Orgazmusaim 2010/01/28

A délelőtt nagy részét kutakodással töltöttem, hogy pontosítsam a női orgazmus definícióját. Kaptam ugyanis egy hozzászólást, mely szerint én nem tudom, mi az. És ezt a következtetést abból vonta le T. olvasóm, hogy nem tudtam megkülönböztetni a g-pont ingerlése és a hüvely ingerlése révén elért orgazmust. Hát, bevallom, tényleg nem tűnt fel, hogy két külön dologról van szó, de most kiműveltem magam.

Saját tapasztalataim, korábbi és legújabb olvasmányélményeim is megerősítettek abban, hogy a hüvely belső fala egy érzéketlen terület, egyetlen pici pontjánál fogva ingerelhető, amit G-pontnak hívunk. A hüvelyi orgazmusok ehhez a ponthoz kötődnek az esetek 99,9 %-ában. Merthogy olvastam a méhszáj döfködéséből születő orgazmus lehetőségéről is, de ez kevés nőnél működik, a szakirodalom szerint, ezért nem típus példa, az a terület pedig nem potenciális erogén zóna. (Mert jellemzően, az én esetemben is, inkább fájdalom a válaszreakciója.) Viszont annyiban igazat kell adnom T. olvasónak, hogy ezzel a lehetőséggel nem számoltam. De hozzá kell tennem, hogy ez az opció a valóságban igazából nem is releváns, hiszen még a G-pont fölött is viták dúlnak a mai napig azért, mert a hüvely fala annyira érzéketlen, hogy nem tudják elképzelni, hogy kerülhet oda az idegvégződésekkel átszött ráncos kis felület, tehát ahol még G-pont sincs, ott végképp nincs orgazmus.

Összegzés:  a szakirodalom nemhogy többfajta hüvelyi orgazmust különböztet meg, de még egyfajtának a lehetőségét is kétségbe vonja. (Vannak egyébként irányzatok, amik ideológiai okokból teszik ugyanezt.) Továbbá annyit biztosan mondhatunk, hogy a hüvelyi orgazmus megfelel a G-pont orgazmusnak, ami pedig ettől különböző, az már a csikló-orgazmus, ami sokkal egyértelműbb abban az értelemben, hogy a csikló jól látható (szabad szemmel is), jól tapintható, és bizonyítottan (saját tesztek alapján is mondhatom)  nagyon-nagyon érzékeny. A nők többsége valószínűleg a csiklójánál fogva elégül ki, mert sokan (pl. egy) úgy vélik, hogy a G-pont ingerlése nem minden nőben vált ki elég intenzív érzést, hogy elélvezzen tőle. Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy G-pont rendszeres ingerléssel érzékenyebbé tehető.

Visszatérve hozzászóló érvelésére, miszerint a különbség abban áll, hogy a hüvelyi orgazmus hosszabb, a G-pontos meg intenzívebb. Saját tapasztalataim alapján ez az érvelés nem értelmezhető.  Mai kutatómunkám során (mely sajnos csak olvasásból állt), megtaláltam ugyanezt a megkülönböztetést csak másra vonatkoztatva. A hüvelyi orgazmus, amiről tudjuk, hogy a G-pont ingerlése váltja ki, a cikkek szerint “mélyebb, szétáradóbb és könnyebben megismételhető”, míg a csikló-orgazmus intenzívebb.

De a saját tapasztlataimmal ezt a leírást nem érzem teljesnek. A csikló-orgazmus jó, és kielégítő, de kicsit eszközként használom, haszbáljuk. Valami boztosat jelent, mindig garantált. Talán azért tűnik intenzívebbnek, mert hamar jön és gyorsan múlik, kicsit szomorú is, mert ha elkap, nem tehetek érte semmit, nem tudom hosszabbá tenni, és ha vége, akkor mindennek vége: minden vágy elszáll, ha tovább simogatjuk, fáj és rossz, és “hagyjál békén”.

A hüvelyi orgazmus egészen más. Lassú, komótos, nyújtózkodva ébredezik, és kényelmesen tárulkozik fel. Aztán örvényként ragad magával, és én csak tehetetlenül tűröm, és ordítok, ahogy máskor sosem, és nem vagyok magamnál, és még mindig nincs vége, pedig ennyi gyönyört nem lehet elviselni tovább, nem bírok többet. És akkor vége. És én ilyenkor sírni szoktam. Olyan nagyon gyönyörű és nehéz érzés. Aztán megkönnyebbülök, mintha lebegnék, minden porcikám boldogságban úszik, és akarok még, akarom a következőt.

Hát szerintem ez a különbség.

Update: Kedves Érdeklődők és tanulni vágyók! Ez a bejegyzés nem fedi a valóságot orgazmusaink terén, a korrigálást folyamatosan, újabb bejegyzésekben, (remélhetőleg) az új információk megtapasztalásával közölni fogom. Addig is a hozzászólásokból kiderül a lényeg.  Sose becsüljünk alá egy puncit!

Változunk 2010/01/24

A pinám folyton akarja. Elképesztően nedves. Egy begerjedt kis állatkává változott. Óriási és igazán felszabadult, könnyed orgazmusok követik egymást. A pasim oda van. Én is. Boldogság. Szerelem.

Szerintem két dolog történhetett, de végül az lesz a konklúzió, hogy nem egyik vagy másik, hanem a kettő együttes hatása okozza ezt bennünk.

Egyrészt megváltunk a fogamzásgátlótól,  és ezzel minden ellenérzésemtől is megszabadultam, ami a hónapok során felgyülemlett bennem a plusz hormonnal kapcsolatban. Vártam, hogy eljöjjön ez a pillanat, és a remény pozitív változást hoz akkor is, ha szerintem önmagában a tabletta elhagyása nem hoz ilyen nagy erejű felszabadulást.

De másrészt abbahagytuk a fogamzásgátlót, és mi ketten döntöttünk így, ezért most a kapcsolatunk, az egymáshoz való viszonyunk  is változik. Az jutott eszembe, hogy az elején, amikor nem tudtuk, merre és hogyan, a fogamzásgátló valami jót jelentett: a szándékot, hogy veled és kizárólag veled akarom. De ahogy telik az idő, és változunk, a fogamzásgátló elhagyása jelenti a komolyság újabb lépcsőfokát, és most megint valami jót jelent: együtt tovább, közös a jövőnk, és készen állunk rá.

Csak valahogy már nem drámai a dolog, viszont nagyon-nagyon szexies. Megőrültünk. Tegnapi üzenet a munkahelyről: “még mindig punciillatú a kezem”…

 

Magunk vagyunk 2010/01/22

Rohantunk, mert indul a vonat, kell tiszta ruha meg sok puszi, mert különválunk pár napra. A tablettát véletlenül itthon hagytam. Utolsó adag volt, végig akartam szedni, hogy egész legyen; a nőgyógyász időpontom is megvolt, hogy megbeszéljem vele a dolgot. Olyan messze voltunk egymástól. Mi legyen. A betegtájékoztató szerint mindegy, mikor hagyom abba - tehát ez nem szempont. De akkor is nagy dolog. Izgalom és félelem keveréke dolgozott bennem, akartam, de nem tudtam könnyen lemondani a biztonságról, aminek úgy élveztem a kényelmét. Azt mondta, nagy dolog, de nem lesz semmi baj. Nem tudtuk megölelni egymást.

A viszontlátás öröme, az összebújás öröme, a behatolás öröme dolgozott bennünk. Láttam, hogy mindjárt elélvez. És bepánikoltam. Zavart, hogy nem én irányítok, hogy semmi sem biztos, hogy miért húzza így el. Azt akartam, hogy húzza ki belőlem a farkát, mert nem vagyok biztonságban, amíg bennem van. Borzasztó érzés volt. És egy rövid veszekedés követte.

Bújunk. Bújunk. Bújunk. Másnap reggel van. Nagyon szeretem, és ez az érzés járja át az összes porcikámat. Egész napra az ölelésében akarok ragadni. Valahogy megértette, hogy vigyáznia kell rám. Sokkal jobban kell, mint eddig. Valahogy megéreztem, hogy már nem kell félnem. És én akkor ott, mellette, vele, benne, rajta, érte olyan lepedőszaggatóan intenzív és bűnösen hosszú (hüvelyi/g-pont!) orgazmust éltem át, amire hosszú-hosszú hónapok óta várunk… Elmúlt a félelem.

 

Advent/várakozás 2009/12/19

A hosszú semmittevés után rögtön két munkám is lett, ami persze jó, de valahogy a munka mint olyan igazán időpocsékolásnak tűnik néha, főleg ha azt nézzük, milyen sok időt elvesz az ember életéből. De kárpótol pénzzel, ami jó, mert szeretnénk leváltani apró barlangunkat egy fényesebb lakosztályra, ahol van olyan mosógép, ami felhasználja a beletöltött öblítőt, meg olyan sütő, amiben lehet sütit készíteni, és olyan tükör, amiben nemcsak lábujjhegyen látom az arcom, és néha-néha besüt a nap is. Addig is ápolgatjuk egymást influenzás, szexuális, és karácsonyi lázban.

Van karácsonyi matrica és szép égősor az ablakon. Mindketten szeretjük az égők fényét, meg persze a gyertya fényt is, amiből szintén feltankoltunk. Pasi nagyon szépen mondta egyszer, hogy azért van ez, mert az anyaméhben töltött időkre emlékeztet. Valahogy a kapcsolatunknak mindig fontos kelléke volt a melegséget és biztonságot jelentő félhomály. Ma megvettük az első közös karácsonyfánkat is. Tök pici, de mégis olyan nagyszerű. Úgy tűnik egyébként, hogy az első közös fa vásárlásnak külső jegyei is vannak, legalábbis a mi esetünkben a faárus első kérdése erre vonatkozott. Talán azért, mert ketten mentünk, és egyébként egyedül szokás megvenni… Nem tudom. Mindenestre az ajándékok már csak habcsókok lesznek a fa alatt ennyi boldog karácsonyidal-énekelgetés és spontán táncraperdülés után.

 

Túl szép is lehetne, de néha kicsit beárnyékolják boldogságunkat a múlt keserűségei, nem az ünnepekhez van köze, inkább a bennem lévő erős késztetésnek, hogy végre meg kell szabadulnom a kísértő árnyaktól. Az a baj, hogy túl sok ideig kerülgettük egymást pasival, mielőtt rájöttünk egymásra. Ő egy sosem volt szerelemhez és egy képzeletbeli nőhöz ragaszkodott, mert nem volt önbizalma boldognak lenni. Nekem ahhoz nem volt önbizalmam, hogy megismerjem őt, és végig magamat hibáztattam, amiért nem vagyok jobb, nem vagyok elég. Nem hiszem, hogy egyedülálló problémák ezek, elvégre kamaszkor sokszor összezavarja az ember önértékelését. A baj az volt, hogy engem körülvettek barátok és rajongók, szerelmek és érdekességek. Egyre kevésbé érettem pasi döntéseit és válaszreakcióit az irányomban, mert ő nem engedett közel senkit. Belekapaszkodott a sosem volt tökéletes nő ideájába, és elkönyvelte, hogy a szerelem a hiány, a sóvárgás, a kín és a szenvedés összességét jelenti. Nem tudott adni, nem tudott elfogadni, nem mert kockáztatni, nem mert boldog lenni.

 

Nem illene kiadnom őt, de tudatosítanom kell magamban, hogy nem azért járt össze dugni vénséges, nevetséges, szánalmasan boldogtalan nőkkel, mert ez neki jó volt, hanem azért, mert abban az állapotában ez célcsoport tartotta őt vonzónak. Az öreg nő ugyanis gyermekeként kezeli a fiatalabb fiút, akkor is, ha szexuális kapcsolat van köztük. Szánalmas drámákkal terhelték pasit, a sosem volt boldogságukat akarták belemagyarázni, érzelmi zsarolásokkal és manipulációkkal vegyítve. Szeretlek, gyűlöllek, meg vagyok sértődve halálosan, engesztelj ki lovagiasan, dugj meg, miért nem dugsz meg, miért nem szeretsz, miért nem én vagyok az egyetlen nő számodra, a barátnőd? nem, te nem szereted őt, nincs is kapcsolatotok, kizárt, hogy szerelmes legyél! Stb. Ahelyett, hogy valamelyikük felnőttként kiáll és elkezdi mondani, hogy szeress olyat, aki boldoggá tehet, hidd el, hogy szerethető vagy, hidd el, hogy a boldogság neked is jár, hidd el, hogy vagy valaki, egy felnőtt párkapcsolat úgy működik, hogy…, a szerelem arról szól, hogy… Stb. És ez nekem fáj. Magam miatt fáj. Hogy én szerettem őt, és ő ezekkel a rozzantkivénhedtszotyadékokkal kefélt. Nekem ennek a gondolatától a mai napig hányingerem van. És a mai napig megvisel, hogy évekig magamat sanyargattam, hogy nem vagyok olyan kalandos, olyan okos, olyan érett, mint ezek a kurvák, aztán pasi elmesélte, mire emlékszik ezekkel a nőkkel. Leginkább semmire. Olyan jelentéktelenek voltak. Meg az önző hisztikre, amiért pasi nem ígért nekik csillagokat az égről. Csak az a baj, hogy túl sokáig várt, amíg erről beszélni kezdett nekem. Túl sok idő volt az is, hogy ő maga felfogja, milyen emberekkel veszi magát körül: az álmodozó vidéki tanárnő, aki 52 évesen várja vissza őt a mai napig az ágyába, és elég volt pasinak egy majdnem közhelyes elmélkedést előadnia neki a költészetről, hogy máris térdre hulljon előtte a szolgalelkű néni. Az aggszűz királykisasszony, aki ugyan azonos generáció, mégsem volt képes elviselni, hogy nem ömlenghet pasinak  saját életéről a nap 24 órájában a 7 mindennapján, többször felszólítva pasit, hogy válasszon közte és köztem, a barátnője között, mindezt úgy, hogy a személyes találkozás szóba sem jöhet köztük. És még sorolhatnám.

 

De mindenki boldog akar lenni, senki nem viseli könnyen a magányt, meg lehet érteni őket. De mindennek van határa, csak azt a határt pasinak kellett volna meghúznia. Tapasztalatlansága okán viszont nem tette. Mentségeket keresett, szegény így, szegény úgy. Mindezt azért, mert úgy érezte, hogy ezeknek a nőknek szükségük van rá. És megint én kerültem háttérbe. Olyan dolgok hangzottak el, hogy ordítottam vele, hogy vegye már észre, mennyire nevetséges az, amit barátság címszó alatt az emberekről gondol. Persze pöffeszkedő pávácskák mind engem okoltak, mert a figyelem csökkent. Pasinak titkolnia kellett a boldogságát. Hülye volt. És sokszor igazán bunkóseggfej, leginkább velem. Én pedig a világ összes türelmét adtam neki a kapcsolatunk első évében. Amit most visszakapok. Tűri, meghallgatja, bocsánatot kér, kár naponta többször. De ez még kevés. Mert én időközben az orgazmusomat vesztettem el, és ez nagyon bánt. Persze őt is. És tudom, hogy rajtam is sok múlik, és igyekszem is túllépni a múlt szarkupcain. Csak ez nem egyik napról a másikra történik. Még csak most tartunk ott, hogy kezdi megérteni, hogy ezt nem tudom egyedül csinálni, és mellém kell állnia a megfelelő módon.

 

Ami jó, hogy minden elllenére nagyon szeretjük egymást, és hiszünk a közös jövőnkben. Egymásért dolgozunk, közösen szervezzük a mindennapokat és és közben próbáljuk a másik terhét is átvenni. Nehéz dolog ez is ám, folyamatosan tanuljuk, hogy nem kell mindent egyedül csinálnunk, a másiktól kérhetünk segtséget. De azt is, hogy nem kell mindenáron tehermentesíteni a másikat. Szilveszterkor lesz két éve, hogy valahogy elhatároztuk magunkat, talán ezért tör fel belőlem az “elszámolás”, talán csak régóta szeretnék eltávolodni mindettől. És folyamatosan történünk, túlélünk és átélünk dolgokat, lassacskán magunk mögött hagyjuk mindazt a rosszat, ami bár köztünk történt, de nem a kapcsolatunk, és főleg nem a szerelmünk  részeként. Bárhogy is, azt hiszem visszatérek a közönséges szexblogger-arculatomhoz, ez is az orgazmus-terápia része: tudatosan tudattalanná tenni a szexet a fejemben.

 

Egyébként egy nagyon érdekes dolog hangzott el a Kupidó című swinger klubban játszódó színdarabban, ami szinte kifogástalanul jó előadás, mindenkinek ajánljuk mindketten. Nagyon megérintett engem a gondolat, hogy ahhoz, hogy az ember megnyugodjon (ne legyen stresszes, ki tudjon kapcsolni, feldolgozza frusztrációit stb.) a szájába kell vennie (…) mások nemi szervét. Rögtön bevillant az a jóérzés, a biztonságérzet, a szabadságérzet, a félelem nélküli létezés érzése, ami a hatalmába kerít engem szopás közben. De sosem tudtam megfogalmazni, hogy pontosan mi ez. Nagyon különösnek érzem ezt a kapcsolatot köztem és pasi farka között. Furán hangzik, de olyasmi ez, ami inkább az enyém, mint közös. Pasi is érzi, hogy különleges dolog ez. Így nem véletlen az sem, hogy szopás közben könnyedén és pillanatok alatt elélvezek. 

Orgazmus kérdés 2009/09/28

Sokszor felmerül a női orgazmus mint olyan kérdése, hogy mi az: hogyan lesz, mitől van, honnan ered és meddig tart. És nem csak személyes ügyként, hiszen sokan próbálták, próbálják politizálni (női kasztráció, hüvelyi orgazmus tagadása… stb.). Én a magam részéről sosem akartam állást foglalni ezügyben, csupán a fontosságát hangsúlyozni, és bíztatni a felfedezésre. Mostanában, amikor számvetettem a szexualitásom és önmagam (és a nyilvánosság) viszonyát, kicsit elhalasztottam az orgazmusommal való foglalkozást. Pedig ez is megváltozott. 

Amíg csak én voltam, biztos voltam benne. Őszintén imádtam a csiklómat, és lenyűgözött, mire képes az az apróság. Sokszor gondolkodtam róla, szerettem volna megérteni, és azt hiszem, sikerült is. De aztán, a játszótársammal újabb csodákat fedeztem fel, amik belőlem, az én testemből, az én pinámból fakadtak és olyan erővel hatottak rám, hogy könnyekben törtem ki az orgazmus hatására. És bár én sosem foglaltam állást -most sem teszem- de a pinám akkor megtette helyettem.   

Viszont ez nehéz nekem. Gyakorlatlan voltam, nem tudtam, hogyan őrizzem meg a képességemet, vagy hogyan használjam tudatosan a hüvelyemet. Könnyelmű voltam, és a csoda elmúlt. És nemcsak az égzengő orgazmusra gondolok, de a csiklóm nyújtotta örömre is. Furcsán hangzik, de hiába van ott, mintegy “B tervként”, nem érdekel, nem kell, nem olyan, nem elég. Nem azt adja, mint ami belülről jön és mélyen kezdődik. Tudom, hiszen minden egyes alkalommal elérek a határáig: ordítok, könyörgök, nyöszörgök, miközben halálos kínzásként élem meg az a feszítő, lüktető és forró érzést, ami a pinámat sokkolja. És ezért dolgozunk, az alapoktól építjük újra. Sosem beszélek erről senkinek. Valahogy nehéz nekem, mintha valami rosszat jelentene. Pedig nem jelent mást, minthogy meg kell dolgozni a boldogságért, hiszen a tökéletesség sosem visz előre.

Háromszor veri… 2009/06/07

…ki a pináját alig egy óra és alig egy swingerklubos pornófilm leforgása alatt. Emlékezetes marad, mert egyéni és csapat rekord is egyben. Igaz, hogy kézzel-lábbal történtek, mert éppen menstruáltam, és valahogy nem erőltetjük a vérrel való találkozást, sajnos. És szerencsére, mert az együttlakással járó mindennapos dugás eléggé megviseli néha a puncimat, és jól jön pár nap szünet. (Másnak is probléma vajon?) De arra jöttem rá, hogy orgazmusból kettő az ideális. Az első kell, hogy tisztábban lássak, a második pedig felvillanyoz, hogy “nadeennyire?!”, ez a váratlanul kikívánkozó harmadik viszont inkább kifárasztott, mint felizzított. Simone de Beauvoir szavai jutottak eszembe erről a női szexualitásról. Azt mondja, a nő teste és izgalmi szintje olyan, mint az állandó hullámzásban lévő tenger. Sosem éri el azt a fajta “végkielégülést”, mint amit a férfi számára az orgazmus jelent, csak belefekszik kéjhullámainak áramlásába, és követi a néha áradó, néha visszahúzódó libidóját. A férfi számára a szex elkezdődik, és véget ér. A nő számára egy folyamat, amit néha élvez, máskor elutasít. A nő nem azért hagyja abba, mert kielégült, hanem mert egyszerűen besokalt. Hiába minden büszkeség. Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára olyan fáradt, mint a harmadik után.

A közös pornófilmnézés viszont megint(még mindig) tetszik. Azért nem volt véletlen az a három. Ezúttal egy német swingerklubban jártunk, mert pasi unja a műfilmeket, és mindig az amatőrt keresi. És mert mindkettőnket vonz a társasági (szexuális)élet. Meg is köszöntem neki, amiért swingerklubba vitt aznap. Mégha csak virtuálisan is.

Túlgondolkodás helyett 2009/06/04

Zuhanyzott, én pedig képeket gyűjtögettem. Lefeküdni készültünk, és leginkább aludni. Aztán mellém ült, leginkább meztelenül. Erotikus képek pörögtek a képernyőn. Semmi olcsó pornó, csak olyanok, amik írásra inspirálnak. Összebújtunk, puszilgattuk egymást, de képekre figyeltünk. A farka már a kezében volt. Simogatta. Szép lassan keményedett meg. Szerettem nézni, ahogy megtörténik. Az én kezemben voltak a képek, az övébe pedig valahogy belemászott a puncim. Verte a farkát, és simogatta a pinám. Akkor menjünk az ágyba -és vigyük a pornófilmgyűjteményt. Ahogy lefeküdtünk, én kezdtem simogatni magam. Túlságosan begerjedtem. Úgy éreztem, hogy beavatott abba a titokba, aitől korábban úgy féltem. Elemi izgalmat ébresztett bennem azzal, hogy megmutatta milyen, amikor egyedül van. Bár bekapcsoltuk a laptopot, nem jutottunk el a pornóig. Egészen összesimulva feküdtünk, de csak saját magunkkal foglalkoztunk. És én minden pillanatban el akartam élvezni, alig vettem észre, hogy ő meg szünetet tart. Rákérdeztem, miért. Mert élvezem, ahogy vonaglasz. Élvezem, ahogy kívánod az orgazmust. Élvezem, hogy be vagy gerjedve, és megszenvedsz az élvezetért. És beszélt és beszélt. És kielégített a szavaival. (Aggodalmak a farokveréssel kapcsolatban elrendezve.)

Valami régi, valami új 2009/04/17

Mindkettőnknek nehéz volt megosztania másokkal a szexualitását. Ő nagyon gátlásos volt eleinte, én inkább nagyon gátlástalan. Ő gátlástalanná vált, amiért bűntudata lett minden kalandozása után; én gátlásossá, amiért bűntudatom lett minden kalandozásom után. De nem azért reagáltunk így, mert rosszat tettünk másokkal, hanem mert úgy éreztük eláruljuk önmagunkat. Tudtuk, hogy a szex nem lehet csak ennyi, és mindketten arra vágytunk, hogy átéljük azt, amikor nem kell elhúzni a szánkat, ha meg akarnak csókolni, amikor összebújva és simogatva lehet utána aludni, nem pedig elmenkülni a tett helyszínéről, ahol a saját álmaink ellen elkövetett erőszak történt. Hiányzott a gyengédség, a puhaság, a szeretet, a szerelem. Ezért fordultunk befelé, és roppant aktív autoszexualitásunkba temetkeztünk. Rengeteg pornó film és történet, csetszex, telefonszex -bármi, csak ne kelljen együtt lenni konkrét valónkban és megérezni a magányt (a hiányt) az idegen mellett. Ezért sokáig nem volt jelen a sokak által izgalmasnak tartott közös pornónézés a szexuális életünkben.

Nem is erőltettük, nem hiányzott. Valami régire, valami rosszra emlékeztetett, ami nem az “együttről” szól. Aztán egy véletlen felvetés volt, megmutatom, miket kaptam régebben ajándékba. És az egyik film bekapcsolva maradt, miközben egymásnak estünk. Kétszer élveztem el fél órán belül és az egyik alkalommal sikerült a belső (hüvelyi) orgazmus. Valahogy olyan élmény volt, mintha felszabadultam volna egy múltbéli teher súlya alól, ami önmagunkba zártságunkból és autoszexualitásunkból fakadt. És azért felszabadulás, mert nem szoktunk rá, hiába élveztük együtt, mégsem vált létszükségletté, mint régen egyedül. Persze néztünk filmet azóta, méghozzá én választottam ki: a férfi, a (valóságban is a) barátnője és egy másik lány hármasa, amit ez a nem mindennapi szereposztás tesz még izgalmasabbá. Hogy a férfi csókja a barátnőjével valódi, akkor is, mikor a férfi közben éppen seggbedugja a másik lányt. Akit mi is örömmel magunk mellé képzeltünk. A pornó felkerült a szex-kiegészítők listájára.

Hétköznapok 2009/04/15

Az orgazmusommal kísérletezünk éppen. Azt mondta pasi, hogy szerinte azért megy nehezen, mert leszoktam az önkielégítésről. És más szakértő is mondta már nekem, hogy ő is mindig maszturbálásra bíztatja a barátnőjét, mert akkor tényleg könnyebben megy. Úgyhogy most minden szex közben az én kezem is főszerepet kap, és valóban nagyokat élvezek attól is, hogy úgy simogatom a csiklóm, hogy közben ő dug. Arról nem is beszélve, hogy ez őt is felizgatja. A tudat ésvagy a látvány. És sikerülget egyszerre elélvezni a tudatos tervezés módszerével. Bár engem már az önmagában nagyon közel dob az orgazmushoz, ha érzem őt élvezni. Ez mondjuk kölcsönös, mert ő is odavan tőle, hogy érzi ahogy egyre szorosabban ölelgeti a farkát a pinám. Lehet, hogy a módszer tényleg működik, mert már elég rég kértem utoljára esti pornó mesét, de tegnap nagyon jól esett. És szabályszerűen hiányzott az elélvezés alvás előtt. És olyan kedves, amikor a távolból is az orgazmusomon dolgozik. És mindig mosolyog, amikor elélvezek. Azt hiszem, ma reggel ez a mosoly adott erőt felébredni.

Kedvesség 2009/01/19

 

Amióta komoly kapcsolatot ápoló nő vagyok, leszoktam az önkielégítésről, és ez nincs rendjén szerintem. Egyrészt azért, mert nem szabad így elkényelmesedni, másrészt meg azért, mert korábban határozottan vallottam az önkielégítés jótékony hatásairól. És egy kicsit elszomorít, hogy miért nem jut eszembe gyakrabban örömöt okozni magamnak egy ilyen aprósággal. Néha elkap a hév, és elrendelem magamnak a minden napra egy orgazmus tervet, csak aztán azt tapasztalom, hogy a tervszerűség nem igazán passzol a szexualitásomhoz. A furcsa az, hogy nem azért nem csinálom, mert nincs kedvem, hanem mert a pornónézéshez nincs kedve a szerelmes szívemnek -egyedül legalábbis-, és annyira meg nem tudok kielégületlen lenni, hogy pornó nélkül is belevágjak.

Pasinak viszont van egy kedves módszere, ami mindig beválik. Választ egy könyvet, és esténként felolvassa nekem, hogy segítsen elélvezni. Ami hát, mondhatni a legkedvesebb dolog, amit csak tehet értem ilyenkor. Egyébként is szeretem, ha szex közben beszél hozzám, és ez így az ő hangjára, tökéletes segítség forrongó vágyaim csillapítására. Elég sokáig olvastuk A három lány és az anyjukat, most pedig Houellebecq regényekre váltottunk. Nagyon jó így elélvezni -egyedül, de mégis vele. Csak az a furcsa, hogy valamiért nem tudok hangos lenni közben, mert e tekintetben az egyedüllét tudatosul, de utána mindig megbánom, hogy őt kihagytam belőle. Pedig annyira jólesik tőle. Mármint, hogy a távolból is fontos neki az orgazmusom.

Frissítés: Azóta levetkőztem nem létező gátlásaimat és nyögésekkel kommentáltam a felolvasást. Mindkettőnk legnagyobb örömére. Gyanús, hogy függővé válok…