Magunk vagyunk 2010/01/22

Rohantunk, mert indul a vonat, kell tiszta ruha meg sok puszi, mert különválunk pár napra. A tablettát véletlenül itthon hagytam. Utolsó adag volt, végig akartam szedni, hogy egész legyen; a nőgyógyász időpontom is megvolt, hogy megbeszéljem vele a dolgot. Olyan messze voltunk egymástól. Mi legyen. A betegtájékoztató szerint mindegy, mikor hagyom abba - tehát ez nem szempont. De akkor is nagy dolog. Izgalom és félelem keveréke dolgozott bennem, akartam, de nem tudtam könnyen lemondani a biztonságról, aminek úgy élveztem a kényelmét. Azt mondta, nagy dolog, de nem lesz semmi baj. Nem tudtuk megölelni egymást.

A viszontlátás öröme, az összebújás öröme, a behatolás öröme dolgozott bennünk. Láttam, hogy mindjárt elélvez. És bepánikoltam. Zavart, hogy nem én irányítok, hogy semmi sem biztos, hogy miért húzza így el. Azt akartam, hogy húzza ki belőlem a farkát, mert nem vagyok biztonságban, amíg bennem van. Borzasztó érzés volt. És egy rövid veszekedés követte.

Bújunk. Bújunk. Bújunk. Másnap reggel van. Nagyon szeretem, és ez az érzés járja át az összes porcikámat. Egész napra az ölelésében akarok ragadni. Valahogy megértette, hogy vigyáznia kell rám. Sokkal jobban kell, mint eddig. Valahogy megéreztem, hogy már nem kell félnem. És én akkor ott, mellette, vele, benne, rajta, érte olyan lepedőszaggatóan intenzív és bűnösen hosszú (hüvelyi/g-pont!) orgazmust éltem át, amire hosszú-hosszú hónapok óta várunk… Elmúlt a félelem.

 

Döntés 2010/01/14

Abba fogom hagyni a fogamzásgátlót. És nem azért, mert már ott tartunk, hogy…, hanem mert egyrészt pasi szerint lecsökkentette a libidómat, amit leginkább abból látunk, hogy a tablettamentes hetet mindig végig akarom szexelni, máskor meg elvagyok nyugiban; másrészt meg mert a kezünkbe akadt egy zseniális könyv (okos és szórakoztató), amiben evolúciós biológiai alapokra helyezve a kérdést, a szerző amellett érvel, hogy a párunkat a génjeink választják, az alapján, hogy mennyire hasonlít az immunrendszerünk. Mert ha teljesen egyforma, akkor nem kell, mert semmi hasznát nem vesszük a másiknak; ha nagyon különböző, az sem kell, mert akkor meg nem tudjuk értelmezni a másikat. Az ideális, ha különbözik a tőlünk, de csak egy kicsit. Mert így egymás immunrendszerét a magunkévá tudjuk tenni, azaz kiegészítjük a hiányosságainkat. Namost a fogamzásgátló tabletta becsap minket, mert olyan állapotot idéz elő, aminek hatására ugyanolyan immunredszert keresünk, mint amilyen a miénk, és ez nem jó. Talán erre vezethető vissza a csökkent libidó probléma is. De mindenek előtt arra jutottunk, hogy mivel a sok (felesleges) antibiotikum engem teljesen szétrombolt, pasi immunrendszerére lehet szükségem, hogy segítsen (végre) meggyógyulni, viszont amíg a tablettát szedem, ez nem működik. Most elhatároztuk, hogy kiiktatjuk az akadályokat.

Persze ez csak elmélet, nem tudom, működni fog-e, de minden nem gyógyszeres módon hozzá akarok járulni az eredeti állapot visszaállításához. És ami azt illeti, ahogy elkezdtem fogamzásgátlót használni, valami tényleg megváltozott bennem. Pasi is mondogatja az első hónapoktól kezdve. Csak nehéz (volt?) megmagyarázni, hogy mi. Talán ez. És akkor a beszüntetés talán segít a mostani helyzetben. Még mindig hiszek. Mindenben.

Rém/Mell/Álom 2009/12/26

Pasi szerint azért álmodok ilyen sokat és ilyen szürreális dolgokat, mert bal kezes vagyok, így a jobb agyféltekém az aktívabb, ami inkább közvetítője a  tudattalannak. És jönnek a képtelen képek. Álomnaplót kéne írnom.

Ma például olyan emlékekkel ébredtem, hogy egy medencékkel teli területen akartam sietni, és az bizonyult a leggyorsabbnak, ha belegázolok a fürdőzők közé. Csak aztán elhagytam a pólómat, és felül nem volt rajtam semmi. Egy kisfiú megjegyezte, hogy milyen óriásiak a melleim, erre takargatni kezdtem magam, de a férfiak észrevettek, és szexista megjegyzéseket tettek. És tényleg óriásinak éreztem, az amúgy sem apró melleket, nem tudtam, hogy takargassam őket. Megtaláltam a pólómat, gyorsan felkaptam, de miután vizes lett, és rátapadt a mellemre, mégjobban felnyomta őket, és még nagyobbnak tűntek. És már nagyon zavart a sok méregető férfitekintet. Nem tudtam, hová bújjak, csak arra gondoltam, hogy be akarok bújni pasi mellé az ágyba.

Hát igen, a fogamzásgátló-váltás hatására sokkal érzékenyebb lettem mellesleg. Úgy számoltam, hogy a peteérés környékén meg főleg megduzzadnak és nagyon élénken feszülnek. Valahogy mégis más ez a hormon, mint amit a gyűrűvel kaptam eddig. Nem kényelmes hasonfeküdni. Ha jól emlékszem, ezzel a gondolattal aludtam el…  

Na. 2009/11/09

Miután az intimtorna tanfolyamon kiderült, hogy a hüvelyem felső-belső része teljesen erőtlenné vált a már több mint egy éve használt hüvelygyűrű miatt, most tablettára váltok. A nőgyógyászom rögtön tudta, mi a problémám, amikor elkezdtem mondani, hogy “elvégeztem a tanfolyamot, és a gyűrű miatt…” Sőt, legnagyobb meglepetésemre, ő fejezte be helyettem a mondatot. Magamban meg is veregettem a vállát ezért. A gyógyszertől kicsit tartok, mert a neten sokan írták, hogy a libidójukra negatív hatással volt, ugyanakkor sokan dícsérték, mert nőtt tőle a mellük. Mondjuk az én esetemben ez nem biztos, hogy pozitív fejleménynek minősül. Viszont kíváncsi leszek a gyógyszerre, meg hogy tudom-e rendszeresíteni. (Jó lenne, ha tudnám, mert annyira alacsony a hormontartalma, hogyha csak egy is kimarad, akkor nem véd. Állítólag.) És kicsit aggaszt, hogy sem a betegtájékoztató, sem az orvosom, sem a gyógyszerész nem adott egyértelmű választ, hogy mikor kezdjem el szedni a tablettát a gyűrű után. Pontosabban, mindhárom válasz különböző. De ezen nem vagyok meglepődve… Szívem szerint nem is szednék már gyógyszert, csakhát az agyam is jelen van a döntőbírák között. Na de addig is legalább gyúrok egy kicsit puncira.

Az első hét tablettával: iszonyúan feszülnek és érzékenyek a melleim. De remélem, hogy a mellékhatások ennyiben kimerültek.

Az Egy Gyűrű 2008/09/23

Mivel már a negyedik gyűrűt kapta meg a puncim, gondoltam ideje beszámolnom a tapasztalatokról, mert erre sokan voltak kíváncsiak privátban is. Nekem a fogamzásgátló gyűrű a kompromisszumot jelenti, mert a gyógyszerszedéstől idegenkedtem. KedvesM is ugyanúgy, tehát mindkettőnknek elfogadhatóbb megoldásnak tűnt. Nem panaszkodom, mert egyszerű, kényelmes, biztonságos, stb. Nem kell mindennap figyelni rá, csak havonta kétszer, hogy mikor kell kivenni, illetve betenni. Nem érzek belőle semmit, mert nagyon belesimul a hüvely falába, olyannyira, hogy KedvesM sem találkozik vele, sokszor még ujjazáskor sem, a farkával meg aztán tényleg nem szokta érezni. És ugyanúgy csinálhatok bármit, mint előtte, úgy kell kezelni, mintha ott sem lenne.

Ami mellékhatást tapasztaltam, hogy az első gyűrű behelyezése után pár napig hányingerem volt, ami elég kellemetlen érzés, de minden hormonális szabályozás velejárója lehet. Szintén az első gyűrű mellett voltak nagyon viccesen szélsőséges érzelmi hullámaim is, amik azóta már csillapodtak, úgy veszem észre. (Bár a ma reggeli hisztimet végighallgatva kedvesM nyilván nem ezt mondaná.) De összességében a leghülyébb dolog, amit a fogamzásgátló hozott, hogy minden hónapban van egy pár nap, amikor kijön rajtam egy csomó pattanás. Egyelőre emiatt azért nem aggódom, mert az első három hónap alapvetően a hozzászokásról szól, tehát meglátjuk, hogy lesz ezután.

Viszont korábban a szokásos vérzést megelőző egy hétben annyira fájtak a melleim, hogy a lépcsőnjárást is megéreztem, plusz annyira megduzzadtak, hogy nem fértem a melltartóimba, pedig D kosaram van. A gyűrű óta ez nincs, tehát vannak pozitív mellékhatások is. Hogy ne említsem a szexet, ami nekem sajnos vagy szerencsére tényleg fontos, és a védettség nagy biztonságot ad mindekttőnknek. Nem kapkodtuk el a döntést anno, de szerintem az ő nevében is mondhatom, hogy ez most így jó és nem bántuk meg a beavatkozást. Csak arra kéne rájönni, hogy hogyan lehet felkelni anélkül, hogy az egész ágyat összecsepegtetném szex után…

Eldöntendő kérdés 2008/05/07

Mindig úgy gondoltam, hogy sosem fogok fogamzásgátlót szedni, de nem félelemből vagy előítéletből, hogy szőrös leszek tőle vagy effélék. Egyszerűen azért nem, mert mégis csak valami mű, testidegen dolog, egy gyógyszer. Már ha a termékenységet, ami ellen készült, betegségnek lehet nevezni. Csak nagyon rossz, hogy mindig ki kell szakadnia belőlem, mielőtt elélvez. Jobban mondva akkor rossz érzés, amikor már összespriccelt és kívánom, hogy újra hatoljon belém, hogy bennem pihegjen és puhuljon. De akkor már nem lehet, mert ugye mindent összekentünk, és hát elővigyázatosnak kell lenni.

Ennek ellenére folyton felhozom a tablettaszedés lehetőségét és/vagy felkínálom a fenekem, hogy legalább (persze ő nem “legalábbnak” fogja fel a fenekemet) ott bennem tud élvezni. Nekem viszont a pinámból hiányzik, és főleg a spriccelés után. Olyankor belém kéne bújnia, hogy megpihenjen a melegben, de mégsem tud belém bújni. És ez igazából mindig elszomorít és arra gondolok, hogy kit érdekel, hogy gyógyszer, ezért az érzésért nem is akkora áldozat. Arról nem is beszélve, hogy felmerülhetne a közös orgazmus lehetősége, ami nyilván még sokáig nem sikerülne, de ilyen távlatokban egyelőre nem is gondolkozhatok. Amíg a gyógyszer még valamiért ellenállást ébreszt bennem, a higgadt pillanatokban legalábbis.