cselekedni. Mégis fontos volt, hogy megtettem, mert elkezdtem élvezni a szexet önmagában és levedlettem a szégyenérzetet, mint kötelességet. Olyan közhelyes, de azóta is a szex jelenti számomra a szabadság igazi lehetőségét. A lázadásból elkövetett szex emléke, és a félénkségből el nem követett sok-sok szex gondolata azért mosolyra fakasztott. Hogy milyen nagyon tudtam szenvedni attól, hogy igen vagy nem. Hát még attól, hogy nem…
Már több, mint egy hónapja tűrjük és viseljük láncainkat latexból kiöntött gumióvszer formájában, de most elszakadt az óvszer, és vele együtt az akaraterőnk is. Alapvetően nem az a baj, és nem azért van bennem a gyónási kényszer, mert ezzel olyat csináltunk, amit nem szabad. Már csak azért sem, mert mindketten érezzük, hogy az első adag antibiotikum nem volt hatásos. Inkább a lassú pisitesztelés, időponthoz jutás, a hosszú átfutás miatt van bennem rosszérzés. Hogy mi van, ha ezzel egy felesleges kört kell tennünk az urológián. De ha őszinte akarok lenni, ez sem érdekel.
Az elején nagyon idegenkedtünk az óvszertől, de közben megszoktuk, és éppen a rossz útra térés előtt állapítottam meg, hogy már észre se veszem. Aztán éreztük a furcsát, és láttuk, hogy bizony elszakadt. Nem éppen a finom szeretkezés résznél jártunk természetesen és nem akartuk, hogy ezzel vége legyen. Először csak a pinámhoz csapkodta a farkát, hozzádörzsölte, és én egyre jobban akartam, hogy bújjon belém a maga csupasz valójában. Egyre határozottabban illeszkedtünk és közeledtünk, és látszólag vívódtunk, és aztán már látszólag sem. És megéreztem a farkát, mindenféle közénk ékelt védőpajzs nélkül, és olyan éhes, követelőző vágy uralkodott el rajtam, amit már rég nem éreztem. Már nem is gondolkodtam, pontosabban csak arra tudtam gondolni, hogy mennyire jó így. Mennyivel jobb így. És hogy akarom, akarom, akarom. Kívántam, hogy árasszon el, könyörögni tudtam volna érte. Mintha belémhasított volna valami nálam sokkal hatalmasabb, ami belőlem olyan nagyon hiányzik. Nem jutnak eszembe megfelelő szavak, amivel le tudnám írni, csak azt tudom, hogy most, napokkal később is időről időre bevillan a “meztelen” szex emléke. Nem képek formájában és nem a fejemben, hanem olyan bizsergésképp, amitől libabőrös lesz az egész hátam, puncitájon pedig elönt a minden.
Hozzászólások