- Nem megy. Annyi minden jár a fejemben. Nehéz kikapcsolni.
- Bébi, semmi baj.
- Ezért mondtam a meditálást! Emlékszel?
- Igen. Szerintem is jó ötlet.
- De hogy lehet, hogy neked ez ilyen könnyen megy mindig? Mindig el tudsz élvezni…
- Mert mindig tele vagyok gecivel.
- Hm… Én is mindig tele akarok lenni gecivel!
Meglepődtem, hogy korábban nem jutott eszembe, hogy milyen mázlisták a férfiak, de ahogy szex&zuhany után ücsörögtem a fotelban meztelenül, és észrevettem, hogy még mindig csorog belőlem a sperma, hirtelen megvilágosodtam szerencse kérdésben. Merthogy amikor egyedül van az ember és nő, nagyon boldog és kényelmes minden; ha férfi, akkor kell rongy, zsepi, célpont, hová spriccel, le kell törölni, jajj összekenődött a monitor stb. kaotikus orgazmusok születnek, tehát valljuk be, mindenképpen macerásabb a dolog. Ezzel szemben ha már ketten vagyunk, akkor a férfi belénk és ránk élvez roppant lelkesedéssel, hiszen neki már nincs gondja, mi meg matathatunk zsepiért, hajat kell mosnunk és rácsorog a ruhánkra is. Nem mondom, hogy igazságtalan, mert túlfeminista hőbörgésnek tartanám én magam is. Csak hát tény, hogy így kerüli ki a szerencsétlen problémát a szerencsés férfi helyett az élet sodrása.
Ilyen, és ehhez hasonló felfedezésekkel telnek a napok. Meg például belecsöppenek olyan korábban ismeretlen helyzetbe, hogy a pasim hálából szép és drága csokit akar venni egy segítőkész nőnemű lénynek. A feladatot persze boldogan átvállalom, mert gyakorlottabb vásárló vagyok, mint pasi, ugyanakkor az ajándékzacskók között válogatva hirtelen beugrott a kérdés, hogy mégis milyet válasszak. Mert ugye szívecskéset nem, mégiscsak nőnek lesz, még félreérti. Virágosat sem, nem akarjuk, hogy a nő nőnek érezze magát a szituációban. De bénát sem lehet, mert az én pasim, és ő nem béna. Úgyhogy dilemmám feloldásaképpen egy könyvkupacosat választottam, elvégre osztálytársnak lesz. És jót szórakoztam azon, hogy micsoda problémák adódnak egy kapcsolatban…
Végül pedig a statisztikámon lepődök meg, miszerint legtöbbször a fenekelés keresőszó hozza hozzám az érdeklődöket. Pedig erről nem is szoktam beszélni. Leginkább azért, mert valahogy közhelyesnek tartom. Nem magát az élményt, hanem azt, ahogyan ez meg szokott fogalmazódni. “És a tenyere csattant a fenekemen és óóó”. Pedig ez szerintem nem ilyen. Valahogy más alapokra helyezi a kettőnk pillanatnyi viszonyát azzal, ahogy belemarkol a seggembe, még a körmét is belevájná legszívesebben, de ehelyett jön az a bizonyos tenyércsattanás. És a reakcióm, hogy még jobban domborítok, hogy a lehető legjobban a tenyerébe simulhasson, ez a legjobb az egészben. Ahogy ott kívánok lenni a kezei között, amikor az ujjai belenyomódnak a fenekembe, és még jobban akarom, még többet akarok. Hogy hatalmi játszma-e, azt nem tudom. Persze van benne kiszolgáltatottság, alárendelődés, felkínálkozás -ezek mind tökéletessé és izgalmassá teszik az egész jelentéktelennek tűnő tenyércsattanást. Valahogy abban rejlik a varázsa, hogy milyen egyszerű mozdulat, és mégis milyen sok mindent elindít bennem. De leginkább az egyszerűségét szeretem, hogy puszta kézzel.
Régimódi lány vagyok, festettem pirostojást. Locsolkodás címszó alatt viszont a kevésbé konzervatív változatot preferáltam -mégiscsak a hervadásom ellen volna e hadművelet. Végül kaptam a spriccelő locsolóedényből hátbatámadósan, de a szex is megvolt. Bár kicsit nehézkesen, úgyhogy kifejezetten vidám húsvét hétfőnk volt. A reggelinél már érdeklődtek, hogy “na és meglocsolt?”, amire kissé durcásan válaszoltam, hogy még nem, mert nekem ébredéskor lett volna kedvem, ő viszont túl álmos volt. Ezzel persze kellően felhúztam, úgyhogy reggeli után rögtön elkapott magának. Csakhogy. Az ünnepnapok jellemzője, hogy minden családtag megjelenik és sürgölődik-forgolódik, ezért egyrészt nagyon csöndben kellett lennünk, másrészt, meg folyton megálltunk, mert ijesztő hangok vették körül intim kuckónkat. Aztán elegünk lett és felülkerekedtünk mindenen, hogy végre élvezzük és ünnepeljük egymást. Egy lihegésből álló gyönyörű locsolóvers végén el is hangzott a kérdés: szabad-e locsolni? És igenigenigen! Elélveztünk, és éppen próbáltunk magunkhoz térni, izzadtan lihegtünk és csókolóztunk, még ki sem szálltunk egymásból. Erre halljuk a kiabálást, hogy mennek idemegide, velük tartunk-e. Visszakiabáltunk, hogy nem. A következő: akkor legyünk oly kedvesek és egy óra múlva zárjuk le az ebédet. Jó. De már kacarászás, hogy hátezhihetetlen. De még egyszer újra: és megtennétek, hogy…? Hogy őszinte legyek, nem is tudom, mit mondtak ezúttal, mert annyira nevettünk, hogy ilyen helyzetben kell ilyenekről tárgyalni, ráadásul kiabálva. És még percekig nem is múlt el a röhögőgörcsöt, amitől meg az összes sperma kipumpálódott belőlem és jól eláztatta az ágyat. Szerencsére az utójátékzuhanyra már csak magunk voltunk.
Régen nagyon változóan reagáltam a szex után. Volt, hogy alig vártam, hogy lezuhanyozzam magamról a férfit, máskor meg kifejezetten jó érzéssel töltött el, hogy a testemen maradt a teste. Pasival nem emlékszem, hogy volt a kapcsolat előtti időkben. Alapvetően egyre kevesebb dologra emlékszem a szeretői éveinkből. Sajnos, vagy szerencsére. Amióta “házasok” vagyunk, tehát megvan a székhelyünk, a szex részévé vált a közös zuhanyzás, mint elő- ésvagy utójáték. És más a viszonyulás is. De tegnap, miután a melleim közé élvezett, nem mentünk el zuhanyozni, csak egy törölközővel lecsutakoltam magam. Azt hiszem, tetszett neki a gondolat, hogy a mellemen hagyott spermával együtt mászkálok majd egész nap a városban. Nekem egészen biztosan tetszett. Este szóba került a dolog, amikor telefonon beszéltünk. Későn értem haza, nem volt kedvem zuhanyozni, és beszélgetés közben tudatosodott bennem, hogy egy kicsit vele fogok aludni. Amikor bevallottam, azt válaszolta: “ez olyan szép…” És tényleg, én is úgy éreztem.
Kedvem támadt a vibrátoromhoz a minap és megint rájöttem, hogy nagyon tetszik a testem termelte nyálka. Eleve úgy szeretem, ha van elég időm és türelmem, vagyis a testemnek van elég türelme, hogy kivárjuk, amíg kellően nedves leszek. A vibrátort bevetve némiképp könnyebb ezt elérni. Utójátékként szoktam lesimogatni róla a sűrű, rátapadt nedveket. Ahogy végighúzom rajta az ujjam, a nyálka megtapad a bőrömön, és már onnan akar lecseppeni, de csak nyúlik és húzódik, amíg a nyelvemmel el nem kapom, vagy egyszerűen a számba csorgatom…Mint ahogy az is mindig tetszett, ha a férfi szájából vagy ujjáról kóstolhatom meg a saját ízem. (A véremről nem is beszélve.) Talán az intim-jellege miatt…
De ez a nyállal is így van, sőt a spermával is. Nem véletlenül voltak kedvenc pornó-jeleneteim kezdettől fogva az öklendezve szopások, bár akkor még csak csodálkozva néztem a mindenhol csurranó-csöppenő sűrű nyálat. A tapasztalat szerencsére csak még inkább megszerettette velem a dolgot. Van benne valami állatias, olyan értelemben, hogy minden illemet és konvenciót nélkülöz. Hogy szabadon csoroghat a nyálam és nemhogy nem zavarba ejtő, de még izgalmasabbá teszi a dolgot. A spermát pedig le- és/vagy felnyalni, szétkenni és az ujjamról leszopogatni, a férfi kezére csöppenő maradékot lenyalni… Amíg a szájba élvezéshez nem voltam elég érett, az érdeklődő kóstolgatást addig sem hagytam ki sosem.
Megint ugyanaz tehát. Nyalni, lenyalni, lenyelni, megkóstolni… mindent a számmal csinálok, úgy látszik. Vagy legalábbis, az izgalmas dolgokhoz köze van a számnak. És általában mindig erre a megállapításra szoktam jutni. Talán tovább kéne már lépnem a pszichoszexuális fejlődés anális szintjére…
Nem irtózom a spermától, sőt, vágyom rá, méghozzá azért, amit számomra szimbolizál: a férfi önmagából ad, én pedig be- vagy elfogadom őt. Nevetségesnek tartom, hogy egyes nők az ízén fanyalognak, az állagától óckodnak. Ez mind mellékes. Ha kapsz belőle, valami olyat tettél, amivel örömet szereztél és mindezt a lehető legönzetlenebb módon. Különben is ha bekapom egy férfi farkát, akkor már nem teljesen mindegy?!
Igaz, én magam sem engedtem sokáig a számba, viszont a kezdetektől fogva kóstolgattam, lenyalva innen- onnan, a hasáról, az ujjamról, a mellemről…stb. Az első szopásnál utáltam, már a farkát is, képtelen voltam csinálni. Meg- megnyaltam ugyan, de szerencsére ő is belátta, hogy ehhez még dolgoznia kell rajtam. Nem sokkal később, egy alkalmi kapcsolatban éreztem rá a dologra. Azt hiszem azért, mert nem tekintettem partnernek az illetőt, így, mint egy babán, gyakorolhattam kedvemre (meg persze az ő kedvére is). Pornógyűjteményem gyöngyszemei is a témához kapcsolódnak. Sokszor semmi mást nincs kedvem letölteni, csak a szopást bemutató(- imitáló) filmeket. Azok közül is a konszenzuális alapon, de erőszakosabb vagy a szájban véget érők érdekelnek.
Úgy látszik, a kísérletezéseim alanyai mindig az alkalmi vagy rendszeresebb szeretők, mert a számba történő élvezés is egy, egyébként nagyon gyengéd és gondoskodó partner együttműködésének köszönhető. Egyrészt, biztonságot adott a viszonyunk “tárgyilagos” jellege, másrészt, tudtam, hogy bárhogy is reagálok rá, őt nem fogom sem megbántani, sem zavarba hozni. Nem erőltette a dolgot: épp csak annyira tépte a hajam, amennyire máskor is, miközben húzott a farkára. De én meggyőzően kérleltem és végül meg is kaptam, amit akartam. Felejthetetlen élmény marad, ahogy a meleg geci egyszer csak meglepetés-szerűen elárasztotta a szám és csak spriccelt újra és újra. Nem nyeltem le, azóta sem nyelem, csak amennyi magától lecsúszik. De hosszú percekig játszadoztam vele, szétkentem az ajkaimon, kicsorgattam a számból a melleimre. Aztán a sráccal közösen törölgettük tisztára magam. Számomra ez nagyon intim élmény, ami pedig valamiféle “tiszta” szeretetettel jár együtt. Megnyílás, önátadás, felajánlkozás, befogadás, játék, határok próbálgatása és átlépése a másikért és magamért – kell ennél több…?
Hozzászólások