Tűz van, babám! 2009/01/24

Miután az elmúlt két hétben három melltartómból jött ki a merevítő/szakadt el a pánt/ stb., és a kukában landoltak, összeállítottam egy katalógusrendelést. Ma meg is érkezett a melltartó-szállítmány, amibe belevegyítettem egy amolyan “puncit keretező”, hivatalos nevén nyitott tanga csomagot is (fehér, piros és fekete). Mert ugye a minden esetben pozitív hatását jól ismerjük az efféle bugyiknak. Aztán ahogy nézegettem, észrevettem, hogy a bugyikban a szokásos miből készült és milyen méret címke mellett egy szokatlanabb is ott lifeg: keep away from fire. Na ezt meg hogy érti? Igaz, hogy egy párnát már sikerült szex közben belelökdösni a gyertyalángba és felégetni, de a külön címke mégiscsak túlzás. Még akkor is, ha ez a bugyifaj tényleg bárkit könnyen lángra gyújt… Tűzveszély ide, vagy oda -alig várjuk viselni!

A csipke rejtélye 2007/12/01

A minap egy olyan felvetést olvastam, ami szerint a különböző szexuális fétisek, melyekért a férfiak rajonganak, úgy mint pl. a női láb és ennek csipkés ésvagy tűsarkú kellékei, de nagyon jó példának bizonyul a felcsatolható pénisz vagy egy egyszerű vibrátor, melytől hátsó támadást várnak a nőktől (határozottan heteroszexuális létükre!), mind a kasztrációs félelmeik szüleményei. Plusz ebből fakadóan nem mások, mint péniszpótlékok. Először nagyon nagy butaságnak tartottam, de nem feltételnül az. Az első problémám az volt, hogy nőként túl sok férfiak által a női testen favorizált kiegészítő hat rám izgatóan. Aztán rájöttem, hogy én erre büszke vagyok, hogy imádom, hogy ezzel a férfiak zömének érdeklődését felkeltem, hogy pont azzá válok a közös rajongás révén, amit ők akarnak. Úgy, hogy tudom, hogy a nők többsége nem foglalkozik ilyesmivel, vagy megpróbálja magára erőltetni, de képtelennek bizonyul rá. És nem érti, a férfi miért kér tőle ilyesmit, és nem értik miért nem jó a szex vagy, hogy miért nincs szex. Csak akkor felmerül a kérdés, hogy mit akarok túlkopmenzálni azzal, hogy péniszpótlékokba bújok. Miért gondolom azt a fehérnemű bolt előtt elhaladva, hogy kéne még egy új harisnya, vagy bármi csipke és már nem is tudok szabadulni a gondolattól. De mivé tesznek a göncök? És pláne mennyi ideig tesznek azzá… Korábban is elbizonytalanodtam már sokszor, hogy pontosan mi az, amit mondjuk a fűző jelent számomra, illetve, hogy számomra van- e jelentése, vagy jelentőssé akarom tenni a testem…?

Titkos élet-fiók 2007/08/26

Végre sort kerítettem egy régóta húzódó pakolásra, ugyanis elegem lett belőle, hogy a különböző ruhadarabokat és tárgyakat, melyeket kifejezetten szexre teremtettek, a szoba különböző rejtekhelyeiről egy-azóta kiderült, hogy több- fiókba gyűjtsem össze. Erre azért volt szükség, mert elegem lett a dolgaim dugdosásából és abból, hogyha valamit keresek, akkor az összes zacskót végig kell néznem..stb. Hogy ez eddig így volt, annak nyilvánvaló oka a titkolózás, a családom előtt, az idelátogató barátaim előtt, magam előtt…? Téveséd ne essék, most sem egy rögtönzött kirakatban tartom a dolgaimat, de azt hiszem, eljött az az idő, hogyha bárki beletúr szekrényeimbe, akkor igenis neki kell zavarba jönnie, mert átlépte a magánéletem határvonalait, nem pedig nekem, mert van magánéletem.

 

Ennek ellenére örülök, hogy van, ami korlátok közé szorít. Ha egyedül laknék sokkal többet engednék meg magamnak, és túlságosan nagy összegeket fordítanék segédeszközökre. És igaz, hogy örömmel tölt el egy-egy új darab birtokba vétele, ez csak pillanatnyi, de vásárláskor ezt mindig elfelejtem. Az a baj, hogy az újdonság lenyügőző, főleg, ha a szexről van szó. Kipróbálni, megtapasztalni valamit, amihez korábban még nem volt szerencsém, igazán élmény. A határtalanság, a szabadság érzetét nyújtja, amitől az ember olyan mámorossá válik és amiből egyre többet és többet követel. Nem lehet betelni a fehérneműboltok és szexshopok kínálataival, ami tulajdonképpen dühítő, mert nincs választási lehetőség, hiszen az ember örömét leli benne és miért mondana le a boldogsága forrásáról?!

 

A kérdés, amit mérlegelni kell mégis az, hogy ez a boldogság jelent-e valamit. Bemegyek a boltba, kiválasztom az éppen megtetsző bugyit, hogy egy hétköznapi példánál maradjak, és nem is gondolkozom, szükségem van-e rá. Úgy érzem, nővé tesz, vonzó nővé, ezért meg kell vennem. Nem számít, hogy nincs kinek felvennem, hogy van belőle másik 15 a fiókban…stb. És ez olyan szomorú. Azt érzem, hogy különböző dolgokat kell vennem, hogy vonzó legyek, hogy felhívjam magamra a figyelmet.

 

Valószínűleg ennek az az oka, hogy nincs kivel megosztani a nőiségemet, mert alapvetően a segédeszközök nem egy emberen segítenek, hiába a vibrátor funkciója stb. Ellenben egy másikkal megosztani a “kincsesládát” csodás dolog, ezért is pakolásztam és rendezgettem mindent. A fiókokat illatos anyaggal béleltem ki, ami giccsesnek tűnhet, de azt hiszem, jár ennyi fényűzés és gondosság a sok-sok örömet szerző tárgynak és ruhának.

Igen, akarom! 2007/04/17

A vásárlás szenvedély, mondják. De magamat nem tartom függőnek, legalábbis e tekintetben. Vásárolni macerás: kell hozzá pénz, idő, türelem, jártasság, hogy mit, hol, mennyiért…stb. Ráadásul, ha végre rászánom magam, mert több dologra is szükségem van, sokkal nagyobbak az elvárásaim és hajlamos vagyok megvenni dolgokat, amikre nincs is szükségem. “Mindegy, hogy mit, csak vegyünk valamit!”- szindróma. Az idézet egyébként az ötéves énemtől származik a görögországi nyaralás során felfedezett csillogó bizsu-bazárra reagáltam eképp.

Az utóbbi időben az efféle késztetéseim a fehérneműket illetően élénkültek fel. Fontosnak érzem, hogy legyen belőle, és ne csak a kényelmes pamut bugyikból. Már- már közhelynek számít, hogy az egész közérzetünket meghatározza az, hogy mit viselünk a ruha alatt. Ugyanakkor mégis mérges vagyok magamra, amikor a sokadik nem hordott darabot viszem haza. Mert hiába harisnyák, tangák, hálóingek, kesztyűk… stb., igazából partnert kívánnak, méghozzá olyat, aki értékelni is tudja. Én pedig nem vagyok hajlandó akárkinek felvenni őket.

Persze mindig vannak különleges alkalmak, akár általam kinevezett napok is, amikor így akarom kényeztetni magam. Amikor szeretném, ha az arcomon, a tekintetemen, a mosolyomon látszana, hogy bugyi nélkül vettem fel a harisnyát. Nehéz eldönteni, hogy az adott kellék viselése az, ami izgalmassá teszi a dolgot, vagy a finom csipke, simogató nylon, hűvös szatén… már önmagában is elég ahhoz, hogy úgy érezzem, valami többet öltöttem magamra pusztán egy ruhadarabnál.

A legizgalmasabb viszont az, amikor a gondosan kiválasztott ruhadarabot nem a magam kedvéért veszem fel, hanem egy csipet titkos hozzávalóként a másik kedvéért, így válva megmagyarázhatatlanul vonzóbbá előtte, és téve felizgultabbá őt is. (A szexben minden oda-vissza hat?! Mintha újra és újra ezt fogalmaznám meg a bejegyzésekben.)

A legújabb szerzeményem egyébként egy gyönyörű, fekete színű, klasszikus, csipkés fűző, amit egy katalógusban néztem ki, így pár hét múlva ér csak el hozzám, sajnos. Nem mintha kéznél lenne a másik, aki kellően ínyenc ahhoz, hogy kiélvezze, de olyan sokáig rágódtam rajta, mire eldöntöttem, hogy akarom, hogy mostmár türelmetlenül várom. Pedig nincs is rá szükségem, nem mindennapi viselet, és a ruhatáramhoz sem illik különösebben. Akkor meg miért gondolom erről is, hogy szükségem van rá? A vásárlás előtti dilemmám oka is ez volt, miért kell nekem csipkefűző, szatén kesztyű, extrémtűsarkú cipő…és még sorolhatnám? Fogalmam sincs… De nagyon jót tesznek a nőiségemnek, ami bennem megbúvó kisördögként követelőzik újra meg újra…