Csütörtök, 12óra – seggbedugás

Néha jókat szórakozom azon, amikor egyeztetjük a közeljövőbeni szexet a másik érintettel. Értelemszerűen nem tervezzük meg pontról pontra az egészet, csak van, amihez előre kell készülni. Rájöttem, hogy nekem a fenék is ilyen. Az anális szex egyáltalán nem spontán dolog és ezt nem szeretem benne. Valószínűleg azért, mert nem vagyok túlságosan türelmes típus. Legalábbis felizgult állapotban. A behatolás mindig fáj egy darabig, de ha már túlestünk a bevezetőszakaszon, tulajdonképpen kifejezetten élvezetes a dolog (ha egyéb paráimat is leküzdöttem persze -lásd alább). Én mégis sokszor inkább lefújom az egészet az első fájdalmakkor, mondván, hogy úgysem fog menni. De ilyenkor inkább az említett félelmek uralkodnak rajtam, amiket éppenhogy seggbedugás-terápiával lehetne kikezelni. Ördögi kör… Valahogy úgy van ez, hogy túl sok macerával jár, hogy jó legyen és akkor inkább lemondok a jóról, mert a macerához nincs kedvem. Viszont nem csak az én jómról van szó, a másiknak pedig szeretünk a kedvében járni, úgyhogy közös megegyezéssel felvettük a popsiszexet a holnapi programba. Annak ellenére, hogy másik jójáról is szó van, ebben a kérdésben mindig én vagyok a kezdeményező, mert enyém a macera. Nem tudatosan alakult így, de ettől működik jól köztünk. És tulajdonképpen a kisördög reggel óta motoszkál bennem és bizsergeti az idegrendszerem és alig bírok nyugton maradni és pornót is néztem izgalmamban, úgyhogy levontam a következtetést: én most kifejezetten vágyom a dolgot.

 

 

(Jaésha valaki nem ismerné a trükköt, akkor elárulom, hogy fenékbe nem használunk síkosítót, mert az szart sem ér, hanem babaolajzselét, ami szuper!)