Átok szőr 2010/06/12

Határozottan gyanta párti vagyok, ha punci-szőrről van szó: gyors, kényelmes és tartós eredményt hoz. Nagyjából három éve váltottam a borotváról, mert egyszerűen nem bírta a bőröm. A költözések miatt viszont a héten a negyedik kozmetikusommal ismerkedtem meg, és mert a húgom ajánlotta, meg mert az előző hárommal maximálisan meg voltam elégedve, fel se merült bennem, hogy kérdezzek utána. Pedig kellett volna. Nem gyantapasztát használt (ahogy az eddigiek), hanem patront és papírcsíkkal szedte le. Mivel nem jött könnyen, jó párszor lehúzta ugyanazt a részt, és tökéletesen kikészítette a bőrömet. Aznap éjjel minden forgolódáskor fájdalomra ébredtem, és még mindig sebes a tapintása. Úgy sajnálom szegényt.

"Elbocsátó szép üzenet" 2007/09/29

Hogy nem lesz életem legkellemesebb élménye az intim gyantáztatás, azt előre sejtettem, de hogy ennyire fog fájni, azt nem gondoltam volna. Tulajonképpen régóta próbáltam már rávenni magam, mert a borotválást nem bírja a bőröm. Nem csak ott, az egész testem utálja, de az érzékeny terület mégiscsak érzékeny terület. De úgy alakult, hogy először nem voltam hajlandó borotvához nyúlni, majd nem foglalkoztatott a dolog, a végén pedig lusta voltam hozzá, mert már annyira megnőttek a szőrszálak és nem maradt más választásom, meg kellett szabadulnom a feleslegessé vált darabjaimtól.

Hát, az az igazság, hogy a korábban izgalmasnak tartott szőrtépés nem is olyan izgalmas, ha elemi erővel rántják és nem csak az izgalom kedvéért, hanem sorozatban és megállás nélkül. A választott kozmetikussal még most ismerkedem, mert aki nő, az tudja, hogy a legtöbb kozmetika kontár, és nehéz rátalálni az igazira. Pedig ez csak egy szolgáltatás, akkor miért vagyok meglepve, ha férfiakról van szó?! Nade, ténylegesen bizalmi kérdés ez. Merthogy az történik, hogy alul semmiben fekszem egy ágyon, a nő meg keneget-tép-simogat, úgy egy órán keresztül. Az a furcsa nekem, hogy egy gyakorlatilag idegen, vagy legalábbis pinaidegen ember foglalkozik a pinámmal, méghozzá pinaidegen módon és céllal. És a világ legtermészetesebb dolga, hogy odahajol egészen közel és elkezdi fújni, hogy hűtse a forró gyantapasztát. Alapvetően nem zavart, na meg mással voltam elfoglalva, de utána gondolkoztam azon, hogy tulajdonképpen megint megvalósult egy férfiálom, épp ebben a gyengéd fújdogálásban és a tépés utáni simogatásban. És a férfi megint lemaradt róla. Dehát egy férfitnem is szabad teljesen jóllakatni. Mindenesetre kár, hogy a fájdalom minden izgalmas aspektusát elnyomja a dolognak… Állítólag másodjára már jobb lesz.

Szőrtelenség diktatúrája 2007/05/23

Minden szőrtelenítés alkalmával értetlenül állok a dolog előtt. Mert nem is én fogom a borotvát, hanem a férfi. Magamtól eszembe sem jutna nem elvégezni, és valahogy mindig szomorúvá tesz. Főleg ha megvágom magam, és még inkább ha a pinámat sebzem meg. Először is haragszom ilyenkor magamra, mert már természetes kötelességemnek tartom a műveletet. Másrészt haragszom a világra, mert azzá tette számomra.

Az utóbbi évtizedek arról szóltak, hogy a nő testén minden egyes szőrszál kellemetlenné, sőt, kifejezetten kínossá vált, nekünk pedig rengeteg erőfeszítést kell tennünk azügyben, hogy a lehető legkisebb feltűnés mellett végezzük a pusztításukat.

Gondolom a magyarázat(ok) evidens. Például a nők emancipálódása, ami alatt leginkább a korábban csak férfiak álltal végezhető szakmák/posztok nők általi betöltését értem, azt éreztette a férfiakkal, hogy a két nem közötti különbség mégsem akkora, mint azt ők gondolták, de tévedésük bevallása helyett másféle különbséget kellett teremteniük. Az észbeli különbségekre épült érvelésük összeomlott, így csak a testi jellemzők túlhangsúlyozása maradt. Vagyis a nő testét vissza kell áltoztatni az ártatlan – tudatlan – kislányéhoz hasonlóra. Nem is meglepő, hogy az oly kedvelt BDSM, vagy másnéven “domináns-szubmisszív szerepekkel való végtelen kombinációkat és variánsokat megengedő szexuális viselkedés” egyik alapszimbóluma a teljesen csupaszra borotvált női test, vagy legalábbis pina de extrém esetben fejbőr is, ami a nő kiszolgáltatottságát és védtelenségét jelzi, hiszen már a szőr sem takarja sehol, meztelenebb nem lehet, valamint odaadását, amiért kész ilyen helyzetbe kerülni a domináns párja kedvéért.

Aztán itt van a testkultusz, ami minden mozdulatunkra rányomja bélyegét és ideálokat állítva követel tőlünk valamiféle állandó megfelelni akarást. A sminkelt seggű pornőszínésznőket, tökéletesnek kikiáltott plakát lányokat elnézve nem is marad más lehetőségünk, mint cikinek érezni az aerobik stúdió öltözőjében, hogy apró szőrök éktelenkednek a lábunkon. És ha éppen nem babapunci a pinánk, inkább nem is tárjuk fel a kedvesnek, inkább hagyjuk szétfolyni a vágytól.

Na meg az állandó keresgélés, de sosem találás, ami olyan jellemző. Meg, hogy nem fogadunk el senkit- és ebbe saját magunk is beletartozunk, sőt, vezetjük a listát. A férfinak kislány kell, pihe-puha punuskával, akiről így még elhiheti, hogy a szűzike az esküvőre tartogatja magát. Hazug jelkép, hiszen a kézmunkájából pontosan kiderül, hogy egy világlátott kurva. Az asszony pedig elhiszi, hogyha lecsupaszítja magát, megfiatalodik és kívánatosabb lesz a fiatalok között is, micsoda önáltatás! Mintha nem ismerné a férfinépet, akik mindenkit megbasznak, aki hagyja magát. Csak a nőn múlik, hogy a szégyen súlya alatt összeomlik, vagy emelt fővel, büszkeségtől duzzadó mellbimbókkal tárja szét combját a következőnek.

A dolog iróniája egyébként, hogy a természetadta-szőrös pina ma már a perverz pornókategóriák sorát bővíti, mint az állati létre emlékeztető “tünet”.

/Részemről egyébként szívesen tűntetem el a bozontot annak a kedvéért, aki átlát rajta, és tudja, hogy a lényeg mögötte van (így sok esetben saját kedvtelésemnek eleget téve végzem a beavatkozást). És valóban, az odaadás, az adni, kedveskedni akarás késztet, hogy mégis lecsupaszítsam magam. Hogy a finom, puha és selymes bőrömet érintse, és ne legyen más útban, mert tisztán, teljesen, a lehető legjobban érezni akarom a tapintását, markolását, tenyere csattanását, körme karmolását, ujjhegyei becézgető simogatását, nyelve forró csapásait, foga kegyetlen harapását… Persze, tőle azt sem bánnám, ha egészen a bőröm alá hatolna. Csak lenne bennem. (Velem.)/