Hányan párban? 2010/04/24

Kedves barátaim, olvasóim és átutazók. Közvéleménykutatás következik! Elég hosszú hozzászólást kaptam privát az utóbbi bejegyzések kapcsán felmerülő többes szex, szvinger klub látogatás, lány lánnyal stb. téma kapcsán, és azóta sokat gondolkoztam a dolgon. Egyrészt, hogy miért dönt úgy két ember, aki szereti egymást és teljes összhangban él, hogy meghívnak az ágyukba egy harmadikat. Első megközelítésre talán furán hangzik a dolog: jól megvagyunk, tart a szerelem, felizgatjuk és élvezzük egymást, akkor miért van hiányérzetünk -lehetne feltenni a kérdést, és tulajdonképpen jogosan. De szerintem ennek semmi köze a hiányérzethez, és az alkalmi látogató nem pótszerként jelenik meg a nász-ágyban. Mi ugyan mindketten tapasztalatlanok vagyunk e téren, és hogy őszinte legyek, egyik felállás sem vonz minket olyan nagyon, hogy a közeljövőben kipróbáljuk.

Viszont amiért mégis beszélünk róla, hogy nagyon izgalmas játéknak tűnik. És nem hiányzik nekünk senki, nem egy harmadik személyre vágyunk, hanem a játékra, amit a harmadik ember lehetővé tesz. A lelkünk játszik és az érzelmeink, a határok feszegetéséről van szó, arról, hogy a másik szabadságának az ára a mi szabadságunkba kerül-e. Tudom, hogy fájna neki, ha látná, hogy leszopom a másik férfit, ahogy engem is kínozna a látvány, hogy egy másik pinába nyomja a farkát -de éppen ettől édes és kéjes a megjelenő kép. Hogy megőrjít és feltüzel. Adni akarok, de borzasztó nehéz. Jobban szeretem, mint bármikor. És a végén én nyúlok oda az idegen pinához, hogy széthúzzam és felkínáljam a farkának.

Tudom, hogy nem szép ezt mondani, de tök mindegy, ki van ott (nyilván nem teljesen, hiszen a kiválsztás a legnehezebb része a dolognak, de miután kiválasztottuk, már mindegy a kiléte), nem számít, nem ő számít, rólunk szól az egész.

Neekem ez egy nagyon intenzív fantázia-élmény, akár valósággá válik egyszer, akár nem. Nem látom benne azt a negatív pontot, ami a kapcsolatunkról rosszat árulna el. Sőt, inkább éppen arról szól a játék, hogy mennyire szretjük egymást. Persze valószínűleg minden pár mésképpen éli meg a dolgot, és biztos vagyok benne, hogy sokszor azért hívnak vendéget, mert ketten nem érzik jól magukat, de ez két ember felelőssége. Egy jó kapcsolat szerintem a jó kommunikáción és a jó szexen alapul. Ha ez jól működik, a vendégszereplő is jó élmény lesz, ha nem, akkor csak kétségbeesett kapálózás lesz belőle.

A szvinger klub látogatás sokkal valóságosabb fantáziánk. És igen, el kell ismernem, hogy a pornó filmek erősen befolyásolnak e téren. Az olyan jelenetek, amikor a nőt több férfi veszi körül és végigkúrják meg persze beborítják a testét a végtermékkel. Korábban azt gondoltam, hogy a szvinerklubban ez történik. Aztán sokat olvasgattam és pasi is talált egy amatőr szvinger videósorozatot, ami Németország klubjait látogatja végig, beszélgetnek benne a tulajdonosokkal és a résztvevőkkel úgyszintén, és ezek alapján vált valóban vonzóvá számomra a szvingerklub  lehetősége. 

Valahogy úgy érzem, hogy az, hogy láthatok más párokat egymással szexelni, végignézhetem őket, részesülök az élvezetükben és az intimitásukban, valami egészen különleges élmény és ajándék. És ugyanígy fordítva is: teljesen egymásba feledkezve szeretnék pasival szexelni, majd a végén kifulladva és elpilledve körbenézni és látni a mosolyokból, hogy öröm volt minket látni. Határozottan nem a párcsere a célunk egy szvinger látogatással, hanem az élvezet megosztása. Meríteni másokból, és adni másoknak. És úgy gondolom, hogy ebben sincs semmi rossz. Nem hiányt pótlunk, nem égtünk ki semmilyen értelemben.

Hát ez az én véleményem, és elsősorban arra lennék kíváncsi, hogy ti hogyan gondolkodtok erről. Egyáltalán reálisak-e a fantáziaképeim a valósággal? Vagy az egész egy nagy tévedés? Akik már próbálták valamelyik felállást, miért döntöttek úgy, hogy belemennek, és milyen hatással volt a kapcsolatukra? Ha az ember ilyesmire gondol, az mindenképpen azt jelenti, hogy valami baj van a kapcsolatával, és ezzel akarja elfedni a problémát? Vagy éppen egy jól működő kapcsolatot rombolunk szét ezzel? Egyáltalán kell-e valamit gondolni a dolog mögé vagy teljesen természetes mindez? Ha van kedvetek, beszélgessünk erről, várom a véleményeket.   

Érték? 2010/02/17

Nem tudom, a TV2 miben reménykedik még, mert úgy olvasom mindenfelé, hogy lassan vége lesz, folyamatosan alulmarad nézettségben a többi csatornához képest. Nem csoda. Egyik reggel bekapcsolva maradt, és teljesen ledöbbentem, az új értékrenden, amit közvetít. A reggeli műsorba vendégül hívtak egy klinikai szakpszicholóust, aki kifejtette, hogy a házasságnak, mint jóban-rosszban, egészségben-betegségben szövetségnek vége, ma már csak úgy összeházasodunk, tudjuk, hogy nem tart örökké, csak egy időre szól, aztán megváltozunk, elválunk és keresünk mást. És nem azt akarom mondani, hogy válás-ellenes vagyok, valóban megeshet, hogy két ember valamit annyira elront, hogy nem tudnak többé boldogok lenni együtt, de basszus. Azért még nem azzal kell nekivágni a dolognak, hogy tök mindegy, nem kell dolgoznom a kapcsolatért, amíg jó, maradok, aztán majd előről kezdem valaki mással. Ennek mi értelme van? Lustává és könnyelművé teszi a szerelmet, a kapcsolatot és a családalapítást is. Felelőtlen ígéreteket teszünk, mert tudjuk, hogy nem kell megtartani őket. És szerintem ez nagyon rossz irány.

Köztünk nem nagyon merül fel az esküvő téma, de férjként és feleségként beszélünk egymásról, az felmerül, hogy milyen jövőt szeretnénk, milyen lakást, hány gyereket stb. És nem csak álmok szintjén. Úgy dolgozunk, hogy ezek valóra váljanak, és eyütt csináljuk, egymásért. Nem úgy, hogy ha nem sikerül, akkor majd valaki mással teremtünk új álmokat. És nap mint nap megküzdünk a kapcsolatunkért, dolgozunk érte, sokat beszélgetünk, hogy ne mulasszuk el egymást. És ez nekem olyan értékesnek tűnik. Mérges vagyok a médiára, mert azt akarom gondolni és hinni, hogy együtt öregedhetünk meg, de nem merem, mert már a tévé is azt mondja, hogy ez lehetetlen. Sokkoló.

Főleg, hogy nem sokkal a szakpszichós beszélgetést követően jött egy kisbabaműsor, amiben meg a felkonf úgy hangzott (nagyjából): ‘”sok nőnek a szoptatás során megereszkedik a melle, de ne keseredjen el senki, van megoldás”. És ezt követően kb. tíz percig áradozott a sármos plasztikai sebész, hogy milyen könnyedén meg lehet a melleket formálni, kitömni, nagyobbítani, felvarrni stb. És a lelkes kismama vendég boldogan várta a műtétjét, mindössze fél évvel a szoptatás abbahagyása után (ez a minimum idő, aminek a műtét előtt el kell telnie).

Én nem szültem még, tehát nem is szoptattam, nem tudom, milyen változásokat hoz ez. De azt tudom, hogy nem tudok elképzelni jobb dolot annál, mint egy kisbabát világra hozni és őt szeretni. És nem tartom fairnek, hogy egy nőtől elvárják, hogy amint lehet tüntessék el a testükről ennek a csodának a nyomát. Nem tudom elképzelni, vajon milyen érzésekkel szoptatja a babáját az a nő, aki alig várja, hogy leteljen a várakozási idő és másnap már kés alá fekhessen, hogy visszakapja a régi mellét. Nem hiszem el, hogy az a tej ugyanolyan édes, mert a gyerekek valahogy mindent éreznek, akkor is, ha még nem tudatosul bennük a dolog. Még egyszer: én még előtte vagyok ennek. De erről az oldalról ez nagyon szomorúnak tűnik.

Idegenek 2010/02/15

Mindig nagyon élvezem az erotikus álmaimat, úgy várom ezeket, mint a kedvenc sorozatom következő részét. Hogy vajon kivel, hol, hogyan, és mit. És bár néha zavarba ejtő képek születnek, alapvetően inkább feltöltődöm a kalandozós éjszakákon, és jó kedvűen ébredek. A hatás pedig egész nap kitart. De most nem csak álmodtam. És azt hiszem, ez is a fogamzásgátló hormonok elhagyásának köszönhető. Egyszerűen szexelni akartam minden pasival, akiben megláttam azt a valamit. Az ilyesmi meg látszik az ember lányán, és megkapja a visszajelzéseket is, hát, nem is tudom. Kicsit bűntudatom volt emiatt. Új jelenség ez, vagy legalábbis jó időre elfelejtett, de most majd kibújtam a bőrömből és egész nap mindenféle mocskos dolgokról fantáziáltam. Aztán mondogatni kezdtem pasinak, hogy bekattantam, és nagyon durva a helyzet, de nem volt rá oka, hogy haragudjon, inkább nevetett rajtam. Tudom én, hogy imádja, ha ribanccá változom. Viszont aztán történt egy furcsa dolog. Éppen a punimban járt az ujjaival és éppen nagyon be voltam gerjedve, már csábított az orgazmus fénye az alagút végén. Ekkor bedobta egy munkatársa nevét, akit az egyetemről ismerek, és esztétikai értelemben a leggyönyörűbb srác a világon, akit valaha láttam, de amúgy sosem érdekelt másképp, és annyira kiakadtam ettől, hogy mégis hogy jön az a fiú az én fantáziámba, hogy az egész varázs elszállt, és abbahagytuk (pontosabban átmenetileg felfüggesztettük) a szexet. Aztán rájöttem, hogy nincs semmi baj velem. Nem azért voltam másokra rágerjedve, mert érdekelnek, vagy tényleg félre akarok lépni, csak a petesejtem játszott velem. Nincs konkrét ember, akiről szívesen fantáziálnék, akire tényleg vágyom. Nem hiányzik a kapcsolatunkból senki. És ez valahogy nagyon jó érzéssel töltött el, engem és a puncimat is.

Értelmetlenül 2009/11/24

Esküvőre készülődött a család. Az esemény különösen közel hozta őket egymáshoz. A legnagyobb örömben fogadták a következő boldog esemény hírét: a lány terhes. Irány az orvos: ő nem látja a magzatot, de az ultrahang mutat valami foltot, ami gyanús. Kórházi beutaló. A következő vizsgálatot már végig vérezte az aggódó anya. Nincs magzat, de a vérzés a vetélés előjele. Hátha kijött, de a biztonság kedvéért kaparás. Senki nem mond semmit. Senki nem tud semmit. Az orvos továbbsiet, amikor látja, hogy kérdéssel fordulnak hozzá. Idegtépő órák és napok telnek el, a kórterem pedig zsúfolásig telve óriási pocakkal örömmámorban úszó kismamákkal. Csak egy valaki gyászol. Bár az orvosok még mindig nem értik, a vérvizsgálat szerint a baba még ott van. De ez már nem ad reményt. Biztos elnéztek valamit, mondják, ezért újabb kaparás. Egy héten belül másodjára. Folyamatosan vérzik. Gyászol. Az egyik pillanatban azzal ijesztgetik, hogy nem lehet többé anya, a következőben azzal, hogy talán rákos. Fel akarják szabdalni a hasát, mert biztos méhen kívüli, de nem látják az ulrahangon. Csak úgy találomra, előbb-utóbb meglesz. Már túlságosan kimerült és szomorú. Nem akar mást, mint felébredni ebből a rémálomból. Ebbe a képtelen műtétbe is beleegyezne… Második hete fekszik bent. Nem eszik, nem alszik, nyugtatókat szed, mert eleve gyenge az idegrendszere. Még egy vizsgálat, nem várt fordulat.  Az orvosok és nővérek örömtáncot járva sikongatnak, hogy ver a szíve a babának. Megtalálták a méhben. Túl késő. A terhesség teljesen normálisan zajlott volna, ha nem kezdik el félválról gerjeszteni a problémát. Így kaptak egy magzatot, aki túlélt két kaparást, ezernyi tolakodó vizsgálatot és méhösszehúzó gyógyszereket. És egy anyát, akit úgy szétromboltak, fizikailag és érzelmileg, hogy nem tudja vállalni az anyaság feladatát. Az orvosok megjegyezték, hogy a beavatkozások nem számítanak a magzatnak, ha betegen születik, amúgy is beteg lett volna. Hányinger. Az anya meghozta döntését. A baba megerősítette ebben és támogatta. Ma reggel elvetélt.

Nem tudom, hányszor kellett összeszednem a padlóról az elmúlt két hétben a világ legerősebb és energikusabb emberét. Hányszor kellett feldolgozni a rossz híreket, hányszor kezdtünk reménykedni az állítólgos megoldások hallatán. Mert ezt csinálták: mézesmadzag-szakadék mélye-mézesmadzag-szakadék mélye. Már ha csináltak valamit: az idő nagy részében mi magunk, a semmilyen orvosi képzettségünkkel találgattuk, hogy mi a fene történhet.

Mindenki ismeri a magyar egészségügyi ellátást, nem érdemes beszélni róla. De a szülészeten anyák vannak, akik életet adnak, babákat hoznak a világra. Különleges bánásmódot igényelnének, mert félnek, óriási felelősséget vállalnak magukra, de tele vannak kétellyel és bizonytalansággal. Érzelmileg labilisek, ami a babára is kihat. Egy puha meleg szoba járna nekik, rengeteg szeretettel. Mint ahogy annak is, aki nem tudja végigcsinálni a dolgot és elvetél, vagy abortuszra kényszerül. Nem azért veszti el a babáját, mert ezt akarja. Meghozza a legnehezebb döntést a babáért, mert abban a pillanatban neki nem-megszületni a legjobb. Mindegy, hogy ezt a nő teste vagy az agya mondja ki. És ezeknek a nőknek nem megvetés járna és lenézés és bűntetés. Hanem rehabilitáció és gondoskodás, hogy a következő baba egy boldogabb világba születhessen meg.

Kedvesség 2009/01/19

 

Amióta komoly kapcsolatot ápoló nő vagyok, leszoktam az önkielégítésről, és ez nincs rendjén szerintem. Egyrészt azért, mert nem szabad így elkényelmesedni, másrészt meg azért, mert korábban határozottan vallottam az önkielégítés jótékony hatásairól. És egy kicsit elszomorít, hogy miért nem jut eszembe gyakrabban örömöt okozni magamnak egy ilyen aprósággal. Néha elkap a hév, és elrendelem magamnak a minden napra egy orgazmus tervet, csak aztán azt tapasztalom, hogy a tervszerűség nem igazán passzol a szexualitásomhoz. A furcsa az, hogy nem azért nem csinálom, mert nincs kedvem, hanem mert a pornónézéshez nincs kedve a szerelmes szívemnek -egyedül legalábbis-, és annyira meg nem tudok kielégületlen lenni, hogy pornó nélkül is belevágjak.

Pasinak viszont van egy kedves módszere, ami mindig beválik. Választ egy könyvet, és esténként felolvassa nekem, hogy segítsen elélvezni. Ami hát, mondhatni a legkedvesebb dolog, amit csak tehet értem ilyenkor. Egyébként is szeretem, ha szex közben beszél hozzám, és ez így az ő hangjára, tökéletes segítség forrongó vágyaim csillapítására. Elég sokáig olvastuk A három lány és az anyjukat, most pedig Houellebecq regényekre váltottunk. Nagyon jó így elélvezni -egyedül, de mégis vele. Csak az a furcsa, hogy valamiért nem tudok hangos lenni közben, mert e tekintetben az egyedüllét tudatosul, de utána mindig megbánom, hogy őt kihagytam belőle. Pedig annyira jólesik tőle. Mármint, hogy a távolból is fontos neki az orgazmusom.

Frissítés: Azóta levetkőztem nem létező gátlásaimat és nyögésekkel kommentáltam a felolvasást. Mindkettőnk legnagyobb örömére. Gyanús, hogy függővé válok…

Beszélj hozzám… 2008/10/19

…kérem olyan sokszor kedvesMet. Nem hiába a többéves telefonszex kapcsolat a hátunk mögött. Ez a szerelem sosem született volna, ha nem tudunk kimondani mindent. Amikor találkoztam vele, a szabadsággal nyűgözött le, amit a számba adott. Mindent elmondtam, mindent elmondtunk. Kicsit sajnálom, hogy ezek a telefonbeszélgetések nem voltak rögzíthetőek, mert többezeroldalnyi csodás, érzéki, merész, perverz, kedves és gonosz erotika született volna belőle. Érdekes, hogy sosem ragadtunk a cset bezárt világába, én mindig is ki akartam húzni onnan. Nem őt, magamat, ő meg bizonytalankodott, hogy velem tartson-e. Nem tudom, hogy őt élveztem, vagy magamat akkoriban. És nem tudom, miért bírt olyan óriási jelentőséggel a beszéd. Hogy halljam a vágyaimat és hallassam az övéit.

Most is imádom, amikor játszunk, és szerepekbe bújunk. Szöveget írunk és mondunk, egymás szájába. Nem tudom, hogy el is hisszük-e, nem a valóság a lényeg. Sokkal inkább a valóságtól való elrugaszkodás. Az a fajta bizalom, hogy lehetek bárki más, hogy tudok lenni bárki más, és mégis nekem szól, rólam szól és hozzám szól. Egyszerűen imádom, amikor beszélgetünk szex közben. Imádom azt is, amikor csendben és szerelmesen csókolózunk megállás nélkül, vagy épp lázasan és harapdálva nyögések közepette, de a beszélgetős esetek a kedvenceim. Mert a női orgazmus, mint tudjuk, fejben dől el, a szavai pedig éppen oda céloznak és az agyamat izgatják.

Behozta az újságot, csak ketten voltunk otthon. A falhoz döntött.

-Szóval a férjed nincs itthon?

-Bármelyik pillanatban megérkezhet.

-Akkor ne húzzuk az időt.

Ezt már úgy mondta, hogy lehúzta a nadrágja sliccét és elővette a kőkemény farkát.

-Ne is! Tudod, hogy nagyon féltékeny. Folyton azt képzeli, hogy megcsalom.

-Ó, milyen szemét alak, amikor te vagy a legtisztességesebb nő, akit ismerek!

Közben a nappali és a konyha különböző zúgaiban kerestük a legalkalmasabb helyeket, ahol dughatunk végre. És végül a szoba közepén guggoltam, hogy szopjam a farkát előbújtató,de amúgy teljesen felöltözött, aktuálisan az újságkihordó fiú bőrébe bújt kedveSMet. Stb., stb.

(További részleteket olvasóim érzékenységére, és hálószobatitkaink intimitására való tekintettel nem közlök. Viszont erről szembe jutott, hogy írnom kell a cmnf pornókategória gyönyöreiről a valóságban címmel, mert elképesztően izgató, ha a férfi feöltözve marad szex közben. )

Játszótárs 2008/07/07

Régen volt egy mesekönyvem, ami nagyon elbűvölt azzal, hogy végtelennek tűnt. Attól, volt különleges, hogy minden x-edik oldal alján felkínált két lehetőséget a történet folytatását illetően, és megadott egy oldalszámot, hogy melyik esetben melyik oldalra lapozzak a folytatáshoz. Mindig izgalommal töltött el az olvasása (vagy talán felolvasása? lehet, hogy még nem is tudtam olvasni…), mert szerettem és vártam a döntési szituációkat, a saját történetemnek éreztem…

Reggel a férfi azt mondta, írhatnék rólunk, ahogy együtt haladunk oldalról-oldalra kettőnk közös (határozottan pornográf) mesekönyvében. Általában a mindennapi dolgok ügyében is úgy döntünk, hogy mindketten teszünk egy (vagy több) javaslatot, aztán közösen kiválasztjuk ki, hogy akkor hová menjünk, mit együnk, mit nézzünk meg a moziban és az ezekhez hasonló, az élet mesekönyvébe illően egyszerű játék-kérdésekben.

De szex közben is mindig ilyet játszunk. Azt hiszem, ikrek vonás, hogy hamar unatkozni kezdünk az egyhangúság hatására, még szerencse, hogy ez mindkettőnkre vonatkozik. Nagyon élvezzük az együttléteket, de ennek általában eljutunk mindig egy pontra, amikor tudjuk, hogy valamin változtatnunk kell, mert kezdünk monotónná válni. Ilyenkor az egyikünk mindig kezdeményez és a fantáziájának épp megfelelő alternatívát ajánl fel a folytatáshoz. Ezt előbb elképzeljük, alaposan végiggondoljuk, még meg is beszéljük, és ennek hatására a már éppen megunt pózba újra belegerjedünk, de az erotikus csevely, mint valami új és sokadik előjáték a helyzetváltást is előkészíti és felfokozott vággyal fordulunk át. De legtöbbször nem is változtatunk a felálláson, csak teret engedünk a fantáziánknak, hagyjuk, hogy a vágyaink összeérjenek, és az elcsépelt póz új élményket ad. Imádom, hogy az egész egy óriási fantáziajáték, hogy a fejünkben mindig több történik, mint a valóságban egyébként. Ami nem tudom, hogy lehetséges, mert a lepedőt mindig nedvesre izzadjuk…