Fájni kell 2008/12/22

Választ akartam írni Radnóti Sándornak, mert kritikája Csalog Zsolt Krisztina c. szado-mazochisztikus pornóregényéről hiteltelen, éppen azért, amiért hiteltelennek kiáltja ki benne a könyvet. Radnóti gondolatmenete ugyanis azon a téves elgondoláson alapul, hogy egy nőnek, de főleg egy emancipált nőnek nem lehetnek olyan irányú vágyai, amik fájdalomról, kiszolgáltatottságról, megalázottsáról, stb. szólnak. Egyszerűen nem létezik olyan, hogy egy nő azt akarja, hogy őt korbáccsal verjék, hogy a szájába pisiljenek, és hogy esetleg meg is kötözzék mindemellett. És hát érezzük, hogy ez a feltételezés nem éppen helytálló, ezért nem kellene szó nélkül hagyni. De a fáradtság diadalmaskodik rajtam pillanatnyilag és a tudományosan megalapozott válasz szerkesztése helyett nekem egyre csak a szex közben érzett fájdalom lehetőségének izgalma jár a fejemben. Amikor pasi szeretkezés közben a mellbimbómat nyalogatja és én kíváncsian figyelem, hogy vajon ráharap-e. És a bizsergető érzésre gondolok, amit a fogai okoznak bennem. Mert nem csak a mellemről van szó ilyenkor, nem. A fájdalom éles kínja és a szex édes kéje valahogy minden porcikámba elér. És ordítani tudnék a fájdalomtól, de tudom, hogy akkor elengedné a mellbimbómat, ezért nem teszem. A hajába túrok és nem tudom eldönteni, hogy még jobban szorítsam magamra a száját, vagy húzzam el őt a hajánál fogva. Nagyon fáj a mellbimbóharapás, mégis ez a legjobb fájdalom, amit valaha éreztem. Hiába tudom, hogy ellökhetném onnan a száját, soha nem teszem. Ez romantikus nekem. És felidézni is izgató. Vágyakozom.

Fog 2008/08/27

KedvesM mostanában körbeudvarolja a fogaimat. Eleinte nagyon furcsa volt, de a Káma- szútrában, mint tudjuk a fogaknak is kitüntetett szerep jut. (Na jó, igazából nem tudjuk, csak úgy hallottuk.) Mindenesetre szex közben, amikor csókolózunk, hajlamossá vált a fogaimat végignyalni, előről és hátulról is, ami tényleg meglepett, de hát imádom, hogy ilyen, meg aztán kíváncsiságból én is visszanyaltam az ő fogaira. Érdekes, hogy a másik fogát tapintani a nyelvünkkel mennyire más, mint a sajátunkat. És miután ez már egy ideje így megy, tegnap sikerült röhögőgörcsben kitörnöm, minden romantikát elfeledtetve és lerombolva, de megint a fogaimat simogatta, mondhatni izgatta, és a dolog így tudatosodott bennem. Felizgatott, ahogy végignyalta a fogsorom és olyan jókedvvel töltött el a gondolat, hogy “bazzmeg, nem igaz, hogy már attól is begerjedek, hogy a fogaimat nyalogatja!”, hogy hangos nevetésben törtem ki. Aztán persze őt is felvilágosítottam, hogy csak azon derülök, hogy tényleg milyen “perverz kis állatka” vagyok, ahogy ő szokott nevezni alkalomadtán és a legnagyobb szeretettel. Úgyhogy csak remélem, hogy nem fog leszokni legújabb játékáról.

A szám íze szerint 2007/03/31

A száj a legfontosabb: kapocs a másikhoz. A számon keresztül adom át magam és a számon keresztül nyelem el őt. A száj a szex alapvető színtere és a rendezője is. Utasít, parancsol, hív, elküld, közöl és hallgat, figyel, felfedez, érez, kóstol és ízlel. A száj köti össze az eseményeket és a testeket az ágyban. Az ajkak puhasága, melegsége, nedvessége; a fogak keménysége; a harapás okozta gyilkos fájdalom; az ajkak gondoskodó ölelése; a nyelv gyengéd simogatása; a beszéd, a suttogás, az üvöltés, a nevetés, a mosoly, a lihegés, a nyögés…révén.

Az egész a beszéddel kezdődik, elvégre az ember nem kezd olyannal, akinek nincs mit mondania. Persze két szerető gyakran a legképtelenebb dolgokról kezd beszélgetni. De beszélgetni kell! Kora sedülőkorom óta az idősebb férfiak vonzottak, mert lenyűgöző dolgokat mondtak nekem és ez elbűvölt, felizgatott, vágytam rájuk. De szex közben sem lehet csend, a kommunikáció pedig mindenféle módon és eszközzel nagyon intenzív. Bár én nem szeretem, ha valaki egyáltalán nem hallat hangokat. Az olyan, mintha nem akarna velem osztozni az élvezetében.

De az én szám igényli, hogy végig aktív résztvevő maradjon és ne csak a klasszikus csók- szopás kombináció jusson neki. Nem tudom, például egy férfiben milyen késztetés dolgozik, amikor az ujjával hatol az ajkaim közé, és azt sem, hogy nekem ez miért fontos gesztus, de az. Pár éve együtt aludtam egy frissen megismert, de végül hosszabban megmaradt sráccal. Nem morális okokból, de úgy éreztem, korai lenne a szex. Persze, a testem akarta, az övé is, viszont tartottam magam a korábban hozott döntésemhez. Egészen addig, amíg az arcom simogatása közben az egyik ujjával el nem érte a számat és a hegyét végighúzta a mintegy varázsütésre szétnyíló ajkaimon. Azelőtt még nem történt így, mégis ösztönösen szívtam a számba, ösztönösen fogadtam magaba a behatolót. Nem tudtam másképp tenni és nemet sem akartam mondani többé…

Aztán ott van a harapás is, ami rendkívül izgalmas játék, látszólag a másikkal, de sokkal inkább önmagammal: önkontroll-gyakorlás. Még kiskoromban, 7-8 évesen, jótestvérek módjára martuk egymást a húgommal. Megharaptam a kezét, és akkor valamilyen furcsa, állati ösztön uralkodott el rajtam. Hihetetlenül erős és intenzív érzés volt, sosem tudnám elfelejteni. Belé akartam vájni a fogam, a húsába, nem törődve semmivel, nem törődve a fájdalmával. Tépni akartam, talán ez a legkifejezőbb megfogalmazás. Efajta állatiasság a szexben tört felszínre belőlem azóta.

A Káma-szútra szerint egyébként, ami megcsókolható, az meg is harapható- a szem, a felső ajak és a száj belseje kivételével. Tehát harapni kell és igényelni a másik harapását. Egyszer, egy fiú mellettem feküdt, az ujjai bennem voltak és ki-be csúszkáltak. Már nem tudtam magamról, teljesen belebújtam a nyakába, éreztem a bőrén a saját lihegésem forróságát. Miután elélveztem, mosolyogva jegyezte meg, hogy megharaptam a vállát. Nem is emlékeztem rá…