A szexi cipő 2008/11/03

Nem hittem volna, hogy komollyá válik a szándékom, miszerint veszek egy szexcipőt, de vettem. Aztán valahogy elkezdtük használni is, elég ritkán különben. Pasinak nagyon tetszik. Igazából nekem is. Klasszikus tűsarkú topán, fekete és lakk. Amikor először felvettem, titkárnő szerepbe bújtam és az asztalra hajolva dugtunk. Legutóbb rendelésre érkezett kurvává változtatott a cipő. Most csak bedobtam a cuccok közé, vagyis előtte megkérdeztem, vigyem-e a Cipőt. Persze. De tudod melyik cipőre gondolok? Hát…a szexire. Igen, a gyermeteg lelkű kedvesM…

Végül neki lett igaza: sajnos egész hétvégén túl sokan voltak körülöttünk folyton ahhoz, hogy mindenféle játékokba bocsátkozzunk. Azért egyszer belebújtam, amikor éppen étterembe indultunk randevúzni egy vacsira. Meg is kaptam a dicséretet, hogy milyen szép. Szerintem egy nő lelkének mindig jót tesznek az efféle bók-bonbonok (vagy labdacsok). Aztán később látom ám, hogy a tűsarokkal játszadozik és a farkához nyomogatja a cipőt, egészen belemerült a játékba. Mondom, figyelj, én most ezt itt hagyom, de… -Jó, nem fogom. -De nyugodtan, csak ne a lakk részt kend össze vele. Összemosolygás. Tulajdonképpen akkor se haragudnék, ha összekenné, olyan imádnivaló volt kezében az aktuális játékával. Inkább felizgatna vele.

Kell(?)ékek 2008/06/04

Ledöbbentem a húgom azon megnyilvánulásán, hogy miért vásárolok különféle szexuális izgalmat fokozó ruhadarabokat, hiszen az ő kapcsolatában anélkül is mindig megy. Nem nyitottam vitát, mert alapvetően különböző a hozzáállásunk (és mert semmi köze ahhoz, hogy én kivelmikorhogyan). De azt szűrtem le megjegyzéséből, hogy az ő (és ezek szerint más nők) fejében az a kép él, hogy akkor kell bevetni a csipkét, a selymet, combfixet, a tűsarkú cipőt, a vibrátort, a gésagolyókat, a nyalókát, a tejszínhabot, a korbácsot, stb. – kinek milyen az ízlésvilága -, ha amúgy nem működik a szex. Szerintem ez a legnagyobb baromság. Persze működhet a dolog, pár pillanatig, mert a férfi is állatból van és nem tud uralkodni az ösztönein, de pontosan tudja, hogy csupán kétségbeesett női cselszövésről van szó, amit a szerető szerep sokzor megkövtel.

Mivel a szerető szerephez kapcsolom a dolgot, eleinte zavarba ejtett bármiféle ruhadarabot kettőnk közé húzni. Egyrészt, mert hirtelen feleslegesnek tűnt minden más, ami rajtunk kívül állt, másrészt pedig a régi (szép) időkre emlékeztettek ezek a dolgok. Aztán lassacskán -és apránként- visszacsempésztem, -tünk mindenféle ínyencséget a legnagyobb örömünkre. A szex a kiegészítők nélkül, önmagában is szuper, de miért ne gyarapítanánk a nem mindennapi élménytárunkat, amikor olyan kellemesen bizsergető érzés felidézni a nyögést, amit a kedvenc tűsarkú lakkcipőm, -je láttán hallatott. És még csak különleges alkalom sem volt.

Luxus 2008/02/26

Volt néhány felesleges percem, mert úgy tűnik még nem ismerem elég jól az órát és hamarabb indultam itthonról, mint kellett volna. Gondoltam, cipőboltokban töltöm el. És azt is gondoltam, hogy mennyire jó lenne venni végre egy klasszikus, fekete tűsarkú cipőt. Amit persze nem hordanék sosem és sehol, az ágyat (vagy a szex egyéb színtereit leszámítva), mert nem vagyok olyan mazochista, hogy 10centi plusszal kínozzam magam. De nem túlzás egy “szexcipőt” tartani? Mármint külön cipőt, ami csak kellék… Ezt a gondolatot mindig elhessegettem és azzal vígasztaltam magam, hogy majd akkor, ha elköltözöm itthonról stb. Most mégis eljátszadoztam a gondolattal, hogy a kasszához fáradok egy pár lakkcipővel. A felesleges percek viszont gyorsabban teltek, szerencsére (vagy sajnos)… Szóval cipő (egyelőre) nincs, dolgozzon a képzelet…

Napom 2007/06/04

Szülinapom alkalmából és hangulatomnak megfelelően magassarkú cipőben indultam dolgomra. Késésben voltam, így felmerült az autóval gyorsabb verzió lehetősége és igénye. Megjegyzésemre, miszerint “te vezetsz, mert ebben a cipőben nem tudok”, édesapám mosolyogva kezdte mesélni, hogy külföldi munkaútjáról hazatérve hozott a repülőtérről reklámújságokat, amiket az ő 2-3 éves kislánya csillogó szemekkel lapozgatott rongyossá és látszólag sosem tudott betelni a benne talált tűsarkú cipőben pózóló nők képeivel.

Így hát a nap végén mi mást is kaphattam volna, mint a gondosan kiválasztott magassarkú papucsot. Amiben persze sem városi rohangálás, sem éjszakai bulizás, sem vezetés…, sem semmi nem lehetséges, kitartóan legalábbis, de azért kellett. Meg 20 év is, hogy a cipőfetisizmuson felszínre törjön.

 

Boldogat.

Részletkérdés 2007/03/30

Egy internetes ismeretség volt: valami korábban nem tapasztalt, valami figyelemfelkeltő, valami izgalmas, valami, ami épp foglalkoztatott. Köszönt, elkérte a számom azzal a megjegyzéssel, hogy akkor ő most felhív, 30 percet kapok, arról beszélhetek, amiről csak akarok, a végére tudni fogja, egymást keressük-e. És akkor én egy idegennek megadtam a számom mindenféle előzmény nélkül, beszéltem fél órán keresztül- fogalmam sincs miről, nagyon zavarban voltam. De valószínűleg a fenekemet érő első tenyércsapásokról meséltem. (Mert erre volt kíváncsi, illetve, hogy hagyom-e magam, szükségem van-e erre és milyen hatással van/volt rám.)

Nagyon kislány voltam, lázadás mögé bújtatva az önbizalomhiányomat és a saját magam előtt fel nem fedezett nőiségemet. Acélbetétes bakancsot hordtam, mert szerettem, megjegyzem, önazonos cipőm volt akkoriban. Nem akartam változtatni sem, biztonságot jelentett, hogy egyfajta szubkultúra stílusjegyeit magamra ölthettem. Ő azt mondta, tűsarkú cipő kell, és el sem tudja képzelni, hogy egy bakancs bármiféle nőiességnek teret hagyhat. Haragudtam rá ezért, fel voltam háborodva, ő csak egy idegen, aki minden este 22:10-kor, Kis herceg analógia szerint felhív és napról napra próbál megszelidíteni. Miért hagyom, hogy összezavarjon?

Pár héttel később cipőt vettem, jártam a boltokat. Tél volt, és arra gondoltam, nem hordom a bakancsomat többé. (Persze, hordtam.) De az egyik boltban végignéztem a tűsarkú cipősoron és izgalomba jöttem. Nem tudtam mi bújt belém, de hevesebben vert a szívem, próbáltam leplezni, hogy zavarban vagyok, de nem hinném, hogy sikerült. Mindenesetre, levettem egy fekete (és valamilyen fehér színű mintával díszített) tűsarkú, hegyes orrú cipőt, belebújtam. Büszke voltam; alig vártam, hogy este legyen és elmesélhessem neki, remélhetőleg örömet okozván ezzel; de szégyelltem is magam, mert nem én voltam az, olyat csináltam, amit korábban még nem és ez nevetségesnek tűnt. Ő is épp ezt mondta, a “szűz lány a szexshopban” hasonlattal kiegészítve. Megjegyeztem, hogy azt hittem, örülni fog és büszke lesz rám. Csak nevetni kezdett és hozzátette: nagyon boldoggá tettél.

… Aztán a bakancs szép lassan lekopott, de a magassarkú cipőkig még várni kellett önmagamra. Egy napon viszont már nem volt kérdéses, hogy melyik csizmát fogom megvenni. Furcsa, hogy a részletek mennyire fontosak. Hogy mennyit változik az önbizalmam, a tartásom, a hangulatom, ha a metróperonon csendben várakozó emberek előtt végigsétálok a kopogó csizmámban és tudom, hogy mindenki odanéz- de már akarom is, hogy nézzenek.