Idegenek 2010/02/15

Mindig nagyon élvezem az erotikus álmaimat, úgy várom ezeket, mint a kedvenc sorozatom következő részét. Hogy vajon kivel, hol, hogyan, és mit. És bár néha zavarba ejtő képek születnek, alapvetően inkább feltöltődöm a kalandozós éjszakákon, és jó kedvűen ébredek. A hatás pedig egész nap kitart. De most nem csak álmodtam. És azt hiszem, ez is a fogamzásgátló hormonok elhagyásának köszönhető. Egyszerűen szexelni akartam minden pasival, akiben megláttam azt a valamit. Az ilyesmi meg látszik az ember lányán, és megkapja a visszajelzéseket is, hát, nem is tudom. Kicsit bűntudatom volt emiatt. Új jelenség ez, vagy legalábbis jó időre elfelejtett, de most majd kibújtam a bőrömből és egész nap mindenféle mocskos dolgokról fantáziáltam. Aztán mondogatni kezdtem pasinak, hogy bekattantam, és nagyon durva a helyzet, de nem volt rá oka, hogy haragudjon, inkább nevetett rajtam. Tudom én, hogy imádja, ha ribanccá változom. Viszont aztán történt egy furcsa dolog. Éppen a punimban járt az ujjaival és éppen nagyon be voltam gerjedve, már csábított az orgazmus fénye az alagút végén. Ekkor bedobta egy munkatársa nevét, akit az egyetemről ismerek, és esztétikai értelemben a leggyönyörűbb srác a világon, akit valaha láttam, de amúgy sosem érdekelt másképp, és annyira kiakadtam ettől, hogy mégis hogy jön az a fiú az én fantáziámba, hogy az egész varázs elszállt, és abbahagytuk (pontosabban átmenetileg felfüggesztettük) a szexet. Aztán rájöttem, hogy nincs semmi baj velem. Nem azért voltam másokra rágerjedve, mert érdekelnek, vagy tényleg félre akarok lépni, csak a petesejtem játszott velem. Nincs konkrét ember, akiről szívesen fantáziálnék, akire tényleg vágyom. Nem hiányzik a kapcsolatunkból senki. És ez valahogy nagyon jó érzéssel töltött el, engem és a puncimat is.

Tudományos előjáték? 2009/02/15

Vajon kell elmélkedni arról, hogy milyen hosszú a jó előjáték? Mert erről is olvastam egy statisztikát, és pl. a britek kiemelkedően sokáig húzzák a szex előtti bemelegítést, amire nyilván büszkék -az elemző legalábbis ezt éreztette a cikkben. (Kicsit sok bulvárlapot olvasgatok mostanában.) De nem értem, hogyan lehet statisztikát készíteni az előjáték időtartamából, amikor az pontosan azokat a perceket -órákat- fedi, amikor fogalmam sincs, mennyi ideje tart és egyáltalán, hogy mi történik rajtunk kívül. És elképesztően élvezem, amikor a legfurább pózokban nyúlunk egymáshoz, és bármilyen módon, csak simogatni akarjuk egymást. Tulajdonképpen imádom az előjátékot. Bármeddig tart, és bárhogy zajlik. Mert mindig pont olyan hosszú, amilyenre éppen vágyunk. És ha 10 másodpercig tart, mert pasi úgy nézett rám, hogy 10 másodperc múlva már bennem van és csak épphogy le-, félre- és előhúzzuk, amit kell. Ha nem élvezném ennyire a szex többi formáját, azt mondanám, hogy ezek a hirtelen felindulásból elkövetett behatolások a kedvenceim. De sosem nyilatkoznék ilyen felelőtlenül, hiszen a másik véglet legalább “ennyire”. Sosem gondolkozom azon, hogy most miért nem nyalt, pedig én szoptam, és fordítva. Nem hinném, hogy van értelme mérlegelni. Egyébként is jellemzően kézzel szoktuk egymást megpuhítani és aztán megkeményíteni, és az orálmániánkat csókok formájában éljük ki. Nem tudom, lehetne-e még többet csókolozni közben, és ettől hogyan lehet ennyire megkívánni a másikat… A lényeg, hogy a kezünk, a lábunk, a testünk és a szánk -mindenünk mozgásban van, körbejárjuk egymást, miközben azt sem tudom, melyik az én testrészem és melyik az övé. Csak hallom, ahogy nyög és érzem, hogy egy kéz megállás nélkül simogatja és nedvesíti a puncim. És ahogy próbálom szavakba önteni a töredékét annak, ami a szex előtti pillanatokban megtörténik velünk, tényleg nem tudom, milyen statisztikák készíthetőek az előjáték természetéről.