Hányan párban? 2010/04/24

Kedves barátaim, olvasóim és átutazók. Közvéleménykutatás következik! Elég hosszú hozzászólást kaptam privát az utóbbi bejegyzések kapcsán felmerülő többes szex, szvinger klub látogatás, lány lánnyal stb. téma kapcsán, és azóta sokat gondolkoztam a dolgon. Egyrészt, hogy miért dönt úgy két ember, aki szereti egymást és teljes összhangban él, hogy meghívnak az ágyukba egy harmadikat. Első megközelítésre talán furán hangzik a dolog: jól megvagyunk, tart a szerelem, felizgatjuk és élvezzük egymást, akkor miért van hiányérzetünk -lehetne feltenni a kérdést, és tulajdonképpen jogosan. De szerintem ennek semmi köze a hiányérzethez, és az alkalmi látogató nem pótszerként jelenik meg a nász-ágyban. Mi ugyan mindketten tapasztalatlanok vagyunk e téren, és hogy őszinte legyek, egyik felállás sem vonz minket olyan nagyon, hogy a közeljövőben kipróbáljuk.

Viszont amiért mégis beszélünk róla, hogy nagyon izgalmas játéknak tűnik. És nem hiányzik nekünk senki, nem egy harmadik személyre vágyunk, hanem a játékra, amit a harmadik ember lehetővé tesz. A lelkünk játszik és az érzelmeink, a határok feszegetéséről van szó, arról, hogy a másik szabadságának az ára a mi szabadságunkba kerül-e. Tudom, hogy fájna neki, ha látná, hogy leszopom a másik férfit, ahogy engem is kínozna a látvány, hogy egy másik pinába nyomja a farkát -de éppen ettől édes és kéjes a megjelenő kép. Hogy megőrjít és feltüzel. Adni akarok, de borzasztó nehéz. Jobban szeretem, mint bármikor. És a végén én nyúlok oda az idegen pinához, hogy széthúzzam és felkínáljam a farkának.

Tudom, hogy nem szép ezt mondani, de tök mindegy, ki van ott (nyilván nem teljesen, hiszen a kiválsztás a legnehezebb része a dolognak, de miután kiválasztottuk, már mindegy a kiléte), nem számít, nem ő számít, rólunk szól az egész.

Neekem ez egy nagyon intenzív fantázia-élmény, akár valósággá válik egyszer, akár nem. Nem látom benne azt a negatív pontot, ami a kapcsolatunkról rosszat árulna el. Sőt, inkább éppen arról szól a játék, hogy mennyire szretjük egymást. Persze valószínűleg minden pár mésképpen éli meg a dolgot, és biztos vagyok benne, hogy sokszor azért hívnak vendéget, mert ketten nem érzik jól magukat, de ez két ember felelőssége. Egy jó kapcsolat szerintem a jó kommunikáción és a jó szexen alapul. Ha ez jól működik, a vendégszereplő is jó élmény lesz, ha nem, akkor csak kétségbeesett kapálózás lesz belőle.

A szvinger klub látogatás sokkal valóságosabb fantáziánk. És igen, el kell ismernem, hogy a pornó filmek erősen befolyásolnak e téren. Az olyan jelenetek, amikor a nőt több férfi veszi körül és végigkúrják meg persze beborítják a testét a végtermékkel. Korábban azt gondoltam, hogy a szvinerklubban ez történik. Aztán sokat olvasgattam és pasi is talált egy amatőr szvinger videósorozatot, ami Németország klubjait látogatja végig, beszélgetnek benne a tulajdonosokkal és a résztvevőkkel úgyszintén, és ezek alapján vált valóban vonzóvá számomra a szvingerklub  lehetősége. 

Valahogy úgy érzem, hogy az, hogy láthatok más párokat egymással szexelni, végignézhetem őket, részesülök az élvezetükben és az intimitásukban, valami egészen különleges élmény és ajándék. És ugyanígy fordítva is: teljesen egymásba feledkezve szeretnék pasival szexelni, majd a végén kifulladva és elpilledve körbenézni és látni a mosolyokból, hogy öröm volt minket látni. Határozottan nem a párcsere a célunk egy szvinger látogatással, hanem az élvezet megosztása. Meríteni másokból, és adni másoknak. És úgy gondolom, hogy ebben sincs semmi rossz. Nem hiányt pótlunk, nem égtünk ki semmilyen értelemben.

Hát ez az én véleményem, és elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy ti hogyan gondolkodtok erről. Egyáltalán reálisak-e a fantáziaképeim a valósággal? Vagy az egész egy nagy tévedés? Akik már próbálták valamelyik felállást, miért döntöttek úgy, hogy belemennek, és milyen hatással volt a kapcsolatukra? Ha az ember ilyesmire gondol, az mindenképpen azt jelenti, hogy valami baj van a kapcsolatával, és ezzel akarja elfedni a problémát? Vagy éppen egy jól működő kapcsolatot rombolunk szét ezzel? Egyáltalán kell-e valamit gondolni a dolog mögé vagy teljesen természetes mindez? Ha van kedvetek, beszélgessünk erről, várom a véleményeket.   

Orgazmusaim 2010/01/28

A délelőtt nagy részét kutakodással töltöttem, hogy pontosítsam a női orgazmus definícióját. Kaptam ugyanis egy hozzászólást, mely szerint én nem tudom, mi az. És ezt a következtetést abból vonta le T. olvasóm, hogy nem tudtam megkülönböztetni a g-pont ingerlése és a hüvely ingerlése révén elért orgazmust. Hát, bevallom, tényleg nem tűnt fel, hogy két külön dologról van szó, de most kiműveltem magam.

Saját tapasztalataim, korábbi és legújabb olvasmányélményeim is megerősítettek abban, hogy a hüvely belső fala egy érzéketlen terület, egyetlen pici pontjánál fogva ingerelhető, amit G-pontnak hívunk. A hüvelyi orgazmusok ehhez a ponthoz kötődnek az esetek 99,9 %-ában. Merthogy olvastam a méhszáj döfködéséből születő orgazmus lehetőségéről is, de ez kevés nőnél működik, a szakirodalom szerint, ezért nem típus példa, az a terület pedig nem potenciális erogén zóna. (Mert jellemzően, az én esetemben is, inkább fájdalom a válaszreakciója.) Viszont annyiban igazat kell adnom T. olvasónak, hogy ezzel a lehetőséggel nem számoltam. De hozzá kell tennem, hogy ez az opció a valóságban igazából nem is releváns, hiszen még a G-pont fölött is viták dúlnak a mai napig azért, mert a hüvely fala annyira érzéketlen, hogy nem tudják elképzelni, hogy kerülhet oda az idegvégződésekkel átszött ráncos kis felület, tehát ahol még G-pont sincs, ott végképp nincs orgazmus.

Összegzés:  a szakirodalom nemhogy többfajta hüvelyi orgazmust különböztet meg, de még egyfajtának a lehetőségét is kétségbe vonja. (Vannak egyébként irányzatok, amik ideológiai okokból teszik ugyanezt.) Továbbá annyit biztosan mondhatunk, hogy a hüvelyi orgazmus megfelel a G-pont orgazmusnak, ami pedig ettől különböző, az már a csikló-orgazmus, ami sokkal egyértelműbb abban az értelemben, hogy a csikló jól látható (szabad szemmel is), jól tapintható, és bizonyítottan (saját tesztek alapján is mondhatom)  nagyon-nagyon érzékeny. A nők többsége valószínűleg a csiklójánál fogva elégül ki, mert sokan (pl. egy) úgy vélik, hogy a G-pont ingerlése nem minden nőben vált ki elég intenzív érzést, hogy elélvezzen tőle. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy G-pont rendszeres ingerléssel érzékenyebbé tehető.

Visszatérve hozzászóló érvelésére, miszerint a különbség abban áll, hogy a hüvelyi orgazmus hosszabb, a G-pontos meg intenzívebb. Saját tapasztalataim alapján ez az érvelés nem értelmezhető.  Mai kutatómunkám során (mely sajnos csak olvasásból állt), megtaláltam ugyanezt a megkülönböztetést csak másra vonatkoztatva. A hüvelyi orgazmus, amiről tudjuk, hogy a G-pont ingerlése váltja ki, a cikkek szerint “mélyebb, szétáradóbb és könnyebben megismételhető”, míg a csikló-orgazmus intenzívebb.

De a saját tapasztlataimmal ezt a leírást nem érzem teljesnek. A csikló-orgazmus jó, és kielégítő, de kicsit eszközként használom, haszbáljuk. Valami boztosat jelent, mindig garantált. Talán azért tűnik intenzívebbnek, mert hamar jön és gyorsan múlik, kicsit szomorú is, mert ha elkap, nem tehetek érte semmit, nem tudom hosszabbá tenni, és ha vége, akkor mindennek vége: minden vágy elszáll, ha tovább simogatjuk, fáj és rossz, és “hagyjál békén”.

A hüvelyi orgazmus egészen más. Lassú, komótos, nyújtózkodva ébredezik, és kényelmesen tárulkozik fel. Aztán örvényként ragad magával, és én csak tehetetlenül tűröm, és ordítok, ahogy máskor sosem, és nem vagyok magamnál, és még mindig nincs vége, pedig ennyi gyönyört nem lehet elviselni tovább, nem bírok többet. És akkor vége. És én ilyenkor sírni szoktam. Olyan nagyon gyönyörű és nehéz érzés. Aztán megkönnyebbülök, mintha lebegnék, minden porcikám boldogságban úszik, és akarok még, akarom a következőt.

Hát szerintem ez a különbség.

Update: Kedves Érdeklődők és tanulni vágyók! Ez a bejegyzés nem fedi a valóságot orgazmusaink terén, a korrigálást folyamatosan, újabb bejegyzésekben, (remélhetőleg) az új információk megtapasztalásával közölni fogom. Addig is a hozzászólásokból kiderül a lényeg.  Sose becsüljünk alá egy puncit!

Orgazmus kérdés 2009/09/28

Sokszor felmerül a női orgazmus mint olyan kérdése, hogy mi az: hogyan lesz, mitől van, honnan ered és meddig tart. És nem csak személyes ügyként, hiszen sokan próbálták, próbálják politizálni (női kasztráció, hüvelyi orgazmus tagadása… stb.). Én a magam részéről sosem akartam állást foglalni ezügyben, csupán a fontosságát hangsúlyozni, és bíztatni a felfedezésre. Mostanában, amikor számvetettem a szexualitásom és önmagam (és a nyilvánosság) viszonyát, kicsit elhalasztottam az orgazmusommal való foglalkozást. Pedig ez is megváltozott. 

Amíg csak én voltam, biztos voltam benne. Őszintén imádtam a csiklómat, és lenyűgözött, mire képes az az apróság. Sokszor gondolkodtam róla, szerettem volna megérteni, és azt hiszem, sikerült is. De aztán, a játszótársammal újabb csodákat fedeztem fel, amik belőlem, az én testemből, az én pinámból fakadtak és olyan erővel hatottak rám, hogy könnyekben törtem ki az orgazmus hatására. És bár én sosem foglaltam állást -most sem teszem- de a pinám akkor megtette helyettem.   

Viszont ez nehéz nekem. Gyakorlatlan voltam, nem tudtam, hogyan őrizzem meg a képességemet, vagy hogyan használjam tudatosan a hüvelyemet. Könnyelmű voltam, és a csoda elmúlt. És nemcsak az égzengő orgazmusra gondolok, de a csiklóm nyújtotta örömre is. Furcsán hangzik, de hiába van ott, mintegy “B tervként”, nem érdekel, nem kell, nem olyan, nem elég. Nem azt adja, mint ami belülről jön és mélyen kezdődik. Tudom, hiszen minden egyes alkalommal elérek a határáig: ordítok, könyörgök, nyöszörgök, miközben halálos kínzásként élem meg az a feszítő, lüktető és forró érzést, ami a pinámat sokkolja. És ezért dolgozunk, az alapoktól építjük újra. Sosem beszélek erről senkinek. Valahogy nehéz nekem, mintha valami rosszat jelentene. Pedig nem jelent mást, minthogy meg kell dolgozni a boldogságért, hiszen a tökéletesség sosem visz előre.

hétköznapi mennyország 2009/09/21

Azt álmodtam, hogy egy pasi (akit nem látok, de azt hittem, hogy az én pasim) simogatja a farkát (amit telibe látok), mert fájlalja a piercingjét, és azt mondja nekem, hogy a pinám kitépte a farkából a piercinget. Aztán elgondolkozom a meglepő vádon, hiszen eddig sosem tűnt úgy, hogy a pasimnak piercing van a farkában. A továbbiakban pedig minden arról szólt, hogy állatira szukás vagyok és türelmetlenül várom, hogy valahol valaki dugjon már meg végre. Gyakran álmodok erotikus tartalommal, ezeket még az ágyban ébredezve elmesélem pasinak. Mindig megdícsér értük. És mindig feláll a farka.

Pasi szerint egyébként analitikus szemmel nagyon jókat álmodok, én lehetnék a pszichoanalitikusok kedvence — hát ezt nem tudom. Egy piercing idétlen jelenléte mit jelenthet. De nem csak a mai álmom ilyen furcsa. A minap egy ismerősöm azzal állt elő, hogy nem ismerek-e valakit, aki ismer valakit, aki véletlenül egy gyönyörű és tökéletesen szép luxuskurva, mert a pasiját egy hármas szexszel szeretné meglepni a szülinapján. Elkezdtem faggatni, hogy hogyan s miként képzelte a dolgot. Semmi komoly, csak a nő nézné őket kettesben, mert nem biztos benne, hogy nem blokkolnának le az egésztől (persze előtte innának pár felest), a pasija a seggét dughatná csak meg (a betegségek miatt) és végre a pasija valaki szájába élvezhetne, mert ő ezt nem adja meg neki, mert megalázónak tartja. Mondom, mi van?! És nem megalázóbb berúgni majd egy harmadik nőnek rengeteg luxuspénzt kifizetni, aki ráadásul tökéletes testtel rendelkezik, hogy ő tegye boldoggá a pasinkat? Szóval azt javasoltam, hogy inkább látogassanak el egy swinger klubba, ahol van választási lehetőségük. Nos, a válasz: nem, mert nem akarnak ismerkedni. Erre nem tudtam mit mondani, inkább rábeszéltem, hogy felezzünk el egy csokivarázs nevű desszertet. 

Amúgy nagyon jó. Mindig attól féltem (amolyan “para” szinten), hogy el fog múlni, de közben meg nemhogy nem múlik el, hanem egyre csak fokozódik. A puncim olyanokat csinál szex közben, hogy csak ordítok és a falat kaparnám, mert egyszerűen elviselhetetlenül (és leírhatatlanul) jó érzés. De mint ahogyan az egész kapcsolat, ez is csak akkor működik, ha figyelünk egymásra és nem engedjük, hogy a másik előtérbe kerüljön. Pasi új munkája miatt kicsit alárendeltem magam az utóbbi két hétben. Tudtam, hogy neki ki kell elégülnie és ebben leginkább rám számíthat, ezért csak vele törődtem, magamat pedig kivontam az élvezetből. Nem direkt csináltam, de az lett a vége, hogy két-három olyan szexet nyomtunk, ami után -és közben- rosszul éreztem magam. Szerencsére nem tudtam leplezni szomorúságomat emiatt, és jeleztem neki, hogy figyelnie kell rám, a rezdüléseimet, mert nem ad lehetőséget ezekkel a gyors szexekkel, hogy a vágyam utolérje az övét. És mi lett a vége a beszélgetésnek? Egy átszexelt hétvége gyönyörű és feszítő és lüktető érzésekkel a testünkben. És sok szerelmes vallomás. Nagyon jó.

Információspult 2009/09/14

Gyorsan leírom, nehogy kifogásokat keressek, és aztán ne csináljam. Ugyanis intimtornára fogok járni. Persze csak akkor, ha pénz áll a házhoz, mert nem valami olcsó mulatság, meg kell hagyni. Egyrészt, mert segít meggyógyulni, és a gyógyulás felé vezető utat is megkönnyíti; másrészt, mert hozzájárul az orgazmusélményhez, még izgalmasabbá teszi a szexuális életet; harmadrészt pedig a jövőre nézve sok helyzetben jelent könnyebb megoldást: szülés, változókori panaszok és időskori inkontinencia. Alapvetően régóta érdekelt a dolog, mindig úgy képzeltem, hogy ez egy nagyon érdekes kaland a testemmel és önmagammal. Most viszont az új orvos ajánlotta, amellett, hogy elmesélte milyen rengeteg sok nő küzd az enyémhez hasonló problémákkal. Én most ezért írok róla, hátha másnak még nem ajánlották, pedig segítene. A Kriston-féle intimtorna válfajaként egyébként működik olyan kurzus, ami speciálisan a szexre összpontosít, a hüvelyizmokat úgy serkenti és erősíti, hogy a nő (és vele együtt a férfi) orgazmusát is jobbá tegye. Továbbá beszél egy speciális gyakorlatsorról azoknak a nőknek, akik inkontinencia zavarokkal küzdenek, úgy informálódtam, hogy belőlük is van szép számmal, és csendben szenvednek, ahelyett, hogy kicsit tornáznának és rendbe jönne az életük. De világot megváltani nem akarok, csak tájékoztatok.

És bevallom, felfedeztem egy másik lehetőséget, szintén speciálisan női torna, de a Kriston-módszertől különböző. A neve aviva, és egy 18 gyakorlatból álló mozgássort takar. Ezek a gyakorlatok kifejezetten a problémák megoldását szolgálják: menstruációs zavarok, meddőségi zavarok, pontosabban teherbeesési nehzségek, cisztás és miómás megbetegedések, gyulladások és változókori problémák esetén segít. Az alhas és combközép izmait mozgatja meg, méghozzá oly módon, hogy a női nemi hormonok termelődésére is hatással van. Nem arról van szó, hogy csodát ígér, inkább csak arról, hogy van lehetőségünk tudatosan irányítani a testünket.

De éppen ezért olyan nehéz választani.

Definíció 2009/07/31

Tudtom és akaratom ellenére a napokban “megjelentem” a velvet.hu oldalon, mint szexbloggerina. Alapvetően semmi bajom nem volt ezzel, hiszen megtisztelő, hogy ismernek és érdemesnek tartanak rá, hogy kiemeljenek az oldalon, bár egy megkérdezést tisztességesnek tartottam volna. A dolog egyébként úgy sült el, ahogy számítottam: botrány, szégyen, félremagyarázások. Ezekkel a reakciókkal szembesülve (tisztelet és köszönet a szimpatizánsoknak és a rendszeres olvasóknak), úgy döntöttem, hogy tisztázom a szexblog és szexblog közti különbséget.

Először is, szerintem az a blog, ami nyilvánvalóan az izgalomkeltés jegyében íródik, sokkal inkább erotikus blogként kezelendő. Nekem ez sosem volt célom, de ennek ellenére bóknak vettem, ha mégis sikerült bizsergést kiváltanom. Szerintem a szexblog sokkal inkább kényszermegoldás: beszélni kell dolgokról, élményekről, tapasztalatokról, kételyekről és problémákról, de nincs kivel, vagy egyszerűen nyitottabb körben akarunk megosztani és eszmét cserélni. A szexblog mindenről szól, ami érinti a testiséget, a kapcsolatokat, a vágyakat. És nagyon remélem, hogy az elképzeléseim és a valóság nem különbözik az esetemben, mert akkor tényleg egy hülye kis pina lennék, aki felelőtlenségében össze-vissza beszél (ahogy azt egyesek felfedezni vélték). Mert a szexről való beszédnek nincs helye, arra ott van a pornó.

Bevallom, engem ez a hozzászólás nagyon meglepett, ugyanis mindenki bizonygatja, hogy a szexet mindenki szereti, de kérdem én, hogyan lehet, hogyha valamit szeretünk és olyan baromi nagyon élvezzük, akkor miért háborodunk fel, ha hallunk róla, miért tartjuk szégyenteljes dolognak a szexről szóló párbeszédet, és miért háborodunk fel azon, ha valaki nem fél hallatni a hangját? A válasz pedig az, hogy azért, mert nem igazán szeretjük a szexet. Félünk tőle, nem tudunk mihez kezdeni vele, szégyelljük, elbújunk előle vagy éppen vele, de nem jellemző, hogy élvezzük is igazán, inkább erőltetjük. És a szexről szóló párbeszédet a pornófilmnézéssel azonosítjuk. (Az általánosítás nyilvánvalóan túlzás, de aki érti, úgyis érti.) Szóval szerintem ez szomorú. És sajnos tény, hogy nem szerethetünk valamit “teljes szívünkkel” és felszabadultan, amíg nem tudjuk, hogyan viszonyuljunk hozzá a nyilvánosság előtt. Mint egy eldugott szerető, akit talán szándékosan nem veszünk észre az utcán, mert félünk a bármilyen szembesüléstől. És szó sincs róla, hogy mindent ki kell mondani és közhírré kell kiáltani, de nem úgy van, hogy ha szeretünk valakit, akkor legszívesebben beleordítanánk a világba a boldogságunkat? Hát legalább ilyen jólesik megosztani egy-egy frenetikus szexet.

És a blogom engem igazol, nyilvánvalóan nem havonta ötször esünk egymásnak, ha a havi bejegyzések számát nézzük, de ha mindet leírnám, az valóban varázstalanítás lenne. Minden más jellegű elmélkedésem és kérdésfelvetésem pedig egyfajta pici fórumként funkcionál, segítve engem és remélhetőleg másokat is. Nem tudom, mi a mérhetetlen frusztráció oka, de én itt életet adok, méghozzá önmagamnak.

Átmenetileg nem elérhető 2009/07/06

A pinám szabadságolta magát. Hiába minden próbálkozásunk, napok óta nem sikerült behatolni. Szerintem a múlthéten történtek miatt, amikor elélvezésre kényszerítettük, pedig akkor tényleg nem volt nekem sem kedvem hozzá, és egy nagyon nyammogós, semmi kis orgazmust produkált végül, ami nem esett jól. Kifejezetten csalódottnak éreztem magam tőle. Most meg hiába akarom, a pinám nem enged. Nem engedi be. Georg Simmel a Kacérság lélektana c. írásában írja, hogy a férfinak a szexuális kielégülés feladat, valami, amit véghez kell vinnie, és ezért nem is olyan fontos, hogyan vagy kivel. (Ezt elsősorban a fantáziára értem itt s most, nyilvánvalóan számít a kivel.) De legalábbis nem úgy, mint a nőnek. A nő szexualitása nem egy rajta kívülálló dolog, abban ő maga, az egész lénye benne van, sokkal nehezebben mozdul és indul el. A nő vágya lomha, nem szabad siettetni. Mert a nő életének minden pillanatát áthatja nőisége. Talán most nekünk is türelmesnek kell lennünk, és mindenképpen el kell hessegetni a bűntudatot, ami annyira gyötör emiatt. Vajon mi a megoldás. (Új kozmetikusom van, intim gyanta címszó alatt legyantázza a seggem is. Talán pornószínésznők járnak hozzá, hogy így jár el. Nekem tetszik. Nemcsak “pornó pinám”, de “anális seggem” is lett, ahogy pasi mondja. Neki is tetszik. Talán a pinám féltékeny.)

Ajánló 2009/06/28

Véletlenül elkaptunk tegnap egy szexről szóló műsort a Viasat 3-on, ami nagyon megihletett. Egyrészt, mert nem csak egy TV show, hanem komoly információs háttérrel és elérhető fórumokkal is bír (sőt, elsődlegesen a honlap a fontos, a TV műsor -gondolom én- a népszerűsítés miatt született meg); másrészt pedig nem takargat semmit. Nem mondanám, hogy szexuális felvilágosító műsor, legalábbis nem a szó szoros értelmében az, habár (a tegnapi adásban pl.) külön fejezetet szántak a női nemi szervek bemutatására, amiben tisztáztak minden részletet és a részletek pontos helyét, merthogy kevés nő van tisztába saját magával, és a saját kinézetével. De beszéltek a szexuális úton terjedő betegségekről, és férfiakat viszgáltak meg minden takargatás nélkül, ami nekem külön tetszett, hiszen erről sehol nem beszél senki, a férfiak sokszor maguk sem tudják, hogy bajuk van, csak rámondják, hogy de nekem ez így működik. Vagy pedig nagyon félnek a vizsgálatoktól, mert nem tudják, mire számítsanak. (Egyébként Magyarországon miért nincs nő nemű urológus? Olyan szívesen mennék hozzá.) Egy másik riport pedig az Angliában nagyon divatossá vált sztriptíz-tánciskolákról szólt, ahol azok a nők találnak önmagukra, akik nem találják a közös hangot a szexualitásukkal, mert különböznek a kultúra által diktált nőideáloktól, de a tánc felszabadító hatással van rájuk. És egy utolsó téma: szexpartnerkeresés az interneten. Milyen hatással van az internet az emberek szexuális életére (több partner lehetőségét hozza a net?), és hogyan alakulnak át az ismerkedési szokásaink. stb. Milyen alapvető dolgok, nem? Mégsem beszélünk erről, éppen azért, mert olyan alapvetőek. Csak aztán kiderül, hogy mégsem. Úgyhogy tessék nézni, és ha valaki netán megcsinálná a magyar verzióját, kérjen fel műsorvezetőnek.

Válasz a kérdésre: Mi a felvilágosodás? 2009/03/17

“Most tényleg ettől lesz jó? Az a hasonlat jut eszembe, mikor a fiatal srác nagy színes matricákat meg hangos kipufogót rak a szar kocsijára. A top 10 szexélményemben de sok olyan van, mikor katarzisban hevertem az ágyon a végén, azt se tudtam hol vagyok, pedig nem volt se anál se orrba se fülbe se szado se pisikaki se mittudoménmégmilyen pótlék. Csak szuper volt mert szeretjük és felizgatjuk egymást nagyon. De persze aki akarja tágítsa ki az összes lukát, és csináljon újakat ha nem elég, meg szívjon lazítót meg feszítőt majd attól jó lesz.”

Kaptam ezt a hozzászólást, természetesen névtelenül. Így nem tudom megkérdezni, hogy miért olvassa a blogom, mert ez a gondolatsor gyakorlatilag az összes szösszenetem végén megállná a helyét. A kérdés jogos, tényleg ettől lesz jó? Nem, nem ettől lesz jó. Egyetlen “pótlék” sem tesz boldoggá vagy elégít ki önmagában. De rengeteg új élményt és tapasztalatot jelentenek, akár a fájdalom, akár a feltáratlan mélységek megnyílása, bármilyen szerepjáték és testnedv felfedezése az ágyban, de azon kívül is. Kivéve, ha mint “pótlék”, leminősítjük ezt a színes palettát, melynek minden árnyalatában ott rejlik a lehetőség, hogy gyönyört okozzon. A névtelen hozzászólónak gratulálunk, és örülünk a boldogságának. De én nem cserélném el a nyitottságomat, nem korlátoznám az élvezetemet és a szabadságomat. Nem mondanék le semmilyen “pótlékomról”. És amióta komolypárkapcsolatotápolónő lettem, és “szeretjük és felizgatjuk egymást nagyon”, azóta különösen csodás élmény számomra minden új érintés és érzés. Mint a klasszikus bizalmi játékban: tudom, hogy bármikor hátradőlhetek, ő úgyis elkap. Ez az én igazságom. Az enyém.

Ars erotica 2009/02/25

Minden napomat vele töltöm mostanában, mindig rá gondolok és teljesen a hatása alatt vagyok. Tartozom annyival, hogy publikálom. Az előzmények miatt is, és a megértés kedvéért, mert végre valami tiszta beszéd.

“A szexualitás viselkedésünk része. Része annak a szabadságnak, ami e világban a rendelkezésünkre áll. A szexualitás valami olyasmi, amit mi magunk teremtünk meg önmagunk számára -saját teremtményünk, nem pedig vágyakozásunk titkos aspektusának felderítése. Meg kell értenünk, hogy vágyainkkal és vágyaink segítségével újfajta viszonyformák lépnek működésbe, a szerelem és a teremtés újfajta formái. A szex nem sorsszerűség; a szex lehetőség arra, hogy kreatív életet kezdhessünk élni. (…) Ha megvizsgáljuk, hogy az emberek hányféle módon gyakorolják szexuális szabadságukat -úgy, ahogyan műalkotásokat hoznak létre-, akkor adódik a megállapítás, miszerint a szexualitás, ahogyan azt napjainkban ismerjük, társadalmunk és létezésünk egyik legproduktívabb hajtóerejévé vált. A magam részéről úgy gondolom, hogy a közvélekedéssel szemben, amely a nemiséget a kreatív kulturális élet titkaként fogja fel, a szexualitás inkább abban a folyamatban leli meg a helyét, amely manapság szükségszerűvé teszi számunkra, hogy egy újfajta kulturális életet teremtsünk meg a szexuális választásaink örvén. (…) Igen. A gyönyörnek is a kultúránk részévé kell válni. Nagyon érdekes megfigyelni, hogy az emberek tömegei -de az orvosok, pszichiáterek, sőt még a felszabadítási mozgalmak is- évszázadok óta a vágyról és nem a gyönyörről beszélnek. ‘Fel kell szabadítanunk a vágyainkat!’ -mondogatják. Hát nem. Újfajta gyönyöröket kell teremtenünk. Aztán a vágy legfeljebb majd követi őket.”

 

(Michel Foucault: Szex, hatalom és az identitás politikája)