Tegnap este pont a szemembe sütött a telihold és boldogan állapítottam meg, hogy mától kezdve vérezni fogok, amit nem a holdfázisból, hanem a fogamzásgátlónak hála tudok, de valahogy elégedettséggel töltött el az egybeesés gondolata. Már csak azért is, mert sosem követtem tudatosan a havi ciklusokat, mert bevallom őszintén, képtelen voltam mejegyezni/megérteni, hogy pontosan mit kell számolgatni, de azt mindig is érdekesnek találtam, hogy a vérzés rendje összefügg a holdjárással. És most, hogy nem is tudatosan, de mégis összehangolódtam a lunáris naptárral, igazán különlegesnek éreztem magam.
Mindig is elbűvöltek az “ősi nőről” szóló pletykák. Mármint tudományos hipotézisek. De azokból az időkből, amikor még az istennő-kultusz volt a meghatározó, nincsenek írásos bizonyítékok, csak a későbbi kultúrák fennmaradt mítoszaiban elhintett utalásokból lehet tudni, vagy leglábbis sejteni, hogy tényleg lehettek ilyen idők. A női aranykor -szakirodalmi nyelven.
Röviden arról van szó, hogy az ősközösségekben a nő szerepe nagyon különleges volt. Ő volt az anya, ő adott életet és ételt, ő jelképezte a termőföldet és a terményt, ami az élet feltétele volt. Az embereknek nem voltak eszközei, nem éltek tudatosan, nem ismerték a természetet: titokzatosnak tartották, féltek tőle és ezért nagyon tisztelték. A nő a természetet testesítette meg, tehát mindazon dolgokat és jelenségeket, amik nagyon is fontosak voltak az ember számára, csak épp nem értette a működésüket, így nem is tudta uralma alá vonni azokat. És mivel a nő lett minden titok és hatalom, őt száműzték a vallás és a mágia területére, amikor a tudatosság elkezdett kibontakozni. Az istennő-kultusz ezért aztán egybeolvadt a természeti jelenségekkel: az évszakok, az ár-apály, a holdfázisok körforgásával, stb.
És ezért mosolyogtam tegnap este a teliholdra, amikor eszembe jutott róla, hogy ma már vérezni fogok. Valami nagyon ősi, nagyon női és nagyon rejtélyes viszonyt képzeltem a testem és a hold közé. Ilyenkor különösen élvezem, hogy nőneműnek születtem.
nekem nagyon meglepő és egyben érdekes is volt ez a bejegyzésed, ugyanis nálam is épp tegnap csengetett piroska egy borzalmas, nyűgös, hisztis, semminemakarösszejönni nap után. aznap este nagyon rossz kedvűen, mi több pityeregve feküdtem le és mikor leoltottam a szobámban a lámpát, megpillantottama a függöny mögül beszűrődő Hold fényét… megnyugodtam.
Hát ez tök jó, azt hittem ez volt a leghaszontalanabb bejegyzéseim egyike, erre ilyen választ kapok!
én miután elolvastam ezt a bejegyzésedet, sóvárogva gondoltam arra, hogy dejólenne ha nálam is jelentkeznének "nőiességem tünetei", mivel már három hónapja késett..és csodák csodájára reggel piros bugyiban ébredtem.