Könnyű szerelem? 2010/06/14

Új hely, új társaság. Zömében lányok, úgyhogy adódik a dolog, ha felbukkan egy-egy kósza hím, mindenki megjegyzi magának valamiről. És amikor szóba kerülnek, mindenki mást ért az “az a helyes srác” jelölés alatt. Abszolúte pozitív felhanggal megjegyeztem, hogy látom, mindenki nyitva tartja a szemét, és az összenevetés után olyan választ kaptam, hogy én szerencsés vagyok, hogy megtaláltam a szerelmet. Hát igen. Kivágtam magam egy lopott gondolattal, miszerint a nők akkor is vágyakoznak a szerelem után, ha éppen szerelmesek. (Szerintem ez amúgy is találó észrevétel.)

De a helyzet az, hogy egyrészt tényleg szerencsés vagyok kettőnk miatt. Hogy vagyunk és így vagyunk, mert nem voltunk mindig, és nagyon sokat tettünk a jelenünkért és teszünk a jövőnkért. Mert nem úgy van, hogy megtaláljuk a nagybetűset és hátradőlhetünk. Sőt, igazából a könnyebb része a megtalálás, mert utána kell csak dolgozni érte igazán.

Dolgozni pedig tényleg nehéz néha: új munkahely nekem, vizsgaidőszak neki, átmeneti szállás pici szobában, lakásfelújításból fakadó viták, mert nem jut rá elég időnk. Szexelni kell, az nem hanyagolható el, információ-csere igény van, de háttérbe szorul a társadalmi élet. Szabadságot kell ki venni, de mikor és hova menjünk. Ha az egész őszt külföldön töltjük, akkor hogyan lesznek a dolgok itthon. Nincs saját intim fészkünk, minden kettesben töltött percért hálát adunk. És várunk, és várunk, és várunk.

Megtaláltam a szerelmet? Igen. Szerencsés vagyok? Igen. Boldog vagyok? Igen. Gondtalan az életem? Nem. Gondtalan a kapcsolatunk? Nem. Mekkora áldozatot hozunk egymásért nap mint nap? Hatalmasat. Milyen érzés esténként megpihenni a szerelmében? Tökéletes. Ha tehetném változtatnék-e bármin is? Nem.

hétköznapi mennyország 2009/09/21

Azt álmodtam, hogy egy pasi (akit nem látok, de azt hittem, hogy az én pasim) simogatja a farkát (amit telibe látok), mert fájlalja a piercingjét, és azt mondja nekem, hogy a pinám kitépte a farkából a piercinget. Aztán elgondolkozom a meglepő vádon, hiszen eddig sosem tűnt úgy, hogy a pasimnak piercing van a farkában. A továbbiakban pedig minden arról szólt, hogy állatira szukás vagyok és türelmetlenül várom, hogy valahol valaki dugjon már meg végre. Gyakran álmodok erotikus tartalommal, ezeket még az ágyban ébredezve elmesélem pasinak. Mindig megdícsér értük. És mindig feláll a farka.

Pasi szerint egyébként analitikus szemmel nagyon jókat álmodok, én lehetnék a pszichoanalitikusok kedvence — hát ezt nem tudom. Egy piercing idétlen jelenléte mit jelenthet. De nem csak a mai álmom ilyen furcsa. A minap egy ismerősöm azzal állt elő, hogy nem ismerek-e valakit, aki ismer valakit, aki véletlenül egy gyönyörű és tökéletesen szép luxuskurva, mert a pasiját egy hármas szexszel szeretné meglepni a szülinapján. Elkezdtem faggatni, hogy hogyan s miként képzelte a dolgot. Semmi komoly, csak a nő nézné őket kettesben, mert nem biztos benne, hogy nem blokkolnának le az egésztől (persze előtte innának pár felest), a pasija a seggét dughatná csak meg (a betegségek miatt) és végre a pasija valaki szájába élvezhetne, mert ő ezt nem adja meg neki, mert megalázónak tartja. Mondom, mi van?! És nem megalázóbb berúgni majd egy harmadik nőnek rengeteg luxuspénzt kifizetni, aki ráadásul tökéletes testtel rendelkezik, hogy ő tegye boldoggá a pasinkat? Szóval azt javasoltam, hogy inkább látogassanak el egy swinger klubba, ahol van választási lehetőségük. Nos, a válasz: nem, mert nem akarnak ismerkedni. Erre nem tudtam mit mondani, inkább rábeszéltem, hogy felezzünk el egy csokivarázs nevű desszertet. 

Amúgy nagyon jó. Mindig attól féltem (amolyan “para” szinten), hogy el fog múlni, de közben meg nemhogy nem múlik el, hanem egyre csak fokozódik. A puncim olyanokat csinál szex közben, hogy csak ordítok és a falat kaparnám, mert egyszerűen elviselhetetlenül (és leírhatatlanul) jó érzés. De mint ahogyan az egész kapcsolat, ez is csak akkor működik, ha figyelünk egymásra és nem engedjük, hogy a másik előtérbe kerüljön. Pasi új munkája miatt kicsit alárendeltem magam az utóbbi két hétben. Tudtam, hogy neki ki kell elégülnie és ebben leginkább rám számíthat, ezért csak vele törődtem, magamat pedig kivontam az élvezetből. Nem direkt csináltam, de az lett a vége, hogy két-három olyan szexet nyomtunk, ami után -és közben- rosszul éreztem magam. Szerencsére nem tudtam leplezni szomorúságomat emiatt, és jeleztem neki, hogy figyelnie kell rám, a rezdüléseimet, mert nem ad lehetőséget ezekkel a gyors szexekkel, hogy a vágyam utolérje az övét. És mi lett a vége a beszélgetésnek? Egy átszexelt hétvége gyönyörű és feszítő és lüktető érzésekkel a testünkben. És sok szerelmes vallomás. Nagyon jó.

Meg(nem)történt 2008/05/28

Legkedvesebb fantáziáim egyike egy kényelmes bőrfotellel, dohányzó asztallal, sötét színű bútorokkal berendezett könyvtárszobában játszódik. A hamutartóban szivarvég, a kristálypohárban konyak, a férfi kezében újság. Azt játszuk, hogy nem vesz észre engem, hiába a lenge öltözékem és minden próbálkozásom. A férfi hűvös és elutasító, hiszen “fontosabb” dolga van nálam. Én viszont nem adom fel, a csábítás minden trükkjét bevetve próbálom megkapni őt, hogy aztán diadalként éljem meg, amint végül leteper majd. Úgy tűnik, a valóság ennél egy kicsit mindig “butább”, de annál nagyszerűbb.

Hanyatt feküdtem, de ahelyett, hogy rám mászott volna, csak feltérdelt az ágyra. A könyvért nyúlt, amit nekem hozott ajándékba. Találomra kinyitotta és olvasni kezdte hangosan. Gondosan válogatta ki a mondatokat, zömében arról szóltak, hogy a nő miként csal az ágyába más nőket. Felültem az ágyon és lassan kihámoztam a farkát a nadrágjából. Ő tovább olvasott, én pedig szopni kedtem. Sóvárogtam az első sóhajok és nyögések hangja után, amit ajkaim csalogatnak elő belőle. Vártam, hogy olvasás közben akadjon el a lélegzete és elnyújtva nyögje ki a szavakat. És hallgatva mindezt, még mohóbban szívtam magamba őt. Azt akartam, hogy ne veszítse el a türelmét, és folytassa az olvasást. A szeretett fantáziaképek jártak a fejemben, és kívántam, hogy még kéresse magát egy kicsit, játszon a vágyammal, hiszen már alig vártam, hogy végre félredobja a könyvet és a magáévá tegyen.

A végkifejletről úgy érzem, nem illendő beszámolnom. Egyelőre nem tudom pontosan, hol van a két ember közti intimitás határvonala, de úgy érzem ennyi tartozik hozzám: kedves és alaposan “kitaposott” fantáziaképek felismerése a valós eseményekben. Ez önmagában is csodás élmény, pedig nem (csak) ezért szeretem.