Pasi legújabb kedvenc száma Rammstein: Pussy. Ez úgy néz ki, hogy “You’ve got a pussy. I’ve got a dick. So what’s the problem? Let’s do it quick!” A klipje pedig pornófilmjelenetek váltakozásából áll. Miután megnéztük, annyit mondott: ez tök jó. És egész este ezt énekelgette. Olyan imádnivaló.
Összebújva feküdtünk. Csak úgy beszélgettünk erről-arról, közben a fenekem simogatta. Lassan, komótosan. Néha keményen csattant a tenyere, és mindenemet átjárta az a kellemes bizsergető fájdalom. Hosszú percek teltek így el. A kezével újra és újra lecsapott, de mindig gondosan elsimogatta a pillanatnyi fájdalmat.
Eszembe jutott, hogy a folytatáshoz combfixet kell húznom. Már nyúltam is az ágy végében lévő szexdobozhoz, kikotortam egy pár combfixet. Az egyikkel körültekertem a farkát, hogy ne unatkozzon, amíg a másikat felhúzom. Sietségemben beleakadt a körmöm és végigszakítottam, ami lelassított, és mire elsirattam a gyönyörűséget, láttam, hogy ő meg a farkára húzta a párját.
Már a látvány is felizgatott. A csipkeszegély a tökeit borította, a harisnya pedig a farkára tapadt. Rögtön megmarkoltam, és verni kezdtem, hatalmasakat nyögött. Nem tudtam sokáig várni. Fölé térdeltem, hogy magamba nyeljem. Aztán kicsit elakadtunk. Hogy őszinte legyek, állati kényelmetlen anyag a nejlon. Nem síkosodik, csak dörzsöl. Viszont annyira be voltam gerjedve, hogy ennek ellenére is hihetetlenül jól esett csúszkálni a farkán. Szeretem az ilyen szexet: pikáns, kifinomult, extravagáns. És persze a combfixhez kötődő luxus(kurtizán)-mámor.
Nagyon tavasz van bennem, és amikor felhívott ebédszünetben nagyon megkívántam. Először azt hittem, csak múló “jóllét”, de világos lett, hogy muszáj elélveznem. Visszahívtam, és megkérdeztem, nem bánja-e, ő meg nem-sőt-hallani akarom. Hát nem fogtam vissza magam -szegény dobhártyája. Nem tudom, hogy takarta el a farkát, amikor visszament. De este egy szál virággal a kezében érkezett.
Az egész a próbafülkében kezdődött. Bevittem neki a másik méretet, és valahogy pont egyszerre gondoltuk, hogy “dugj meg”/”meg akarlak dugni”. Viszont nagyon hétvége volt, és nagyon sokan vártak ruhapróbára, úgyhogy sajgó puncival, de magára hagytam.
Aztán a hosszú útra vettem egy Cosmo-t, hogy hódoljak legújabb kedvencemnek -lenyűgöző, és ha már, akkor végig is olvastam: hát hogy is mondjam, nem tartom magam jó írónak, de azért ennél még én is tudnék jobbat. A legfurcsább, hogy elvileg felnőtt nőknek szól az újság, mondjuk 20 és 30 között lehet a célcsoport, mégis tinilányok szókincsét használja. És mennyit írnak a szexről… Te jó ég. Ami nekem azért furcsa, mert szexelni nem lehet úgy, hogy szakácskönyvből nézzük ki a hozzávalókat. Főleg úgy, hogy javasolnak egy egzotikus fűszert (pl. olyan helyen szexelni, hogy megláthassanak), elmondják, hogy ez mennyire finom, viszont helyettesíthető ezzel-azzal (pl. az ablakban csináljátok), de ha nem vagy nyitott az egzotikus fűszerre, főzzél továbbra is, ahogy eddig tetted (egy tükör előtt csináljátok, amiben ti nézitek saját magatokat). Na most ezzel nem az a baj, hogy ötleteket ad, az ötletek fontosak, én ezért szoktam rá a kolleginák szexblogjainak olvasására, de ez vagy jön vagy nem. Ebből a cikkből senki nem fog ráérezni a dolgok ízére. Viszont úgy van tálalva, mintha kötelező lenne, és ez így nem jó. Az jut eszembe, amikor a kedvenc fehérneműboltomban azt mesélte, milyen szerencsétlenül próbálgatják a nők a darabokat: látszik, hogy ki az, aki kötelességtudatból csinálja.
Aztán kimérgelődtem magam, és ahogy átgondoltam, én hogyan írnám meg ugyanezt, elkapott a vágy, és nem kellett sokat győzködnöm pasit sem, hogy engedjen az ölébe. Na ilyet még sosem csináltunk. És nem is fogunk, mert az autópályán annyira nem tetszik, hogy csukott szemmel nyög. Viszont nagyon izgalmas volt. Tulajdonképpen az is, hogy behunyta a szemét. És főleg, ahogy nyögött, amíg a farka a számban volt. Nem láttam a sebességmérőt, de azt kívántam, hogy gyorsítson.
Hátránya a dolognak, hogy nem túl kényelmes póz, és hogy az autópálya melletti pihenők nem szexre vannak kitalálva (a sok ember és a teljesen nyitott tér miatt), hiába hajtottunk le az első adandó alkalommal.
De azóta minden éjjel arra ébredek, hogy elképesztően bizsereg a punim, sosem tudom biztosan, hogy elélveztem-e, de gyakorlatilag nem tudom elképzelni, hogy nem.
A horoszkópunk szerint, pedig minőségileg és mennyiségileg is csúcsformában vagyunk. Valahogy mégsem tűnik olyan fontosnak. Nem, fontosnak nagyon is fontos. Inkább most ez a természetes. Pasi szerint nagyon átszexualizálódtunk. És először élvezett a puncimba minden védekezés nélkül. Na persze gondosan olyan napokon, amikor tuti, hogy nem leszünk ettől eggyel többen. De nagyon romantikus volt. Aznap olyan nedves volt a puncim, hogy amikor kihúzta az ujját, lecsöppent róla a lucskom. Nem tudtuk megállni. Őszintén szólva nem is nagyon próbáltuk.Nagyon jó érzés volt.
Máskülönben kicsit kiábrándult vagyok. Olyanokat hallok mostanában, hogy köpni-nyelni sem. Például, hogy kamasz korba lépett és nemileg érett fiúk kollégiumba bekerülvén nem hiszik el, hogy a lányok is finganak meg kakilnak. Hát basszus. Nem tudom elképzelni, hogy hogyan van ez, és ki tehet róla. (Az anyák amúgy.) De már nem csodálkozom azon, hogy undorítónak tartják a blogomat. És nagyon-nagyon sajnálom szegény férfiakat, de még jobban ezen férfiak nőnemű partnereit.
Tök érdekes, hogy a kisbaba a kakijától sem undorodik. Sőt, tetszik neki. A testének a része, és ezért érdekes számára. Az első felfedezések élményét adja. Nem érzi büdösnek, sőt sok kisbabáról szólnak a vicces mesék később, hogy még meg is kóstolta. Olyan szomorú, hogy a felnőtt ember ennyi korlátot állít a saját szabadsága útjába. Mert mi történne, ha például tudomásul vennénk, hogy a nő menstruál, és ilyenkor vér folyik a puncijából, és nagyon érdekes hormonjátékok zajlanak a testében. Leginkább semmi, csak egy kicsit jobban lehetne őt szeretni, és egy kicsit felszabadultabb lenne a kapcsolat. Nem kell semmi több. Elfogadni.
Tudom, hogy nem én vagyok a legjobb példa, hiszen így “szocializálódtam”. A fiú a vérző puncimat nyalogatta a legnagyobb szeretettel és gyengédséggel, és nekem ezzel olyan szabadságot adott, ami a legnagyobb kincsem. Azóta sem tett velem ilyet senki. Pasi se. Nem is várom el, nem is vágyakozom utána. De azt elvárom, hogy tudja, érdekelje, és szeresse. Azt is, ha fingok. Pedig nem szoktam előtte. De ha egyszer fiam lesz, akkor ezen tuti változtatok.
És a 41. napon lőn vérfakadás. A saját hormonjaimnak és a méhem saját akaratának köszönhetően igazit menstruálok. Apró késéssel ugyan, de ennyi még belefér. Már legyintettem, hogy ilyen az én formám: ahogy sokan mások, én is úgy járok, hogy a fogamzásgátló után mesterségesen kell beindítani a dolgokat, gyógyszert kell szedni, orvoshoz kell járni. De nem. Éjszaka fedeztem fel. Még pasit is felébresztettem örömömben. Szerintem nő még nem volt ennyire boldog attól, hogy menstruál, de én nagyon. Boldog és büszke.
A jó játék hülye gyerekeknek című rész következik. Az előzmény az volt, hogy már 40 napja nem menstruálok, viszont időről időre tapasztalom a menstruáció előtti és alatti tüneteket. Tényleg összezavarodik a rendszer a fogamzásgátló elhagyásával, de türelem. (És nem vagyok terhes, olyannyira nem, hogy még tesztelni is feleslegesnek tartom a dolgot.) Na és például a napokban nagyon feszül a mellem. A gyűrű előtt ugyanez volt, a gyűrű mellett mérséklődött, majd a tablettával visszatért, szóval nekem ez a PMS defektem. Akkor érzem leginkább, amikor leveszem a melltartómat, és tudatosodik a mellem súlya. Pasi látta rajtam, hogy nem esik jól, és rögtön a kezébe vette lemeztelenedett melleimet. Aztán megkérdeztem, hogy nehéz-e. És jött az ötlet, hogy mérjük meg. Konyhai mérlegen! Aztán elképedtünk, hogy egyik (kb. 1,5) nagyobb, mint a másik (kb. 1,2). Majd jött a következő ötlet, mérjük meg a heréit. És akkor már mérjük meg a farkát is. És a dicséret, hogy van ott anyag (kb. 0,4). Hát így telik egy csendes este. De hát az ember kíváncsi a testre mindenféle módon… Remélem, más is csinál ciki dolgokat.
A másik fura dolgom, hogy imádom a farkának az illatát. Méghozzá egyre jobban. Nem csak fürdés után, hanem reggel, ébredéskor is, vagy a nap végén, amikor már nem érződik a szappan, csak ő maga. Egyszerűen jól esik odaszimatolni, és megnyugtat, amit érzek. És minél többször csinálom, annál jobban szeretem. Mert sokáig ezt perverznek éreztem. Elvégre miért szagolgatnám és főleg miért élvezettel szagolgatnám a pasim farkát, amikor a túlsterilizált kultúránkban ez biztosan nem illendő. De szerencsére levetkőztem gátlásaimat. És ami még jobb, korábban nem engedtem oda a punimhoz pasit, ha nem éppen a fürdőből jöttem. Viszont e tekintetben is felszabadítottam magam. Mert ő is szereti az illatom. És mostanában ez különösen sokat hallom tőle. (A tavasz…)
Az a legmeglepőbb, hogy reggel már világos van, amikor pittyeg az óra. Meg hogy nem vagyunk olyan elképesztően álmosak ébredéskor, mint a téli barlang-álom idején. Inkább lelkesen szexelünk egy nagyot ásítozás és visszaalvások helyett. Csak úgy felemelem a fenekem hasonfekve és máris rajtam fekszik, máris kemény a farka. Lassan hatol belém -mégiscsak reggel van. Aztán az óvatoskodás már nem működik, csak kefél. Finom fenekeléssel fűszerezve a dolgot, hogy még szebben induljon a nap. (Kivéve ma, mert hajnalok hajnalán egy makacs riasztó szétszirénázta a biológiai ritmusunkat.) De mikor lett ilyen világos? És mikor lettünk ilyen szerelmesek? Itt a tavasz. A legjobb idő arra, hogy felidézzük az első randi-érzést. (Bár erre mindig kell időt szakítani.) Csodás dolog várni a másikra a munkahelye előtt, két fagyival, hogy aztán hazaandalogjunk kéz a kézben, és csacsogjunk mindenféléről, meg-megálljunk csókolózni és olyat szeretkezzünk, amitől másnap is nedves a puncim. Mintha tényleg az első első randink ismétlődött volna meg. Hiába, tényleg itt a tavasz. Végre.
Hozzászólások