Dobozba zárt emlék 2010/04/13

A punci-piercingem lényegében olyan szerkezetű, mint amit amúgy a köldökben szokás viselni, mechanikáját tekintve a felső golyó csavarozható le róla a behelyezéshez. Ez viszont (és nem tudom a köldökben viselve is így reagál-e) néha önálló életre kel és meglazul vagy akár teljesen is lecsavarodik magától. Ez azért vicces, mert nehéz észrevenni, hiszen a punci nincs igazán szem előtt napközben, úgyhogy sosem lehet tudni, mikor és hová gurult el, viszont ez nem is számít igazán, mert olyan pici dologról van szó, hogy a legtöbb esetben teljesen reménytelen a keresésébe fogni – de volt már néhány sikeres lepedőkurkászó akcióm, amikor meglett.

Tegnap viszont az történt, hogy pisilés közben hallom, hogy koppan valami alattam -hát igen, első gondolat: hányszor eszembe jutott már, hogy ez egyszer bekövetkezik. Majd némi mérlegelés után úgy döntöttem, hogy annyit nem ér, hogy utána nyúljak. Inkább a piercingkészletem után nyúltam, ami kezd eléggé megcsappanni: öt ékszerből három már elgurult. És akkor eszembe jutott, hogy elmesélem a kincseimet rejtő dobozka történetét pasinak. Merthogy ő nem tudja, de engem nagyon jó érzéssel tölt el, ha kezembe kerül. Mindig beleszagolok, mert ugyan már évek teltek el azóta, de a mai napig megőrizte finom illatát. Pici, fából készült csillagok vannak benne, köztük fel-felcsillannak a ékszerek. Az alján egy betű, a tetején egy másik. Az enyém és egy másik lányé.

Akkor csinálta nekem, amikor hangot adtam az iránta fellobbanó vágyamnak. Mert egy nagyon érdekes jelenség az övé. Soha senkiben nem tapasztaltam még ennyire a klasszikus értelemben vett női titokzatosságot, ami olyan nagyon vonzó lehet a férfiak számára. Annyira csodálatosnak láttam őt, olyan finomnak és kifinomultnak, alig hittem, hogy ő mindezt nem is tudja magáról. Én viszont vágytam rá, mert osztozni akartam a nőiségében, megszagolni, megízlelni, megsimogatni. Rájönni, hogy mi a titka.

Sajnos elkövettem egy hibát: egy hímneműt kértem meg, hogy segítsen ebben, hozzon össze minket. Nem tudtam, hogy éppen ezzel rontom el a dolgot. Azt hittem, szükség van egy férfi jelenlétére, hogy ne legyünk zavarban, vagy nem is tudom. Ráadásul nem is megfelelő férfit választottam erre a célra. Érdekes kaland lett volna számára, de csak önmagával foglalkozott, és a dolog kezdett róla szólni.

Csak halványan emlékszem arra az éjszakára: úgy indultunk el, hogy együtt leszünk, hogy valami történni fog. De az utolsó pillanatban kiderült, hogy a férfi nem jön, és én hozzá jobban ragaszkodtam, amit a mai napig nem értek.  A lány készen állt, mindenre készen. A Városliget közepén kiabált velem, hogy ha férfi lenne, megcsókolnám. Nagyon sajnálom, hogy akkor elutasítottam. Később végül mégis ő lett az első nő, akit megcsókoltam. A sok koktélnak és a kamerás mobiloknak köszönhetően a mai napig őrizzük ennek emlékét. A körúton történt, és nagyon jó volt.

A név szalagoz 2008/11/21

A műcsarnokban volt egy kiállítás a kortárs skandináv művészek munkáiból. Az volt a címe, hogy Álmok égő tájain. Nemzetközi nyelven Dreamland’s burn. 2006 végefelé volt látható, nem volt nagy szám, leginkább úgy jellemeztük, hogy “hát ez tényleg nagyon kortárs.” KedvesMmel néztük meg. Akkoriban sokszor találkoztunk egy-egy napra, csináltunk valami programot. Kiállítás, mozi, kajálás stb. Akkoriban minden mozifilmet úgy néztünk meg, hogy az ő keze az én bugyimban volt, az én kezem meg az ő (kemény) farkán. De (még) nem voltunk szerelmesek egymásba. Így utólag visszagondolva nem is értem, hogy miért nem gondoltunk rá akkoriban, hogy pedig lehetnénk. Viszont barátok voltunk, sosem éreztem idegennek a közelségét. Olyannyira nem, hogy tényleg mindig majd felfaltuk egymást ezeknek az együtt töltött napoknak a végére. A kiállítást délelőtt láttuk, korán volt és még csak kerülgettük egymást. Mindig el kellett telnie pár órának, hogy megcsókoljon. Viszont volt ott egy műremek, amit nem akartam kihagyni. A plafonról lógtak le a padlóig érő színes szalagok, több méterszer több méter alapú területen. Be lehetett menni közéjük, a sűrűbe. Nagyon klassz élmény volt. És én csókolózni akartam a szalagok sűrűjében. Nem voltam szerelmes belé akkoriban, de szerettem, és vágytam az olyan romantikus dolgokra, mint az óriási szalagkötegbe bújva csókolózás. Tegnap jutott eszembe ez a kép. Mintha ezer éve lett volna. Furcsa, hogy most, a jelenből felidézve milyen idegennek érzem az emléket. Valószínűleg azért, mert az egész rólam szólt, és bármelyik sráccal lettem volna ott, ugyanígy tettem volna. (Csak nem volt bármelyik srác, főleg olyan, aki kiállítást nézegetett volna velem.) De azok miatt a szalagok miatt választottam a blogomnak azt a címet, amit. És jó, hogy ő csókolt meg akkor.

"Club of StrangeLoves"* 2007/07/22

Fáradtan és lomhán készültem tegnap az éjszakára, a meleg eltompított engem is. Nem is akaródzott elindulni, dehát már várt rám az a lány. Úgyhogy egy nagy adag jegeskávé elfogyasztása után színre léptem és tulajdonképpen elég volt meglátni és megölelni, máris örültem, hogy nem mondtam le, mint azt korábban terveztem. Pár hete már, hogy nem találkoztunk, jóbarátnők módjára pedig sok megbeszélni valónk volt a Városliget pingpong asztalainak egyikén heverészve két üveg bor társaságában. Ezeket a beszélgetéseinket mindig is szerettem, mert nem a hétköznapi dolgunkat felfüggesztve ülünk be egy kávézóba például, hanem mindentől távol és mindenből kilépve zajlanak.

Aztán belevetettük magunkat a buli forgatagába. Rettentően meleg volt bent, de a fülledtség illett a zenéhez. A sok jéggel teletömött italok pedig könnyen csúsztak. A tánc közben kilöttyenő csepeket sem hagytuk kárba veszni, és gondosan lenyaltuk egymásról. Nem tudom, ki kezdte és mivel, de egy idő után már minden mozdulatunk célja a másik megérintése volt. Egymás melléhez dörgölőztünk, a másik izzadt és kócos haját túrtuk, felváltva simítottuk végig egymás testét és a hosszú, forró csókok sem maradtak el.

Nem gondoltam, hogy így fog történni, mert korábban sem történt így. De most valahogy nem tudtunk betelni egymással és csak faltuk egymást és markoltuk egymást, mintha nem lenne több alkalom (-és talán nem is lesz). Meglepődtem a merészségén, mert korábban éppen ő nem akarta, hogy mindez mások között történjen. Igaz, nem volt észrevehető mások jelenléte, annyira el voltunk foglalva egymással. Azt hiszem a melle az oka, vagy az én mellem, de azon a tájon kezdődött minden. Furcsa, de mint nagymellű nő, nem kívánok kicsit érinteni, ezért izgalmas számomra ő, mert egyezik a melltartóméretünk. És nagyon jó érzés megmarkolni őt, és nagyon jó érzés, amikor ő teszi velem. Márcsak azért is, mert pontosan tudja, hogy kell egy nagy mellhez nyúlni, és nem finomkodik és nincs zavarban.

Nagyon meglepett az éjszaka folyamán mutatott birtoklási vágya, hogy a srácokat azzal húzta, hogy velük ellentétben ő megérintheti a mellem, és lelkesen simogatott előttük. Egészen addig, amíg az egyik megelégelte és beszállt a játékba. Így ketten, egy-egy mellem puszilgatták, ami képtelenségéből adódóan vált izgalmassá számomra. Elvégre mégis csak a legjobb barátnőm az egyik, és egy vadidegen srác a másik.

Hajnalban a taxis megkérdezte, milyen volt a buli… Elmosolyodtam, nem tudtam, mit is mondhatnék erre…

 

*egy DM estet hírdető plakátról

- remek összefoglalása ezeknek az éjszakáknak

A szám íze szerint 2007/03/31

A száj a legfontosabb: kapocs a másikhoz. A számon keresztül adom át magam és a számon keresztül nyelem el őt. A száj a szex alapvető színtere és a rendezője is. Utasít, parancsol, hív, elküld, közöl és hallgat, figyel, felfedez, érez, kóstol és ízlel. A száj köti össze az eseményeket és a testeket az ágyban. Az ajkak puhasága, melegsége, nedvessége; a fogak keménysége; a harapás okozta gyilkos fájdalom; az ajkak gondoskodó ölelése; a nyelv gyengéd simogatása; a beszéd, a suttogás, az üvöltés, a nevetés, a mosoly, a lihegés, a nyögés…révén.

Az egész a beszéddel kezdődik, elvégre az ember nem kezd olyannal, akinek nincs mit mondania. Persze két szerető gyakran a legképtelenebb dolgokról kezd beszélgetni. De beszélgetni kell! Kora sedülőkorom óta az idősebb férfiak vonzottak, mert lenyűgöző dolgokat mondtak nekem és ez elbűvölt, felizgatott, vágytam rájuk. De szex közben sem lehet csend, a kommunikáció pedig mindenféle módon és eszközzel nagyon intenzív. Bár én nem szeretem, ha valaki egyáltalán nem hallat hangokat. Az olyan, mintha nem akarna velem osztozni az élvezetében.

De az én szám igényli, hogy végig aktív résztvevő maradjon és ne csak a klasszikus csók- szopás kombináció jusson neki. Nem tudom, például egy férfiben milyen késztetés dolgozik, amikor az ujjával hatol az ajkaim közé, és azt sem, hogy nekem ez miért fontos gesztus, de az. Pár éve együtt aludtam egy frissen megismert, de végül hosszabban megmaradt sráccal. Nem morális okokból, de úgy éreztem, korai lenne a szex. Persze, a testem akarta, az övé is, viszont tartottam magam a korábban hozott döntésemhez. Egészen addig, amíg az arcom simogatása közben az egyik ujjával el nem érte a számat és a hegyét végighúzta a mintegy varázsütésre szétnyíló ajkaimon. Azelőtt még nem történt így, mégis ösztönösen szívtam a számba, ösztönösen fogadtam magaba a behatolót. Nem tudtam másképp tenni és nemet sem akartam mondani többé…

Aztán ott van a harapás is, ami rendkívül izgalmas játék, látszólag a másikkal, de sokkal inkább önmagammal: önkontroll-gyakorlás. Még kiskoromban, 7-8 évesen, jótestvérek módjára martuk egymást a húgommal. Megharaptam a kezét, és akkor valamilyen furcsa, állati ösztön uralkodott el rajtam. Hihetetlenül erős és intenzív érzés volt, sosem tudnám elfelejteni. Belé akartam vájni a fogam, a húsába, nem törődve semmivel, nem törődve a fájdalmával. Tépni akartam, talán ez a legkifejezőbb megfogalmazás. Efajta állatiasság a szexben tört felszínre belőlem azóta.

A Káma-szútra szerint egyébként, ami megcsókolható, az meg is harapható- a szem, a felső ajak és a száj belseje kivételével. Tehát harapni kell és igényelni a másik harapását. Egyszer, egy fiú mellettem feküdt, az ujjai bennem voltak és ki-be csúszkáltak. Már nem tudtam magamról, teljesen belebújtam a nyakába, éreztem a bőrén a saját lihegésem forróságát. Miután elélveztem, mosolyogva jegyezte meg, hogy megharaptam a vállát. Nem is emlékeztem rá…