Csipkeóvszer 2010/03/29

Összebújva feküdtünk. Csak úgy beszélgettünk erről-arról, közben a fenekem simogatta. Lassan, komótosan. Néha keményen csattant a tenyere, és mindenemet átjárta az a kellemes bizsergető fájdalom. Hosszú percek teltek így el. A kezével újra és újra lecsapott, de mindig gondosan elsimogatta a pillanatnyi fájdalmat.

Eszembe jutott, hogy a folytatáshoz combfixet kell húznom. Már nyúltam is az ágy végében lévő szexdobozhoz, kikotortam egy pár combfixet. Az egyikkel körültekertem a farkát, hogy ne unatkozzon, amíg a másikat felhúzom. Sietségemben beleakadt a körmöm és végigszakítottam, ami lelassított, és mire elsirattam a gyönyörűséget, láttam, hogy ő meg a farkára húzta a párját.

Már a látvány is felizgatott. A csipkeszegély a tökeit borította, a harisnya pedig a farkára tapadt. Rögtön megmarkoltam, és verni kezdtem, hatalmasakat nyögött. Nem tudtam sokáig várni. Fölé térdeltem, hogy magamba nyeljem. Aztán kicsit elakadtunk. Hogy őszinte legyek, állati kényelmetlen anyag a nejlon. Nem síkosodik, csak dörzsöl. Viszont annyira be voltam gerjedve, hogy ennek ellenére is hihetetlenül jól esett csúszkálni a farkán. Szeretem az ilyen szexet: pikáns, kifinomult, extravagáns. És persze a combfixhez kötődő luxus(kurtizán)-mámor.

Belvárosi impressziók 2009/05/28

Azért jó a belvárosban lakni, mert itt a nap bármely percében összefuthatok olyan emberekkel az utcán, akik combközépig érő lakkcsizmát viselnek, és szemmel láthatóan élvezik is a dolgot. Na nem azért, mert azt szeretném, ha az egész város a lakfetisizmus jegyében mászkálna, de a peremkerületeken, ahonnan én jövök, ilyesmibe mégsem lehet csak úgy belebotlani, valószínűleg azért, mert a butácska és legfőképp éretlen kislányok ezt a különösen dögös csizmát is látványosan kigúnyolták. Ezért viszont sehol sem jó lakni, hát még lakkni. Pedig az ilyen viselet nem csak a szemünket, de a lelkünket és a fantáziánkat is gyönyörködteti.

A csipke rejtélye 2007/12/01

A minap egy olyan felvetést olvastam, ami szerint a különböző szexuális fétisek, melyekért a férfiak rajonganak, úgy mint pl. a női láb és ennek csipkés ésvagy tűsarkú kellékei, de nagyon jó példának bizonyul a felcsatolható pénisz vagy egy egyszerű vibrátor, melytől hátsó támadást várnak a nőktől (határozottan heteroszexuális létükre!), mind a kasztrációs félelmeik szüleményei. Plusz ebből fakadóan nem mások, mint péniszpótlékok. Először nagyon nagy butaságnak tartottam, de nem feltételnül az. Az első problémám az volt, hogy nőként túl sok férfiak által a női testen favorizált kiegészítő hat rám izgatóan. Aztán rájöttem, hogy én erre büszke vagyok, hogy imádom, hogy ezzel a férfiak zömének érdeklődését felkeltem, hogy pont azzá válok a közös rajongás révén, amit ők akarnak. Úgy, hogy tudom, hogy a nők többsége nem foglalkozik ilyesmivel, vagy megpróbálja magára erőltetni, de képtelennek bizonyul rá. És nem érti, a férfi miért kér tőle ilyesmit, és nem értik miért nem jó a szex vagy, hogy miért nincs szex. Csak akkor felmerül a kérdés, hogy mit akarok túlkopmenzálni azzal, hogy péniszpótlékokba bújok. Miért gondolom azt a fehérnemű bolt előtt elhaladva, hogy kéne még egy új harisnya, vagy bármi csipke és már nem is tudok szabadulni a gondolattól. De mivé tesznek a göncök? És pláne mennyi ideig tesznek azzá… Korábban is elbizonytalanodtam már sokszor, hogy pontosan mi az, amit mondjuk a fűző jelent számomra, illetve, hogy számomra van- e jelentése, vagy jelentőssé akarom tenni a testem…?

Füstbe burkolózni 2007/07/27

Az anyám dohányzik, amióta csak az eszemet tudom, tehát a cigi mindig jelen volt a környezetemben. Ennek ellenére sokáig nem próbáltam ki, sőt határozottan elutasítottam, pedig a gimiben már minden barátnőm és barátom dohányzott, az egyetemről nem is beszélve. Az ő unszolásukra egyszerűen nem voltam hajlandó rágyújtani, viszont eljött az a pillanat, amikor már kíváncsi voltam. Azóta sem sikerült rászoknom, pedig alkalmanként kedvet kapok hozzá és elszívok egy-egy szálat, éjszakázáskor többet is.

Furcsa nekem, hogy a netes pornó oldalakon a fétis kategóriájú képek között találni dohányzó nőket, ugyanakkor kamaszkorom nőképéhez nálam is hozzátartozott a cigi. Úgy gondoltam, hogy a nagybetűs Nő combfixet visel, konyakot iszik, szipkába tűzött cigit szív, nappal alszik, éjjel él, és Simone de Beauvoir-t olvast, na meg a 21. század Jean-Paul Sartre-jával dug. A combfix mániám azóta egyre nagyobb kiadásokra késztet, de a konyak szagát sem bírom, viszont sokáig akartam egy saját szipkát, amiket bulikra tartogattam volna, amikor amúgy is bátrabban hangsúlyozom nőiségemet, a Monsieur pedig még várat magára.

Viszont határozottan van valami számomra erotikus jellegű a dohányzásban. Nem általánosan értem, a legtöbb dohányzó embert észre sem veszem, a családtagjaim és a barátaim pedig olykor kifejezetten idegesítenek, mert nem lehet oda menni, ahol tilos a dohányzás, és nem lehet nyugodtan beszélgetni sem, mert “menjünk már ki elszívni egy cigit”. Ez nekem már terhes. De néha egy-egy mozdulat, ahogy a szájhoz emeli valaki a füstölőjét, ahogy megszívja és a végén felizzik a parázs, ahogy kifújja a füstöt…stb. az igenis megmozgatja az érzékeimet. És magamon is szoktam érezni, hogyha megfelelő hangulatban és az éjszaka forgatagában rágyújtok, akkor szeretem kihasználni, hogy a cigi e számomra tetsző mozdulatok elvégzésének lehetőségét nyújtja. Valamint egy jó ideje már, hogy felfedeztem egy szegfűszeges dohányból készült és fekete papírba csomagolt cigarettát. Az illata, a színe és az íze is egyedi, mindenki felkapja rá a fejét, arról nem is beszélve, hogy nagyon jól passzol az év nagy részében hófehér bőröm és újabban tűzpiros körmöm színeihez.

A cigihez a viszonyom tehát kettős, ha zavar, akkor nagyon zavar, ha meg épp nem, akkor (játék)szer. A testem alapvetően elutasítja egyébként, kivéve ha rossz kedvem van. Olyankor tudom, hogy az agyam épp azért gondol a cigire, hogy mivel nem vagyok rendben fejben/lélekben, a szervezetemet is kezdjem el pusztítani vele. A dolog persze nem mindig ilyen drasztikus. Egyik alkalommal egy kévázóban ültünk a férfivel, aki túlságosan is aktív dohányos. Tulajdonképpen nem tudom, miért, de az ő társaságában mindig dohányzok én is. A beszélgetés közben, amikor épp rá akartam gyújtani, megelőzött és a dobozhoz nyúlva kivett egy szálat, meggyújtotta nekem és odaadta. Aztán telt-múlt az idő, egyszercsak felémnyújtotta a cigisdobozát, mintha meg akarna kínálni. Nem tudtam mire vélni először, de észbe kaptam, és megértettem, miért gyújtott rá nekem korábban- hogy: ” később tudjam a dolgom”. Ha az ember domináns hímekkel tölti az idejét, nagyon figyelnie kell ezekre a részletekre, hogy megfelelően tudjon reagálni, különben oda a játék.

Az eszményi férfivel kapcsolatban gondoltam sokáig a dohányzásra, mint eszközre. Tudtam, hogy milyen mélységesen megveti és elutasítja a cigizőket. Amikor nem figyelt rám, nem foglalkozott velem…stb, azon gondolkoztam, mivel hívhatnám fel magamra a figyelmét. Elképzeltem, hogy durcásan eléállok és rágyújtok. Egy jó nagy slukk után pedig a szemébe fújom a füstöt. Úgy képzeltem, hogy nem mondana semmit, csak pofon vágna vagy elkapná a csuklóm és a hátam mögé szorítva lökne az ágyra és tenne magáévá, nem törődve velem, semmivel… hogy aztán a végén mosolyogva bújhasson mellém. Nem tudom, mikor és miért merült mindez feledésbe, talán ő lett kevésbé eszményi vagy én lettem öntudatosabb, mindenesetre egykor még finom orgazmusok születtek ezekből a fantáziaképekből.

"Vedd fel a szép ruhád, viszlek a bálba!" 2007/05/05

Legelőször egy sráctól hallottam a fétispartikról pár évvel ezelőtt. Fogalmam sem volt, miről beszél pontosan, drága ruhák, londoni összejövetel, és egy olyan élmény, ami egészében megváltoztat. Emlékszem, ahogy mesélt, csillogó szemekkel, mámorosan, lélekben egészen máshol járt közben. Ettől persze engem nem kezdett érdekelni a dolog, nagyjából tudtam, hogy különböző anyagok, ezekből készült ruhadarabok, kiegészítők és tárgyak már-már vallásos jellegű bálványozásáról, vagy legalábbis ezek szexuális izgalmat fokozó hatásáról van szó.

Persze, logikus, hogy nem folytam bele, ha az ember másokkal él együtt, sok mindent nem tesz, mert egyszerűen nincs kedve megmagyarázni. A körülmények nem változtak, de lassacskán kialakultak a szükségleteim a külöböző fehérneműk iránt elsősorban, úgy mint harisnya, kesztyű, különlegesebb bugyik…, cipők- mostanában leginkább ez került előtérbe. A szélsőségesebb dolgokat érdeklődéssel szemlélem, olykor el is bűvölnek, de nem sok közöm van a lakk vagy latex -hogy klasszikus példával éljek- anyagból készült darabokhoz.

Persze, előfordult már, hogy a régimódi latexből készült orvosi kesztyűbe bújtatott kézzel nyúltam a pinámhoz, a fenekemről nem is beszélve, és izgalmas segédeszköznek találtam, de ennél több tapasztalatom nincs. Mégis vonzódom ehhez a “világhoz”, talán a szélsőségessége miatt, talán mert irigykedem az efféle önkifejezésre való képességért, talán mert szépnek tartom, hogy valakinek igazán örömet okoz egy anyag puszta megérintése, izgalomba jön ha erről faggatom…Vagy csak szimpatikus, hogy olyasmiről van szó, amitől ugyan megremegsz, ha megoszthatod valaki mással, de igazából saját magunkról szól, saját magunk kedvéért történik, minket hoz lázba, magunkért tesszük.

A körümények szerencsés összjátéka hozta úgy, hogy elmentem a budapesti fétisparti rendezvények egyikére. Kivülállóként ugyan, mert úgy éreztem, szükségem van rá, hogy biztonságban tudhassam magam, ugyanakkor éppen elszántan akartam, hogy testközelből tapasztaljam meg, elsősorban a ruhákat. Igazán vágytam rá, hogy megérintsek egy latexöltözetbe bújt embert. Kicsit tartottam is az egésztől, de alapvetően felizgatott a tudat, hogy megfogalmazódott bennem egy vágy és megtaláltam a módját, hogy kielégítsem azt. Egyfajta szabadság-tudat, ami elhiteti velem, hogy gátlástalan vagyok, mégha csak pár percről is van szó. Pontosan tudtam, hogy bármi is fog történni az összejövetelen, semmi nem hozhat zavarba, és ezt nagyon szerettem érezni. Nemcsak magam miatt, tudtam, hogy másokat is felizgatok pusztán azzal a ténnyel, hogy én ezt megteszem.

A bulin jól éreztem magam, simogattam latexba burkolt férfitestet, láttam sok szabadon hagyott női mellet, egy gyönyörű meleg párt, akikből elképesztően izgató intimitás és erotikum sugárzott. Bárkivel szóba elegyedhettem, az emberek nyitottak voltak és kedvesek. A párokat irigyeltem, mert jó lenne már egyszer ilyesmit művelni egy szerelmessel. És a sok merész öltözéken végignézve egy idő után már csak arra tudtam gondolni, hogy “én is akarom”. Ez egyszerre volt hihetetlen és ijesztő. Válasszak ruhát, jöjjek el megmutatni, aztán újabbat és újabbat, és azokat is mutassam meg… Olyan könnyű fogságba esni. Saját akaratunkból.