Dobozba zárt emlék 2010/04/13

A punci-piercingem lényegében olyan szerkezetű, mint amit amúgy a köldökben szokás viselni, mechanikáját tekintve a felső golyó csavarozható le róla a behelyezéshez. Ez viszont (és nem tudom a köldökben viselve is így reagál-e) néha önálló életre kel és meglazul vagy akár teljesen is lecsavarodik magától. Ez azért vicces, mert nehéz észrevenni, hiszen a punci nincs igazán szem előtt napközben, úgyhogy sosem lehet tudni, mikor és hová gurult el, viszont ez nem is számít igazán, mert olyan pici dologról van szó, hogy a legtöbb esetben teljesen reménytelen a keresésébe fogni – de volt már néhány sikeres lepedőkurkászó akcióm, amikor meglett.

Tegnap viszont az történt, hogy pisilés közben hallom, hogy koppan valami alattam -hát igen, első gondolat: hányszor eszembe jutott már, hogy ez egyszer bekövetkezik. Majd némi mérlegelés után úgy döntöttem, hogy annyit nem ér, hogy utána nyúljak. Inkább a piercingkészletem után nyúltam, ami kezd eléggé megcsappanni: öt ékszerből három már elgurult. És akkor eszembe jutott, hogy elmesélem a kincseimet rejtő dobozka történetét pasinak. Merthogy ő nem tudja, de engem nagyon jó érzéssel tölt el, ha kezembe kerül. Mindig beleszagolok, mert ugyan már évek teltek el azóta, de a mai napig megőrizte finom illatát. Pici, fából készült csillagok vannak benne, köztük fel-felcsillannak a ékszerek. Az alján egy betű, a tetején egy másik. Az enyém és egy másik lányé.

Akkor csinálta nekem, amikor hangot adtam az iránta fellobbanó vágyamnak. Mert egy nagyon érdekes jelenség az övé. Soha senkiben nem tapasztaltam még ennyire a klasszikus értelemben vett női titokzatosságot, ami olyan nagyon vonzó lehet a férfiak számára. Annyira csodálatosnak láttam őt, olyan finomnak és kifinomultnak, alig hittem, hogy ő mindezt nem is tudja magáról. Én viszont vágytam rá, mert osztozni akartam a nőiségében, megszagolni, megízlelni, megsimogatni. Rájönni, hogy mi a titka.

Sajnos elkövettem egy hibát: egy hímneműt kértem meg, hogy segítsen ebben, hozzon össze minket. Nem tudtam, hogy éppen ezzel rontom el a dolgot. Azt hittem, szükség van egy férfi jelenlétére, hogy ne legyünk zavarban, vagy nem is tudom. Ráadásul nem is megfelelő férfit választottam erre a célra. Érdekes kaland lett volna számára, de csak önmagával foglalkozott, és a dolog kezdett róla szólni.

Csak halványan emlékszem arra az éjszakára: úgy indultunk el, hogy együtt leszünk, hogy valami történni fog. De az utolsó pillanatban kiderült, hogy a férfi nem jön, és én hozzá jobban ragaszkodtam, amit a mai napig nem értek.  A lány készen állt, mindenre készen. A Városliget közepén kiabált velem, hogy ha férfi lenne, megcsókolnám. Nagyon sajnálom, hogy akkor elutasítottam. Később végül mégis ő lett az első nő, akit megcsókoltam. A sok koktélnak és a kamerás mobiloknak köszönhetően a mai napig őrizzük ennek emlékét. A körúton történt, és nagyon jó volt.

A játék hiánya 2007/12/13

Roppant izgalmas képeket találtam, ami meghozta a kedvem az íráshoz. Pedig az égvilágon semmi közlendőm nincs. A testem azt dörgöli az orrom alá, hogy eléggé kimerültek az érzelmeim elvarratlanságuk, feldolgozatlanságuk és kimondatlanságuk okán. Így mostmár nem csak mondanom kell a továbblépést és nyitottságot, hanem úgy is kell tennem. És nem pofozkodnom, amikor ott a lehetőség, nyilvános bocsánatkérés érte. Olyan ösztönösen jött, hogy amikor leesett, hogy a kezem mire készül, először megállítottam. De ennél sokkal jobban meg akartam tenni, mert másodjára már nem sikerült. Gondolom, a tudattalanomnak jó oka volt rá, hogy a rajtam fekvő “állat” felé ilyen gesztussal lépjen fel, így nem is firtatom. Csak meglepődtem, hogy milyen jól esett…

Egyébként nagyon nehéz egy új embert magamba fogadni, aki idegen, akivel (még) nem is akarok lenni és aki el akarja törölni azt, ami jó volt és működött és kiszámítható-jól bejárt-ismerős volt. Dehát az elején erőltetni kell egy kicsit, amíg természetessé nem válik… Hát, történjen, aminek történnie kell.

Jaigen, nemrégiben találkoztam egy sráccal, és azt kellett megállapítanom, hogy a férfiak elég bután gondolják, hogy csak azért, mert a nő egy szexuális célzatú kereső oldalon van fent, az ég világon semmilyen hódítást nem igényel és annyira ki van éhezve, hogy csak szétteszi a lábát, még kérni sem kell. Szerintem ez így nem működik, a csábítás, a közeledés, hogy akarom, de kicsit még húzom a percet és magamon tartom még a ruhát stb. Egyébként is az a legérdekesebb része, amikor már tudjuk, hogy meg fog történni, amikor minden átbillen egyik pillanatról a másikra. Ha eleve átbillentnek gondoljuk, akkor mitől lesz érdekes egyáltalán?

És tudom, hogy az érintett lány olvas, a kedvéért elmesélem, hogy mostanában kezd izgatni a hármas felállás, persze engem mindig csak adott motívumok izgatnak. De a férfi két nővel jellegű dologban sosem láttam különösebb fantáziát és a nőért akartam. A férfi jelenlétet pedig azért fogadtam el, mert mégiscsak ő a közös bennünk. Viszont nagyon szimpatikus jelenet a hanyatt fekvő első számú nő, fölötte éppen fordítva a kettes számú nő, akit a férfi a klasszikus pózban (ártatlanabbak kedvéért: hátulról) dug. Az egyes számú nő pedig belenyal a dugásba. Szerintem ez nagyon érdekes és izgalmas felállás…

Más nincs, illetve megtudtam, hogy sznob dolog “sorkizárt” üzemódban írni, de legalább a sorokban rendet kell tartani szerintem. Továbbá! Akinek sok kellemes pillanatot szereztem írásaimmal, nyugodtan meglephet gésagolyókkal karácsonyra :)