Szabadságolás 2009/08/12

 

Terv szerint majd félrehúzódunk egy erdőszéli kis parkolóba, ahol senki se jár, és milyen jót szexelünk. És a medencében is, pláne milyen jót. Csak egy kicsit aggódom, hogy program olyan túlhangsúlyos lesz, hogy nem lesz szabad kapacitás erre gondolni. Talán majd csak fantáziálok róla. Tehát nyaralni megyünk, és ennek következtében szünetel minden. Hiába nyomoztam, nincs ingyen wifi a telephelyünkön. Semmi sem tökéletes. De egyébként is csak arról írnék, hogy milyen szomorú vagyok néha attól, hogy nem nézhetem meg őt pisilés közben. Vagyis nézhetném, csak akkor nem tud, és a végeredmény ugyanaz. Meg a fordítottja is: nem kíváncsi rám pisilés közben. Kár érte. Nem azért, mert akkor minden más lenne, de valahogy lenne egy olyan titkunk, amit más nem tud. Vagy talán az intimitásnak is van határa? Mondjuk ez az, amit én nem hiszek. Éppen ezért furcsa nekem, hogy a pisilés tabu a kapcsolatunkban.

Játék csupán, játék 2007/04/18

Mit tennél, ha találkoznál valakivel, aki mindentől begerjed, ami belőled, mint nőből kijön? Érdekes kérdés, mert hirtelen a világ leggátlásosabb emberének érzed magad, az összes rádkényszerített és beléd nevelt korlátod a felszínre tör, és bizony nagyon kényelmetlenné válik a szituáció. A legdurvább az egészben, hogy nem miatta, aki szó szerint bármit megkóstolna belőled, hanem magad miatt. Mert kaptál egy ajándékot, amikor tényleg az lehetsz, ami vagy: a csupasz, élő test, és nem tudsz az lenni. Folyton rejtegetjük magunkat, főleg a férfiak elől, mert azt tanították, vannak dolgok, amiket nem illik másnak látnia, éreznie, szagolnia(!). Nagyon igazságtalan és kegyetlen nevelést kapunk.

Ő azt kérte, pisiljek előtte. A hideg kőre ült a wc padlóján. Próbált simogatni, hogy tudassa velem, nincs semmi baj, amit tenni készülök szerethető, és különösen ő nagyon szeret érte. De az érintése csak gátlásosabbá tett: olyan dologért akart szeretni, amit nem szabadott volna megtennem. És szenvedtem, mert nem tudtam elutasítani, megbántani. A szabadságért cserébe a legnagyobb önzetlenséggel akartam adni magamból. De a pisi cseppek csak hosszú percek erőlködése után indultak meg. Nem erőltetett semmit, és kettőnk közül a türelmetlen is én voltam. A másik ember szeretetét sem lehet kierőszakolni, ő is csak várt rám.

Később, amikor nála aludtam, megleptem őt- és magamat is. Ez nem került szóba, vagyis ő nem akarta forszírozni, én pedig nem akartam újra szembesülni a korlátoltságommal. De amikor elment fürdeni, gondoltam egyet és utána mentem. Levetkőztem és beléptem a kádba. Mosolyogva fogadott, főleg miután az egyik lábam felraktam a szélére. Kellett pisilnem most is, mint korábban, de megint nagyon nehéz volt. Egy- egy csepp még kicsusszant, de többet akartam, nem is a tudatommal volt a baj, valami sokkal mélyebb gát dolgozott bennem. Dühítő, ha saját magamnak vagyok kiszolgáltatva. Azért minden tőlem telhetetőt megtettem, a farka fölött álltam, oda csorgattam, amit tudtam. Nem is hittem el, hogy ennyire begerjed ettől. Tudtam, hogy csak miattam fogja vissza magát, és bármelyik pillanatban el tudna élvezni. Szerettük egymást pár óráig, jobban, mint önmagunkat.

Végül összebújva feküdtünk le aludni. Az egyik keze alulról, a fenekem felől ölelt, a másik a pinám felől. Egymásba bújtunk, a testünk forró volt. Emlékszem, néha arra ébredtem, hogy már nem tudom melyikünk izzadtságát érzem a bőrömön, de még csak nem is érdekelt: még szorosabban bújtam hozzá. Máskor azt vettem észre, hogy bennem van az ujja, vagy a farka. Amikor egyszerre és egymásra ébredtünk, félálomban fogadtam magamba és dugtunk. Nem is tudtunk róla, nem irányítottuk, de nem tudtunk kimászni egymásból reggelig.

(Köszönöm.)