Döntés 2010/01/14

Abba fogom hagyni a fogamzásgátlót. És nem azért, mert már ott tartunk, hogy…, hanem mert egyrészt pasi szerint lecsökkentette a libidómat, amit leginkább abból látunk, hogy a tablettamentes hetet mindig végig akarom szexelni, máskor meg elvagyok nyugiban; másrészt meg mert a kezünkbe akadt egy zseniális könyv (okos és szórakoztató), amiben evolúciós biológiai alapokra helyezve a kérdést, a szerző amellett érvel, hogy a párunkat a génjeink választják, az alapján, hogy mennyire hasonlít az immunrendszerünk. Mert ha teljesen egyforma, akkor nem kell, mert semmi hasznát nem vesszük a másiknak; ha nagyon különböző, az sem kell, mert akkor meg nem tudjuk értelmezni a másikat. Az ideális, ha különbözik a tőlünk, de csak egy kicsit. Mert így egymás immunrendszerét a magunkévá tudjuk tenni, azaz kiegészítjük a hiányosságainkat. Namost a fogamzásgátló tabletta becsap minket, mert olyan állapotot idéz elő, aminek hatására ugyanolyan immunredszert keresünk, mint amilyen a miénk, és ez nem jó. Talán erre vezethető vissza a csökkent libidó probléma is. De mindenek előtt arra jutottunk, hogy mivel a sok (felesleges) antibiotikum engem teljesen szétrombolt, pasi immunrendszerére lehet szükségem, hogy segítsen (végre) meggyógyulni, viszont amíg a tablettát szedem, ez nem működik. Most elhatároztuk, hogy kiiktatjuk az akadályokat.

Persze ez csak elmélet, nem tudom, működni fog-e, de minden nem gyógyszeres módon hozzá akarok járulni az eredeti állapot visszaállításához. És ami azt illeti, ahogy elkezdtem fogamzásgátlót használni, valami tényleg megváltozott bennem. Pasi is mondogatja az első hónapoktól kezdve. Csak nehéz (volt?) megmagyarázni, hogy mi. Talán ez. És akkor a beszüntetés talán segít a mostani helyzetben. Még mindig hiszek. Mindenben.

Helyesbítés 2009/09/29

Új orvosom van, a “pornódoki” -de a becenevét nem magyarázom meg. Nagyon jó vele dolgozni, mert szó szerint úgy érzem, hogy együtt dolgozunk a betegségen, segít nekem meggyógyulni és mindenben számíthatok rá. Nyilván az érzelmeim túloznak vele kapcsolatban, de tény, hogy még senki nem mutatkozott ilyen segítőkésznek. És sokkal jobban vagyok, ami nagyon felszabadító érzés.

De nem csak ezért említem a dolgot. Korábban, amikor összegeztem a betegséggel járó kínlódásainkat, azt hangoztattam, hogy ureaplasma baktérium okozza a tüneteket, ezt nem én találtam ki, egy korábbi orvos jelentette be. Én korábban is jeleztem, hogy az ureaplasma mindenki szervezetében megtalálható, pornódoki pedig felhívta a figyelmemet arra, hogy egy furcsa orvosi szemlélet okán, amit a mikrobiológiai labor képvisel és követ, bár pozitív volt az eredményem, valójában mégsem okozhatja a tüneteket ureaplasma, mert ahhoz túl alacsony számban (0-100.000 között) volt jelen a szervezetemben.

És a lényeg, hogy nap mint nap találkozik hozzám hasonló tünetekkel, és azoktól szenvedő nőkkel. De a helyzet nem reménytelen, csak tartsak ki még egy kicsit, amíg a végére jár. Írom mindezt azért, mert sokan írtatok nekem, amikor kitárulkoztam, hogy hasonló problémával küszködtök. Azt hiszem, a legfontosabb egy olyan orvos jelenléte, aki tényleg törődik. És persze az intimtorna, ahová szintén ő küldött, én pedig már jelentkeztem is, hogy segítsem a gyógyulást, és nem utolsó sorban -mint felhívták rá a figyelmem- végre hivatalosan is szexistennő legyek.

Információspult 2009/09/14

Gyorsan leírom, nehogy kifogásokat keressek, és aztán ne csináljam. Ugyanis intimtornára fogok járni. Persze csak akkor, ha pénz áll a házhoz, mert nem valami olcsó mulatság, meg kell hagyni. Egyrészt, mert segít meggyógyulni, és a gyógyulás felé vezető utat is megkönnyíti; másrészt, mert hozzájárul az orgazmusélményhez, még izgalmasabbá teszi a szexuális életet; harmadrészt pedig a jövőre nézve sok helyzetben jelent könnyebb megoldást: szülés, változókori panaszok és időskori inkontinencia. Alapvetően régóta érdekelt a dolog, mindig úgy képzeltem, hogy ez egy nagyon érdekes kaland a testemmel és önmagammal. Most viszont az új orvos ajánlotta, amellett, hogy elmesélte milyen rengeteg sok nő küzd az enyémhez hasonló problémákkal. Én most ezért írok róla, hátha másnak még nem ajánlották, pedig segítene. A Kriston-féle intimtorna válfajaként egyébként működik olyan kurzus, ami speciálisan a szexre összpontosít, a hüvelyizmokat úgy serkenti és erősíti, hogy a nő (és vele együtt a férfi) orgazmusát is jobbá tegye. Továbbá beszél egy speciális gyakorlatsorról azoknak a nőknek, akik inkontinencia zavarokkal küzdenek, úgy informálódtam, hogy belőlük is van szép számmal, és csendben szenvednek, ahelyett, hogy kicsit tornáznának és rendbe jönne az életük. De világot megváltani nem akarok, csak tájékoztatok.

És bevallom, felfedeztem egy másik lehetőséget, szintén speciálisan női torna, de a Kriston-módszertől különböző. A neve aviva, és egy 18 gyakorlatból álló mozgássort takar. Ezek a gyakorlatok kifejezetten a problémák megoldását szolgálják: menstruációs zavarok, meddőségi zavarok, pontosabban teherbeesési nehzségek, cisztás és miómás megbetegedések, gyulladások és változókori problémák esetén segít. Az alhas és combközép izmait mozgatja meg, méghozzá oly módon, hogy a női nemi hormonok termelődésére is hatással van. Nem arról van szó, hogy csodát ígér, inkább csak arról, hogy van lehetőségünk tudatosan irányítani a testünket.

De éppen ezért olyan nehéz választani.

Faites Divers 2009/07/30

Felfedeztem egy új terméket, a hüvelytölcsért (eredeti nevén a lady cup-ot), amit menstruáció idején lehet alkalmazni, ugyanazon darabot akár 15 éven keresztül is, és tényleg egy pici tölcsérről van szó (két méretben, a 25 év a vízválasztó a választásnál), amit be kell helyezni és 12 órán át gyűjti magába a vért. Kicsit bizarrnak tartom a dolgot, és alapvetően nem azért, mert be kell helyezni, hiszen fogamzásgátlóból is ilyen fajtát választottam, de nem tudom elképzelni, hogy ha húzok egy vérrel teli kis bödönt, akkor az nem folyik mindenfelé ahogy összenyomom kihúzáskor. Talán a 12 órás nyugi a termék fő marketingvonala, de azért kíváncsi lennék, hogyan született meg az ötlet. És persze, hogy ki látott benne fantáziát üzletileg.

Felfedeztem továbbá egy új óvszert, ami viszont önmagáért beszél. Ugyanis világít. Mint a régen vidámparkban és bulikon begyűjthető világító karkötők és nyakláncok. A neve a legjobb: Love Light-TechnoSex. Szerintem ez annyira nagyon gáz, hogy már jó. És minimum az erotikus dizájncenterben volna a helye.

Továbbá azt is felfedeztem, hogy az új urológusunk egy seggfej, és bár a segítőkészség szándékát felfedeztük benne, azért túl sok energiát mégsem kívánt fektetni belénk. A furcsa az egészben az, hogy miután voltunk nála, és úgy tűnt, minden megoldódik, hogy talán végre jó kezekbe kerültünk, a felgyülemlett gátlások és frusztrációk nyomása megszűnni látszott, magyarán olyan szexeket produkáltunk, hogycsakna. Most megint kérdőjel és tanácstalanság. Nem tudom, mit kéne tenni, hogy végre komolyan vegyen valaki, és ne csak hüvelytölcsért ajánlgassanak a kényelmes menstruáció nevében.

Második hadjárat 2009/07/22

Akárhogy is próbáltunk nem tudomást venni róla, az ureaplasma újra meg újra befurakodott közénk az ágyba, hogy megzavarja az intimitásunkat. Pasi könnyebben megúszta. Érdekes, hogy ezek a szexuális úton terjedő betegségek a férfiak esetében általában nem okoznak panaszokat. Nekem viszont elég rossz, de még inkább fájdalmas. És szinte folyamatosan húgyúti gyulladás tüneteit produkáltam. Aztán besokalltunk. Nyomasztó ez. Hiába akarunk szexelni, rányomja a bélyegét az egészre. Volt, hogy belém sem tudott hatolni. Csak próbáltuk és próbáltuk, de “nem megy beljebb”. És bár nekem okoz fájdalmat, pasit is érinti a dolog. Mindig azt mondja, hogy nem akar fájdalmat okozni nekem. És engem újra és még jobban frusztrálni kezdett a farokverése: azért csinálja, mert velem nem, mert nekem rossz, ki akar hagyni belőle, elfordul tőlem, mert beteg vagyok. És ez a legrosszabb érzés. Kezdte szétrombolni a szexuális életünket a betegség. Úgyhogy elmentünk egy urológushoz (nem nőhöz) újfent. SZTK urológus, mégis megvizsgált, méghozzá elég alaposan. Eddig még senki nem szentelt nekünk ennyi figyelmet. Ami azt illeti, kicsit túl nagy figyelmet is kaptunk: pasi farkába pálcikát dugott mintavételhez, és szegénynek ez utána még órákig nagyon fájt. Persze nem tudom mit szólt volna az én helyemben, én ugyanis katétert kaptam, hogy a hólyagomból vehessenek mintát. Aznap összesen háromszor mentem el pisilni, amikor már muszáj volt, mert olyan pokoli fájdalommal járt, hogy sírni tudtam volna. A vizsgálatok után hazajöttünk és nagyon összebújva átaludtuk a délelőttöt. 

És most várunk, várjuk a vizsgálatok eredményét. Felvettük a harcot, talán történik valami ezúttal, és győztesen kerülünk ki belőle, mert elmondani sem lehet, hogy mennyire vágyom azt az állapotot, hogy úgy szexelhessünk, hogy nem kell a másnapi fájdalomtól félni pisiléskor, és egyáltalán: vissza akarom kapni azt a felszabadult orgazmust, amitől könnyek szöknek a szemembe.

A tudósításom legfőbb oka pedig az, hogy a váróteremben rajtunk kívül csak abban a 10 percben négy fiatal nő ült tegnap reggel, és kizártnak tartom, hogy mind vesekővel jött volna, úgyhogy az urológia mégsem az idős urak találkozóhelye. Fontos beszélni róla.

 

(Némi kiegészítés a megkeresések és reakciók okán: Az ureaplasma urealyticum nevű szexuális úton terjedő betegségről meglepően kevés információ olvasható az interneten. Mint már mondtam én magam sem hallottam erről korábban semmit, hogy nálam diagnosztizálták volna. Maga a diagnosztizálás is nehéz: speciális teszet kell hozzá kérni, amit mikrobiológiai laborban készítenek el, mert maga a baktérium is nagyon speciális típusba tartozik. Ezért is panaszkodtam hiába az orvosoknak hosszú időn át, a “hétköznapi” vizsgálatok szerint semmi bajom nem volt, nem értették, miért nyaggatom őket. Szexuális úton terjed, úgyhogy alapvetően a nemiszervek váladékában található meg. Pasi esetében nem okozott komolyabb tüneteket, de időről időre elvesztette a komfortérzetét, és kellemetlen volt a pisilés. Esetemben húgyúti panaszok mellett behatolást nehezítette meg, és tette fájdalmassá, (remélhetőleg nyugodtan mondhatom múltidőben), és minimális, betegségre nem utaló folyást okozott, ami senkinek nem tűnt fel igazán. A nőgyógyászom kért belőle tenyésztést másfél hónapja kb. a biztonság kedvéért, de semmi rendelleneset nem találtak benne. A dolog azért aggasztó, mert egy-egy internetes fórumon hozzászóló beszámol hasonló diagnózisról, és arról is, hogy hónapokon át hiába kezelték, nem múlik. És az első próbálkozás rajtunk sem segített. Továbbá vitatott, hogy lehetnek-e szövődményei -állítólag nem. Csak az ureaplasma esetében eddig egyszer sem működött az állítólag és elvileg alapú eljárás.)

Összefoglalás 2009/05/25

Hát igen, hiányzik nekem a blogírás, csak valahogy megváltoztak a dolgok, nem csak a külső körülmények, de az íráshoz való viszonyom is. Nem vagyok egyedül, vagy ha mégis, akkor nincs velem a lap topom (ahogy most sincs), és a kapcsolatunk túl gyorsan zajlik. Nincs idő megemészteni, sem megfogalmazni. Sokkal élőbb lett az egész. Furcsa ez nekem. Korábban, amikor évekig csak telefonon szerettük egymást, annyit beszélgettünk, hogy azt hittem, én már túl jól ismerem őt. Aztán kiléptünk az életbe, és rájöttem, hogy a valóság töredékét sem láttam belőle a virtuális világunkon keresztül. (Szóval alapvetően nagyon buta dolog az a kifogás internetes ismerősök között, hogy már túlságosan is ismerik egymást.) Végigküzdöttük magunkat az élet nehézségein, és már megint azt hittem, hogy ennél közelebb már nem is állhat egymáshoz két ember, és akkor összeköltöztünk, és minden más lett. Most megint úgy érzem, hogy mennyi mindent nem tudok még róla -vagy ha tudtam is, nem kellett szembesülnöm vele-, és azt is érzem, hogy most kerültünk tényleg egymás mellé, szó szerint rossz érzés nem együtt aludni. Bár még kezdők vagyunk ebben is.

Ő pl. tegnap azt mondta az együttélésről egy kívülállónak, hogy minden kapcsolatban vannak hullámhegyek és hullámvölgyek. Nem mondtam neki, de eléggé rosszul esett, hogy hullámvölgyekben gondolkozik. Én is így fogalmaztam volna pár hónappal ezelőtt, egy-egy vitás helyzet után, de az összeköltözés megváltoztatta bennem a konfliktusok jelentőségét. Nincs völgy vagy válság, vagy kétségbeesés: csak probléma, amit meg kell oldani, meg kell beszélni, és együtt továbblépni. És jellemzően akkor alakul ki minden feszültség köztünk, amikor el kell válnunk hosszabb időre, pár napra. Ez viszont egyelőre távkapcsolati múltunk elkerülhetetlen velejárója.

Aztán ott van a szex kérdése. Bevallom, bármilyen szabadelvű szexblogger hírében is állok, legalábbis pasi szemében, nagyon-nagyon megviselt, amikor szembesültem azzal, hogy amikor elmegyek otthonról, és ő egyedül marad, akkor kiveri a farkát, és mivel az albérletben az internet az én gépemhez van kötve, látom, mit nézett közben, és még sosem fordult fel a gyomrom ennyire semmilyen pornótól. Nem tudom, hogy fog ez kialakulni, mindenesetre szorgalmasan és együtt olvassuk, és megbeszéljük Hill Ferenc: Fallosz monológok c. könyvét, ami nagyon jó “férfitankönyv” ebből a szempontból. De ez is egy olyan új szituáció, amivel korábban nem kellett szembesülnünk. Sem neki, sem nekem.

A szex egyébként nagyon jó és sok, néha kicsit túl sok is. Ami viszont nem jó, hogy attól, hogy ilyen rendszeresek lettünk, a korábban is kellemetlen érzést okozó ureaplasma fertőzésünk sokkal élénkebben jelen van a testünkben emiatt, és ha őszinte vagyok, azt kell mondanom, hogy néha pont ezért nincs is kedvem szexelni. Tudom, hogy utána nagyon fog fájni a pisilés. Talán lassan rászánjuk magunkat, hogy újabb kört tegyünk az orvosoknál az első sikertelen gyógyítási kísérlet után.

Mert vágyunk ám nagyon a szex adta szabadságra. Olyan jó volt egyik nyári napon, amikor egy pohár jégkockával bújtunk ágyba, és végre kipróbáltuk, amiről már sokat fantáziáltunk mindketten. A jégkocka jelenléte az ágyban attól érdekes, hogy nagyon jófajta feszültséget kelt bennünk a várakozás, hogy mikor érzem meg a hideget, és a kéj, hogy a kezében van a fegyver, és rajta múlik, mikor veti be -persze értem, és nem ellenem. Én a felolvadást élveztem a legjobban a csiklómon, és persze a puncim mélyébe dugott jégkockát is. Érdekes, hogy belülről nem éreztem a jég hidegét, de ő a farkával viszont igen. Nagyon tetszett nekem a dugás így.

Hát így vagyunk kettecskén. Tánctanfolyamot keresgélünk, mert nagyon-nagyon jó együtt táncolni; a jövőnket keresgéljük, hogy ne csak egymásban legyünk ilyen biztosak; de alapvetően és leginkább mégiscsak egymást keressük, és a legjobb dolog a világon az első puszi minden reggel, amikor együtt ébredünk.

Jóban, rosszban, egészségben, betegségben… 2008/12/02

Természetesnek vettem, hogy újra meg újra előjött a betegség. Azt gondoltam, hogy mert ilyen érzékeny vagyok. Elvégre -mondhatnám büszkén- komoly kapcsolatban élünk, mi más okozhatná? Néhány komolytalan és valótlan kikacsintást leszámítva, teljesen hűségesek vagyunk egymáshoz az elejétől kezdve. Az ő pinája, az én farkam. A rengeteg szex. Csak aztán a várakozás, hogy vajon csak eltúloztuk a dugás intenzitását és időtartamát, vagy megint kijött a betegség. A húgyúti gyulladás, amiről már beszámoltam, és már panaszkodtak rá itt is. Jöttek a tanácsok, hogy ezzel együtt kell élni, csak szex után rögtön zuhany és sokat kell inni. El akartam fogadni, de nem tudtam. Egyszerűen túl sok egy idő után ebből. Mindenre odafigyeltünk és mégis, (kb.) három havonta belezuhantam.

Jött a gyötrelem. Amikor már a pisilés gondolatától is kiráz a hideg. De muszáj, mert folyton kell, és már előre basszamegezek, mert tudom, milyen fájdalom következik. És a két végkimenetel: hangos ordítás vagy összeszorított fogak és végigizzadás. Az orvosok az antibiotikumon kívül nem csináltak semmit, így március óta inkább végigszenvedtem gyógyszer nélkül. Leginkább magamban, mert nem akartam pasit ezzel terhelni, hiszen a saját hiányosságomként és hibámként éltem meg a dolgot. De elegem lett. És egy kis közbenjárásnak és protekciónak hála kaptam egy elég kiterjedt pisitesztelést és kiderült, hogy nem volt véletlen a dolog. Speciális, mikrobiológiai laboratóriumi tesztekkel lehet csak kimutatni ezt a baktériumot, de ki lehet, és ki lehetett volna, csak az orvosok lusták hozzá. Elképesztően dühös voltam, amikor megjött az eredmény, hogy olyan feleslegesen gyötrődtem korábban. Látszik, hogy férfi urológussal találkoztam csak. A férfiakra nem jellemző a húgyúti gyulladás, nem tudják, mennyire nagyon fáj.

De végre megoldódik a dolog. Nagy megkönnyebbülés. Szerintem még senki nem volt olyan boldog, mint én, amikor megmondták neki, hogy szexuális úton terjedő betegsége van, csak be kell venni a gyógyszert, és vége. Először nem értettem, mi a különbség a szexuális úton terjedő- és a nemibetegségek között, és ez hallgatólagosan ugyan, de feszültséget okozott pasi és köztem. Persze miattam, mert az ember lánya hajlamos megundorodni más nők gondolatától, főleg ha ilyen nyíltan a képébe dörgölik azokat. Aztán megbeszéltük. Nem nyomozunk, beszedjük, amit kell és kipucoljuk magunkból és a kapcsolatunkból a múlt maradványait. De ez csak az első mélypont volt.

Tudatosult ugyanis, hogy nincs szex egy darabig. Nekünk, akiknek ez naponta legalább egyszeri, de inkább többszöri, szükségletünk és szokásunk. Tudatosult, hogy csak óvszerrel csinálhatjuk, amit nem szeretünk, mert az intimitás kárára van ott köztünk. Tudatosult, hogy nincs orális szex, mert a ugye a nemi szervek nyálkahártyája által termelt nyálkával terjed a baktérium. Borzasztó ott térdelni pasi előtt, akinek kőkemény a farka és mindennél jobban a számba akarom venni, de tilos! És nem csak szájba, de simogatni is csak óvatosan szabad, hogy ne kenjük össze egymást. Úgy egy hónapig tart ez az időszak, feltéve, ha mindkettőnknek negatív lesz a következő lelete. Ha nem, akkor új gyógyszer, új teszt stb.

Pasi elég türelmes és figyelmes. Na jó, inkább figyelmes, mint türelmes, de azért igyekszik. Tudja, hogy mennyire szeretnék túllenni ezen, hogy ne kelljen többet a gyulladástól félni, ezért nagyon óvatos velem. Túlságosan is az, úgyhogy visszaesett az egy hétvégére eső szex száma, ami meg az én önbizalmamnak nem esik túl jól. Bele kell tanulnunk ezekbe az új szabályokba. Azóta feltűnt (vagy csak mostanában fontosabbá vált?), hogy sokkal-sokkal többször megölel csak úgy, pedig ő aztán nem egy ölelkezős típus, és megvárja, hogy elaludjak, amíg összebújva fekszünk, pedig ő úgy alig tud. Egyik este, amikor feküdtünk és álmosan hozzábújtam, azt mondta, nagyon tetszem neki ilyenkor. Pedig először nagyon megijedtem és minden apróságért baszogattam és hisztiztem, aztán megértettem, hogy milyen buta vagyok, hogy félek a helyzettől, hiszen nem vagyok egyedül. Együtt csináljuk. A nehezét is.

Test-helyzetjelentés 2008/03/25

Eléggé elcseszett nap ez a mai. Olyan nehezen szánom rá magam a váltásra, hogy a pöffeszkedő nőgyógyászomnál kötöttem ki, aki sosem figyel rám és mindig a szavamba vág. Mivel nem volt hajlandó tenyésztésre küldeni a baktérium készletemet, mondván, hogy felesleges, elmentem az általános betegellátásban aktuálisan (nem)dolgozó nőgyógyászhoz, akire két órát vártam, ebből egy óráig jöttek-mentek a betegek, utána egy óráig semmi. A hosszú sorban állás pedig manapság nem élmény.

A saját orvosomnál követelőzhettem volna jobban, csak annyira elszomorított. Elmesélte, hogy van olyan betegség, amitől a pina “fehér és túrós”; “zöld és habos”; barna és halszagú” dolgokat lök ki magából. És legszívesebben rákiabáltam volna, hogy “mivaaaan?!” Annyira kegyetlenül hangzott… Pláne egy férfi szájából. Nem tudom, hogy gyógyíthat valaki egy olyan testrészt, ami neki nincs is. Hogyan érthetné a betegségét?

Na de a jó hír, hogy az én “hüvelyem szép”, “a méhszájam rózsaszín”, “a petefészkeim pont úgy viselkednek, ahogy kell”. Betegségnek nyoma sincs. Csak ne szedjek antibiotikumot, mert az nagyon megviseli a baktérium háztartásomat és ettől érzékenyebben reagálok az “idegen” test elvileg jó szándékú és kedves közeledésére. És ne aggódjak, ettől még minden a legnagyobb rendben velem. Hát jó, ha ő mondja… (De már két napja keresztrejtvényt fejtek, pedig utálom. Folyton a válaszokat keresem. Ez őrjítő.)

 

Betegség 2008/03/23

A betegség, a gyógyszerek, amiket ellene szedünk, az ellene vívott harcban kifáradt testünk mind azt éreztetik, hogy nyomor van. Az ember kimozdul a saját tengelye körül és mindent másképp érzékel. Elveszti a hitét dolgok iránt, amikért lelkesedett. Elhisz magáról olyasmit, ami negatív irányba tereli az önképét. Tehetetlenné és türelmetlenné válik. És mindenki zavarja, aki ott van körülötte, de tovább éli életét, mintha minden rendben lenne.

Vannak betegségek, amik sajátosan a nőket érintik. Azt vettem észre, hogy alkalmi szeretőmmel töltött szerelmes alkalmak után rendszerint úgy éreztem, mintha pengét pisilnék. Először eszembe sem jutott, hogy a szex az oka. Ilyen tüneteket az amúgy nem létező, de a köztudatban “felfázásként” emlegetett húgyúti gyulladás okoz, ami magától is elmúlik. Egészen addig nem is törődtem vele, amíg vesemedence-gyulladásig és a méhnyakrák-szűrésen p3-as eredményig nem fajult a dolog. Most éppen két heti antibiotikum után vagyok és jövőhéten vár a nőgyógyászom, mert bár pisilni már tudok, az ismeretlen baj még állítólag bennem van és ez ijesztő.

Azt mondják, hordozok valamit a testemben, ami lehet, hogy csak a szeméremtáji védekező mechanizmusok hiányát jelenti, amivel az ember együtt születik. De igazából félek, hogy ennél bonyolultabb a dolog. Amikor szembesültem a rákszűrés eredményével, nagyon megijedtem, ami 22 évesen érthető is volt. Megijedtem a férfiaktól, akik gyulladást okoznak a szervezetemben, pedig nem akarnak bántani. Csak a szervezetem nem fogadja be őket, nem az ő hibájuk és nem az enyém. A megoldás ismeretlen.

A testem hiányossága, hogy ennyire érzékenyen reagálok olyan baktériumokra, amiket egy másik nő teste észre sem vesz. Amikor ez tudatosult bennem, arra gondoltam, hogy érezzem magam biztonságban, ha a legodaadóbb és leggondoskodóbb férfi is képes megfertőzni. Meddig lehet azt játszani, hogy olykor szex után egy hét antibiotikum-kúra, ami mindent megöl bennem és a következő alkalommal ezért kezdhetjük is előről, mert megint minden idegen lesz a testem számára.

Aggódom, mert nem tudom, mi a baj. Nem értem, hogy az orvosoknak miért nem jutott eszébe már két évvel ezelőtt, hogy valamit kezdjenek a pinámmal. Nem értem, hogy miért csak találgatnak és egymásra mutogatnak. Az urológus nőgyógyászhoz küld, a nőgyógyász csak annyit mond, hogy “puha, mint a vaj” -mármint a méhem és a petefészkeim-, tehát nincs betegség. És tünet sincs. De akkor mi van?

A betegségben az a legrosszabb, hogy mindenre rányomja a bélyegét. Szégyellem, hogy ez zajlik a testemben és nem osztottam meg a férfival. És talán ezért éreztem magam magányosnak. Úgy éreztem, kellemetlenséget okoznék ezzel. Elutasítaná a testem. Csak egyedül nehezebb kitartani. Most attól félek, hogy utólag kell-e közölnöm valamit vele. Az egyenesen megalázó lenne.

Kérj… 2007/09/04

Elég furcsán érzem magam mostanában. A testemben zajló folyamatok és a gyógyszerek letompították a fantáziám, az érzékeim, és egyáltalán a kedvem is. Mostmár éppen három hete, hogy nem volt orgazmusom. Amikor a doki felkészített rá, hogy így lesz, arra gondoltam, hogy úgysem fogom kibírni, “pont én”. Aztán észrevettem, hogy nem is veszem észre. Nincs hiány, nincs követelés, nincs motiváció- vagy leglábbis nem veszem észre.

Éppen ez a szembesülés vezet némi gyötrődéshez és enyhe válsághoz. A gyógyszer má kiürült a szervezetemből, éjszaka néha erotikus álomból ébredek és tudom, hogy a testem kielégült benne, mégha az agyam ebből semmit nem is kapott. Mégis minden ugyanaz. Félénken nyitom meg a kedvenc pornólinkgyüjtő oldalam, és csak üresen nézem a kockákat, arra gondolva, hogy máskor lázasan válogattam volna a napi aktuális filmek között. Lefekszem, nyugodt helyre és időben, a kezemet a bugyimba csúsztatom, de nem érzek semmit. Nem áraszt el az a jól ismert és űzött bizsergés, ami végigcsiklandozza a testem minden porcikáját.

Egyszerűen valamit elzártam magamban és fogalmam sincs, hogyan kellene ledönteni a felhúzott falakat. Persze nagy kényelmesen és némiképp egoistán a férfiembertől várom, hogy segítsen, de egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy neki menne, ami külön rátesz egy lapáttal, hiszen rajongással és telhetetlenül vártam az alkalmat, hogy elcsábíthassam. És ez hiányzik, nem tudom, mit mondjak vagy tegyek, hogy elcsábítsam. Bizonytalan lettem magamban, benne, hiszen tudomásomra hozta, hogy nem szereti, hogy én többször szeretném, mint ő, mert így nem hagyok lehetőséget neki a csábításra. Rossz időben kimondott szavak… Mostmár nem szeretném, mostmár csak a kényszer hajt, hogy kell… De nem érzem, hog tényleg kell, csak hiányzik az, ami régen volt. Az, aki ezelőtt voltam. Vagy nem voltam.

Újra akarom élni, szükségem van azokra a pillanatokra, amikor az övé lehettem és amikor ő is átadta magát, nekem ez túl sokat jelent, és űrt érzek a helyén, űrt magamba. Foggal- körömmel szorítanám az elvesztett érzést, a boldogságot, és olyan formában szeretnék rátalálni, ahogy a legtöbbet jelenti nekem… De most bizonytalan vagyok, és nem tudom, mit adhatnék vagy hogyan. Jóideje nem vagyok már szűz, de rég nem éreztem magam ilyen közel hozzá…