Hagyományból. 2007/12/21
Az ünnepi láz már kiürítette a szorgosabbak pénztárcáit, megfosztotta őket emberi mivoltuktól, mindent terhessé, nyűgőssé és kínossá tett. A boltokban farkastörvények uralkodnak, az ár-érték viszony átalakul. Még szerencse, hogy meg lehet állni és megmosolyogni a fehérneműk között ügyetlenül, de lelkesen válogató férfiakat, és persze roppant mód irigykedve gondolni a kitüntetett célszemélyekre.
Azért a vásárlás összességében mindig több energiát, mint pénzt von el tőlünk, talán az ajándéknak is ettől lesz értéke egyáltalán. Én részemről imádom az ajándékokat, és nem érdekelnek azok az álláspontok, hogy a szeretetről szól az ünnep, a családról, az együttléről… igen, nyilván ezekről is. De nincs jobb dolog, mint a fa alatt kutatni az ajándékok között és letépni a csomagolópapírt meg a masnit. És éppen ez az, ami az év többi napján hiányzik, együttlét meg család az mindig van. A “kötelező” pihenés viszont tényleg jó, hogy kicsit úgy lehet tenni, mintha semmi nem számítana. Vagy inkább igazolni magunknak, hogy máskor számít…
Maga a megszólítás aktusa kicsit idegen tőlem, és nem hiszem, hogy gyakran megismétlődne, de gondoltam, boldog ünnepi pillanatokat kívánok “kedves olvasóimnak”.


Hozzászólások