Belvárosi impressziók 2010/06/01

A Pozsonyin vízvezetéket szereltek, nem volt víz a kedvenc jegeskávénkhoz a kedvenc kávézónkban. Sietünk, nincs sok időnk és pisilni kell, megoldás: a meki a sarkon. Az ingyen-net gépek mellé ültünk, és beszélgetés közben véletlenül a képernyőre tévedt a szemem. Gyors felismerés, elpirulás, majd röhögőgörcs következett, miután önkénytelenül elhagyta a számat az a mondat, hogy “bazmegezpornótnéz!” A dolgot az tetézte, hogy pont a megszólalásom után nézett felénk a srác. Hát ezt nem hiszem el! A meki kellős közepén nézi ahogy a nő a másik nő pináját izgatja a lábujjaival. Meg nyalják is egymást. Meg kefélő párokat is néz. És még mindig nézi. És hátizsák van az ölében, a fején meg sapka. Hát ezt nem hiszem el. Jönnek a vendégek, a takarítók, a biztonsági őr, igyekszik kis ablakba vinni a szexoldalt. Semmi természetellenes nem látszik a viselkedésén. A röhögőgörcsöm nem múlik. De az ő érdeklődése egyszer csak igen. Most akkor elélvezett? Ha igen, akkor gecis alsóban folytatja a napját? Ha nem, akkor minek nézte a pornót? Otthon nem tudja? Nem bírja ki hazáig? Vagy ez neki jó, hogy pornót néz a meki kellős közepén? Az amerikai (álom) gyorsétterem burleszk verziója.

Amikor én még kislány voltam… 2010/05/11

58 nap telt el vérző napok nélkül. Megvolt az első szomorú negatív élményünk, már ami a tesztet illeti. A késés nemcsak az érzelmeinket borzolta össze, de a hormonjainkat is. Beálltunk a mindennapos szexre, amiről én már úgy hittem, ilyen sosem lesz már, de tévedtem. Mert van, és nagyon jó.  De kell idő a feltöltődésre is. Most lecsendesedtünk, és házon kívül randizunk, meg sokat beszélgetünk. Egyik alkalommal visszakalandoztunk a bimbózgató szexualitásunkhoz.

Persze nem most beszéltünk ilyesmiről először, de engem mindig jóérzéssel tölt el, hogy kimondhatom ezeket a dolgokat. Hogy milyen volt kislányként bizsergő puncival, milyen volt felfedezni, hogy mit kell tennem, hogy elmúljon. Milyen emlékezetes dolgok maradtak meg a fejemben, amik kiváltották a puncibizsergést. És nagyon felszabadító hasonló történeteket hallani a másik oldalról is. Hogy rajta kapták-e közben, (mert engem igen), ki hogyan szervezte meg nagy gonddal, hogy belenézhessen a szülei által dugdosott pornóvideókba vagy újságokba… stb. Olyan bájos dolog ez, amikor az ártatlan kisgyerek még nem is tudja, mit csinál, de a késztetést nem tudja elfojtani magában. Filmjelenetek, olvasmányrészletek és pillanatképek. Meztelenségről, vágyról és pornóról.

Emlékszem, hogy apukám egyetlen pornófilmet dugdosott otthon, amit véletlenül találtam meg. Pontosabban a kezembe akadt, mert nem igazán kerestem ilyesmit. Aztán alig vártam, hogy egyedül legyek otthon, beraktam a kazettát, gondosan megjegyezve, hogy hol járt a szalag, hogy a végén vissza tudjam tekerni pontosan oda. Minden másodpercben attól féltem, hogy váratlanul hazajönnek és nekem végem…

Szeretem ezeket a nosztalgikus beszélgetéseket, mert akkor nem mondhattam ki ezeket a dolgokat, és most, ahogy felelevenítem azokat az érzéseket, újra tinilánynak érzem magam, csak most már sokkal szabadabb orgazmusokkal. Hát igen, jó néha kimozdulni a jelenből, és nemcsak az ábrándos jövő felé.

Túlgondolkodás helyett 2009/06/04

Zuhanyzott, én pedig képeket gyűjtögettem. Lefeküdni készültünk, és leginkább aludni. Aztán mellém ült, leginkább meztelenül. Erotikus képek pörögtek a képernyőn. Semmi olcsó pornó, csak olyanok, amik írásra inspirálnak. Összebújtunk, puszilgattuk egymást, de képekre figyeltünk. A farka már a kezében volt. Simogatta. Szép lassan keményedett meg. Szerettem nézni, ahogy megtörténik. Az én kezemben voltak a képek, az övébe pedig valahogy belemászott a puncim. Verte a farkát, és simogatta a pinám. Akkor menjünk az ágyba -és vigyük a pornófilmgyűjteményt. Ahogy lefeküdtünk, én kezdtem simogatni magam. Túlságosan begerjedtem. Úgy éreztem, hogy beavatott abba a titokba, aitől korábban úgy féltem. Elemi izgalmat ébresztett bennem azzal, hogy megmutatta milyen, amikor egyedül van. Bár bekapcsoltuk a laptopot, nem jutottunk el a pornóig. Egészen összesimulva feküdtünk, de csak saját magunkkal foglalkoztunk. És én minden pillanatban el akartam élvezni, alig vettem észre, hogy ő meg szünetet tart. Rákérdeztem, miért. Mert élvezem, ahogy vonaglasz. Élvezem, ahogy kívánod az orgazmust. Élvezem, hogy be vagy gerjedve, és megszenvedsz az élvezetért. És beszélt és beszélt. És kielégített a szavaival. (Aggodalmak a farokveréssel kapcsolatban elrendezve.)

Összefoglalás 2009/05/25

Hát igen, hiányzik nekem a blogírás, csak valahogy megváltoztak a dolgok, nem csak a külső körülmények, de az íráshoz való viszonyom is. Nem vagyok egyedül, vagy ha mégis, akkor nincs velem a lap topom (ahogy most sincs), és a kapcsolatunk túl gyorsan zajlik. Nincs idő megemészteni, sem megfogalmazni. Sokkal élőbb lett az egész. Furcsa ez nekem. Korábban, amikor évekig csak telefonon szerettük egymást, annyit beszélgettünk, hogy azt hittem, én már túl jól ismerem őt. Aztán kiléptünk az életbe, és rájöttem, hogy a valóság töredékét sem láttam belőle a virtuális világunkon keresztül. (Szóval alapvetően nagyon buta dolog az a kifogás internetes ismerősök között, hogy már túlságosan is ismerik egymást.) Végigküzdöttük magunkat az élet nehézségein, és már megint azt hittem, hogy ennél közelebb már nem is állhat egymáshoz két ember, és akkor összeköltöztünk, és minden más lett. Most megint úgy érzem, hogy mennyi mindent nem tudok még róla -vagy ha tudtam is, nem kellett szembesülnöm vele-, és azt is érzem, hogy most kerültünk tényleg egymás mellé, szó szerint rossz érzés nem együtt aludni. Bár még kezdők vagyunk ebben is.

Ő pl. tegnap azt mondta az együttélésről egy kívülállónak, hogy minden kapcsolatban vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Nem mondtam neki, de eléggé rosszul esett, hogy hullámvölgyekben gondolkozik. Én is így fogalmaztam volna pár hónappal ezelőtt, egy-egy vitás helyzet után, de az összeköltözés megváltoztatta bennem a konfliktusok jelentőségét. Nincs völgy vagy válság, vagy kétségbeesés: csak probléma, amit meg kell oldani, meg kell beszélni, és együtt továbblépni. És jellemzően akkor alakul ki minden feszültség köztünk, amikor el kell válnunk hosszabb időre, pár napra. Ez viszont egyelőre távkapcsolati múltunk elkerülhetetlen velejárója.

Aztán ott van a szex kérdése. Bevallom, bármilyen szabadelvű szexblogger hírében is állok, legalábbis pasi szemében, nagyon-nagyon megviselt, amikor szembesültem azzal, hogy amikor elmegyek otthonról, és ő egyedül marad, akkor kiveri a farkát, és mivel az albérletben az internet az én gépemhez van kötve, látom, mit nézett közben, és még sosem fordult fel a gyomrom ennyire semmilyen pornótól. Nem tudom, hogy fog ez kialakulni, mindenesetre szorgalmasan és együtt olvassuk, és megbeszéljük Hill Ferenc: Fallosz monológok c. könyvét, ami nagyon jó “férfitankönyv” ebből a szempontból. De ez is egy olyan új szituáció, amivel korábban nem kellett szembesülnünk. Sem neki, sem nekem.

A szex egyébként nagyon jó és sok, néha kicsit túl sok is. Ami viszont nem jó, hogy attól, hogy ilyen rendszeresek lettünk, a korábban is kellemetlen érzést okozó ureaplasma fertőzésünk sokkal élénkebben jelen van a testünkben emiatt, és ha őszinte vagyok, azt kell mondanom, hogy néha pont ezért nincs is kedvem szexelni. Tudom, hogy utána nagyon fog fájni a pisilés. Talán lassan rászánjuk magunkat, hogy újabb kört tegyünk az orvosoknál az első sikertelen gyógyítási kísérlet után.

Mert vágyunk ám nagyon a szex adta szabadságra. Olyan jó volt egyik nyári napon, amikor egy pohár jégkockával bújtunk ágyba, és végre kipróbáltuk, amiről már sokat fantáziáltunk mindketten. A jégkocka jelenléte az ágyban attól érdekes, hogy nagyon jófajta feszültséget kelt bennünk a várakozás, hogy mikor érzem meg a hideget, és a kéj, hogy a kezében van a fegyver, és rajta múlik, mikor veti be -persze értem, és nem ellenem. Én a felolvadást élveztem a legjobban a csiklómon, és persze a puncim mélyébe dugott jégkockát is. Érdekes, hogy belülről nem éreztem a jég hidegét, de ő a farkával viszont igen. Nagyon tetszett nekem a dugás így.

Hát így vagyunk kettecskén. Tánctanfolyamot keresgélünk, mert nagyon-nagyon jó együtt táncolni; a jövőnket keresgéljük, hogy ne csak egymásban legyünk ilyen biztosak; de alapvetően és leginkább mégiscsak egymást keressük, és a legjobb dolog a világon az első puszi minden reggel, amikor együtt ébredünk.

Hétköznapok 2009/04/15

Az orgazmusommal kísérletezünk éppen. Azt mondta pasi, hogy szerinte azért megy nehezen, mert leszoktam az önkielégítésről. És más szakértő is mondta már nekem, hogy ő is mindig maszturbálásra bíztatja a barátnőjét, mert akkor tényleg könnyebben megy. Úgyhogy most minden szex közben az én kezem is főszerepet kap, és valóban nagyokat élvezek attól is, hogy úgy simogatom a csiklóm, hogy közben ő dug. Arról nem is beszélve, hogy ez őt is felizgatja. A tudat ésvagy a látvány. És sikerülget egyszerre elélvezni a tudatos tervezés módszerével. Bár engem már az önmagában nagyon közel dob az orgazmushoz, ha érzem őt élvezni. Ez mondjuk kölcsönös, mert ő is odavan tőle, hogy érzi ahogy egyre szorosabban ölelgeti a farkát a pinám. Lehet, hogy a módszer tényleg működik, mert már elég rég kértem utoljára esti pornó mesét, de tegnap nagyon jól esett. És szabályszerűen hiányzott az elélvezés alvás előtt. És olyan kedves, amikor a távolból is az orgazmusomon dolgozik. És mindig mosolyog, amikor elélvezek. Azt hiszem, ma reggel ez a mosoly adott erőt felébredni.

A csábító naplója 2009/03/27

Az ágyon heverésztünk. Pár perce még aludt, de nem tudtam kivárni, hogy felébredjen, úgyhogy megcsiklandoztam a száját. Ásítozva beszélgettünk és a mellem simogatta közben. Úgy döntöttem, kezdeményezek, és félrehúztam a melltartóm a pulóverrel együtt a bal mellemről. Tetszett neki, hogy a mellbimbón összeráncosodott és keményen ágaskodott a meleget adó tenyere felé. Azt mondta, nem szabad bedőlni egy mellbimbónak. Odanyúltam, hogy az ujjait összeszorítsam rajta. Szeretem, ha a mellbimbómba csípnek, vagy húzkodják -ilyenkor mindig gyönyörködöm a finom, komótos ringásában, mintha az anyaföldet mozdítaná az a kéz. Tovább beszélgettünk, de semleges dolgokról. Nem kértem, hogy szorítsa erősebben, vagy húzza jobban, de a kezemmel mutattam az irányt. És be kellett húnynom a szemem, mert már magába akart szívni a lustán ébredező vágyunk. Láttam, hogy a csípőjét ütemesen a takaróba fúrja. Játszani támadt kedvem. Mivel egymással szemben feküdtünk, de a fejünkkel átellenben, úgy döntöttem, hogy a szó szerinti játékkal csábítok tovább. Megszabadultam a ruháimtól, és a kezem a pinámra csúszott. Simogatni kezdtem, széthúztam az ajkait, mutogattam neki, mindezt karnyújtásnyira az arcától. A térdem környékét nyalogatta és pislogás nélkül figyelte a kezem mozdulatait. Közelebb toltam magam, ő is közelebb nyomakodott. Elérte volna a pinám, de leragadt a combom belső részén. Tovább nyaldosta a bőröm. Most akkor ki játszik kivel? Elvesztettem az öntudatom, hirtelen a szájába akartam dörgölni a vággyal átitatott pinám, de most ő nem fogadott. Egészen föléhajolt a szájával, és éreztem a forró leheletét a csiklómon. Nem tudtam kivárni, ő sem. Belenyalt és belefalt. Káprázatos volt. És arra gondoltam, akkor és ott, hogy én is puncit akarok nyalni. Mert ez a világ legizgalmasabb dolga. Ő akarta ennyire, vagy én vártam túlságosan? Mintha magamévá tettem volna a vágyát, és már helyette, vagy vele együtt, vagy az ízlelőbimbói által akartam belekóstolni végre abban a csodába, ami bennem lüktet.

Kedvesség 2009/01/19

 

Amióta komoly kapcsolatot ápoló nő vagyok, leszoktam az önkielégítésről, és ez nincs rendjén szerintem. Egyrészt azért, mert nem szabad így elkényelmesedni, másrészt meg azért, mert korábban határozottan vallottam az önkielégítés jótékony hatásairól. És egy kicsit elszomorít, hogy miért nem jut eszembe gyakrabban örömöt okozni magamnak egy ilyen aprósággal. Néha elkap a hév, és elrendelem magamnak a minden napra egy orgazmus tervet, csak aztán azt tapasztalom, hogy a tervszerűség nem igazán passzol a szexualitásomhoz. A furcsa az, hogy nem azért nem csinálom, mert nincs kedvem, hanem mert a pornónézéshez nincs kedve a szerelmes szívemnek -egyedül legalábbis-, és annyira meg nem tudok kielégületlen lenni, hogy pornó nélkül is belevágjak.

Pasinak viszont van egy kedves módszere, ami mindig beválik. Választ egy könyvet, és esténként felolvassa nekem, hogy segítsen elélvezni. Ami hát, mondhatni a legkedvesebb dolog, amit csak tehet értem ilyenkor. Egyébként is szeretem, ha szex közben beszél hozzám, és ez így az ő hangjára, tökéletes segítség forrongó vágyaim csillapítására. Elég sokáig olvastuk A három lány és az anyjukat, most pedig Houellebecq regényekre váltottunk. Nagyon jó így elélvezni -egyedül, de mégis vele. Csak az a furcsa, hogy valamiért nem tudok hangos lenni közben, mert e tekintetben az egyedüllét tudatosul, de utána mindig megbánom, hogy őt kihagytam belőle. Pedig annyira jólesik tőle. Mármint, hogy a távolból is fontos neki az orgazmusom.

Frissítés: Azóta levetkőztem nem létező gátlásaimat és nyögésekkel kommentáltam a felolvasást. Mindkettőnk legnagyobb örömére. Gyanús, hogy függővé válok…

Álmok 2008/04/16

Arra ébredtem, sőt, riadtam, hogy valami nem stimmel. Egy pillanattal később már tudtam azt is, hogy mi hiányzik. A piercingem nem volt ott, ahol lennie kellett volna. Hát igen, ez néha előfordul, pedig szerintem nem szabadna, de tény, hogy vettem egy hülye bugyit, aminek a csipkéje elég nagy lyukakból áll és a piercingem golyócskái mindig átbújnak rajtuk, és beleakadnak. Úgyhogy álmosan gyötörni kezdtem az agyam, hogy vajon mi volt az a tökjóhely, ahová az alternatív ékszereket tettem, hogy könnyű legyen megtalálni őket. Pótoltam a hiányt és már aludtam is tovább.

Aztán másnap jutott eszembe, hogy álmomban simogattam magam, vagy akartam simogatni magam, csak a hiányérzet nem hagyott belemerülni. Sokszor ébredtem már azzal az érzéssel, hogy elélveztem, de utólag, főleg órákkal később ezt nehéz kinyomozni, pedig kifejezetten érdekelne, hogyan történik ez. A reggeli kielégültség általában “erotikus álommal” társul, és ez az, amiért jó lenne tudni, hogy mi történik. Hogy az agyam által kreált képek képesek annyira intenzíven befolyásolni a testem, hogy orgazmust produkáljon, vagy tényleg simogatom magam álmomban. Vagy az álom olyan hatást gyakorol a tudatomra, hogy kielégültnek érzem magam, pedig a testemben “semmi” nem történt valójában?

Az álmok is érdekesek, mert erotikus álomként szokták emlegetni őket, de ezeknek szerintem semmi köze sincs az erotikához. A legtöbb esetben még a szexhez sincs köze, a legtöbb esetben nem is történik a testemmel semmi, senki nem ér hozzám, de mégis orgazmusom van, legalábbis az álomban így tudom. Sokszor álmodtam már úgy is, hogy én okoztam az orgazmust valakinek, de mégis nekem volt ettől orgazmusom. És tudom, hogy a pszichoanalitikus álomelemzők szerint az álmunkban minden szereplő mi vagyunk, de akkor is.

A legdurvább álomélményem viszont megrázó volt. Mert az apámmal álmodtam, hogy vele dugtam. Sokáig bűntudatom volt emiatt és nem is mertem elmondani senkinek, mert kimondani is szörnyű volt. De az ember azért barátkozik pszichoanalitikus pasival, hogy az ilyesmit megbeszélje vele, és ő megnyugtasson, hogy ennek semmi köze az apámhoz, vagy legalábbis nem olyan értelemben, ahogy az álmomban megjelent. Azért az apakomplexusomat sosem vonta kétségbe ő sem. Az álom egyébként a szüzességem elveszétes utáni időben jelentkezett pár alkalommal. Ami viszont meglepő, hogy a kedvenc barátnőmmel barátságunk egyik alapköve lett a beszélgetés, ami erről az álomról szólt. Az első szexre ugyanis mindketten ilyen álmokkal reagáltunk. Azért megnyugtató, hogy az álmokban semmi nem az, aminek látszik.

"Napi bölcsesség" 2008/01/15

Szerintem a szex önkielégítés nélkül nem szex -és igen, meg is magyarázom, hogy ne mindig csak magamról írjak. Az jutott eszembe, hogy a férfiak mindig azzal a buta kérdéssel fordulnak hozzám, hogy én “szoktam-e masztizni”, illetve sokuk fantáziájában szerepel, méghozzá előkelő helyen, az önmagát kielégítő nő látványa. Ez a pornófilmek világából is kitűnik, hiszen számos ún. szóló filmet érhetünk el nőkről -férfiakról pedig szinte nem is találni ilyet, de ez nem olyan meglepő, hiszen nem a nőknek szól a pornó, vagy nagyon is meglepő, mert a meleg pasik komoly pornófogyasztó réteget képeznek. Azt akarom ezzel mondani, hogy a női önkielégítés egy túlmisztifikált jelenségnek tűnik, mint valami illúzió, amiről találgatunk, hogy vajon van-e vagy nincs. És főleg női körökben abszolút tabu az ilyen szokások megosztása -tisztelet a körülöttem élő néhány kivételes nőknek.

Ezzel szemben az, hogy a férfi kiveri a farkát, mindennapos, elfogadott jelenség. Olyannyira, hogy pl. szexshopok működtetnek kis fülkéket erre a célra. De a köznapi életben is természetes jelenség, hiszen rengeteg szleng szavunk van rá, a nyelvhasználat és pl. a humor területén is kézenfekvő, aktuális dolog.

Hogy ennek mi az oka, az most nem érdekes, a következménye viszont annál inkább. Merthogy szerintem ez a felállás meghatározza a női-férfi szexualitás közti (egyik) különbséget, pontosabban a szexualitáshoz való hozzáállásunkat. Aki önkielégít, az kénytelen használni a fantáziáját -sajnos vagy szerencsére. A fantázia elég hasznos, ha szexről van szó. A magunk kedvére fantáziálni pedig különösen az: segít megérteni, mi az, amire vágyunk, mi esik jól; nyitottá tesz azáltal, hogy elképzelünk helyzeteket és segít kitalálni, vajon hogy éreznénk magunkat benne stb. A nők egy része (fogalmam sincs milyen arányról lehet szó), egyáltalán nem csak vagy ritkán végez önkielégítést és ezzel éppen ezt a kulcsfontosságú területet hagyja ugaron.

Hiszen a vágyak ott kezdődnek, hogy saját magunk számára megfogalmazzuk őket, a következő lépés pedig a másik felé való közlésük. De ha a fantáziánkat nem engedjük szabadjára, nincs mit közölni a másikkal. És tudom, hogy mindig két emberről van szó és a másiktól mindig lehet tanulni, ha átadjuk neki az irányítást, de kérdés, hogy az tényleg elég lehet?! Magunkévá tehetjük valaki másnak a szexualitását, ez csak a könnyebb út. Sokkal izgalmasabb, ha mi magunk dolgozunk meg érte és vele. Úgyis mindig ott lesz egy másik, aki hatással lesz ránk, de neki is sokkal könnyebb, ha kölcsönösen teremtünk valamit, ami közös. És ebben az értelembenaz önkielégítés megalapozza a szexualitást.

Bizonyosság? 2007/12/26

Olyan elcsépelt dolog a vágyról beszélni. Sokkal aktuálisabb téma az elfojtására irányuló minden törekvés. Ha úgy tetszik, az elfojtás vágya. A vágy alatt a másik ember iránti viszonyt értem. Persze csak akkor, ha a másik ember valóban jelen van ebben és nem korlátozódik az egész magára a viszonyra. Vagy magára a vágyra -mint vágyni a vágyat. Végülis önmagamra is tudok vágyni és ez sokkal kevésbé zavarbaejtőbb, mint amikor külső tárgyra irányul a törekvés, mert az önfegyelem mindig éber. Akkor is, ha úgy érzem, annyira túlcsordulok, hogy már semmi nem számít és nincsenek következmények. Egyszer láttam egy filmet, amiben egy szerelem sem teljesült a valószínűtlen szerelmi háromszögben. Az egyik szereplő azt ordította a másik képébe, hogy “nem érted, hogy levegőt sem kapok nélküled?” Én ezt akkor a szerelemmel azonosítottam, most sokkal inkább hajlok afelé, hogy csak a vágytól ordítunk ilyesmit a másiknak. Szerintem én túl sokat fojtok el…

A pusztán testi vágy a kielégülésre egy nagyon érdekes dolog. És alapvetően ironikus, de csak utólag vagy talán már közben is érezhető, hogy azért ez az egész testen kívül -fölött- álló dolog teljsen abszurd. Csak el akarok élvezni, de még mindig ott mászkál a húgom az ajtó előtt, az anyám pakolja a frissen vasalt ruhákat vagy egyszerűen csak csörög a telefon, ami mindig ilyenkor a legkitartóbb. Meg szoktam mosolyogni a zavaró körülmények elhárítására vonatkozó próbálkozásaimat, a türelmetlen fel-alá mászkálásomat, hogy tizedszer is felhívom a készülődő húgom figyelmét az órára és hogy el fog késni, ha nem siet. Na és persze ott a csalódottság, hogy a letöltött pornó minden nyögését hallani akartam, de mégis beállított hozzánk valaki és gondosan le kell némítani mindent. Ez a világ legdühítőbb történése tud lenni.

A legszomorúbb pedig például az, ha a testem nem hagy békén a követelőzésével és kicsikarja a maga idő előtti, semmitmondó orgazmusát, amiről pontosan tudom, hogy nem így akarom, nem most akarom, tudom, hogy utána kellemetlenül érint majd, ha tovább akarom simogatni a pinám és azt is tudom, hogy elmarad a bensőségesség érzése. Ami talán furán hangzik, de mégis része az önkielégítésnek.

A másik iránti vágy is ilyen legtöbbször, ezért kell elfojtani. Hiába érzem, gondolom, akarom, hogy megőrülök tőle és érte. Meg vagyok győződve róla, hogy a másiknak is akarnia kell, válaszolnia kell a testemre, közben meg nem akarom engedni magam, mert nem akarom, hogy csak ennyi történjen. Pedig nem is csak ennyi történne, de a testem erre emlékeztet. Viszont nem tudom, mitől lehetne kiszámíthatóbb vagy biztosabb, ha tulajdonképpen még önkielégítés közben sem vagyok mindig ura a testemnek…