Winter Wonderland 2009/12/21

 

Előtört belőlem a gyermeki én. Azt hiszem, az lenne a normális, ha mindenkivel így lenne, mert csupa olyan dolog történik mostanában (télapó, ajándékok, csillagszóró, süti illat, hópelyhek…), ami felidézi a gyerekkori csodálkozásunkat és őszinte örömünket. Remélem, mindenkivel így van. Főleg a hóesésben és a fehér tájban. Előre sajnálom, hogy karácsonyra minden elolvad, hiszen az első havazást az ember olyan nagy reményekkel várja. Jót tesz a szemnek és a léleknek, amikor minden hófehér. És amikor sétálni indultunk a puha hószőnyegen, az esti fényekben a kihalt városba, és önfeledtem rugdostam magam előtt a havat, pasi nevetett rajtam. Azt hittem kinevet, mert ő nem mindig szokta érteni, hogy miért tesznek engem boldoggá ilyen dolgok. Aztán a fülembe súgta, hogy meg akar dugni a hóban. Közben havat akar tömni a  számba. És én úgy szeretem, hogy én lehetek mellette, és olyan megnyugtató, hogy ő sosem közhelyes.  

A csábító naplója 2009/03/27

Az ágyon heverésztünk. Pár perce még aludt, de nem tudtam kivárni, hogy felébredjen, úgyhogy megcsiklandoztam a száját. Ásítozva beszélgettünk és a mellem simogatta közben. Úgy döntöttem, kezdeményezek, és félrehúztam a melltartóm a pulóverrel együtt a bal mellemről. Tetszett neki, hogy a mellbimbón összeráncosodott és keményen ágaskodott a meleget adó tenyere felé. Azt mondta, nem szabad bedőlni egy mellbimbónak. Odanyúltam, hogy az ujjait összeszorítsam rajta. Szeretem, ha a mellbimbómba csípnek, vagy húzkodják -ilyenkor mindig gyönyörködöm a finom, komótos ringásában, mintha az anyaföldet mozdítaná az a kéz. Tovább beszélgettünk, de semleges dolgokról. Nem kértem, hogy szorítsa erősebben, vagy húzza jobban, de a kezemmel mutattam az irányt. És be kellett húnynom a szemem, mert már magába akart szívni a lustán ébredező vágyunk. Láttam, hogy a csípőjét ütemesen a takaróba fúrja. Játszani támadt kedvem. Mivel egymással szemben feküdtünk, de a fejünkkel átellenben, úgy döntöttem, hogy a szó szerinti játékkal csábítok tovább. Megszabadultam a ruháimtól, és a kezem a pinámra csúszott. Simogatni kezdtem, széthúztam az ajkait, mutogattam neki, mindezt karnyújtásnyira az arcától. A térdem környékét nyalogatta és pislogás nélkül figyelte a kezem mozdulatait. Közelebb toltam magam, ő is közelebb nyomakodott. Elérte volna a pinám, de leragadt a combom belső részén. Tovább nyaldosta a bőröm. Most akkor ki játszik kivel? Elvesztettem az öntudatom, hirtelen a szájába akartam dörgölni a vággyal átitatott pinám, de most ő nem fogadott. Egészen föléhajolt a szájával, és éreztem a forró leheletét a csiklómon. Nem tudtam kivárni, ő sem. Belenyalt és belefalt. Káprázatos volt. És arra gondoltam, akkor és ott, hogy én is puncit akarok nyalni. Mert ez a világ legizgalmasabb dolga. Ő akarta ennyire, vagy én vártam túlságosan? Mintha magamévá tettem volna a vágyát, és már helyette, vagy vele együtt, vagy az ízlelőbimbói által akartam belekóstolni végre abban a csodába, ami bennem lüktet.

Szemlélődés 2009/02/10

Megnézzük a nőket, amikor együtt vagyunk. Nem úgy, hogy erről szólnak a randik, csak néha, ha kedvünk van. Ha valami zsúfolt vagy puccos helyre megyünk. Ha az esténknek túlfűtött hangulata van. Csak figyeljük a felvonuló nőket és megvitatjuk, melyiküket csábítanánk el szívesen pár édes órára. Ahogy telik az idő, egyre izgatottabbá válunk tőle. Az egyik kedvenc előjátékunk. Pedig nem azért csináljuk, mert komolyan felmerülne, hogy meghívjunk valakit magunk közé. Fantáziálunk róla, de komolyan egyikünknek sincs igénye másikra. Az, hogy együtt csinálunk ilyesmit, mámorító érzés. Valahogy ilyenkor sokkal erősebben tudatosodik bennem a kapcsolatunk. A kettőnk egysége. Egy olyan egység, ami mindig ott van mögöttünk, de tényleg igaz, hogy hajlamosak vagyunk ezt túlságosan természetesnek venni, miközben olyan természetes, hogy így vagyunk. Csak könnyű elfelejteni, hogy milyen volt nélküle, mert mindent áthat a jóérzés. És ahogy ez a jóérzés hirtelen elárasztja a kalandos esténket, az utánozhatatlan. Talán olyasmi, mint amikor azt hiszed, hogy zuhansz, de ráeszmélsz, hogy ott van a hátadon egy ejtőernyő, úgyhogy nyugodtan élvezheted a repülést. És mi boldogan repkedünk nőkről párokra, párokról nőkre, miközben boldoggá tesz minket az érzés, hogy közben egy pillanatra sem engedjük el egymás kezét. Aztán jöhet a szex.

Beszélj hozzám… 2008/10/19

…kérem olyan sokszor kedvesMet. Nem hiába a többéves telefonszex kapcsolat a hátunk mögött. Ez a szerelem sosem született volna, ha nem tudunk kimondani mindent. Amikor találkoztam vele, a szabadsággal nyűgözött le, amit a számba adott. Mindent elmondtam, mindent elmondtunk. Kicsit sajnálom, hogy ezek a telefonbeszélgetések nem voltak rögzíthetőek, mert többezeroldalnyi csodás, érzéki, merész, perverz, kedves és gonosz erotika született volna belőle. Érdekes, hogy sosem ragadtunk a cset bezárt világába, én mindig is ki akartam húzni onnan. Nem őt, magamat, ő meg bizonytalankodott, hogy velem tartson-e. Nem tudom, hogy őt élveztem, vagy magamat akkoriban. És nem tudom, miért bírt olyan óriási jelentőséggel a beszéd. Hogy halljam a vágyaimat és hallassam az övéit.

Most is imádom, amikor játszunk, és szerepekbe bújunk. Szöveget írunk és mondunk, egymás szájába. Nem tudom, hogy el is hisszük-e, nem a valóság a lényeg. Sokkal inkább a valóságtól való elrugaszkodás. Az a fajta bizalom, hogy lehetek bárki más, hogy tudok lenni bárki más, és mégis nekem szól, rólam szól és hozzám szól. Egyszerűen imádom, amikor beszélgetünk szex közben. Imádom azt is, amikor csendben és szerelmesen csókolózunk megállás nélkül, vagy épp lázasan és harapdálva nyögések közepette, de a beszélgetős esetek a kedvenceim. Mert a női orgazmus, mint tudjuk, fejben dől el, a szavai pedig éppen oda céloznak és az agyamat izgatják.

Behozta az újságot, csak ketten voltunk otthon. A falhoz döntött.

-Szóval a férjed nincs itthon?

-Bármelyik pillanatban megérkezhet.

-Akkor ne húzzuk az időt.

Ezt már úgy mondta, hogy lehúzta a nadrágja sliccét és elővette a kőkemény farkát.

-Ne is! Tudod, hogy nagyon féltékeny. Folyton azt képzeli, hogy megcsalom.

-Ó, milyen szemét alak, amikor te vagy a legtisztességesebb nő, akit ismerek!

Közben a nappali és a konyha különböző zúgaiban kerestük a legalkalmasabb helyeket, ahol dughatunk végre. És végül a szoba közepén guggoltam, hogy szopjam a farkát előbújtató,de amúgy teljesen felöltözött, aktuálisan az újságkihordó fiú bőrébe bújt kedveSMet. Stb., stb.

(További részleteket olvasóim érzékenységére, és hálószobatitkaink intimitására való tekintettel nem közlök. Viszont erről szembe jutott, hogy írnom kell a cmnf pornókategória gyönyöreiről a valóságban címmel, mert elképesztően izgató, ha a férfi feöltözve marad szex közben. )

Bugyijelentés 2008/09/15

Mindig meglep, hogy milyen nagy hatást lehet elérni kedvesMnél egy jól kiválasztott bugyival. Tulajdonképpen a vetkőztetés egyikünket sem hozza lázba és nem különösebben tartozik az előjátékaink közé, így ritkán marad rajtam a bugyim szex közben. Amikor viszont fent marad, akkor annak különlees funkciója lesz és egész biztos, hogy hátulról fogjuk csinálni, mert ő imád gyönyörködni a fenekemben olyankor, amikor a bugyit csak félrehúzzuk, és úgy hatol belém. Vannak is kedvenc bugyijai, és a lista ezúttal új taggal bővült. A toplista olyan darabokat tartalmaz egyébként, amik mind klasszikus értelemben vett “gyors menetet” eredményeztek. Az első egy nyitott tanga, amiről bizton állíthatom, hogy minden férfi kedvence, teljesen megőrülnek tőle és megvesznek érte. Ezt több nőtől is visszahallottam, én ugyan nem hittem el, hogy tényleg varázsereje van, de tényleg varázsereje van. A második egy fekete tanga, ami elöl áttetsző háromszög, hátul pedig a csípő oldalán kiinduló három vékony pánt, amik valóban nagyon csábítóan simulnak körbe, és a fenék vonala fölött érnek egybe és megbabonázzák a férfiszemet. A legújabb harmadik befutónk pedig a teljes egészében csipkéből álló franciabugyi, dehát nem is kell mondani, hogy miért. Tényleg ez az a fazon, ami minden fenéknek csodás formát ad, és ezt szex közben is érdemes megtartani. Aztán lehet, hogy az egész csak okoskodás, és a férfiak csak azt a mozdulatot szeretik, ahogy félrehúzzák az útból a bugyinkat, de akkor is érdemes jólöltözöttnek lenni. Még valami! Mert, bár már leszoktam a tangáról, leginkább ez a fazon alkalmas arra, hogy a férfi belemarkoljon az anyagba és csak húzza és húzza, hogy belevájjon a fenékbe és a pinába. Azt hiszem, ez a másik dolog, amiért nagyon érdemes bugyit viselni szex közben. Legalábbis nekem nagyon izgató, de úgy veszem észre, kedvesM is előszeretettel húzogatja, ha alkalma nyílik rá.

Játszótárs 2008/07/07

Régen volt egy mesekönyvem, ami nagyon elbűvölt azzal, hogy végtelennek tűnt. Attól, volt különleges, hogy minden x-edik oldal alján felkínált két lehetőséget a történet folytatását illetően, és megadott egy oldalszámot, hogy melyik esetben melyik oldalra lapozzak a folytatáshoz. Mindig izgalommal töltött el az olvasása (vagy talán felolvasása? lehet, hogy még nem is tudtam olvasni…), mert szerettem és vártam a döntési szituációkat, a saját történetemnek éreztem…

Reggel a férfi azt mondta, írhatnék rólunk, ahogy együtt haladunk oldalról-oldalra kettőnk közös (határozottan pornográf) mesekönyvében. Általában a mindennapi dolgok ügyében is úgy döntünk, hogy mindketten teszünk egy (vagy több) javaslatot, aztán közösen kiválasztjuk ki, hogy akkor hová menjünk, mit együnk, mit nézzünk meg a moziban és az ezekhez hasonló, az élet mesekönyvébe illően egyszerű játék-kérdésekben.

De szex közben is mindig ilyet játszunk. Azt hiszem, ikrek vonás, hogy hamar unatkozni kezdünk az egyhangúság hatására, még szerencse, hogy ez mindkettőnkre vonatkozik. Nagyon élvezzük az együttléteket, de ennek általában eljutunk mindig egy pontra, amikor tudjuk, hogy valamin változtatnunk kell, mert kezdünk monotónná válni. Ilyenkor az egyikünk mindig kezdeményez és a fantáziájának épp megfelelő alternatívát ajánl fel a folytatáshoz. Ezt előbb elképzeljük, alaposan végiggondoljuk, még meg is beszéljük, és ennek hatására a már éppen megunt pózba újra belegerjedünk, de az erotikus csevely, mint valami új és sokadik előjáték a helyzetváltást is előkészíti és felfokozott vággyal fordulunk át. De legtöbbször nem is változtatunk a felálláson, csak teret engedünk a fantáziánknak, hagyjuk, hogy a vágyaink összeérjenek, és az elcsépelt póz új élményket ad. Imádom, hogy az egész egy óriási fantáziajáték, hogy a fejünkben mindig több történik, mint a valóságban egyébként. Ami nem tudom, hogy lehetséges, mert a lepedőt mindig nedvesre izzadjuk…

Füstbe burkolózni 2007/07/27

Az anyám dohányzik, amióta csak az eszemet tudom, tehát a cigi mindig jelen volt a környezetemben. Ennek ellenére sokáig nem próbáltam ki, sőt határozottan elutasítottam, pedig a gimiben már minden barátnőm és barátom dohányzott, az egyetemről nem is beszélve. Az ő unszolásukra egyszerűen nem voltam hajlandó rágyújtani, viszont eljött az a pillanat, amikor már kíváncsi voltam. Azóta sem sikerült rászoknom, pedig alkalmanként kedvet kapok hozzá és elszívok egy-egy szálat, éjszakázáskor többet is.

Furcsa nekem, hogy a netes pornó oldalakon a fétis kategóriájú képek között találni dohányzó nőket, ugyanakkor kamaszkorom nőképéhez nálam is hozzátartozott a cigi. Úgy gondoltam, hogy a nagybetűs Nő combfixet visel, konyakot iszik, szipkába tűzött cigit szív, nappal alszik, éjjel él, és Simone de Beauvoir-t olvast, na meg a 21. század Jean-Paul Sartre-jával dug. A combfix mániám azóta egyre nagyobb kiadásokra késztet, de a konyak szagát sem bírom, viszont sokáig akartam egy saját szipkát, amiket bulikra tartogattam volna, amikor amúgy is bátrabban hangsúlyozom nőiségemet, a Monsieur pedig még várat magára.

Viszont határozottan van valami számomra erotikus jellegű a dohányzásban. Nem általánosan értem, a legtöbb dohányzó embert észre sem veszem, a családtagjaim és a barátaim pedig olykor kifejezetten idegesítenek, mert nem lehet oda menni, ahol tilos a dohányzás, és nem lehet nyugodtan beszélgetni sem, mert “menjünk már ki elszívni egy cigit”. Ez nekem már terhes. De néha egy-egy mozdulat, ahogy a szájhoz emeli valaki a füstölőjét, ahogy megszívja és a végén felizzik a parázs, ahogy kifújja a füstöt…stb. az igenis megmozgatja az érzékeimet. És magamon is szoktam érezni, hogyha megfelelő hangulatban és az éjszaka forgatagában rágyújtok, akkor szeretem kihasználni, hogy a cigi e számomra tetsző mozdulatok elvégzésének lehetőségét nyújtja. Valamint egy jó ideje már, hogy felfedeztem egy szegfűszeges dohányból készült és fekete papírba csomagolt cigarettát. Az illata, a színe és az íze is egyedi, mindenki felkapja rá a fejét, arról nem is beszélve, hogy nagyon jól passzol az év nagy részében hófehér bőröm és újabban tűzpiros körmöm színeihez.

A cigihez a viszonyom tehát kettős, ha zavar, akkor nagyon zavar, ha meg épp nem, akkor (játék)szer. A testem alapvetően elutasítja egyébként, kivéve ha rossz kedvem van. Olyankor tudom, hogy az agyam épp azért gondol a cigire, hogy mivel nem vagyok rendben fejben/lélekben, a szervezetemet is kezdjem el pusztítani vele. A dolog persze nem mindig ilyen drasztikus. Egyik alkalommal egy kévázóban ültünk a férfivel, aki túlságosan is aktív dohányos. Tulajdonképpen nem tudom, miért, de az ő társaságában mindig dohányzok én is. A beszélgetés közben, amikor épp rá akartam gyújtani, megelőzött és a dobozhoz nyúlva kivett egy szálat, meggyújtotta nekem és odaadta. Aztán telt-múlt az idő, egyszercsak felémnyújtotta a cigisdobozát, mintha meg akarna kínálni. Nem tudtam mire vélni először, de észbe kaptam, és megértettem, miért gyújtott rá nekem korábban- hogy: ” később tudjam a dolgom”. Ha az ember domináns hímekkel tölti az idejét, nagyon figyelnie kell ezekre a részletekre, hogy megfelelően tudjon reagálni, különben oda a játék.

Az eszményi férfivel kapcsolatban gondoltam sokáig a dohányzásra, mint eszközre. Tudtam, hogy milyen mélységesen megveti és elutasítja a cigizőket. Amikor nem figyelt rám, nem foglalkozott velem…stb, azon gondolkoztam, mivel hívhatnám fel magamra a figyelmét. Elképzeltem, hogy durcásan eléállok és rágyújtok. Egy jó nagy slukk után pedig a szemébe fújom a füstöt. Úgy képzeltem, hogy nem mondana semmit, csak pofon vágna vagy elkapná a csuklóm és a hátam mögé szorítva lökne az ágyra és tenne magáévá, nem törődve velem, semmivel… hogy aztán a végén mosolyogva bújhasson mellém. Nem tudom, mikor és miért merült mindez feledésbe, talán ő lett kevésbé eszményi vagy én lettem öntudatosabb, mindenesetre egykor még finom orgazmusok születtek ezekből a fantáziaképekből.

Gyöngyözgetés 2007/07/01

Új kincsre tettem szert, melynek megosztását feladatomnak érzem, hiszen igazán remek darabról van szó. Kedvenc és híres barátnőm javasolta, hogy szerezzek be egy gyöngyfüzért, mert ő is remek élményekben részesül általa, én meg ugye kifejezetten igénylem az újdonságok felbukkanását lányszobám zeg-zugaiban.

Bár anális ajzószerről van szó, először mégis a pinámba próbáltam ki. Legnagyobb örömömre pedig sokkal jobbnak tűnik a vibrátornál. Éppen kialakítása miatt, gondolom, hiszen egyrészt rugalmasabb, másrészt a gyöngyök közti távolság és a méretük növekedése egész másképp ingerel. Ami pedig esetemben külön előny-a csiklóm izgatásának elmaradhatatlansága miatt-, hogy a golyókba könnyebben kapaszkodik a pinám, és a gyöngysor egy adott nedvességi szint elérése után sem csúszik ki, szemben a farokhasonmással.

Természtesen a hátsó fronton is leteszteltem. Erről eszembejutott egy pozitív rádiós műsor kezdeményezés, valamelyiknap késő esténként kaptam el néha, lehetett jelentkezni, egy találomra kiválasztottnak pedig találomra elküldtek egy szexuális segédeszközt, és a műsorban megbeszélték a tapasztalatokat. Ilyenből (is)lehetne több! Pontosabban elérhetőbb… Most egyébként is a szexuális felvilágosodás forradalma foglalkoztat.

De visszatérve a lényegre, nem véletlenül indul a gyöngysor az egészen picitől és aztán még két ágon növekszik tovább fokozatosan. Korábban mindig az vette el a kedvem a popsizástól, hogy sokszor nem volt türelmem kitágulni a befogadott farokhoz, illetve, hogy a türelmetlenségből idegesség fakad, és ha a belsőzáróizmok egyszer összezárultak, akkor bármi is történik, nem engednek el és be többé. A gyöngyök viszont fokozatosan, átmenetekkel törnek utat maguknak. Nem kell megszokni őket, mert minden átmenet nélkül magamba tudom fogadni őket, és fájdalom nélkül élvezni a behatolást, ami most önmagában is izgalmassá vált a duzzadó- várakozó farok jelenléte nélkül- aminek kedvéért persze az ember nedvesedve tűri el a tágulással járó fájdalmat. Már csak egy olyan farok tulajdonosa kéne nekem, aki örömmel gyöngyözget velem…

Bőrbe vésve 2007/06/11

A stigmákat évezredek óta isteni jelnek tekintik, viselőjében pedig olyan embert tisztelnek, akivel csoda történt. De ateista világunkban már nem űzzük Isten mindenható mítoszát és a kisebb csodákkal is beérjük. A történelem úgy hozta, hogy megjelölve lenni szégyen, főleg most, amikor az “egyéniségek” korában vagyunk, a legfőbb érték pedig a függtelenség, amiért foggal- körömmel küzdünk.

De mindeközben néha találkozom valakivel, aki nyomot hagy rajtam és bennem. Nem is tudom, miért fontos ez. Ha látom a harapása helyét a nyakamon, a gyűrűje által bőrömbe vájt jelet, akkor jobban akarom, hogy hozzátartozzak. Vagy épp fordítva, vágyom, hogy megjelöljön, mert az övé akarok lenni. Természetesen a kollektív tudattalanunk mindent megmagyaráz, és nem is kelt meglepetést bennem, hogy büszkévé tesz egy esetleges “stigma” viselése és megmutatása. Azt hiszem, a sze(x)relem nyomai nem kevésbé szakrálisak, mint a krisztusi áldozatot jelentő testi jelek.

Talán az illúzió, hogy rajtam hagyta nyomát, ad jelentést, az amúgy akár brutalitásra is utaló sérüléseknek, és gondolom a szexuálpszichológusok már ebből a megközlítésből is megviszgálták a nőverés jelenségét. De akkor mégis hozzá tartozom, ha csak egyetlen percig is. Mert ezek a nyomok tényleg csak szimbolikusak, csak a “hecc kedvéért”- mondhatnám. Mégis értetlenül és nedves pinával álltam az először piros, aztán lassan liluló foltot simogatva a kézfejemen, felidézve a keze szorítását és azt, ahogy a gyűrűje a bőrőmbe vájódott. És ez azóta is újra és újra megismétlődik, és mindig boldoggá tesz, és mindig büszkévé tesz. Hogy aztán megint akarjam.

Lélekgyötrés 2007/05/26

Mostanában sok olyan hatás ért, ami megtapadt a fejemben. A függetlenség- függőség határvonala által nyújtott izgalomra gondolok. Azok a férfiak vonzanak, akikből árad a szabadság vágy és az öntudat. Az egész úgy kezdődött, hogy megkérdeztem, van-e valakije, hamár randira hívott. Azt felelte, csak szeretői vannak. Én pedig elképzeltem, hogy egyszer engem hív, aztán egy másikat, majd megint egy másikat, előbb- utóbb megint én kerülök sorra…stb. És ez hihetetlenül beindított. Nem akar magához láncolni, gondoskodik róla, hogy én se akarjam őt. Abban a tudatban hajolok előre a kanapéra, hogy közben látom magam előtt a másik nőt, aki ugyanígy tett, talán épp az előző este. És nem érzem magam rosszul, csak épp annyira rázza meg lelkivilágom, hogy még odaadóbban kínálom fel a pinám.

Persze, ez csak a fantáziámban van így. Ember és nő vagyok: a belém nevelt nő-tudat nem engedné, hogy ilyen könnyedén túllépjek a dolgon. Előbb-utóbb felébredne bennem a bűntudat, magammal szemben, talán az undor is, a másik nővel szemben. Mégis tudom, hogy a pinámban végződne a dolog: elöntene a szégyen.

Lehet, hogy épp ezért kacérkodom a gondolattal, hogy leromboljak magamban egy gátat, ami visszatart, ami miatt rosszul kell éreznem magam adott szituációkban. Talán ezért is reagáltam rögtön fájdalom okozás kiprovokálásával beszélgetés közben. Hiszen egyrészt, ha valaki megbánt, attól elvárom a fizikai fájdalmat is, másrészt, úgy képzelem, hogy az elviselhetővé teszi az elviselhetetlent. Hogy mi ebben az elviselhetetlen?

Az, hogy az én pinám felizgul a szégyen érzet gondolatától is, hogy az a fasz az előbb még egy másik lyukban kotorászott, most pedig már az enyém nedvesedik tőle. Ő pedig csak mondja és mondja, hogy volt, mint volt, én pedig nem akarom hallani, mert akkor ott kellene hagynom. Épp ezért, egyre jobban kívánom, hogy dugjunk, hogy elhallgasson és csak velem legyen, csak rám gondoljon. De nem fejezi be, tovább húz, a részletekbe menő beszámoló megőrjít, a szavai a hátamat karmolják, a pinám pedig üresen tátong, mert mindezek után nem dughat meg, csak ha én magam könyörgök érte… Dehát könyörgök érte.

És ugyanez fordítva is áll. Egész kora serdülő korom óta az egyik legizgalmasabb dolog számomra, hogy megjelenek a kedvesnél, és amikor leveszi a bugyim, idegen, ragadós, nyálkásan csordogáló spermával találja szembe magát… És, bár a nyalás különösebben nem központi történés számomra, ebben a helyzetben biztosan kiprovokálnám. (- igen, akár alapos megmosás után, mintha az számítana, mintha el lehetne tűntetni onnan az idegen nyomát…)