Belvárosi impressziók 2010/06/01

A Pozsonyin vízvezetéket szereltek, nem volt víz a kedvenc jegeskávénkhoz a kedvenc kávézónkban. Sietünk, nincs sok időnk és pisilni kell, megoldás: a meki a sarkon. Az ingyen-net gépek mellé ültünk, és beszélgetés közben véletlenül a képernyőre tévedt a szemem. Gyors felismerés, elpirulás, majd röhögőgörcs következett, miután önkénytelenül elhagyta a számat az a mondat, hogy “bazmegezpornótnéz!” A dolgot az tetézte, hogy pont a megszólalásom után nézett felénk a srác. Hát ezt nem hiszem el! A meki kellős közepén nézi ahogy a nő a másik nő pináját izgatja a lábujjaival. Meg nyalják is egymást. Meg kefélő párokat is néz. És még mindig nézi. És hátizsák van az ölében, a fején meg sapka. Hát ezt nem hiszem el. Jönnek a vendégek, a takarítók, a biztonsági őr, igyekszik kis ablakba vinni a szexoldalt. Semmi természetellenes nem látszik a viselkedésén. A röhögőgörcsöm nem múlik. De az ő érdeklődése egyszer csak igen. Most akkor elélvezett? Ha igen, akkor gecis alsóban folytatja a napját? Ha nem, akkor minek nézte a pornót? Otthon nem tudja? Nem bírja ki hazáig? Vagy ez neki jó, hogy pornót néz a meki kellős közepén? Az amerikai (álom) gyorsétterem burleszk verziója.

Hétvége 2010/03/23

Az egész a próbafülkében kezdődött. Bevittem neki a másik méretet, és valahogy pont egyszerre gondoltuk, hogy “dugj meg”/”meg akarlak dugni”. Viszont nagyon hétvége volt, és nagyon sokan vártak ruhapróbára, úgyhogy sajgó puncival, de magára hagytam.

Aztán a hosszú útra vettem egy Cosmo-t, hogy hódoljak legújabb kedvencemnek -lenyűgöző, és ha már, akkor végig is olvastam: hát hogy is mondjam, nem tartom magam jó írónak, de azért ennél még én is tudnék jobbat. A legfurcsább, hogy elvileg felnőtt nőknek szól az újság, mondjuk 20 és 30 között lehet a célcsoport, mégis tinilányok szókincsét használja. És mennyit írnak a szexről… Te jó ég. Ami nekem azért furcsa, mert szexelni nem lehet úgy, hogy szakácskönyvből nézzük ki a hozzávalókat. Főleg úgy, hogy javasolnak egy egzotikus fűszert (pl. olyan helyen szexelni, hogy megláthassanak), elmondják, hogy ez mennyire finom, viszont helyettesíthető ezzel-azzal (pl. az ablakban csináljátok), de ha nem vagy nyitott az egzotikus fűszerre, főzzél továbbra is, ahogy eddig tetted (egy tükör előtt csináljátok, amiben ti nézitek saját magatokat). Na most ezzel nem az a baj, hogy ötleteket ad, az ötletek fontosak, én ezért szoktam rá a kolleginák szexblogjainak olvasására, de ez vagy jön vagy nem. Ebből a cikkből senki nem fog ráérezni a dolgok ízére. Viszont úgy van tálalva, mintha kötelező lenne, és ez így nem jó. Az jut eszembe, amikor a kedvenc fehérneműboltomban azt mesélte, milyen szerencsétlenül próbálgatják a nők a darabokat: látszik, hogy ki az, aki kötelességtudatból csinálja.

Aztán kimérgelődtem magam, és ahogy átgondoltam, én hogyan írnám meg ugyanezt, elkapott a vágy, és nem kellett sokat győzködnöm pasit sem, hogy engedjen az ölébe. Na ilyet még sosem csináltunk. És nem is fogunk, mert az autópályán annyira nem tetszik, hogy csukott szemmel nyög. Viszont nagyon izgalmas volt. Tulajdonképpen az is, hogy behunyta a szemét. És főleg, ahogy nyögött, amíg a farka a számban volt. Nem láttam a sebességmérőt, de azt kívántam, hogy gyorsítson.

Hátránya a dolognak, hogy nem túl kényelmes póz, és hogy az autópálya melletti pihenők nem szexre vannak kitalálva (a sok ember és a teljesen nyitott tér miatt), hiába hajtottunk le az első adandó alkalommal.

De azóta minden éjjel arra ébredek, hogy elképesztően bizsereg a punim, sosem tudom biztosan, hogy elélveztem-e, de gyakorlatilag nem tudom elképzelni, hogy nem.

“Fat bottomed girls – you make the rocking world go round” 2010/02/02

Mostanában úgy látszik a virtuális élet elnyomja a valódit. Nem tudok arról írni, amiről szeretnék. Hogy milyen jó irányba változunk. Hogy a külső hormonok elhagyása milyen sokat számít. Nem hittem el, most is alig hiszem. Nem is emlékszem, mikor volt utoljára ilyen. Érzem, hogy túl sok volt már a pinámnak, mégis mosolyogva és csöpögősen lovagolok a farkán. Nem tudom abbahagyni. És főleg nem tudom, meddig bírjuk megállni, hogy ne alakuljunk családdá. Addig is szívem szerint csorgatnám a valóság ihlette pornótörténeteket.

De szeretem a blogomat, szeretem azokat az embereket, akik közül sokakat nem is ismerek, de mégis a mindennapjaim részévé váltak, és szeretem a lassan, de biztosan szövődő barátságokat is. Nem vagyok csodatevő jótündér, sem mindentudó vagy mindenható, de nagyra értékelem, amikor valaki megtisztel a bizalmával és beavat a privát szférájába, mert számít rám valamiben. De saját magam szempontjából is fontos a blog. Nyomon követem az életem alakulását. Hogy mennyit változom. És feljegyzem azokat a csodálatos érzéseket, amiket olyan könnyen elfelejt az ember a pillanat elmlásával. Ezért foglalkozom most a bloggal.

Rossz tapasztalatok értek mostanában. Először egy névtelen hímnemű, aki nem csak engem, de más hozzászólókat is sértegetett, gyakorlatilag minden ok nélkül; majd jött a férfi/nő? névtelen, akivel nem találtuk meg a közös hangot, sajnálatomra, mert úgy tűnt, hogy tényleg tudnánk tanulni tőle. Annak ellenére, hogy a pedagógia képességei kevésbé működtek hatásosan -legalábbis a kommunikáció két irányba ment. Remélem, még itt van.

És most kaptam egy elképesztően bunkó hozzászólást, ami konkrétan a személyemnek, még konkrétabban az alkatomnak szólt. Töröltem, egyrészt mert nem tartom nagy érdemnek azt, ha valaki fújjog másnak a fenékméretén; másrészt, mert a hangnem olyan utálatos volt, amit nem tolerálok a saját blogomon.

Egyébként nem mondott újat, sosem titkoltam, hogy nem vagyok vékony lány, de ez sosem gátolt meg semmiben. Boldog párkapcsolatban élek, nagyon szerelmes vagyok, lassan, de biztosan építem az ún. karrierem, és egy nagyon keményen megdolgozott diploma van mögöttem. A családom jól él, sikeresek, a barátaim pedig bármikor bármit feláldoznának értem, ahogyén is őértük. Volt, amikor zavart, hogy nem vagyok vékony, hogy nem hordhatok akármilyen ruhát stb. De mára megtaláltam a stílusom, tudom, ki vagyok, mik az értékeim, mik a gyengéim, és jól nézek ki. Egy ember legalábbis nagyon szépnek tart a nap huszonnégy órájában. És bárcsak egyedül ő lenne így ezzel, akkor nem kéne elutasítanom mások közeledését, és nem kéne mindig elhessegetni az előbújó kisördögöt sem. Gyönyörű a mellem, van derekam, és csípőm a klasszikus női homokóra formával, szép kerek a fenekem, mit akarhatnék még? Nem rejtegetem magam, sőt, szeretem megmutatni azt, amim van. Élveztem a fotózásaimat, örömmel barátkoztam össze a fehérnemű bolti eladókkal, akik el voltak ájulva, hogy mennyivel erotikusabban viselem a csipkét, mint egy-egy gebe lány, aki csak azért szenved a próbafülkében, mert a pasija elvárja tőle. És mindig zavarba jövök tőle, mert nem értem, mire gondolnak az emberek, amikor arról beszélnek, hogy milyen vonzó energiák áradnak belőlem. Hát ez van. Egyébként a férfiak jobban szeretik azt a nőt, aki élvezettel eszik, mint azt, aki fanyalog és magvakon él. De főleg jobban szeretik azt, aki mosolyog, mint azt, aki idegenekre mutogat, hogy na ez meg kövér. Igen, kövér. És? Elárulok egy titkot: sem a boldogság, sem a szépség nem súlyfüggő, csak azon múlik, hogy te hogy érzed magad. Komolyan ezt kell magyarázni? …

(Kieg.: Mindenki nézze el nekem, hogy nem teszem közzé a hozzászólásokat, amik az egészséges életmód és a túlsúly=betegség mellett kampányolnak, mert amúgy egyetértek velük, és törekszünk is rá. De ők is értsék meg, hogy ez a bejegyzés határozottan nem a “hízzon mindenki” kampányról szól. Viszont rengeteg fórumon lehet erről vitatkoni az interneten, ha erre van ingerencia.)

Szabadságolás 2009/08/12

 

Terv szerint majd félrehúzódunk egy erdőszéli kis parkolóba, ahol senki se jár, és milyen jót szexelünk. És a medencében is, pláne milyen jót. Csak egy kicsit aggódom, hogy program olyan túlhangsúlyos lesz, hogy nem lesz szabad kapacitás erre gondolni. Talán majd csak fantáziálok róla. Tehát nyaralni megyünk, és ennek következtében szünetel minden. Hiába nyomoztam, nincs ingyen wifi a telephelyünkön. Semmi sem tökéletes. De egyébként is csak arról írnék, hogy milyen szomorú vagyok néha attól, hogy nem nézhetem meg őt pisilés közben. Vagyis nézhetném, csak akkor nem tud, és a végeredmény ugyanaz. Meg a fordítottja is: nem kíváncsi rám pisilés közben. Kár érte. Nem azért, mert akkor minden más lenne, de valahogy lenne egy olyan titkunk, amit más nem tud. Vagy talán az intimitásnak is van határa? Mondjuk ez az, amit én nem hiszek. Éppen ezért furcsa nekem, hogy a pisilés tabu a kapcsolatunkban.

Belvárosi impressziók 2009/05/28

Azért jó a belvárosban lakni, mert itt a nap bármely percében összefuthatok olyan emberekkel az utcán, akik combközépig érő lakkcsizmát viselnek, és szemmel láthatóan élvezik is a dolgot. Na nem azért, mert azt szeretném, ha az egész város a lakfetisizmus jegyében mászkálna, de a peremkerületeken, ahonnan én jövök, ilyesmibe mégsem lehet csak úgy belebotlani, valószínűleg azért, mert a butácska és legfőképp éretlen kislányok ezt a különösen dögös csizmát is látványosan kigúnyolták. Ezért viszont sehol sem jó lakni, hát még lakkni. Pedig az ilyen viselet nem csak a szemünket, de a lelkünket és a fantáziánkat is gyönyörködteti.

A büszke öntudatom 2009/02/19

Na mit olvasok ma? -egy nőnemű(nek tűnő) egyed “Blogok a szexről“ című bejegyzését, amit saját bevallása szerint éppen az én blogom ihletett. Nem válaszolni kívánok neki, csak olyan jól szórakoztam a hozzászólásokon, hogy nem bírom megállni, hogy közzé ne tegyem őket. A bejegyzés lényege nagyjából arról szólt, hogy miért írnak az emberek a szexuális életükről blogot, amikor az csak két ember magánügye. (Ezzel egyet is értenék, csak nem értem, hogy akkor miért van ennyi látogatóm, és miért kapok köszönölőveleket.) És csupán annyit fűznék hozzá, hogy szerintem a szexualitás nagyon sokszínű, nagyon izgalmas és nagyon feltáratlan terület, ami már művelése közben is felszabadít, és ha írunk/beszélünk róla, hasonlóan jótékony hatással bír. De ez mindegy is, az ellenbejegyzés írója hangsúlyozza, hogy ő korlátolt a kérdésben. Én pedig szánalmas picsa vagyok, mert nem törekszem arra, hogy szépen írjak a szexről. De legalább ne mondanám, hogy pina. És ha azt akarom kifejezni, hogy kinyaltak, egészségesebb volna úgy, hogy “a kinyílt rózsakelyhemet szerette tisztán és őszintén“. De ezt is csak a közvetlenül érintettek felé közöljem, mert ez a világ rendje. Csakhogy nekem ehhez semmi kedvem.

Napi(na) aktualitás 2008/04/04

Jajjistenem, “Tereskova-botrány pinázással”. Hát igen, mit is gondoltunk már megint, hogy vannak dolgok, amiket ki kellene már mondani, hogy a női test is szóhoz jusson végre. Mert bebizonyosodott, hogy nem hallgatják meg. Tereskova zenei munkássága hozzám nem áll túl közel, de a dalszövegeit olvastam már korábban is. A mondanivalója egyszerű, a beszédmódja egyenes, tiszta, komplikációktól mentes. És én ezt értékelem benne. Hogy kimondja azt, hogy igen, egy nő bizony képes annyit adni magából a férfinak, hogy az már túl sok is legyen vagy hogy milyen érzés felkínálkozni vágytól túlcsordulóan és elutasításban részesülni, a testünk elutasításában. A kedvencem pedig, hogy az illatos pinájáról énekel. Szerintem ez egy nagyon szép gesztus a részéről!

De pont ezért csinálnak belőle botrányhősnőt, és a prűd közönség kivonul a felvételről hangos kifütyülések közepette. Mert egy nő ne mondjon olyat a férfinak (nem egy férfinak, hanem a férfinak általában) hogy “a gerincem helyén nem a faszod áll”, a folytatásért pedig végképp boszorkányégetés jár, miszerint “a pina helyén pedig nem a szaporodás”! Pedig nem…

Tehát a felháborodottaknak ajánlom, hogy inkább menjenek el az egyik női magazin által szervezett “Run in stiletto-ra”, azaz tűsarkúbanfutóversenyre. ennyit a fjordokról.

A visszhangja 2007/07/23

Sosem a fájdalom miatt kívántam a fenekemre csapó tenyeret, és most, amikor megjegyzte, hogy milyen szép hangja van a csattanásoknak, elégedetten kínáltam tovább a seggem. Márcsak azért is, mert egy korábbi alkalommal én magam is ezért találtam izgatónak a dolgot. A tenyér okozta fájdalom egyébként meglepően erős tud lenni, de kellően nedves pinával ebből semmit nem lehet érezni, inkább csak tovább ingerel. Más körülmények között nem viselném, önmagában a fájdalom sosem érdekelt- persze más az, hogy izgalmi állapotban érdekes próbálgatni, mennyi az, ami még jól esik. De alapvetően ez sem jellemző.

Viszont egy békésen induló, együtt töltendő nap végére túlságosan begerjedve kétségbeesetten kerestük a megfelelő helyet a belváros szívében, ahol szabadjára engedhetjük a feltörni kívánkozó vágyakat. A nyílvános helyen történő szex pedig mindenki fantáziáját izgatja, miért is ne válasszuk egy kultúr hely kultúrált vécéjét. Furcsa, hogyha elérem a tudatmódosító hatású gerjedelmet, elfelejtem, hogy mások is vannak körülöttem, vagy legalábbis már nem érdekel többé. Csak vegyük már le az útban lévő ruhadarabokat, és már háttal neki támaszkodok a falnak, kitolva a fenekem. Korábban sosem éreztem így: nem számított semmi, csak magamban akartam tudni. Minden előjáték és udvarolgatás nélkül, csak azt akartam, hogy dugjon meg, hogy ne törődjön velem, ne finomkodjon, hogy még másnap is érezzem a pinámban a kemény farka nyomát -és kihűlni nem akaró helyét.

A bugyimat nem húztam le, fel se merült bennem, hogy kéne. Egyébként is egyre izgalmasabbnak tartom a különböző ruhadarabok viselését szex közben. Csak félrehúztam a tanga alig takaró részét, és a farka már belém is csúszott. Nem tudom, meddig tartott, az izgalmi szintet figyelembe véve nem túl sokáig. A kezét a falra támasztotta, épp a szám elé. Ösztönösen hajoltam oda és kezdtem nyalogatni az ujjait, az egyetlen testrészem, ami mindig el akarja foglalni magát valamivel. És ez a második helyezett a számomra legizgalmasabb pillanatok toplistán- persze erre az alkalomra értve.

A dobogós pedig csakis az a finoman csattanó hang lehet, ami a csempézett helység szűk falai között különösen izgalmasan visszhangzott. Biztosan kipirsodott a fenekem a tenyere alatt, de csak a hangjára figyeltem, ami a bőrünk találkozásakor csiklandozta végig a gerincem, és csak nyögni tudtam és nyögni akartam, mert túlságosan felizgatott, amit a testem (és lelkem) kapott…

Utólag sokkal higgadtabban, sokkal jobban elhúzva tudtam önkielgítés közben újrélni az egészet. És kicsit azóta is sajnálom, hogy az aznap viselt ruhám hátulján két hosszú, övnyi széles szalag lóg, amik összekötésével jobb tartása lesz a ruhának. De amik több mint tökéletesek lettel volna a csuklóim hátam mögött való összekötözésére is, ez pedig az egész dugásunknak adott volna jobb tartást… De majd legközelebb.

Nyilvános–titokban 2007/04/29

Nagyon kedvemre való az intimitás határainak feszegetése, hogy meddig tartozik csak kettőnkre ( esetleg hármunkra, négyünkre… stb.) a “játék”, és mikor vonódnak bele mások is, többé- kevésbé akaratlanul és óhatatlanul. Nem az exhibicionizmusomról van itt szó, nem feltétlenül provokatív és figyelemfelkeltő módon művelem, amit művelek, de valóban izgalmassá teszi, hogy esetleg valaki megláthatja, ha a férfi keze a fenekembe markolt, melleim közé csúszott… stb. Viszont a magamutogatásnál hangsúlyosabb összetevője az efféle jeleneteknek, hogy egy szokatlan, ágyon és házon kívüli módon érek a másikhoz úgy, ahogy mások előtt nem illik. És, hogy mivel nem illik, úgy kell tennem, hogy mások ne is vegyék észre. A közös titokban mindig van valami többlet, egy kis cinkosság, ami még inkább előhívja a kisördögöt. De a titok is addig érdekes, amíg titok. A közönséges egymásnak esésből, mint például a zsúfolt metrón a tömeg arcába csókolózásból hiányzik a játékosság. Ellenben, egy baráti találkozón, egy bulin, a moziban egy filmet nézve, az autóban utazva… stb. más a helyzet.

Amikor épp egy komoly beszélgetést folytatok, a férfi lába pedig az asztal alatt felcsúszik a combom mentén a pinámig, mire összezárom a combom lányos zavaromban, a cserébe kapott csípés okozta fájdalomtól pedig igyekszem nem felcsattani, és mindeközben a mondandómat úgy kell alakítanom, hogy a beszélgetőpartner mindebből semmit ne vegyen észre, az játék- színjáték.

Amikor egy összejövetelen a férfi érintését kergetem, ő pedig körülöttem forgolódik, és nem megy el úgy mellettem, hogy ne simítson végig a fenekemen, vállamon, nyakamon, arcomon, és mindezt olyan diszkréten, hogy a többieknek ne tűnjön fel, akkor az játék.

És amikor a moziban ülöm végig a filmet úgy, hogy a férfi keze a pinám-on/-ban matat, a filmre csak részletekben emlékszem, a bugyim a nadrágomat is átnedvesíti és közben még a sorunkban ülők miatt a sóhajtásokat is vissza kell fognom, akkor az megint játék.

A kávézó sarkában megbújva, háttal a teremnek ülve tűrni a férfi kezét a mellemen, a számba csússzanó ujját…stb. és figyelni az arcán a titokzatos, kacér mosolyt, amiből nem tudom eldönteni, hogy a pincér mégcsak közeledik felénk, vagy csupán két lépésre van, de élvezni a feszültséget és nem zavarba jönni, bízni benne, hogy vigyáz rám és az önbecsülésemre, az szintén játék.

És vágyott játék, a túl komolyan vett dolgok elöli menedék.