Bolti kaland 2008/03/05

A néger srácok buknak rám. Fogalmam sincs miért, de ritka, hogy szó nélkül elmenjenek mellettem. Ma sem úsztam meg…

Bementem a boltba venni egy ásványvizet, kifelé az ajtóban két magas és nagyon vonzó “példány” jött velem szemben. Az egyikkel összenéztünk, rám mosolygott és köszönt is. Nem köszöntem vissza, csak mentem tovább. Az üvegajtó túloldaláról viszont mégis visszafordultam és sajnos mosolyogtam is. Kb. 100 méterrel később értek utol a körúton és köszöntek rám újra. El akartam kerülni az ismerkedést, pedig meglepően udvarias volt a kezdeményezőbb fiú. Bemutatkozott és kezet nyújtott. Én nem akartam bemutatkozni és nem nyújtottam kezet. Mert nem akartam ismerkedni… Szóval kicsit szégyelltem magam, hogy ilyen elutasító, ráadásul fölényesen elutasító voltam. Aztán már nem szégyelltem magam, mert ennek ellenére megkérdezte a másik, akinek egyébként a bolti mosoly szólt, hogy valamikor meginnék-e vele valamit. Nem, sajnos nem lehet. “Don’t you like black men?” -ilyen kérdést! És még a négerek panaszkodnak, hogy még mindig el vannak nyomva, meg vannak különböztetve, meg vannak bélyegezve stb. Mindenesetre, mit lehet erre mondani? Már hogyne szeretném, szép a testük és a bőrük. A farkukról nem is beszélve… De ettől még ők is csak férfiak, ha bevallom mindezt, sosem engednek “szabadon”…Olyan kelet-európainak érzem a kérdést, de vajon lesz egyszer olyan, hogy mégis inkább maradni akarok?

A játék hiánya 2007/12/13

Roppant izgalmas képeket találtam, ami meghozta a kedvem az íráshoz. Pedig az égvilágon semmi közlendőm nincs. A testem azt dörgöli az orrom alá, hogy eléggé kimerültek az érzelmeim elvarratlanságuk, feldolgozatlanságuk és kimondatlanságuk okán. Így mostmár nem csak mondanom kell a továbblépést és nyitottságot, hanem úgy is kell tennem. És nem pofozkodnom, amikor ott a lehetőség, nyilvános bocsánatkérés érte. Olyan ösztönösen jött, hogy amikor leesett, hogy a kezem mire készül, először megállítottam. De ennél sokkal jobban meg akartam tenni, mert másodjára már nem sikerült. Gondolom, a tudattalanomnak jó oka volt rá, hogy a rajtam fekvő “állat” felé ilyen gesztussal lépjen fel, így nem is firtatom. Csak meglepődtem, hogy milyen jól esett…

Egyébként nagyon nehéz egy új embert magamba fogadni, aki idegen, akivel (még) nem is akarok lenni és aki el akarja törölni azt, ami jó volt és működött és kiszámítható-jól bejárt-ismerős volt. Dehát az elején erőltetni kell egy kicsit, amíg természetessé nem válik… Hát, történjen, aminek történnie kell.

Jaigen, nemrégiben találkoztam egy sráccal, és azt kellett megállapítanom, hogy a férfiak elég bután gondolják, hogy csak azért, mert a nő egy szexuális célzatú kereső oldalon van fent, az ég világon semmilyen hódítást nem igényel és annyira ki van éhezve, hogy csak szétteszi a lábát, még kérni sem kell. Szerintem ez így nem működik, a csábítás, a közeledés, hogy akarom, de kicsit még húzom a percet és magamon tartom még a ruhát stb. Egyébként is az a legérdekesebb része, amikor már tudjuk, hogy meg fog történni, amikor minden átbillen egyik pillanatról a másikra. Ha eleve átbillentnek gondoljuk, akkor mitől lesz érdekes egyáltalán?

És tudom, hogy az érintett lány olvas, a kedvéért elmesélem, hogy mostanában kezd izgatni a hármas felállás, persze engem mindig csak adott motívumok izgatnak. De a férfi két nővel jellegű dologban sosem láttam különösebb fantáziát és a nőért akartam. A férfi jelenlétet pedig azért fogadtam el, mert mégiscsak ő a közös bennünk. Viszont nagyon szimpatikus jelenet a hanyatt fekvő első számú nő, fölötte éppen fordítva a kettes számú nő, akit a férfi a klasszikus pózban (ártatlanabbak kedvéért: hátulról) dug. Az egyes számú nő pedig belenyal a dugásba. Szerintem ez nagyon érdekes és izgalmas felállás…

Más nincs, illetve megtudtam, hogy sznob dolog “sorkizárt” üzemódban írni, de legalább a sorokban rendet kell tartani szerintem. Továbbá! Akinek sok kellemes pillanatot szereztem írásaimmal, nyugodtan meglephet gésagolyókkal karácsonyra :)

"Persze hajnal van megint." 2007/09/22

Megint véget ért az a bizonyos éjszaka. A “night of faith and devotion”. Lassan 5óra lesz, álmos vagyok és fázom. Persze ha felvennék valamit, az segítene, de buli után mindig meztelenül alszom, ki kell szellőztetni a testem vagy mi. Már megint vártam a sült galambot. Délután megvettem a tökéletes dekoltázs melltartómat, és elfeledvén, hogy a nyár papucsai és töklapos talpú cipői után nem is olyan könnyed dolog magassarkúban állni a sarat reggelig, újdonsült csizmámat is bedobtam a cél érdekében.

Különös éjszaka volt. Azt hiszem, mégiscsak van értékrendem és mégiscsak hiszek dolgokban, amikről úgy gondoltam nem fontosak. Hát, fontosak. Mert nagyon jól esik belefeledkezni egy vadidegen férfi karjaiba. A testem pontosan követi az ő testének parancsait. Libabőrös leszek, ahogy hátulról hozzám simul, a tenyerével végigfut a mellemen és a nyakamba csókol. És már éppen az agyam is megadná magát, amikor szerencsére (vagy sajnos?) ő maga tudatosítja bennem, hogy én ezt nem is akarom. Mellesleg, jó tanács minden férfinak, aki nyelvpiercinggel rendelkező lánnyal ismerkedik: ne közöld vele a legnagyobb magabiztoságoddal, hogy az az ékszer csak és kizárólag azért van ott, hogy a te örömödre tegyen vele. (Még akkor se, ha ebbe bizonyára van némi nem is tudatosodott igazság.)

Mindenesetre a konklúzió az, hogy előadhatom én bármilyen határozottan, hogy mi az, amit szeretnék, de a tapasztalat azt mutatja, hogy nem az agyam fog dönteni, hanem valami számomra sokkal ismeretlenebb dolog, amit most érzelmek gyűjtőnévvel jelölök.

Amúgy minden rendben, helyreállt a kedvem és halomszám szedem le az ingyenpornót. És több szexpartner kereső oldalra is regisztráltam biztos megoldást keresve, és még mindig nem tudom, hogy a francba kell neten ismerkedni…

Goodnight, lovers