Édes otthon 2010/02/09

Nem tudom, mi bújt belénk, de egész este ölelgettük egymást megállás nélkül. Jó érzés volt. Néha úgy hiányzunk egymásnak ilyenkor, ha egész nap nem találkozunk. Mondtam neki, hogy legalább egy órán keresztül nyalja a punimat. Ő meg elképedt, hogy egy óra?! Aztán mondtam, hogy nem úgy van az, hogy akkor egy órán keresztül teljes gőzzel és fulladásig, csak apró, pici nyalintásokra vágyom, lágy csókokra, puha harapásokra. És közben megmutattam a száját nyalogatva, hogy mire vágyok. Amikor félálomban bemásztunk az ágyba, már rég elfelejtettem, mikről beszélgettünk néhány órával azelőtt még éber állapotban. Ő viszont nem, és bemászott a takaróm alá alulról, és nagyon-nagyon lassan hozzákezdett. Nagyon finom volt. De az álmosságom legyőzte a vágyaimat. Amit ezúttal nem sajnáltam, mert én még sosem éreztem ilyet. Azt kívántam, maradjon a combjaim között egész éjjel, és ugyanerre a finom simogatásra szeretnék ébredni. Másképpen vagyok én az őfarkával, mint ahogy ő a puncimmal, mármint ahogy én érzem. Nekem nagyon természetes, hogy odabújok a farkához és ez megnyugtat engem, ellazít, biztonságot jelent. Nyalás közben nem szoktam ezt érezni. De most igen. Pontosan ugyanaz a jóérzés árasztotta el a testem és a lelkem, amit a farkába bújva szoktam érezni. Szépeket álmodtam.

A csábító naplója 2009/03/27

Az ágyon heverésztünk. Pár perce még aludt, de nem tudtam kivárni, hogy felébredjen, úgyhogy megcsiklandoztam a száját. Ásítozva beszélgettünk és a mellem simogatta közben. Úgy döntöttem, kezdeményezek, és félrehúztam a melltartóm a pulóverrel együtt a bal mellemről. Tetszett neki, hogy a mellbimbón összeráncosodott és keményen ágaskodott a meleget adó tenyere felé. Azt mondta, nem szabad bedőlni egy mellbimbónak. Odanyúltam, hogy az ujjait összeszorítsam rajta. Szeretem, ha a mellbimbómba csípnek, vagy húzkodják -ilyenkor mindig gyönyörködöm a finom, komótos ringásában, mintha az anyaföldet mozdítaná az a kéz. Tovább beszélgettünk, de semleges dolgokról. Nem kértem, hogy szorítsa erősebben, vagy húzza jobban, de a kezemmel mutattam az irányt. És be kellett húnynom a szemem, mert már magába akart szívni a lustán ébredező vágyunk. Láttam, hogy a csípőjét ütemesen a takaróba fúrja. Játszani támadt kedvem. Mivel egymással szemben feküdtünk, de a fejünkkel átellenben, úgy döntöttem, hogy a szó szerinti játékkal csábítok tovább. Megszabadultam a ruháimtól, és a kezem a pinámra csúszott. Simogatni kezdtem, széthúztam az ajkait, mutogattam neki, mindezt karnyújtásnyira az arcától. A térdem környékét nyalogatta és pislogás nélkül figyelte a kezem mozdulatait. Közelebb toltam magam, ő is közelebb nyomakodott. Elérte volna a pinám, de leragadt a combom belső részén. Tovább nyaldosta a bőröm. Most akkor ki játszik kivel? Elvesztettem az öntudatom, hirtelen a szájába akartam dörgölni a vággyal átitatott pinám, de most ő nem fogadott. Egészen föléhajolt a szájával, és éreztem a forró leheletét a csiklómon. Nem tudtam kivárni, ő sem. Belenyalt és belefalt. Káprázatos volt. És arra gondoltam, akkor és ott, hogy én is puncit akarok nyalni. Mert ez a világ legizgalmasabb dolga. Ő akarta ennyire, vagy én vártam túlságosan? Mintha magamévá tettem volna a vágyát, és már helyette, vagy vele együtt, vagy az ízlelőbimbói által akartam belekóstolni végre abban a csodába, ami bennem lüktet.

Továbblépés 2008/10/26

Napokra elakadtam ezzel a bloggal és a hozzáállásommal. Bűntudatom volt, amiért meg akarok bántani egy másik nőt az írásommal, de nem azért, mert meg akartam bántani, hanem azért, mert tulajdonképpen leszartam, hogy neki ez majd rosszul esik. És mérges voltam, mert úgy éreztem, nem szabad azt írnom, amit tényleg gondolok. Aztán szembesültem azzal, hogy nem olya nehéz ezen felülemelkedni, és könnyedén írni, amit csak akarok. Persze addigra némileg csillapodott bennem a megvetés és szánalom okozta keserűség, úgyhogy nem is írtam semmi csúnyát. Nem hiába a háromszoros kreatív blogger címem. (Ha-ha.) Pirospont. Már csak azt kell belátnom, hogy az írásom akkor jó, amikor megfelelő távolságba kerülök a tartalmától (ezt egy nálam íróbb költő magyarázta el kedvesen), és nem személyes ügyként kezelem. Még akkor is, ha azt írom, ami én vagyok. Tudatosabbnak kell lennem.

Valahogy így lehet az orgazmussal is, ami mostanában nagyon nehezen megy. De amikor a fentiek után bemászott a combjaim közé, nem a farkával, a nyelvével, azzal a felkiáltással, hogy “csorog a nyálam!”, valami jó történt velem. Nem tudom, mi változott meg, és bennem, vagy a kettőnk viszonyában változott-e meg, de azt éreztem, hogy jó és egyre jobb, amit a nyelvével súgdos. És nem akartam hinni a pinámnak. Pedig tényleg megtörtént. A réges-régen elvesztett orgazmusom egyszercsak feltört belőlem és a szájában áradt szét. Nem tudom, hogy illik-e ennyire örülni valaminek, ami “csak egy orgazmus”, de azt hiszem mindketten boldogok voltunk tőle. Utána sokáig csak mosolyogtunk egymásra csillogó szemekkel. A legjobb nem várt fordulat…

Végre… 2008/09/16

Frissen gyantázott puncival készültem a randinkra. A szőr-kérdésen már túl vagyunk, de mindketten szeretjük a pihe-puha csupaszságot, és kedvesM ilyenkor szinte kötelezően felveszi a nyalást a programok listájára. És ez ellen nekem semmi kifogásom sincsen. Elég sokáig tartott, és még mindig nem értünk a végére, de legalább már tényleg tudom élvezni, ha a szájával kényeztet. Hazafelé eszembe jutott a legeslegelső szexuális élményem, ami egy nyalásból állt, amit én nem viszonoztam (később sem), viszont elképesztően nagyot élveztem tőle. Az jutott eszembe, hogy azért, mert akkor csak én voltam, egyedül én, és a serdülőkorral járó tomboló hormonjaim, amiket nem tudtam magaba fojtani és egy csetolalon megismert sráccal való találkozáskor egyszerűen nem tudtam, nem akartam már nemet mondani. Meg kellett történnie, magától értetődő volt, és nagyon egyszerű. Én csináltam, a fiú személye teljesen mellékes volt, még a nevére sem emlékszem. Csak arra, hogy amikor felnéztem, és láttam a mohóságát, megkérdeztem, hogy nem fog belefulladni? Erre ő annyit mondott, hogy nem baj, az szép halál lenne. És aztán rejtélyes módon elélveztem.

Később már nem sikerült, valahogy tudatos lettem, valahogy elveszett az a “nagyonvágy” és mindig tudtam, hogy ott van egy másik, akinek talán nem is kéne ott lennie. Sokat próbálkoztam, de sehogy sem sikerült. Panaszra nincs okom, mert roppant lelkes úriemberekkel volt dolgom, akik mindent megtettek a boldogságomért, de mégsem találtam az orgazmusom. Végül pedig már a nyalástól is idegenkedtem, mert nem hittem benne. Mostmár más a helyzet, szeretem, és egyelőre ritkán, de kérem, jól esik és orgazmus közelbe hoz. Elélvezni még mindig nem sikerül, pedig nagyon ügyes nyelvM van, és élvezem is a dolgot. Csak most megint nem én vagyok, mert ketten vagyunk, ő is ott van és ő kifejezetten számít. Valahogy vissza kell találnom a kiindulópontba, de fogalmam sincs, hogyan. Csak azt tudom, hogy a szájába akarok élvezni.

A különleges póz 2008/07/20

Mindeddig közömbös volt számomra a nyalás, mert közben folyton csinálni akartam valamit, és bár nem esett rosszul, mindig azt képzeltem, hogy a férfi már bizonyára unja, tehát nem tudtam, de nem is akartam különösebben élvezni. Azért kedvesM kitartóan próbálkozott újra és újra, hatalmas lelkesedéssel, de elnézve a fülig lucskossá vált arcán a mosolyt, mindig az jutott eszembe, hogy ő jobban élvzte, mint én. Persze ez a mosoly már engem is bizsergetve érintett. Aztán még a köztudatban 69-es pózként ismert figurára is rá akart venni, amitől nagyon zavarba jöttem, mert hogy üljek a szájára, hiszen úgy teljes rálátása nyílik a pinámra, a fenekemre, beléjük is fulladhat és ki tudja, milyen látványt nyújtok premier plánba. De rászántam magam, és először hasonlóan reagáltam, mint korábban és le akartam mászni róla kis idő után, de ő visszahúzott és folytattuk. És már csak a farkára figyeltem és a szopásra, az, hogy közben ő meg engem nyalt, kifejezetten tetszeni kezdett, mert egyébként is úgy szeretem szopni, ha közben simogatja a pinám.

Pár nappal később azon vettem észre magam, hogy folyton erre gondolok, és újra akarom sokszor és sokáig. Fel is vetettem a dolgot, hogy neki is van-e még kedve ahhoz a különleges pózhoz, és ő boldogan lelkendezett. Valamiért különleges póznak hívjuk, amitől még jobban szeretem, olyan, mintha csak a miénk lenne, persze csak azért, mert most el vagyok bűvölve tőle, korábban meg nem voltam, így a mosthoz kötődik. Vagy mert különleges érzéssel tölt el, amikor figyelem, ahogy elnézegeti a pinám és megállapítja, hogy nahát, mennyire szép…

Nyitnikék 2008/04/28

Süt a nap, kék az ég, csiripelnek a madarak és dúlnak a csókos ütközetek. Érdekes, hogy milyen fontos lett a csók és mennyire háttérbe szorult az ajkaim egyéb testrészek iránti vágyódása. Na nem azért, mert már nem szeretek szopni, erről szó sincs! Csak valahogy átértékelődtek az értékek. Azt beszélik, hogy a csókban kifejeződő vágy a legszemélyesebb, lehet, hogy tényleg így van. A top 5 listára felkerült az első éjszakai összetalálkozás is, ami valahogy úgy zajlott, hogy félálomba a férfihoz bújtam, aztán némi kölcsönös simogatás és tudattalan fészkelődés eredményeképp valahogy belém csusszant, de nagyjából ezzel egy időben újra álomba szenderültünk. Szeretem ezt a képet, megnyugtató volt félálomban egymásra találni.

Ugyanakkor nem térek magamhoz lányos zavarom miatt, hogy mi a fenéért lettem ennyire szégyellős hirtelen, és nem jellemező módon az “ülj a számra” kérés hallatán. Ótejóég! Pedig olyan szépen kérte és annyira felvillanyozott már önmagában az, hogy kér. De a nyalással egyébként sem vagyok baráti viszonyba, ez a póz pedig különösen idegen tőlem. Nyilvánvalóan buta dolog ez, és nem okozott egy pillanatnál hosszabb fennakadást a visszautasításom, de kicsit szomorú vagyok. Olyan egyszerű dolog, és mégis ez a tabu számomra. Érthetetlen.

Nyelvjáték 2007/08/18

Ágynakesésem okán csakis a passzív nyalás jöhet szóba témakén, amit egyébként az orális szex fontos részének tartok, de nő létemre és szégyenszemre még egy betűt sem írtam róla. Tulajdonképpen valószínűleg azért, mert nekem mégsem annyira fontos. Félreértés ne essék, még soha nem kezdtem élénk tiltakozásba, amikor sor került rá, csak épp furcsán érzem magam közben.

Amikor legelőször volt benne részem, egyrészt vártlanságából, másrészt ösztönösségemből fakadóan, hatalmas orgazmus lett a vége. De azóta sem tudtam ennyire kikapcsoolni az agyam. Az a bajom vele, hogy túlságosan elkényelmesít, háttérbe szorít, amikor én aktívan akarok ténykedni és részt venni a szexben. Eleinte pedig, amikor tapasztalatlan voltam, de már tudatosan fogtam fel a dolgot, ténylegesen zavarba jöttem tőle. Azt hiszem, ez már elmúlt -bár elég rég nem volt idegen partnerem.

A folyamatos próbálkozás, hogy akkor mégis hogyan kéne csinálni, jelenleg is zajlik. A klasszikus 69-es póz engem kifejezetten idegesített. Nem értem, hogyan tudnék a saját élvezetemre és a másikéra is koncentrálni, már csak azért is, mert az én részemről a szopás, mint olyan, annyira fontos és teljes mellbdobással végzett dolog, hogy közben nem is igénylem különösebben az izgatást, pláne nem nyelvvel.

Izgalmas viszont a hanyatt fekvő férfi szája fölé térdelni vagy guggolni. Meglepett, hogy jól éreztem magam ebben a felállásban, mert korábban úgy gondoltam rá, hogy ez tőlem idegen. És alpvetően az is. De volt olyan partnerem, aki rávett, én pedig szerettem így. És szeretem így, anélkül, hogy erőltetném másokkal, viszont magát a nyalást sem szoktam különösebben erőltetni.

Aztán ott van a klasszikus helyzet, amikor én fekszem hanyatt szélesre tárt combokkal. Nincs különösebb érzelmi töltet bennem, amiért velem leggyakrabban így történt és gondolom történik. Valószínűleg a kényelmessége és a hagyományossága miatt van. Na meg ezt a legkönnyebb feldobni, ami már a fantáziám érdeklődését is felkelti. Például az olyan apró gesztusok miatt, hogy lenyúlok és én, a saját kezemmel húzom szét a pinám a behatoló nyelvnek, vagy épp a magamba dugott ujjam kínálom fel kóstoló gyanánt a férfinak, de ugyanez akár fordítva is igaz, mármint, hogy az ő benedvsített ujja köt ki az én számba.

Bevallom, nem tetszik a népszerű pornó jelenet, mely során a nő pinájára köp a színésztársa, viszont nagyon izgalmas érzés ha hideg, és pláne ha szénsavas vizet csorgat rá a szerető, a merészen pinámra kanalazott fagyi pedig szintén kedves emlék marad. Hogy a nyalóka bevetését ne is említsem!

A popsinyalás viszont nagyon érdekes, roppant szemtelen és szemérmetlen dolog, mindemellett pedig elképesztően izgató. Sosem hittem volna magamról, hogy élvezni fogom, de sajnos vagy szerencsére igazán és őszintén szeretem. Talán azért, mert önbizalommal tölt el, hogy a (mindenkori szeretőm) szó szerint még a seggemet is kinyalja…