Ébredezés 2010/05/20

Amikor reggel csipog az ébresztő, hát, nem ugrunk ki az ágyból, sem a bőrünkből örömünkben, hogy reggel van. Finoman fogalmazva. Először is összebújunk, aztán jönnek a pár perces visszaalvások. Én meg az élénk álomképeimmel jól kihasználom ezeket a perceket és mindig álmodok valami szokatlant. Vagy valami erotikusat. A szexigényemtől függ. A múltkor azt álmodtam, hogy simogatom a punit, és nagyon jó nekem. Majd felébredvén éreztem, hogy simogatok valamit. És pasi felvilágosított, hogy a keze volt az. Ezen csomót röhögtem, mert hogy lehetek ilyen holdkóros, hogy pasi kezét simogatom az ujjam hegyével, és azt álmodom, hogy a csiklóm az. Na meg arra is gondoltam, hogy ezt csinálja utánam valaki. Erre ma reggel megint. Ébresztő, visszaalvás, és puncik. Lucskoló nők képei villantak be egymás után. Meg az elmaradhatatlan punci bizsergés. És mire ébredek? Pasi kezét simogatom punci gyanánt. És ez nagyon tetszik nekem megint. Simogatom pasi kezét, és azt hiszem a csiklóm az.  Nedves leszek, pedig nem nyúlok a punimhoz, de az agyam azt hiszi mégis. Vagy a puncim hiszi? Arra gondolok, hogy simogatom, és a puncim máris elolvad. Nagyon izgalmas és nagyon lenyűgöző. Legszívesebben folyton csak álmodnék.

Amikor én még kislány voltam… 2010/05/11

58 nap telt el vérző napok nélkül. Megvolt az első szomorú negatív élményünk, már ami a tesztet illeti. A késés nemcsak az érzelmeinket borzolta össze, de a hormonjainkat is. Beálltunk a mindennapos szexre, amiről én már úgy hittem, ilyen sosem lesz már, de tévedtem. Mert van, és nagyon jó.  De kell idő a feltöltődésre is. Most lecsendesedtünk, és házon kívül randizunk, meg sokat beszélgetünk. Egyik alkalommal visszakalandoztunk a bimbózgató szexualitásunkhoz.

Persze nem most beszéltünk ilyesmiről először, de engem mindig jóérzéssel tölt el, hogy kimondhatom ezeket a dolgokat. Hogy milyen volt kislányként bizsergő puncival, milyen volt felfedezni, hogy mit kell tennem, hogy elmúljon. Milyen emlékezetes dolgok maradtak meg a fejemben, amik kiváltották a puncibizsergést. És nagyon felszabadító hasonló történeteket hallani a másik oldalról is. Hogy rajta kapták-e közben, (mert engem igen), ki hogyan szervezte meg nagy gonddal, hogy belenézhessen a szülei által dugdosott pornóvideókba vagy újságokba… stb. Olyan bájos dolog ez, amikor az ártatlan kisgyerek még nem is tudja, mit csinál, de a késztetést nem tudja elfojtani magában. Filmjelenetek, olvasmányrészletek és pillanatképek. Meztelenségről, vágyról és pornóról.

Emlékszem, hogy apukám egyetlen pornófilmet dugdosott otthon, amit véletlenül találtam meg. Pontosabban a kezembe akadt, mert nem igazán kerestem ilyesmit. Aztán alig vártam, hogy egyedül legyek otthon, beraktam a kazettát, gondosan megjegyezve, hogy hol járt a szalag, hogy a végén vissza tudjam tekerni pontosan oda. Minden másodpercben attól féltem, hogy váratlanul hazajönnek és nekem végem…

Szeretem ezeket a nosztalgikus beszélgetéseket, mert akkor nem mondhattam ki ezeket a dolgokat, és most, ahogy felelevenítem azokat az érzéseket, újra tinilánynak érzem magam, csak most már sokkal szabadabb orgazmusokkal. Hát igen, jó néha kimozdulni a jelenből, és nemcsak az ábrándos jövő felé.

Valami régi, valami új 2009/04/17

Mindkettőnknek nehéz volt megosztania másokkal a szexualitását. Ő nagyon gátlásos volt eleinte, én inkább nagyon gátlástalan. Ő gátlástalanná vált, amiért bűntudata lett minden kalandozása után; én gátlásossá, amiért bűntudatom lett minden kalandozásom után. De nem azért reagáltunk így, mert rosszat tettünk másokkal, hanem mert úgy éreztük eláruljuk önmagunkat. Tudtuk, hogy a szex nem lehet csak ennyi, és mindketten arra vágytunk, hogy átéljük azt, amikor nem kell elhúzni a szánkat, ha meg akarnak csókolni, amikor összebújva és simogatva lehet utána aludni, nem pedig elmenkülni a tett helyszínéről, ahol a saját álmaink ellen elkövetett erőszak történt. Hiányzott a gyengédség, a puhaság, a szeretet, a szerelem. Ezért fordultunk befelé, és roppant aktív autoszexualitásunkba temetkeztünk. Rengeteg pornó film és történet, csetszex, telefonszex -bármi, csak ne kelljen együtt lenni konkrét valónkban és megérezni a magányt (a hiányt) az idegen mellett. Ezért sokáig nem volt jelen a sokak által izgalmasnak tartott közös pornónézés a szexuális életünkben.

Nem is erőltettük, nem hiányzott. Valami régire, valami rosszra emlékeztetett, ami nem az “együttről” szól. Aztán egy véletlen felvetés volt, megmutatom, miket kaptam régebben ajándékba. És az egyik film bekapcsolva maradt, miközben egymásnak estünk. Kétszer élveztem el fél órán belül és az egyik alkalommal sikerült a belső (hüvelyi) orgazmus. Valahogy olyan élmény volt, mintha felszabadultam volna egy múltbéli teher súlya alól, ami önmagunkba zártságunkból és autoszexualitásunkból fakadt. És azért felszabadulás, mert nem szoktunk rá, hiába élveztük együtt, mégsem vált létszükségletté, mint régen egyedül. Persze néztünk filmet azóta, méghozzá én választottam ki: a férfi, a (valóságban is a) barátnője és egy másik lány hármasa, amit ez a nem mindennapi szereposztás tesz még izgalmasabbá. Hogy a férfi csókja a barátnőjével valódi, akkor is, mikor a férfi közben éppen seggbedugja a másik lányt. Akit mi is örömmel magunk mellé képzeltünk. A pornó felkerült a szex-kiegészítők listájára.

Én (és a mások) 2007/05/03

Nem tudom, mikor történt, hogy magamra találtam, és azt sem, hogy visszafordítható-e a folyamat. Persze a megoldás az lenne, ha megoszthatnám önmagam egy másikkal, ha az önmagunk éppen találkozna. És ez pillantokra meg is történik. Máskor viszont nagyon rosszul esik, hogy mégsem. Sokszor túl sok vagyok, ezt tudom. De akkor is…

A szexuális életem rólam szól, a másik ember legtöbb esetben csak kiegészítője önmagamnak, de nem egyenrangú társ. Ami nagyon elkeserítő számomra (is). Az alapvető oka ennek a fantáziám, amiben lubickolok, otthonosan járom be, fedezem fel újra és újra. Mindig egy kicsit másabb, egy kicsit merészebb, egy kicsit higgadtabb… Mikor mire vágyom. De én alakítom, ahogy nekem tetszik. Talán ezért is szeretem annyira saját magamat kielégíteni. A legtöbbször viszont épp azért nincs kedvem másokhoz, mert a fejemben olyan izgalmas, a másik pedig csak elrontaná. Egyébként is rossz taktika a vágyhoz választani a partnert és nem a partnerhez a vágyat.

Így is sok mindent a magam örömére teszek. Akkor is leborotválom a pinám, ha nincs kinek megmutatni, mert imádom és alig várom, hogy a bababőrt simogathassam. Bármikor képes vagyok fehérneműket vásárolni, mert élvezem tudni, hogy a fiókomba túrva egy pillanat alatt érzékiségbe bújhatok. Szexjelenetekkel gazdagított könyveket olvasok a metrón, és amikor észreveszem, hogy a mellettem ülő beleolvas, mégjobban felizgat az elbeszélt jelent. Sokszor észre sem veszem, ösztönösen teszek úgy, ahogy teszek. Túlságosan is szabadon. Épp ezért nem tudom magam könnyen megosztani mással. A másik mindig korlátoz egy kicsit. Előfordulhat, hogy szégyellnem kell magam olyasmiért, ami pedig én vagyok. Akár egy barátnő előtt is, aki furcsán néz, amikor combfixet veszek, hiszen ő maga sosem igényelt efajta holmit. Csak olyan fárasztó, ha az ösztöneimen kell úrrá lennem…

Viszont gyönyörű, ha együtt vagyok valakivel, aki nem néz rám furcsán. Aki cinkosommá válik: megosztja velem a fantáziáját, és nekem sem kell mást mondanom, mint amit a lelkem és a testem súg. Nagyon boldog élmény marad minden olyan pillanat, amikor a másik előtt én magam lehetek, és bármit megtehetek, amiről úgy érzem, meg kell tennem. Kicsit olyan is ez, mint a bőség zavara: nem tudom, mihez nyúljak, hogyan helyezkedjek…stb. De a legértékesebb benne, hogy nem kell magyaráz(kod)ni, csak adom magam, és fogadom a másikat. Úgy, ahogy van. A kapcsolatok többsége azért romlik meg, mert a párok nem osztják meg egymással a fantáziájukat. De mi az, ami leginkább én vagyok, ha nem a fantáziám?

És ha megtalálom a másikat, akivel biztonsában érzem önmagam, az sem tökéletes, sőt! hihetetlenül nehéz feldolgozni, hogy mindez megtörténik. Ugyanúgy felmerülnek akadályok, dolgok, amikben nem egyezünk. De attól jó, hogy ő nem lök el, nem köp le, nem üt meg…-képletesen értem-, hanem érdeklődve figyel. Figyeli a fantáziám, hogyan mozdulok benne, tőle, általa. Megpróbál befogadni újra és újra, ami nyilván nem sikerülhet mindig, ez törvényszerű, de akkor már érzem, hogy ez nem számít. Nem ez számít.

Milyen messze vagyunk ettől…