Édes otthon 2010/02/09

Nem tudom, mi bújt belénk, de egész este ölelgettük egymást megállás nélkül. Jó érzés volt. Néha úgy hiányzunk egymásnak ilyenkor, ha egész nap nem találkozunk. Mondtam neki, hogy legalább egy órán keresztül nyalja a punimat. Ő meg elképedt, hogy egy óra?! Aztán mondtam, hogy nem úgy van az, hogy akkor egy órán keresztül teljes gőzzel és fulladásig, csak apró, pici nyalintásokra vágyom, lágy csókokra, puha harapásokra. És közben megmutattam a száját nyalogatva, hogy mire vágyok. Amikor félálomban bemásztunk az ágyba, már rég elfelejtettem, mikről beszélgettünk néhány órával azelőtt még éber állapotban. Ő viszont nem, és bemászott a takaróm alá alulról, és nagyon-nagyon lassan hozzákezdett. Nagyon finom volt. De az álmosságom legyőzte a vágyaimat. Amit ezúttal nem sajnáltam, mert én még sosem éreztem ilyet. Azt kívántam, maradjon a combjaim között egész éjjel, és ugyanerre a finom simogatásra szeretnék ébredni. Másképpen vagyok én az őfarkával, mint ahogy ő a puncimmal, mármint ahogy én érzem. Nekem nagyon természetes, hogy odabújok a farkához és ez megnyugtat engem, ellazít, biztonságot jelent. Nyalás közben nem szoktam ezt érezni. De most igen. Pontosan ugyanaz a jóérzés árasztotta el a testem és a lelkem, amit a farkába bújva szoktam érezni. Szépeket álmodtam.

Winter Wonderland 2009/12/21

 

Előtört belőlem a gyermeki én. Azt hiszem, az lenne a normális, ha mindenkivel így lenne, mert csupa olyan dolog történik mostanában (télapó, ajándékok, csillagszóró, süti illat, hópelyhek…), ami felidézi a gyerekkori csodálkozásunkat és őszinte örömünket. Remélem, mindenkivel így van. Főleg a hóesésben és a fehér tájban. Előre sajnálom, hogy karácsonyra minden elolvad, hiszen az első havazást az ember olyan nagy reményekkel várja. Jót tesz a szemnek és a léleknek, amikor minden hófehér. És amikor sétálni indultunk a puha hószőnyegen, az esti fényekben a kihalt városba, és önfeledtem rugdostam magam előtt a havat, pasi nevetett rajtam. Azt hittem kinevet, mert ő nem mindig szokta érteni, hogy miért tesznek engem boldoggá ilyen dolgok. Aztán a fülembe súgta, hogy meg akar dugni a hóban. Közben havat akar tömni a  számba. És én úgy szeretem, hogy én lehetek mellette, és olyan megnyugtató, hogy ő sosem közhelyes.  

Szerelmi vallomás 2009/10/05

A farka kemény, de a bőre olyan finom puha. Szeret a markomban lenni, szeretem megölelni az ujjaimmal. De a számmal még inkább. Reggel, amikor ébredezve forgolódunk és bújunk egymáshoz a hosszú éjszaka után, megtalálni a farkát, hozzá dörzsölni az arcomat, félálomban az ajkaim közé csúsztatni. A legszerelmesebb pillanatok. Magamba szívni az álmos illatát, az álmai illatát. Magamba szívni a kemény-puha farkát. Arra ébredni és ébreszteni, hogy minden tiszta nyál, és még jobban vágyni rá. Puha csókok, mohó nyalogatások és őrült szopás. A pinám rögtön nedves. Mozgolódom, hogy elérje. Megmarkolja a seggem. Az orgazmus közelében járok, pedig a pinámhoz még egy ujjal sem ért. Mintha mindegy lenne, hová dugja a farkát, a g-pontom ott van, ahol megérint vele. Hihetetlenül kemény, és kicsit türelmetlen is. Ő mozog a számban. Csodás érzés ilyen közelről megtapasztalni a vágyát. Nem fog tudni elélvezni a számban, mert túlizgul a farka. Kell egy kis szünet, kell egy kis távolság. A kezébe veszi a nyálamtól tocsogó farkát. Rácsodálkozik, mennyire kemény, és izgatja, hogy ennyire nedves. Nem finomkodik, erősen veri. A tökeit falom. Beszívom és nyaldosom. Ha képes lennék gondolkozni, azon járna az eszem, vajon ez melyikünket izgatja fel jobban. Azt hiszem, a szenvedélyemtől gerjedt be ennyire. Szeretném, ha megdugna, de képtelen vagyok otthagyni a farkát. Az arcom ragad a sok nyáltól és előváladéktól. Visszakérem a farkát, hogy még egy kicsit a számban tudhassam. Mindjárt elélvez, és én ki akarom használni a maradék időt. Minden pillanat különleges, amit a farkával tölthetek. Mindig elélvezek szopás közben. Épphogy megsimogatjuk a pinám. Végig a számban van, így nyögöm végig a gyönyört. Hatalmasat spriccel. Van, hogy a számba, van, hogy a mellemre, és alapvetően bárhová. Tegnap egyetlen csepp az orrom hegyén landolt. Az jutott eszembe, hogy milyen ártatlan és kedves befejezése volt a féktelenül állatias együttlétünknek. Amit bárcsak szavakba tudnék önteni.

Zárójel 2009/02/18

Nem megy az írás. Vagyis megy, de csak pletykákat és cikkeket kommentálok (azokat is esetlenül), mert ha rólunk van szó nem megy. Igen, nekem ilyen sok idő kellett, közel egy év. Mindig a saját élményemként írtam a kapcsolatunkról, de már annyira közössé vált minden, hogy hiába a kényszer, már nem akarok úgy írni rólunk. Ez a miénk. Valahogy életünk lett, és együtt csináltuk. A valóságban, és nem a virtualitásban. Az életünk máshová került. Az életünk máshol van. A jó hír, hogy így végre elkezdhetem a “válaszolunk olvasóink levelére” c. rovatunkat. Mert kell egy kis elzárkózás. Fontos lépés előtt állunk, nem akarjuk elrontani, egymásra akarunk figyelni és egymással akarjuk megosztani.

Nahát… 2008/11/10

Korábban is mondta már nekem, hogy érzi, amikor orgazmus közelébe kerülök dugás közben, de nem rajtam. Nem úgy, hogy hangosabban és eltorzultabb hangon nyögök, hanem a pinámon érzi. Bevallom, amikor először mondta, azt hittem, hogy csak romantikus énje mondatja vele, vagy a költői túlzás. Pedig tényleg kiismerte a pinámat. Nem tudtam, hogy ilyet is lehet, hiszen folyton azt hallani a bulvár csatornákon, hogy a nők megjátszák az orgazmust. Persze azt is hallani folyton, hogy mindig a férfinak kell könyörögni szexért, mert a nőnek nincs kedve, pedig én csak az ellenkezőjét hallom és tapasztalom folyton. De természetesen nagyon tetszik nekem, amikor ilyeneket mond. Meg hogy ennyire ismeri a reakcióimat és nem csak emígy, hanem amúgy is.

Pillanatképek 2008/11/04

Vannak kedvenc pillanataim a kapcsolatunkból, amik valamiért megmaradtak, valamitől különösen kedvesek, hozzánk tartoznak. Az utóbbi időben sokáig egy majdnem veszekedés állt az első helyen, összekülönböztünk lefekvés előtt az igényeinken és én úgy döntöttem, akkor ő aludjon, én pedig átvonultam egy másik szobába. Aztán két perc múlva utánam jött kócosan és álmosan és elkezdte mondani, hogy ne csináld ezt, gyere vissza, én így nem tudok aludni… Erre nem is lehet nemet mondani. Hétvégén viszont amikor már vagy órája csókolóztunk összebújva, egyszercsak azt mondja, “szeretnék összeforrni”. Még soha senki nem mondta nekem ilyen szépen, hogy örömmel megdugna. De befejezem a felsorolást itt, mégiscsak intim titkokról van szó. Csak ezzel elbűvölt.

Megérinteni 2007/07/10

Vannak dolgok, amiket jó megérinteni illetve szeretem, ha hozzámérnek. Sokféle inger fontos számomra, de ha mondanom kéne párat, akkor elsők között a mezítlábas séta a fűben, vagy szintén mezítláb és talppal történő kutyasimogatás jut eszembe. Szeretem még nyári esten a még langyos- meleg utcákat járni, ugyancsak mezítláb. Régebben nyáriszünetekben mindig én locsoltam egy elég nagy telket, mindig levettem a cipőmet előtte, mert nagyon jó érzés volt, ahogy a hideg víz és a talapam alatt még meleg járda az én lábamon találkoznak. A lábfejen túllépve, igazán remek érzés beletúrni dolgokba, mondjuk egy kávészemekkel teli zsákba, a tészta alapanyagaiba, amíg még nincsenek összegyúrva, a kifejtett zöldborsószemek közé… stb.

Aztán vannak dolgok, amiktől kiráz a hideg. A bőrfotelbe például nem szeretek leülni, ha kevés ruha van rajtam, inkább keresek egy plédet, csak ne kelljen hozzáérnem. A nyers hús is kifejezetten taszít, nem tudom rávenni magam, hogy kézbe vegyem. Aztán a por, amikor takarítás közben, főleg amolyan “nagytakarításkor”, a régi, elhanyagolt dolgok pakolásánál a por a kezemre tapad, és nem a koszossága miatt válik rossz érzéssé, hanem mintha tompítaná az érzékelésemet.

Aztán ott van a másik ember. A másik érintése intim dolog minden esetben, és nagyon kevés embertől fogadom szívesen az érintést. De persze, érdekes folyamat, amikor észreveszem magamon, hogy szeretnék hozzáérni a másikhoz, és a kezem, a testem már nyúlna felé, de az agyam még bizonytalan. Amikor kicsit tovább voltam külföldön és nem beszélhettem magyarul, akkor is azt fedeztem fel, hogy sokkal jobban esik a másik érintése, hogy valami hiányt csillapít bennem, amit az anyanyelvemről való lemondás ébresztett. Pedig alapvetően nem vagyok simogatós típus és azt sem szeretem, ha engem babusgatnak. Mégha tudom, hogy ez a dolog tanulható, csak a megfelelő közegre kell rátalálni.

De amire tulajdonképpen gondoltam, amikor írni kezdtem ma, az a víz. Azt hiszem, az egyik legtökletesebb anyag, ami körülölelheti a bőröm, az tényleg a víz. Érthető, hiszen a test fő alkotórésze, tehát akkor víz vagyok a vízben, de idén sem fogok meztelenül fürdeni, úgy tűnik, pedig tényleg vágyom rá. Azt mondják, hogy leírhatatlan, amikor sehol nem fedi ruha a bőröd és alámerülsz a mélybe, a víz pedig mindenhol körbevesz és simogat. Én pedig irigykedem, és mérgelődöm, amiért nincs önbizalmam levetkőzni, pedig tudom, vagy legalábbis sejtem, hogy ez az élmény egész másról is szól. Ettől függetlenül mégis várom a tengert, és gondolkozom azon, hogy a tömeget túlúszva esetleg kibújhatnék a fürdőruhából, vagy legalábbis egy részéből, csakhát a filmekből, Murphy-től…stb. tudjuk, hogy ennek az a vége, hogy meztelenül kell elhagyni a színteret.

Játék csupán, játék 2007/04/18

Mit tennél, ha találkoznál valakivel, aki mindentől begerjed, ami belőled, mint nőből kijön? Érdekes kérdés, mert hirtelen a világ leggátlásosabb emberének érzed magad, az összes rádkényszerített és beléd nevelt korlátod a felszínre tör, és bizony nagyon kényelmetlenné válik a szituáció. A legdurvább az egészben, hogy nem miatta, aki szó szerint bármit megkóstolna belőled, hanem magad miatt. Mert kaptál egy ajándékot, amikor tényleg az lehetsz, ami vagy: a csupasz, élő test, és nem tudsz az lenni. Folyton rejtegetjük magunkat, főleg a férfiak elől, mert azt tanították, vannak dolgok, amiket nem illik másnak látnia, éreznie, szagolnia(!). Nagyon igazságtalan és kegyetlen nevelést kapunk.

Ő azt kérte, pisiljek előtte. A hideg kőre ült a wc padlóján. Próbált simogatni, hogy tudassa velem, nincs semmi baj, amit tenni készülök szerethető, és különösen ő nagyon szeret érte. De az érintése csak gátlásosabbá tett: olyan dologért akart szeretni, amit nem szabadott volna megtennem. És szenvedtem, mert nem tudtam elutasítani, megbántani. A szabadságért cserébe a legnagyobb önzetlenséggel akartam adni magamból. De a pisi cseppek csak hosszú percek erőlködése után indultak meg. Nem erőltetett semmit, és kettőnk közül a türelmetlen is én voltam. A másik ember szeretetét sem lehet kierőszakolni, ő is csak várt rám.

Később, amikor nála aludtam, megleptem őt- és magamat is. Ez nem került szóba, vagyis ő nem akarta forszírozni, én pedig nem akartam újra szembesülni a korlátoltságommal. De amikor elment fürdeni, gondoltam egyet és utána mentem. Levetkőztem és beléptem a kádba. Mosolyogva fogadott, főleg miután az egyik lábam felraktam a szélére. Kellett pisilnem most is, mint korábban, de megint nagyon nehéz volt. Egy- egy csepp még kicsusszant, de többet akartam, nem is a tudatommal volt a baj, valami sokkal mélyebb gát dolgozott bennem. Dühítő, ha saját magamnak vagyok kiszolgáltatva. Azért minden tőlem telhetetőt megtettem, a farka fölött álltam, oda csorgattam, amit tudtam. Nem is hittem el, hogy ennyire begerjed ettől. Tudtam, hogy csak miattam fogja vissza magát, és bármelyik pillanatban el tudna élvezni. Szerettük egymást pár óráig, jobban, mint önmagunkat.

Végül összebújva feküdtünk le aludni. Az egyik keze alulról, a fenekem felől ölelt, a másik a pinám felől. Egymásba bújtunk, a testünk forró volt. Emlékszem, néha arra ébredtem, hogy már nem tudom melyikünk izzadtságát érzem a bőrömön, de még csak nem is érdekelt: még szorosabban bújtam hozzá. Máskor azt vettem észre, hogy bennem van az ujja, vagy a farka. Amikor egyszerre és egymásra ébredtünk, félálomban fogadtam magamba és dugtunk. Nem is tudtunk róla, nem irányítottuk, de nem tudtunk kimászni egymásból reggelig.

(Köszönöm.)